Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-03 / 44. szám

NEW YORK, HAZLETON. Magyar bankár és közjegyző. Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátusi figvvivőség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlűgy minisz­térium köszönetét kapta. Tékát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható. Pénzeket küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarék­pénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja. majójegTsrelset elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rot­terdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajó­társulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, Írjon hozzá árért. PCiállit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bár­milyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalommal és Írjatok hozzá árakértés levélboritékokért. Levél cim : John Németh, 457 Washington St., New York. Nem az egyház által jutunk a Krisztushoz és nyerjük el az idyességet, hanem Krisz­tus az ut s csak általa juthatunk az egy­házba, csak általa nyerhetünk idvességet. Protestáns felfogás szerint, eszményi szempontból nézve, az egyház a szentek­nek láthatatlan közössége. E láthatatlan egyháznak csak azok a tagjai, a kik a Krisztusban igazán hisznek. Van látható egyház is ; a látható egyház magába fog­lalja mindazokat, a kik 'megkeresztel - kedtek. A látható és a láthatatlan’ egyházat egymástól különválasztani’és úgy szólva két darabra szakítani nem lehet; a kettő egymással szoros és elválaszthatlan kap­csolatban van ; a látható a láthatatlanok ■eszköze, a mennyiben Isten igéjének hirdetése, a sákramentumok kiszolgálta­tása és a hit, valamint az erkölcsi élet tisztaságának megóvása által a híveket a rszentek egységének részeseivé lenni segíti. Az egervölgyi hitvallás szerint : ,,az igaz egyház gyakran láthatatlan ; a választot­tak gyakran kivül vannak a látható gyü­lekezeten. Kálvin tanítása szerint : az egyház, ha helyesen vau szervezve, Krisztusnak a földi országa és a ki ezen egyház vezetésére van elhiva, az olyan Isten házának a sá­fára, mert az egyház Istennek a háza ; az egervölgyi hitvallás szerint" az egyház ,,Istennek a Krisztusban és a Krisztuson -épített háza, oszlopa és erőssége az igaz­ságnak. “ Hogy az egyház valósággal Istennek háza, a Krisztus földi országa legyen: ahoz a Kálvin tanítása szerint nem elég • csupán az igehirdetés és a sákramentumok helyes kiszolgáltatása, hanem szükség van a fegyelemre is. A hol Isten törvénye ■ érvényesül : csak ott van jelen az Isten országa. Az egyház kormányzatában és szervezetében is Isten törvényének kell uralkodni. Csak a helyesen szervezett egyház lehet Isten háza, Krisztus országa. Az olyan egyház, mely a szentség dicső­ségére nem törekszik, mely a megátalko­dott bűnöst megtűri és ki nem metszi : az olyan egyház nem Krisztus teste, nem az Isten háza. A látható egyház a Kálvin szemeiben tehát nem a hivek és hitetlenek keverék -serege, hanem egy eszményi valóság, a hol a Krisztus szelleme kormányozza a lelkeket. Epen ezen eszményi valóság jól viselje magát, mert most már nem utcai újságárus, hanem felelősség­gel járó munkát végez, a hol számon kérik tőle az idejét és a hol kitartás és jó viselet mellett még magasra emelkedhet. Sok ember van a világon, a ki azt hiszi, hogy a kamaszkorban levő fi­uknak a legmegfelelőbb bánásmód az, ha gorombán bánnak velük. Pe­dig tévedés az. kérem, még pedig nagy. Tetszik tudni, én azt hiszem, hogy nem árt az a gyereknek, ha megtudja, hogy ö is valaki és vala­mi és hogy nemcsak arra való, hogy mindenki meglökdösse. Még a ló is szívesebben húz, ha szép szóval biz­tatják, mintha ostorral ütik. Aztán az én Szemi barátomnak úgyis olyan kevés szép szó jutott, hát miért ne i biztassam legalább én? ' ^ Elmúlt a nappalos hónapom és uj­­: ra éjszakára kellett mennem dolgoz­­ni. Cudar idő volt. Olyan pocsétás téli idő, mikor a leesett hó a reá jövő darás esőtől meglágyul ugyan, de csak félig olvad és lesz belőle oly gyanús szinü valami, a mit magya­rul habaréknak hivnak. Nos ebben a hábarékban nem igen kellemes do­log még az utca másik oldalára sem . átmenni, nem