Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-06 / 40. szám
Szállj, szállj hát gondolat október hatodikán, túl a tengeren s keresd fel a mi golgothánkat s borulj le a nagy férfiak emléke előtt s mondd el: hogy míg a földön magyar szív dobog, emlékük élni s lelüesitni fog. Emlékezünk. Imádkozzunk........... V------r. Jubileum Trentonban. A trentoni Első magyar ref. templom, betegsegélyzö- és temetkezési egylet vasárnap ülte meg tiz éves fenállásának emlékünnepét. Már hetekkel előbb buzgón készülődtek tagjai, hogy jubileumi ünnepélyük minél fényesebben sikerüljön s buzgólkodásuknak meg is volt az eredménye: igen szép és felemelő hatású volt ez ünnep, minek lefolyását, ha szépen leírhatnám, akkor is csak homályos képet alkothatnának arról az olvasók. A templom téren már a korai délutáni órákban nagy sürgés-forgás volt; itt az iskolás gyermekek örvendező zajgása, ott a buzgó egyleti tagok lelkes beszélgetése köti le figyelmét az arra vetődő idegennek g mindenütt ott látjuk az ünnepély lelkét, tiszt. Virág István lelkész urat s ki bőven kiveszi részét mindenből, kedves nejét, Imé épen most rakja kocsira, zászlót és vhágot adván kezébe mindeniknek, az iskolás gyermekeket, kik, mint a jó anyát gyermekei, örvendezve veszik körül s alig várják, hogy intésére, kitől tanulták, énekelhessék szép magyar hymnusunkat. De katonásan csendet parancsol a tisztelendöné asszony s a csaceogó gyermekszájak elhallgatnak szavára, mert jön a banda, jönnek a fényes magyar ruhába öltözött banderisták s nyomukban az ünneplő egylet tagjai. Hangos zeneszó tölti be a teret s vig éljen kiáltások ébresztik fel a beteget is ágyából. Az egylet tagjai, mind ünnepi díszben, kisérve a kiváncsi idegenek nagy sokaságától, hogy az ünnepi diszmenethez csatlakozni kívánó magyar egyleteket felvegyék, a Rákoczy induló hangjai mellett indulnak el s nyomukban mindjárt a gyermekek fellobogózott kocsija, és egész hosszú kocsisor, hogy a szokásos körmenetet megtartsa, visszatérjenek az ünnepély tulajdonképem helyére, a szépen feldíszített templomba. Az ünnepi körmenet igen szépen sikerült, két zenekar szivet vidámitó hangjai mellett, a legszebb rendben jártuk be a város főbb utczáit. Az ünneplő egylethez csatlakozott a trentoni első magyar társalgó Bs. E. és a Kossuth Ferencz M. K. Bs. egylet testületileg és a m. ref. Nöegylet tagjai a kocsikban marcholtak, s mintegy ezer magyar vett részt a körmenetben, Az utczákon, hol végig mentünk, mindenütt lelkes közönség üdvözöl, zászlóját lengetve gyügyög felénk az ölbeli baba is. Három óra már elmúlt, hogy a menet a templomtérre visszaérkezett. Bemegyünk a templomba, már t, i. a kik beférhettünk, s mindjárt kezdődik az ünnepély. Hankó Gyula philadelphiai ev. ref. lelkéss imádkozott s adott hálát Istennek, hogy megengedte nekünk érnü k e napot. Most Kozma József pertamboyi ref. lelkész lépett a szószékhez s mondta el szép beszédét, felvevőn alapigéül I. Sám. VII. 12. versét, melyből kiindulva meggyőző erővel mutatta ki, hogy az Isten segítette idáig az ünneplő egyletet s bebizonyította, hogy, ha mindenki megteszi kötelességét egyháza s hazája iránt, nem lesz haszontalan reménykedés, hogy az Isten ezután is megsegít. Éneklés után egylet elnöke, Kovács József pár üdvözlő szóval megnyitván a a díszközgyűlést, Horváth József egyleti tag szavalta el Arany János „Egyesülés“ ez. költeményét. A lelkesen előadott költemény nagy hatást tett az egybegyűltekre. Most az egylet jegyzője Hejczey Sándor s folytatva Virág lelkész ur felolvassák az egylet szépen megirt 10 éves történetét, melyből a kővetkezőket tartom kiemelendünek. (1. a jövő számban) Lelkész ur felhívására most Kozma József, aztán Hankó Gyula lelkészek szólották az ünneplő egylet tagjaihoz. Mindketten az összetartásra, szeretetre, melynek a lefolyt tiz évben annyiszor mutatták szép példáit, hívják fel az egybegyűlteket s Isten áldását kérve az egyletre, az amerikai magyarságra, zárták be lelkesítő beszédeiket. Időközben megjelentek az ünnepélyen s a szószék körül foglaltak helyet Rév. H. Mc. Canby és Prof. H. Mackey angol szónokok, kik, hogy velünk együtt ünnepeljenek, siettek a mi körünkbe s