Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-17 / 46. szám

NEW YORK, HAZLETON. WILKES-BARRE. f' Kémein János Magyar bankár és közjegyző. Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátusi ügyvivőkét; vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi külűgy minisz­térium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható. ZFéxizelcet küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarék­pénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja. j ój egf37-els:et »lad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rot­terdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajó­társulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, Írjon hozzá árért. 1Ciá.llit mindenféle meghatalmazásokat, adás vételi szerzó'déseket s bár­milyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalommal és írjatok hozzá árakért és levélboritékokárt. Levél cím : John Németh, 457 Washiigton St-, New York. U. "........ . . ■ ■*—"T megtartva. A háttért képező rögtönzöft fal az amerikai és magyar zászlóval volt befedve, a zászlók fölölt Washington és Kossuth Lajos képe, a kettő közt pedig Kossuth Lajos bevonulása New Yorkba cimü kép volt felfüggesztve, mindezt zöld lombok egészítették ki. Az istentiszteleten megjelentek az összes telepesek felekezeti különbség nélkül, sőt a környékben lakó angol nyelvű telepesek is, ki kocsin, ki lóháton. Szerettek volna jelen klenni a vidéken nagy számban élő négerek is; a papjuk már jókor reggel tisztelgett szállásomon és kért, hogy en­gedjem meg, hogy az isteni tiszteleten ö is jelen lehessen. Nem értettem a különös kérés okát, de anélkül, hogy tudakozód­tam volna, örömest belenyugodtam, de nemsokára beláttam, hogy oly dologra adtam felhatalmazást, a mi az itteni vi­szonyok és szokásokkal ellenkezik. A déli államokban a feketék egészen le vannak nézve, mondhatni rabszolgaéletet élnek, birtokot nem szerezhetnek, még a vasúton is külön kupé van a számukra, az utcai vas­úti kocsikon drót rostélylyal van az ülőhelyük elkülönítve, az indóházaknál külön váróterem van a részükre, még a korcsmákban is külÖD ivóhelyiségük van; szóval nem tekintik a fekete embert egyenrangúnak a fehér emberrel, innen van, hogy még az Isten házában se tud­nak velük ellenni. Az én engedélyem folytán bejött a néger kollega az isteni­tiszteletre, de a mint meglátta, hogy jön­nek az angolok, magától kihúzódott szó nélkül. Nagyon érzékenyen érintett ez a jelenet, nem is tudtam belenyugodni; megkértem az angolokat, hogy az én ked­vemért engedjék meg neki a jelenléteit, hiszen éppen arról akarok prédikálni, hogy nincsen közöttünk se zsidó, se gö­rög, mi mindnyájan egyek vagyunk a Jézus Krisztusban; fonákul venne ki ma­gát egész elmélkedésem, ha tudva elnéz­ném ezen ember kizáratását, -hiszen ö nem oka annak, hogy feketének született. Az én kérésem és kívánságomra meg lett engedve, hogy bejöhessen az isteni tiszte­letre, dejugy, hogy észre ne vegyék se bejövetelét, se kimenetelét, meghúzódván a hátulsó szék egy zugában. így lehetett a néger kollega az isteni tisztelet szemlélője eleitől végig, de a többi néger még csak közel se mert jönni. «« Az istenitiszteletet keresztelés és ur­­vacsoraosztás egészítette ki; hét gyermek lett megkeresztelve, úgymint: Körössy János tiz éves fia Zoltán névre; kereszt­szülök Körössy István