hogy egész éjjel benne járjon az ember és én is úgy érez­tem magam, mint akinek igen nagy i kedve volna haza menni. Tessék el­szentségének érdekében kell gyakorolni a fegyelmezést. Kálvin szemeiben az egész egyházi tör­vény leglényegesebb feladata : a keresz­tyén hit és erkölcsi élet tisztaságának megóvása. E nagy és szent feladat teljesí­tésére vannak rendelve : a presbyterek. Mert az egyház nemcsak arra való, hogy benne Isten igéjét a lelkipásztorok igazán hirdessék és a sákramentumokat kellő módon kiszolgáltassák. A reformált egy­ház a keresztyén élettevékenység köre és tárgya is egyszersmind, hogy e tevékeny­ség áltál a hivek lelki életét megtermé­kenyítse mint kovász a tésztát, az__ egész társadalmat áthassa. A református egyháznak nem lehet megelégedni csupán annyival, hogy a hit és erkölcsi élet tisztaságát saját kebelébe* megóvja, hanem a keresztyén életeszmé­nyek gyakorlati megvalósítását is czélul tűzi ki maga elé, vagy mint az egervölgyi hitvallás (1562) mondja : az igaz egyház harczol az Antikrisztussal, hadat folytat a bünnol, világgal, gonoszsággal és sátán­nal ; megmarad a hitbén mindvégig ; vannak jó tettei, mellek bizonyságot tesz­nek hitéről .... „Mert hitből alkot a Szentlélek szeretett és jó cselekedeteket“ ... Az igaz egyház főleg a szegények gondozását, mint el nem utasítható és senki másra át nem hárítható kötelességet hinni, hogy nem vagyok irigy ember de az ember akaratlanul is megirigy­­li a boldog halandók sorsát, a kik a meleg kályha mellé ülhetnek, vagy otthon lehetnek éjszaka, mig nekem csak az ablakokon át lehet látni a piros kályhák kacsintgató tüzét. Hja! Nem lehet mindenki esperes! Ilyen irigy gondolatokkal voltam eltelve, mikor úgy fél egy tájon egy kerékpárt láttam az utca sarkán be fordulni Egy fiatal, egyenruhás fiú ült rajta és ugyancsak erőlködött a puha hóval bontott járdán, hogy mennél gyorsabban céljához jusson. Mikor az utca sarkán utána néztem, már akkor a kerékpár egy fához volt támasztva és a tulajdonosa egy csi­nos kinézésű ház ^ tornácán állott. Nem kopogtatott, hanem figyelve nézett be a ház első ablakán, majd lábujhegyen járva leosont a tornác ról és a ház oldalablakához ment és azon”kezdett belesni. Hirtelen; meg­­fördülFes"könnyedén lépkedve, de gyorsan indult az utca felé. Mikor a járdára ért, már akkor én is a ház előtt .voltam és] csaknem belém ütközött. ^Annyira izgatott volt, hogy alig vett észre és csak a mikor a nevén szólítottam, akkor tért magához. Szemi volt, az én régi kis barátom, az ujságáius, akarom mondani sürgöny hordó Szemi. ‘,Csendesen! — mondá — Jöjj, mutatok valamit.“ Szó nélkül követtem a ház oldal­hivatalosan is a saját élettevékenységének körébe vonja. W$3§ Ezen a felfogáson alapszik a diakónusi intézmény, melylyel az apostoli korban találkozunk és a melynek alapjait Kálvin a*genfi egyházszervezetben lerakta. A reformált egyház nem csupán a hit­nek, hanem egyszersmind a szeretetnek is életközössége és nincs egyetlen életesz­mény, a melynek ápolása az ö tevékeny­ségi körén kivül esnék és tőle idegen vol­na. Az egyház minden egyes tagja a Krisztus vitéze, Istennek harezosa, a ki­nek Isten ellenségei ellen harezot kell vívnia, miként Skócziában, a hol az egy­ház tagjai egy, sajátkezüleg és önként aláirt, szent szövetséget (Convenants,) alkotnak az igaz vallás védelmére és le­küzdésére mindannak, a mi Isten törvé­nyével ellenkezik. Életnek kenyere. Mértékletesség. (V. Mózes 14. ry 26.) „Adjad a pénzt mindazért, mit lelked kíván ; borért és szeszes italért és minde­nért, a mit megáhit a te lelked,... örven­dezzél te és a te házadnak népe. “ Első pillanatra úgy tetszik, mintha a mértékletlenség nagyszájú apostolainak ablakához, a hol igazán különös lát­vány tárult élénkbe. A szobában levő díványon egy ősz hajú ember feküdt. Kezei és lábai jó erős zsineggel voltak Összekötve, a szájába pedig egy fehér kendő volt dugva, valószinüleg azért, hogy ne kiabálhasson. Ügyanazon szobában egy éltes nö is volt, a ki egy ringó székben ült és karjai a szék karjához voltak kötöz ve. mig szájába ugyancsak kendő volt dugva. Egy perc alatt tisztában voltam ve le, hogy betörőkkel van