hogy ne csupán, mint nézők szerepeljenek. szép beszédeikben ök is kifejezést adtak örömüknek s lelkesítve buzdítottak az összetartásra és szeretetre. Az egylet elnöke, megköszönvén a közönség megjelenését, a társ egyleteknek az ünnepélyen való szives részvételét és a szónokok buzdító szavait, öt órakor bezárja az ünnepi közgyűlést. Az ünneplő egylet es a társ egyletek tagjai hangoszeneszó mellett vonultak el a Dues Hallba, hogy szivet vidámitó mulatságban töltsék el az ünnepnap hátra levő óráit,; a lelkészek pedig Virág lelkész ur barátságos házában gyűltek össze, hogy a vendégszerető háziasszony kedves jóságának legyenek ismét tanúi. így folyt le a trentoni első magyar templom, — betegsegélyzö- és temetkezési egylet 10 éves jubileumi ünnepsége s mi csak hálát adhatunk Istennek e helyen is, hogy idáig segítette ezt az egyletet. A legnagyobb érdeme van ez ünnepély rendezésében, az egylet buzgó tagjait, nem feledve, Virág István lelkész urnák és kedves nejének, kiket, Isten, ezt kívánjuk, a trentoni magyarságnak és ünneplő egyleteknek, sokáig tartson és éltessen. Tempiomavatás LorainDan. Az 1903-ik év ősze templomalapköletételi ünnepélyekben volt gazdag, az 1904-ik év pedig templomszentelésekben. A clevelandi, pittsburgi és toledói magyar református templomok felavatása után e hó 2-ik napján a loraini ifjú gyülekezet nagyon csinos, igazán diszes templomát avattuk fel Isten nagy nevének imádására. A szép ünnepélyt ugyan megzavarta s a résztvevők számát megkevesbitette az egész délelőtt szakadó eső, — mindazáltal úgy azok, a kik az ünnepélyre közelből és távolról összesereglettek, mint az ünneplő gyülekezet elöljárósága és összes tagjai is meg lehettek elégedve az ünnepély lefolyásával, annak úgy erkölcsi, mint anyagi eredményével. Különös elismerés illeti a clevelandi testvéreket, kik költséget és fáradságot nem kiméivé, a kellemetlen idő dacára is mintegy százötvenen jelentek meg az ünnepélyen. Külön vonaton s villanyoson érkeztek meg az ünneplő gyülekezethez a clevelandi vendégek, kik a református férfi- és nöegyletet, — az ifjúsági egyletet képviselték. Az énekkar pedig teljes számmal jelent meg, hogy szépen előadott énekszámaival emelje az ünnepélynek fényét és méltóságát. így van ez jól... A testvérgyülekozetek igy mutassák meg mindenkor, hogy nem csak vallói, hanem cselekvői is a testvériség evangyeliumának. A clevelandi vendégek megérkezése után azonnal elindult a menet Kalassay Lajos főrendező vezetése mellett, kivel több lovas legény lovagolt a menet élén. A templom előtt mindjárt elhelyezkedett a közönség, s Csutoros Elek clevelandi lelkész, — ki Souders superintendenst, ki veszélyes betegsége miatt nem jelenhetett meg ezen az ünnepélyen, helyettesitette, — mondott rövid beszédet és imát, a mely után a közönség elénekelte a 84-ik zsoltárnak az első versét. Majd a Szentháromgág egy Isten nevében .megnyittatván a templom ajtai : a közönség bevonult az Isten imádására épített ezen uj templomba. A templomban a 74-ik s 37-ik dicséket eléneklése után Harsányi István toledoi lelkész olvasta fel a II. Krön. VI : 20—32. verset s szólította fel adakozásra a gyülekezetét. A 233-ik dicséret két első versének eléneklése s a loraini énekkar szép éneke után Bassó Béla youngstowni lelkész, ki a loraini gyülekezetei szervezte, mondott szép imát, mi után a clevelandi énekkar énekelte el a Luther énekét („Erős várunk nekünk Isten“). Az ének elhangzása után Csutoros Elek clevelandi lelkész mondotta el a felavató beszédet, elmélkedését a Habakuk próféta próféciája II: 20. versére alapítván. Az egyházi beszéd után lapunk szer - kesztöje keresztelt 3 gyermeket és konfirmált egy leányt, mikor a loraini énekkar énekelte el a LXV: 1—2. versét. Az urvacsorai beszédet Harsányi István, toledoi lelkész tartotta s a helybeli lelkészszel együtt osztották ki a szent vacsorát az éhező és szomjuhozó híveknek. Úrvacsora osztás után a clevelandi! énekkar zengette el a ,,Nagy Isten téged imád“ kezdetű erdélyi éneket, a mit közös gyülekezeti éneklés követett. Délután egy ór^ tájon, volt az idö7 a mikor véget értek az isteni tiszteleti cselekvények. Ekkor a loraini testvérek látták