és Körössy Amá­lia* 2. Séra Ottó 5 éves fia Ferenc névre; keresztszülök: Bélteky Sámuel és neje. 3. Bálint János 4 éves leánya Gizella névre; keresztszülei Gyuricsán Tóni. Ne­is értünk miud a ketten, illetve mind a négyen. A nőnek a kiállott izgalmán kí­vül semmi baja sem történt, a kis leány­ka pedig fel sem vette az egészet. Mikor a földre értünk, a lélegzetét visz­­szafojtva álló tömeg egy harsány „hur­rah“ kiáltásban tört ki és boldognak érezte magát, a ki a legcsekélyebb segít­ségünkre lehetett. A nö hamarosan magához tért azon kérdésemre, hogy hol lakik ? azt a czimet mondta, a hol a minap estve a betörőkkel volt bajunk. Kiderült, hogy az öreg ur­­mennye volt és valami aprórágot akart vásárolni, mikor a tiiz kiütött. A fejüket vesztett alkalmazottak teljesen magukra hagyták őket és így történt, hogy csaknem a tűzben veszett el. Meghatva mondott köszönetét és meleg kézszoritása is eléggé bizonyította, hogy szavai nem üres szavak voltak. Egyik legbecsesebb emlékem az a leirat, a melyet a város tanácsától kaptam és a melyben Szerűinek és nekem a város ta­nácsa köszönetét mondott, a miért az anyát és leányát megmentettük. Pedig én csak a kötelességemet teljesí­tettem. 1 . Toledoi István. mes Eszter. 4. Fazekas Dániel négy éves fia Sándor névre, keresztszülei Fazekas Sándor és m j;. 5. Fazekas Dániel kétéves leánya Mária névre, keresztszülei Zboray Tivadar és neje. 6. Bartus Sándor egy éves leánya Zsófi névre, keresztszülei Bél­­teki Sámuel és neje. 7. Csicseti Mihály három hónapos fia Béla Mihály névre, keresztszülei Szabó János és neje. Az Ur asztalához is járultak egy pár telepest ki­véve, a kiket elgördithetetlen akadályok tartóztattak távol. Megható volt látni, hogy az ima és prédikáció alatt, mint csillogtak könytöl a szemek. Hogy az öröm vagy a bünbánat könyei voltak-é azok, azt csak ma|uk az illetők s a min­deneket látó és tudó Isten tudja, ki a szi­vek és vesék titkait is vizsgálja; de hogy az elhintett égi magvak termékeny talajra találtak, igazolja az, hogy nehány telepes, ki ellenszenvvel viseltetett egymás iránt, meghatva kért egymástól bocsánatot és fogadást tettek, hogy többé nem viszál­­kodnak, nem gyűlölködnek, mert meg­tanulták a mai tanításból, hogy az nem illik keresztyén emberhez. Majd mások igy szóltak- ,,Tiszteletes ur, az Isten áldja meg, hogy ellátogatott hozzánk, érezzük, hogy mi e mai naptól egészen más embe­rek vagyunk, kérjük, hogy látogasson meg bennünket más alkalommal is. Este keresztelőre gyűlt össze a magyar­ság a Fazekas Dániel házánál, a kinek két gyermeke volt a megkereszteltek között. Mivel itt olyan idő van, mint nálunk ma­ns hónap, végén, a ház előtt a fenyvesben gyűlt össze a társaság, két-három fenyő­­törzset meggyujtótták s a tüzet körölülve, vidáman társalgott, majd egy huzómu­­zsika hangjánál táncra perdült a társaság. Én tiz órakor búcsút mondtam a társa­ságnak, a búcsú érzékeny volt. kétszer, háromszor is kezet szorítottunk; én jhan­­goztattam Isten velők honfitársaim, a társaság pedig hangoztatta, de csak a viszontlátásig s az erdő magas fenyői, cip­rusai, örökzöld tölgyei többszörösen vissz­hangozták az elhaló bucsuhangokat. Hosszú, fáradságos volt az utazás, tiz napig voltam távol s ezen tiz napból is hatot utazással töltöttem el; de nem pa­naszkodom az ut fáradalma miatt, mert nem volt hiábavaló