Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-13 / 41. szám
V 2 másnapra, okt. 5 reggeli 8 órára tü zetvén ki. A jelenvoltak ezután csoportok ban vonultak le a meglehetős messze fekvő köz vacsora helyére. A szokásos asztaláldás után szép zeneszó mellett folyt a vacsora, a hol a lel kés youngstowni magyar prot. nők ugyancsak kitettek magokért, dicsé retökre legyen mondva, még kétszer annyi vendéget is urasan elláthattak volna, noha 70 nél t öbben ültünk a fehér aszr,al mellett. Felköszön tökben, tartalmasabbnál tartalmasabb toastokban nem volt hiány. Időközben megérkeztek a vi lági lapok szerkesztői s kiadói is. E helyen nem sorolhatjuk fel azokat, kik az egyesület jövőjére, a youngstowni ref. egyház tagjaira, vezetőire különösen az osztályra, a lelkes nőkre, az amerikai magyarság jövőjére, íajszeretetére stb. mondot tak lelkes felköszöntöket. Elég az hozzá, hogy későre járt az idő, midőn az egyesületi elnök soron kivin lezárta á hivatalos bankettet s a delegátusok hazatértek pihenő re. Egy hotelben voltunk mindanynyian elszállásolva, igy szerdán reg gél katonásan étkezve pontban 8 ó rakor standard time kezdődött a reá sodnapi közgyűlés jegyzőkönyv ol vasással. Majd ősszé lett állitva a különböző indítványok sorrendje. Kezdtük is tárgyalni az indítványokat,. " 1. A törzsfökönyv, a részleges, tagonkénti kimutatás rendbehozásá val visszamenőleg, 1900-ig legyen teljesen rendbehozva. 2. Osztályok részére kezelési és nyilvántartási naplók készittessenek a bemutatott és kiegészített vonalo zás és fejezetek szerint. Ezek a naplók minél előbb, de négy hét alatt okvetlen küldessenek szét az egyes osztályoknak. Ez idő alatt megérkezett Bloch biró, egyesületi jogtanácsos Cleve landból s az ő jelenlétében folyt a tárgyalás az előző napokban már alaposan megbeszélt peres ügyekben. 1. Doros Audrás ügy. Dorog András után neje a haláleseti díjért pereli az egyesületet. Holott az illető 1903. december 18-án, mikpr hirtelen elhalt, nem volt tag. A fizetők közt a neve 1903. junius óta nem szerepel, nincs benne a december 14-i jelentö-ivben sem, s alig egy hét múlva már december 20-án, vagyis két nappal a haláleset után, a mikoi uj jelentő-ivet küldött be a luzernei osztály, benne van, hogy fizettek érte, de az is jelentve van ugyanattól a napról, hogy Doros meghalt. A pert kezdett ügyvéd hivatkozott arra, hogy a vt. jegyző a hivatalos lapban be- letette a Doros, mint elhalt tag gyászjelentését. Ezzel szemben be van bizonyítva, hogy Doros már 1903. novemberben kitöröltetett s újra nem jelentkezett december 14-ig. S az is tudv a van, hogy az osztály a Doros haláláról nem tudva vette fel egy másik tag által elkésetten fizetett összeget, a mit a vt. jegyző azonnal vissza is utasított, s az elnök intézkedett, hogy a vt. pénzlárnok küldje vissza azt a pénzt. Ezért az osztály-elnök perbe került s már eddig 62 dollárt kell fizetni perköltségre. A jogtanácsos felvilágosítást adott. Az egyesület nem kötelezhető, hogy a 800 dollárt kivetés utján megfizessük, de a perköltséget az ügyvédnek s az osztályelnök helyett meg kell térítenünk. Más természetű a Jevin Adám ügye. Ez öngyilkosság folytán halt meg, nyolc nap volt még hátrá a beállásától számított egy esztendőből. Az alapszabály értelmében ilyen esetben nem lehet kiadni a biztosítási dijat. A pereskedő örökös el is lett utasítva, ugyde a wilkesbarrei osztály vezetői még bail alatt vannak; hogy ezeket fel lehessen menteni, a gyűlés azt határozza, hogy a jogtanácsos lépjen érintkezésbe egy wilkesbarrei ügyvéddel a kezesség alóli kimentés iránt. Legkényesebb Clevelandból a Gombos Pál-ügy. Mikor 1903. szept.