Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-27 / 43. szám
NEW YORK, HAZLETON. WILKES-BARRE. 9 *9 Magyar bankár és közjegyző. Az amerikai magyar bankárok kőzett, az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátusi űgwivőség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett Igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlűgy miniszterium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható. lE’én.zeliiet küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarékpénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan Ál kiadja. Ha,j 6jeg'^relset elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rotterdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajó- Ál társulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, Írjon hozzá árért. _ Tí ^ 'SCiállit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bár-4Ä, milyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. ÍJ Aki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalommal és Írjatok hozzá árakért és levélboritékokért. Levél cim : Ál fa John Németh, 457 Washington St., New York. Az a fényes «csillag mely napkeléten másfél ezer évvel kigynit, hogy vezesse az embert azon az utc-n, melyen Istenét megtalálhassa : az a csillag mind jobban jobban elhalványult, és az a drága kincs mely Jézus által a keresztyénségnek szent örökségül hagyatott lelketlen kufárok kezébe került, az igaz kincset elásták, s hamis erezet adának helyette. Ez által azután sülyedt az ember le a sötétségbe, a tudatlanság, vakhit, babona és a lelki rabság éjjelébe. Az Istennek ama szikrája mely Jézusban testet öltött az utcza porá ba vegyült : az emberi lélek nehéz lánczra a papuralom lánczára veretve, nem mert gondolkozni, hanem húzta az igát a legnagyobb hazugsággal isteninek nevezett pápai hatalom igáját. Ámde oszladozni kezdett a homály, három csillag egymás után gyűlt ki az égen; kiknek nevei: Wald Péter, Viklef János és Húsz János, kik csakhamar le is tűntek egymás után, Huszt megégetik : s az égő máglya lángjai pirosra festik az eget; s a pirkadó hajnal azt hirdeti az emberiségnek, hogy felkelőben a nap. És csakhamar elérkezett a nap. Luther Márton kiszegezte a vittenbergi -templom ajtójára azt a 95 tételt melynek minden kalapácsütése egy-egy szeget vert abba a koporsóba, mely a sötétség szellemének van szánva. Kevéssel később az Isten lelke megihlett két más férfiút is. Zwinglit és Kálvint, kik az Isten lelkétöl inditattva kezükbe veszik a hit és ész fegyverét, megtisztítják a kér. vallást a reáragadt salaktól s népek millióira szórja immár bűvös ragyogását. ,,Minekutána eljött a teljes idő, kibo •csátá Isten az ö fiát ki asszonytól lett. “ E szavakkal jelzi Pál apostol Urunk Jézus világra jövetelét ! Ugyan e szavak állanak Lutherra a nagy reformátorrá is. ■Ö előtte ugyan is sokan voltak, akik az egyház reformálását szükségesnek tartották, meg is kisérlették annak vegre hajtását;- de czélt nem érhettek, mert a pápák, kik a vallási ügyek vezetését, kezükben tartották, hogy befolyásukat és 'hatalmukat továbbra is megtarthassák, mindent elkövettek, hogy azok szándékát sikertelenné tegyék. Mert a reformáció nem csak azokat a visszaéléseket szüntette meg, melyek a vallás tanításaiba becsúsztak, hanem támaszkodva Urunk Jézus ama szavaira : „Az én országom nem e világból való./“ megszüntette egyszersmind a pápa, püspökök, általában az egyháziak világi befolyását, nagy hatalmát is ! Ennek megszüntetése természetesen bántotta őket; azért minden hatalmukat felhasználták, hogy azokat, kik az egyházat reformálni akarták elnémít sáli, elhallgattassák! mert tudták, hogy a reformáczió közelebb hozza az embert Istenéhez s egyenes utat nyit ö hozzá. A prot. ember egyenesen és bizalmasan közelit Istenhez: a katholikus szentek utján küldi könyörgését ö hozzá mert a rettenetes Jehovát látja Istenében. Az Istentől és Krisztustól elzárta a re ' forrandó előtt a hivő lelket a papi zsarnokság, a keresztyénséget bálvány] imádásra sülyeszti, faragott festett képeket csináltat magának, hogy azokat imádhassa, Isten tia helyett egy hozzánk hasonló gyarló asszonyt, egy egyszerű ácsmester feleségét Máriát imádták, Isten anyjává emelték öt, s igy mellette elhalványul az Üdvözítő fenséges alakja. A reformáció pedig Krisztust állította az emberiség szemei elé, hogy tisztán lásson és öt kövesse. Azután hogy az emberi lelket elkábitsa, az érzékeket gyönyörködtesse, káprázatos fény, csillogó papi ruhával, az érzékeket csiklandozó eszközökkel tömi meg az isteni tiszteletet, mely pusztán csak a szemnek szép, de a lelket üresen hagyja. A reformátorok oda mutatnak a bibliára, s fülébe dörgik az elvakult' világnak; • yfAz Isten lélek, szükség hogy akik öt imádják lélekben és igazságban imádják.(Ján. IV. 24 fi) Megtisztulnak a kér. templomok a pogány és zsidó elemektől, egyszerű és igaz lett az isteni tisztelet, a lélek és igazság ül a szemfényvesztés és csillogó pompa helyébe. A pápaság világi hatalmának bástyái egymás után romba dőltek, miként Jerikó falai .Józsué kürtjének hangjaira s az egyházban meghonosodott visszaélések csakhamar megszűntek mint a tavasz eljöttével a földnek fagya. S midőn a Reformáció elterjedt hány falvai és várost gyújtottak fel. J az embereket százezrével le mészárolják, nőket özvegyekké, gyermekeket árvákká tesznek, csak azért, hogy az eretnekséget kiirtsák, és az egyedül idvezitö egyházat, a pápistát épségben megtartsák, elégetik szentkönyveinket összefogdossák papjainkat tanítóinkat, azokat bebörtönözik, halálra ítélik, úgy azonban ha a pápista hitre térnek, nem csak büntetést nem kapnak, de jutalomban is részesülnek. Oh mindezeket a szenvedéseket kikellett állni a protestánsoknak attól az egyháztól a pápistától melynek feje a római pápa, magát Krisztus helytartójának nevezi. Jézus Saulnak midőn ’ Damaskusba ment a keresztyének üldözése végett, azt mondta: ,,Saul! Saul! mit kergetsz enseggel állott bátyja elé, mentegetvén magát, miért nem mehet ö vele. És n, mint Ezsau elment, Jákob az ellenkező irányba fordult — egy kövér völgybe, a hol volt elég legelő barmainak, s ö maga és fiai pedig gazdag vásárt csaptak Sékliem fiaival. Sekhem határában vonta fel sátorát, s egy darab földet vásárolt, holott az ür neki Ígérte az egész Kánaánt. A gazdagságért, a vagyon növeléséért kész volt arra is, "hogy felesége, gyermekei s ö maga, s egész háza népe összeköttetésbe lépjen az akkori világ egyik legromlottabb városával. Rachel itt kezdette meg felhasználni férjére való befolyását. A nők sokszor bele kergetik a férfit haszontalan kiadásokba. Kívánságuknak ellentállani nem lehet, mert a legszentebbel : a gyermekek szükségletével állanak elő. ,,A gyermek p’^ria ! Gyermekünket nem fősz*' meg ettől a jó alkalomtól ' Könnye t hinni, nincs benne e len, hogy Sekhembe ^y szólt Jákobnak • ák el a mi gyérme1 inom szokásait! Uf ezzel a néppel r rintkeznek?“ hogy mi udír "RnrUpf iránt. ö maga szolgáltat nekünk igazságot. Tudjuk, hogy mikor Labán Jákobon kőzetei te ellopott házi isteneit: Rachelnél találta meg az atyja azokat. Kétségtelen, hogy ismerte az Istent, mégis ezeket a bálványokat imádta, s befolyására bizony nagy mérvben hatott az ö bálványozása. Nők hagyjátok el a ti bálványaitokat! Térjetek az Úrhoz ; nyissátok meg sziveiteket Jézus előtt, hogy igy a jóra és ne a rosszra használjátok befolyástokat. Ha Rachel őrző angyala lett volna Jákobnak, ezt kellett volna mondania : — Férjem ! Ne álljunk itt meg ! Emlékezzél meg a gyermekekre----Hí» együtt vétkeztek, élvén Sekhem kornyékén' négy vagy öt esztendeig. És mi történt tovább ? Dinah, Jákobnak egyetlen leánya is felkereste e város leányait és elbukott, elveszté becsületét, szégyent hozott az apai házra. Ki ennek az oka ? Váj jon nem Jákob volt-e az, a ki kiszolgáltatta leányát a kisértönek 1 Vigyázzatok