fáradság. Vajha az a vallásos föllángolás, melv november 6-án az árpádhoni magyarság között oly meg­hatóan mutatkozott, ne lenne csak szalma­­tüzü föllángolás, hanem lenne állandó és maradandó. Vajha levetkezte volna min den árpádhoni magyar az ó-embert és fel­öl tözte volna az újat. Befejezésül nem feledkezhetem el az Imre napjáról sem. Arpádhon legrégibb telepese meglepte a jelenleg ott időző Fecsó Imrét, a mennyiben 4-én este Imre napra hívta meg a magyarságot. Én még este kilenc óraker haza távoztam, mert egész nap az ünnepelttel csórgös kígyót kerestem az erdőben, de bizouy nem ta­láltunk, kifáradván a bolyongásban, haza­mentem korán nyugodni, Éjfélkor szokat­lan zaj ébresztett föl, azt se tndtam hirte­len, hogy hol vagyok és mi történik: a névestvén hirtelen alakult dalárda énekelte az ablakom alatt a szózatot, miután meg­köszöntem a rólam való megemlékezést, nyugalomra tért az ünneplő vidám társa­ság is. Föntebb az „Emigráns házról“ tettem emlitést, ez egy körülbelül harminc láb hosszú és tizenöt láb széles deszka-alkot­mány toronynyal, melyben harang is van. Ez a ház abból a célból épült, hogy a települök addig, mig házat építhetnek, ebben laknak. Most a fairporti települök töltötték meg egészen és ha eső van, gyü­­léseznek bénne, mert máskor csak a sza­­szaBad ég alatt gyülekeznek össze. Mikor harang megszólal, minden telepes tartozik az emigráns ház elé gyülekezni; a harang­szó szolgál meghívóul s akkor minden magyar veszi a lámpását s a botját és indul a gyülekezési helyre, hol már a jó szurkos fenyő lángja magasan lobog és miként hajdan az ös magyarok a Rákos mezején lóháton intézték az ország sorsát, úgy ök a tűz körül botra támaszkodva döniik el Arpádhonnak az ügyeit. Sok tanulságos és érdekes dolgot lehetne Írni ez utam alkalmából, de nem akarom tovább igénybe venni az olvasók figyel­mét, majd más alkalommal egyéb érde­kes dolgokról emlékezem meg. A világ folyása. A keleti hareztérröl nagyon szenzatios hírek érkeztek a napokban. Port-Arthur el estét újólag jelentették s egy orosz hír­lapíró pedig világgá kürtölte, hogy Kuro­­ki a japán fővezér halálosan megsebesült s holttestét Japánba szállították elteme­tésre. Japánból azonban ezt a hirt meg­­czáfolták. Lehetetten is, hogy ilyen hirt heteken át meg ne tudjanak a hírlapírók. Sokkal fontosabb és nagyobb jelentőségű az a hir, a mely a béke alapjára forga­lomba került. Azt mondják, hogy a japá­nok, bár ök a győztes felek, szívesen bele­egyeznének abba,* hogy a béke mielőbb megkötessék s a |béke egyedüli feltételé­nek azt tűzi ki, hogy Mandzsúriából az orosz csapatok vonuljanak ki. Természe­tesen ök is vissza vonnák csapataikat. Gróf Cassini a Washingtoni orosz nagy követ azonban kereken kijelenti, hogy Oroszországnak eszeágában sincs békét kötni s ezzel igazolja azt a korábbi felte­vést, hogy Japánt az oroszok kergették a háborúba, s hogy a háború czélja a mesz­­sze kelet fölött való uralomnak a meg­szerzése. Említettük, hogy Francziaország had­ügyminiszterét, Andre generalist a képvi­selő házban bántalmazták. E miatt pár­bajok is keletkeztek s most meg Andre bukását adják hírül. Lemondását minap nyújtotta be Combes miniszterelnökhöz. Lemondó levele férfias hangon van Írva. Utódja egy Bertaux nevű képviselő leend. Hire jár, hogy több miniszter lemondása is várható. 