-ben a clevelandi M. Ref. Egylet elhatározta, hogy minden tagja tartozik beállani az egyesületbe is, ftevezett Gombos huzta-halasztotta ezt 1904. február hóig. Ha akkor nem jelentkezett volna, az egyletből kitörölték volna. Úgy, de az egylet a régi tagokra nézve kimondotta,, hogy tartoznak az egyesületi orvostól, dr. Rosenfiergtöl hozni a bizonyitványt. Gombos jelentkezett egymaga a dr. Fried bizonyítványával, de nem a gyűlésen, csak a jegyzőnél, aki felvette ugyan tőle az $l-50-t, de a többi befizetéssel nem irta be, meghagyta Gombosnak, hogy a megjelölt orvostól hozzon másik bizonyítványt. Ezt G. nem akarta megtenni, csak egyre késett, a vt. jegyző pedig nem irta be a felvételi ivét, s nem adott részére sem diszokmányt, sem igazolványoskönyvecskét. Alig egy hónap múlva márciusban elhalt G. hirtelen. Az örökösök nevében perrel van megtámadva az egyesület. A jogtanácsos az egyesület védőügyvédje, azonban az ügy kimeneteléről ezidöszerint még bizonyosat nem mondhatott. Hiszi, hogy az egyesület nem fog vesziteni. Sürgette, hogy az alapsz. a felvételre nézve jobban szigorittassék meg, vagyis, hogy minden osztály válaszszon egy orvost, s csak annak a bizonyítványával vegyen fel tagakat. Eme fontos és hosszas tanácskozással járt folyó ügyek letárgyalása után kezdetét vette az alapszabályok olvasása ás a szükségesnek bizonyult'módosítása. A következő módosítások fogadtattak el : 8. § hoz ,,osztály-orvosi bizonyitvány és a gyűlésen jelenlevők többségének szavazata“ teendő pótlásul a 2. sorban e helyett: ,,és orvosi bizonyítvány.“ Ezzel kapcsolatosan egy orvosi bizonyitvány-minta lett megállapítva, mely teljesen részletező kérdéseivel az orvosnak is lehetővé teszi a megnyugtató eljárást, s az osztály is óvatosabban végezendi a tag felvételt. 16. §-hoz (2. sor első fele után közbepótolva) : ,,de fizetési kötelezettségének folytonosan eleget tesz.“ (Végül pótlás) „az elkövetett vétség elbírálása után. “ A 22. §-ban e helyett, hogy a „bejelen téstöl“, ez olvasandó, hogy „a kivetés napjától. “ 23. §. (njra szövegezve.) Az a tag, a ki húsz évig volt egy folytában rendes tagja az egyesületnek, húsz év után megkapja a fél haláleseti segélyt és fizetési kötelezettségei alól felmentetik. A másik fél haláleseti és temetési díjhoz való joga azonban megmarad. 25. §. után (2. bekezdésül): ' A vt. jegyző és vt. pénztárnok mellé a maga osztályától 3—3 bizalmi férfi válaszfatik, kik a havi jelentéseket felülvizsgálják. 28. §. utolsó sorában „első felében“ helyett „második hétfőjén“ olvasandó. 32. §. negyedik sorában „vezértestületi“ helyett „egyesületi“ olvasandó. 33. §. e) és f) pont közé beveendő : „f) ellenőr jelentése. “ 36. §-ból „jövőben“ törlendő-40. §.: a) Ima. b) és c) (marad). d) Ellenőr jelentése (uj pont, ’ a többi marad). 