azért apák ! Emlékez zetek meg róla, hogy jakob Sekhemnél vesztette el egyetlen egy leányát! A folytonos csalódás, sülyedés után Jakob mégis meghallotta az Ur szavát: Kelj fel s eredj vissza Bethelbe. Hányjátok el az idegen isteneket és tisztítsátok meg magatokat. Vissza Betlielbe ! Hányjátok el az idegen isteneket! Mindnyájunknak vannak bálványaink. Sok embernek a pénz; a nőnek a testi szépség, a zene, a szép otthon, — a szeszes italok, fényes fogatok, automobilok, különféle ki sem számítható szenvedélyek. Mindazt bálványnak mondom én, a mit vagy a kit jobban szeret az ember, mint az Istent. Oh, ha van valami ilyen az életetekben, hagyjátok el és térjetek vissza Betlielbe. De azt fogjátok kérdezni ; Hogyan hagyjuk el a mi bálványainkat ? Egy mód van erre. Fogadjátok el a Jézust, mint az Istennek ajándékát ! Tisztítsátok meg sziveteket, mert tiszta szivet akar Isten. Legyen tiszta a lelked, a tested, — igy fogsz lakozni igazán Bethelben, az Istennek házában. » gém ? Nehéz neked az ösztön ellen rugódoznod ! “ E szavak igazaknak bizonyultak itt is ! Hiába volt a római egyháznak mindent elnyomó, mindent megsemmisíteni akaró szándéka !' A protestánsok megsemmisülés, elfogyás helyett, ha számban nem is egyformáu, de benső értékben folyton növekedtek. És ma is hiába álmodozik a római egyház, hogy idővel mindezen országok népe a katliolicismus karjaiba vesse magát. Ellenkezőleg be van bizonyítva, hogy, hogy az egész világot tekintve, a Protestantismus aránylag határozottan jobban terjed mint a katholicismus: és nem messze lehet az idő, midőn a tiszta evagelium követői felül fogják múlni — nem csak értelmességökkel, nemcsak az igazság, szabadság és felvilágosodás szeretetében, de felül fogják múlni számilag is — a római egyháznak haladást világosságot s a más vallásuakat oly nehezen türö, sőt gyűlölő híveit. Bár az üldözések nem szűntek meg ma sem. Az eszközök változtak csupán, s ha nem lobognak is a máglyák, nem hurczolják börtönbe, gályákra a protestánsokat, de a súlyos megpróbáltatások egymást érik egyházainkban. De azért ne féljünk a jövendőtől, ne féltsük egyházunkat az elnyomatás veszélyeitől. A lelki ismereti szabadság, mint feszerö képezi annak belső erejét, minél jobban nyomják annál nagyobb annak ellenállási képessége ! Amint az erős lelkű ember lelki ereje nö a szenvedések alatt, mint a pálma a teher alatt, úgy nö a protestantizmus a nyomás alatt. És méltán ajkunkra vehetjük a zsoltáros könyv Írójának szavait; (46 Zsolt. 2- 3. 4,) „Az Isteh a mi oltalmunk és erőségünk, és igen alkalmatos segítségünk a mi nagy nyomorúságunkban. “ stb. Azért aki igaz protestáns, becsületes kálvinista, tartsa meg ennek a mi drága, ennek a sok .vérrel szerzett és szenvedéssel megpecsételt evangeliomi hitünknek tántorgás nélkül való vallását! „einem hagyván a mi gyülekezetünket, miképen szokások némelyeknek“ (Zsid. 10 r. 25 v.) ,, Ne higyjetek ti minden léleknek, mert sok hamis próféták jöttek e világra.“ Demi ne legyünk többé gyermekek, kik habozunk és ide s tova hajtassunk a tudománynak akármi szele által az embereknek álnokságuk által és aktokul való* blhitetésök, megrögzött csalárdságuk által. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki fö, t. i. a Krisztusban ! Erősödjetek a hitben e napon a reformáczió üi mepén ! Úgy legyen! Sharon, Pa. 1904 okt, 24. Dömény Zoltán ev. ref. magyar lelkész. Egyházi és egyleti élet. Gyászjelentés. Alólirottak szomorodott szívvel jelentjük, hogy Tóth György tagtársunk neje Whittseten folyó év szeptember hó 5-én elhalt s ugyanott 8- án eltemettetett. Midőn tagtársaink tudomásáru hozzuk est a halálesetet, egyszersmind felszólítjuk az egyes osztályok tisztviselőit, hogy a halálesetre kivetett 50—50 centeket beszedni szíveskedjenek s a beszedett pénzt 50 nap alatt a központi pénztárba beküldeni el ne mulaszszák. Szeretettel: Kurucz Bertalan, Kalassay Sándor, jegyző. elnök.