dolgom. Se­gítségért telephonozni vagy a patrol­­kocstt kihivni sem időm, sem alkal­mam nem volt. A ház egy előkelő nép által lakott negyedben volt és a legközelebbi patrolnak legalább ti­zenöt percbe került volna oda hajta ni, nem számítva az időt, a mit a ki­hívásra kellett volna fordítanom. Addig a szegény öregeket akár meg is ölhették volna és on ég ha ki­hívhattam volna is a patrolt, a kocsi zörgése bizonyára elriasztotta volna a jó úiadarakat. —Hányán lehetnek! — kérdém kis barátomtól, —Kettőt láttam az előbb, a mint a lépcsőn az emeletre mentek fel. —Mert azt kell megtudnunk, hogy merre mentek fel. En hátra feié ke­rülöm meg a házat, te pedig elölről. Minden ablakot figyelj meg és gyor­san, da zaj tálául menj. Nesze ez a re­igazok lenne, hiszen a szent könyv is megengedi, hogy adhassa az ember a pénzét a szeszes italokért. — Igaz, hogy ezt ki is lehet olvasni, de azt is vegyük hozzá, hogy „örvendezzél te és a te házad népe.“ Már pedig ott nem igen örven­dezhet a család, a hol a pénzkereső családfő majd minden keresményét a szeszes italért adja. Kárhoztatnunk kell tehát az ilyen vét­kes cselekedetet. Adjad a pénzt vidámitó italért; de csak annyit igyék a nehéz munkával foglalatoskodó ember, hogy az ital ne váljék testének ártalmára. A borral való mértékletlen élés a bőrön kiütő külső nyavalyákat, tagszáradást, reszketegséget, fulladozást, mellszorulást, tüdő- és vizibetegséget okoz, s a mi több, a lelki tehetségeket megtompitja. Ezért mondja már Bölcs Salamon : „Ne nézd a részegítő italt, mikor mutatja a pohárban az ö sziliét és mikor a pohár­ban pezseg, végezetre pedig, mint a kígyó, megmar, mint a mérges kígyó megcsíp.“ (Péld. 23. r. 31—32. v.) Mit mondjunk a pálinkáról és más sze­szes italokról ? Ebből az erős szesz a gyo­morban levő nagy melegség miatt szétszáll s az agyvelövel legküzelehbi egybekötte­­tésben álló érző idegszálakat támadja meg, innen van azután az á bizonyos kábultság, mely már annyi gyarló s vétkes tettnek lett forrása. De megtámadja a túlságos szeszesital az emésztő szerveket is, a vért bizonyos te­kintetben ’megaltatja a tagokban, reszke­tegséget, lankadtságot okoz, az ártalmas nedveket megköti a vérben, s igy azok az agyvelöre tolulva, sok embernél szélütött­­séget — egyes tagokban, vagy az egész féloldalon — idéz elő. Bizony valóságos folyó tüzet isznak az emberek a pálinká­ból, s tulajdonképpen az életet égő mun­kává teszik. A régi népek igen szigorúan jártak el a mértékletlen emberekkel szemben. A rómaiak minden asszonynak halálos büntetés alatt megtiltották a szeszes ita­lokkal élést. A khinaiak s a mohamedán népek pedig egészen megtartóztatják ma­gokat a szeszes italoktól. Itt Amerikában az öslakóktól, az indi­ánoktól több földterületet foglaltak el az ide bejött európai népek pálinkával, mint puskaporral. Mint köztudomású, itt a pálinkáivá®, volver, de csak a végső esetben és meggondolva használd! Kezébe nyomtam a revolvert, mig én magam a kurta fütyköst fogtam marokra és minden további teketó­ria nélkül indultunk jobbra és balra. A ház hátsó osdalán volt egy kis pince ablak, a mit nyitva találtunk. A zárja le volt feszítve és a hóban látható nyomok is világosan mutat­ták, hogy arra mentek be a gazem­berek. Szemi egy-kettőre bebújt raj­ta, de biz én nem követhettem, mert terjedelmes mivoltom sehogy sem fért be a kis lyukszerü ablakon. —Gyorsan Szemi, nesze a lámpám. Vigyázva menj fel és a legközelebbi ablakot nyisd ki! Vigyázz magadra! Szó nélkül vette át a kis zseblám­pást és megnyomva a villanyos ké­szülékgombját, hamarosan felkerült a ház földszinti részére. Mihamar bent voltam én is és körültekintve a házban, mindjárt tudtam, mit kell tennem. Két lépcső vezetett a ház emeletjé­­re. Az egyik a konyhából, mig a má­sik az előszobából vitt fel. A gyor­san feloldott öreg uj életre látszott ébredni, a mint meglátott bennünket s egy szekrényhez lépve egy jó szer­kezetű revolvert vett ki az egyik fi­ókból. Elvettem tőle, mert én nekem sokkal nagyobb szükségem volt reá. Az emeleten levő gazemberek lépé­se hallatszott és én Szemit a szoba ajtaja mellé állitva, magam az efö-

Next

/
Thumbnails
Contents