3 |T örökországban, *h iábajvan egyezni én y, a keresztyéneket minden"módon zaklat­ják. így nem engedik meg, hegy a biblia társaság terjesztő ügynökei szabadon árulhassák a bibliát. Angorában és* más helyeken is üldözték a biblia árusokat. A nagy követség határozottan követeli, hogy az egyezménynek a pont jait a porta tartsa meg. A portugál király és neje kedden Ang­liába érkeztek a királyi pár meglátoga­tására. A német császár egészségi állapotáról nem valami jó hírek érkeznek. Azt mond­ják, hogy olyan jelek mutatkoznak, mintha örökölte volna apjának a beteg­ségét. E miatt a tervezett vadászatok is elmaradnak. A csázzár különben kijelen­tette, hogy a felség sértési pőrökben ezu­tán nagyobb mértékben fogja gyakorolni a megkegyelmezés jogát. —Younghusband az angol őrnagy ki azt a thibeti expeditiot vezette, a melynek kegyetlenkedéseiről olyan sok hír érkezett, a napokban indult el Bombayból Angliába. Az expedi­­tio eredménye az, hogy Thibet is megnyílt a világ előtt s a szerződést a “.tashi lama“ a legfőbb pap irta alá. Mindazok, a kik az expedíciót túlélték, érdemrendet kapnak, mert a célt óriási, szinte minden emberi képzőimet felülmúló fáradság után érték el. —Budapestről írják, hogy az or­szág megnyeri ama régi vágyának a kielégítését, hogy a honvédség kü­lön'tüzérségit kap. A honvédség szervezésekor is tervbe volt véve ez az intézkedés, de még eddig mindig sikerült a közöshadseregnek megaka dáiyozni ennek megvalósítását. És még azt mondják, hogy Tisza nem hoz vívmányokat. Most már annyi az eredmény, hogy szinte önkényte lenül azt kérdezzük, hogy mi lesz az ára? Mert hogy olcsón nem adják az ilyen vívmányokat, az bizonyos. —Úgy látszik, már végit ér a hajó­társulatok között a rátaháboru. Bér linben a társulatok képviselői gyű lést tartottak, a melyen megalkották a békességre vezető pontokat. Ezé két azonban nem adják közre addig, a mig a magyar kormány meg nem erősíti. No lám, Magyarország a ki vándorlás révén már tengeri hatal másság is! Egyébiránt a régi árak fogna'k visszaállíttatni. A vadházasság következménye. Sok egyé'bb nagy bajaink között is az első helyen áll a vadházasság. A magyar em­ber, a kit a nyomorúság, pénzvágy kihoz a hazából rendesen azzal a gondolattal jön, hogy egy pár év nem a világ, haza megy és boldagulni fog. Ezért otthon hagyja az asszonyt, a gyerekeket. Elein­te törődik is velük. Pénzt küld. Levelet gyakran i r . _. De aztán megszállja a sátán afszivét. . Éva mindig akad az Adámok elcsábítására, s elfeledi az asszonyt, a gyerekeket s vadházasságra lépnek, mert azt hiszik, hogy szeretik egymást, holott a legtöbbször csak az érdek s a szenvedély a vezető. Clevelandban is a többek között együtt élt a páskaházai szü­letésű Körösi Lajos. Silling Erzsébettel, ki Pelsöczre való. De az asszonynak nem igen kellett már a beteges férfi, s helyébe mást választott. Körösi erre agyonlőtte az asszonyt. Önmagát is agyon akarta lőni, de a golyó czélt tévesztett. így börtönbe került, s az akasztófától csak a közel levő halál fogja megszabadítani. Szolgáljon a sorsuk intő például. Az Anchor Pain Expeller a remény symboluma a a ki neuralgia, kösz­­véhv, influenza, hiilés és más hason­ló bajokban szenved, biztos gyógyu­lást nyer, ha Dr. Richter világhírű “Anchor Pain Expeller“jét használ ja. Kapható 25 és 50 centes üvegek ben.

Next

/
Thumbnails
Contents