48. §. (Utolsó mondat elébe): Az ö osztályából a közgyűlés által választott bárom bizalmi férfi átvizgálván jelentését. 49. §-ból (15 lapon alul két utolsó sor) „Óvadéiot — Trust Co.-tói“ elmarad, s helyette jön ez : „Az egyesület vagyonának megfelelő óvadékot ad. “ 16. lapon 2. sorban pótlás : „Az ö osztályából a közgyűlés által' választott három bizalmi férfi átvizsgálvánjelentését. “ Több változtatás az alapszabályokon nem történt. Az indítványok folytatólagos tárgyalása során az osztályok utasitva lettek, hogy „vadházasságban“ élőket ne vegyenek fel, azokat, a kik az egyesületben létök óta léptek ilyen szövetségre, utasítsák, hogy vagy megkezdjék a válópört s igy a fennforgó vadházasságot törvényesíthessék, s a kik ezt megtenni nem volnának hajlandók, azokat birják rá arra, hogy ök magok lépjenek ki az Egyesületből, s ye kelljen a törvényt alkalmazni ellenök. Az indítványok, különösen a melyek az alapszabály módosítására vonatkoznak, a jövő évi közgyűlésre gyűlés előtt két héttel terjesztendök be az elnök- vagy jegyzőhöz. Jövő évre a közgyűlést meghívta a bridgeporti, homesteadi és johnstowni osztály. “ Miután már régebben el lett határozva, egyhangúlag Johnstown fogadtatott el az. 1905. évi közgyűlés helyéül. 1906-ra pedig a trentoni osztályok meghívása lett elfogadva, hogy az Egyesület tízéves fennállását majd születési helyén ünnepelhesse meg. gj‘Az osztályoknál a kezelés egyszerűsítésére vonatkozó több rendbeli inditványok — az alapszabály módosítása, illetve behatóbb megmagyarázása után — letárgyaltatnak vétettek, kivéve azt, hogy minden osztály a lehető legpontosabb jelentő-ivet tartozik küldeni minden kivetés után a vt. jegyzőhöz. A trentoni indítvány, hogy -egy, az Egyesülethez tartozó s arra alkalmas lelkész bízassák meg, hogy — a hol csak lehetséges — fél útiköltséggel s csak a legszükségesebb kiadásokra, s igy nem napidijakra szorítkozván, utazza be tagszerzés és uj osztályok szervezése érdekében az E. Á. magyar lakta helyeit. Olyan alakban lett elfogadva, hogy kéressék fel minden reform, lelkész Amerikában, hogy a közelebb eső helyeken vállalkozzék ilyen tagszerzö- és osztályszervező körutakra. TÁRCA. II vén sírásó vallomása. Irta: G. Diószeghy Mór. \ István, a vén sirásó, igy kezdte el a beszédet: Elmondom, \ Tiszteletes uram, mind egy szóig. Öreg ember vagyok, ki is kerestem már magamnak a nyugvóhelyet, ott azalatt a vén re vés diófa alatt, ott úgy is kevés ember jár. Tudom, hogy oda kerülök már nem sokára, odavaló is vagyok, régen taposom a földet, nincs már velem egyidejű velem ott bent a faluban, mindegyikre reáhuztam a hantot. Magam vagyok, én is indulóban, de nem akarok addig el menni, mig vallomást nem teszek. Én bűnös ember vagyok. Nagy bűnbe estem régen, meg is lakoltam érte a földi igazság előtt, vájjon remélhetek-e szabadulást az égi hatalom előtt is ? Megvallok mindent, biztasson meg tiszteletes uram. Nem tud erről már a faluban senki, mind elpusztultak, akik tudták; de én nem akarón! a sirba vinni, én szabadulni akarok tőle, mielőtt leszámolok a földdel. Elmondom, hogy volt. Szomorú történet az. Hogy rontja meg a sátán a paradicsomot viszi bűnbe az embert. Elmondom mind egy szóig. Jómódú ember volt az apám, ott laktunk a templom mellett; most nem tudom ki lakik ott, nem is kérdezem. Szomszédunk is nagy gazda volt, de kevély, nagyralátó és gonosz volt a felesége. A leányuk szelid, áldott jólelkü teremtés volt. Sokszor találkoztunk hol a mezön, hol vasárnap délutánonként a kapu ban, összeszoktunk, megszerettük egymást igaz, hűséges szerelemmel. Megkértem a leányt. Azt mondta az anyja, hogy nem parasztnak nevelte, ne ácsingózzak olyan szekér ntán amelyik fel nem vesz. Mondjam, hagy engem szeret a leány, s úgy rendelte az Isten, hogy a szerető szivek egymáséi legyenek. Azt mondta az a sátán fajzat, az a kígyó, hogy az ö leánya azé lesz, akinek ö rendeli, nem az Isten. Szóval elszakították tőlem. Ekkor került haza a katonaságtól a kasznár urnák a fia, afféle csellengő urfi, akivel sokat próbáltak a szülei, de semmire sem vált, hanem duhajkodni, legénykedni jól tudott. Mindennapos lett a szomszédunk házánál, elfacsarodott a lelkem, hogy az a gonosz asszony, hogy ereszti reá ezt a ragadozó ölyüt, erre a szelíd galambra, a saját vérére. A korcsmában meg széliében beszélte az a csellengő urfi, hogy még én, a bitang paraszt akartam leszakítani ö előtte azt a szép szál virágot. Elfogott a keserűség és forrott a vérem. Leküzdöttem. És csakugyan lesza kasztotta azt a gyenge virágot. A tulajdon édes anyja; az a pokolbeli szörnyeteg adta a kezébe, hogy törje le. Az a szegény teremtés meg gyönge volt, csak sírni tudott. Az a bitang meg azt mondta, hogy elveszi, csak valami hely után néz. Ekkor széliében beszélték a faluban, hogy annak az angyalnak hófe hér lelkén folt esett, gyalázatba került. Közel voltam a megbolonduláshoz, nagy érőbe került leküzdeni azt a kint, azt a háborodást, ami lelkemet hasogatta. Annak a kígyónak szerettem volna eltiporni a fejét, de az nem került elémbe, hanem elémbe került az a csellengő, becsületrabló. Akkor is a korcsmából jött, többedmagával és röhögve kiáltott reám : ,,No, most már neked adom a virágot, nekem jnár nem kell! Elveszett a szemem világa, tiszte letes uram, nem láttam, nem hallói tam semmit, csak akkor ocsúdtál fel, mikor vonszolták hazafelé meg halva. Leütöttem, mint egy veszett kutyát. Aztán elvittek oda, hová élve szokták az embereket eltemetni, s mikor onnan feltámadnak, az emberek mégis ngy nézik, mintha meg volnának halva. így kerültem én vissza. Öreg szüleim — mire hazakerültem — föld alá jutottak, birtokom elpusztult az a gyönge teremtés — szégyenében — úgy elbujdosott, hogy senki sem tudott róla. Hanem a sátánt, a kígyót is utolérte az Isten büntetése. Kaczagva csatangolt naphosszat az utczán, minden kis ajtón bekiáltva ;Nincs itt a leányom ? Bélyeges ember voltam, tisztele tes uram, otthagytam a falut. Kivettem magamat ide a temetőbe, abba a kis kunyhóba, azóta eltemettem mind, akik velem együtt éltek. Most én is indulóba vagyok. Szomorú történet ez ugy e bár ? Hogy egy gonosz hány életnek a boldogságát képes megrontani, mig utói éri az Isten keze. De utoléri. Én is vétkeztem. Óh régen vezeklek érte. Megnyerem-e a bocsánatot \! A tiszteletes csendes, biztató hangon felelt : — Az Isten irgalma véghetetlen !