kedves vendégek gyanánt a clevelandi, jesteri, asthabulai és huroni vendégeket. A délutáni istenitiszteleten, a mely pont négy órakor kezdődött, lapunk szerkesztője imádkozott s Harsányi István prédikált János III. 3. alapján az újjászületésről. Az istenitisztelet vége után útra indultak Ja vidékiek azzal a jóleső érzéssel, hogy a loraini testvérek Istennek tetsző szép munkát végeztek, s azzal a tudattal, h*gy ez a templom is erős vára lesz mindenkor a magyar reformátusoknak s a magyar nemzeti eszmének. Adja Isten, hogy úgy legyen ! j A loraini testvérek pedig legyenek mindenkor élő kövek az Isten anyaszentegyházában, hogy mások is látván az ö dolgaikat, dicsőítsék Atyánkat, Istenünket. y-r. Az „Anchor Pain Expeller“ a remény symboluma s a ki neuralgia, Köszvény, influenza, hülés és más hasonló bajokban szenved, biztos gyógyulást nyer, ha Dr. Richter világhírű „Anchor Pain Expeller jét használja. Kapható 25 és 50 centes üvegekben. Hagyar foglyok útja 1850-ben Budáról Olmützig. írta : Keszi Hajdú Lajos. Zord fagyos képpel lépett elő az 1850 iki uj esztendő. A föld felszíne ropogó mély hóval borítva, az ős Duna sik jégtükör, sötét ködfellegek minden tájon. Ilyen volt az újév reggele, melyen Könyves Tóth Mihály és én vasbilincsekben, Motesiczky pedig vas nélkül Budavárából Olmützvár fogdájába inditat tunk. Újév első napja, mely mindenütt családi ünnep szokott lenni, nekünk keserű nap volt. Fájó érzelmek, komor gondolatok között kelt föl rám az 1850-iki újév első reggele. Más e napon isten házába siet, én pedig Olmützbe indíttatom . Az elitéit magyar államfogolynak, ki ily hosszú és önakaratlan útra főleg a harag és bosszú első napjaiban hurczoltatott, tiltva volt szigorúan Íróeszközöket, tollat tintát, papírt vagy irónt magánál tartani, vagy ezeket használni. Az emlékezet volt az utazó fogolynak egész irókészleie és könyvtára. Nem csoda hát ily eseteknél, ha az efféle tárgyú leírásokban főleg egyének nevei feledésbe jutnak. Január első napján reggeli 8—9 óra lehetet, mikor egy öriiszt által budavári éji szálásunkból aű hárman az udvarra kiparancsoltattunk, s azonnal több fegyveres ör körbe fogván bennüaket, egy vezénylő tiszt tudtunkra adta Olmützbe szállitá sunkat s parancsoló hangon mondá, ha ezen kísérő örök elöl szökésre kísérletet tennénk, golyóval és lőporral szolgáltatnak azonnal igazságot, vagy ha engedetlenkednénk, a legszigorúbb bánásmód várakozik ránk. Kiadatván e parancsolat, mindhármunkat egy kényelmetlen szánba ültettek, K. Tóth Mihály és én vasban, Motesiczky vas nélkül. Fegyveres örkiséröink részint a szánon foglaltak helyet, részint szánunk körül gyalogoltak, egymást fölváltva szánkázásban és gyalogolás baa, Átfázva, meggémberedve, délután éhesen érkeztünk Yörösvárra, hol a vendégfogadóban egy összetört, zúzott ablaku szobába zárattunk, valóságos jégverembe. Itt töltöttük el sanyaruan az újév első napját és éjjelét. Szalma volt ágyneműnk, párnánk pedig ruhacsomagunk. A gyertya egész éjen át égett fekhelyünkön; őreink szigorú föivigyázássál velünk együtt fáztak s ott háltak. Vasbilincseink éjjel is lábainkon és kezeinken csörögtek. És ez igy volt szakakatlanul egész hosszú utunkban. Másnap, január 2-án, aszán tovább vit bennünket, mint valami szibériai deportáltakat, ugyan azon örkisérettel. Dorog nevű falu volt a meg állási hely; itt is egy félig elpusztult vendégfogadó fagyos szobája fogadott. A vidék szépségét, táj fekvését a ködös és havas idő miatt nem valánk képesek látni. Másnap reggel hasonló módon kezdett és folytatatt utunk megállapodási helye Nyerges Újfalu volt a Duna mellett, melynek csak hó és jégboritott felszínét láthattuk. Innen a nevezetes Ácsra érkez-vtünk, melynek a Jszabadsághaiczban vérrel áztatott síkját magas hó takarta. Ázután Görryöbe vitt utunk. Egysserü kis falu, gözhajóállomás a Dnnapartján. Őreink a falutól mintegy negyedórái távolra levő elég terjedelmes vendégfogadóba akartak éji szállásra vinni, de minthogy az gyászos romjaiban a falu szélén emelkedő gróf Eszterházyféle kastélyba hurczoltattunk, hol alig lézengett egy pár emberi lény, kik ugyancsak megijedtek tölünk. Puszta, kietlen volt itt minden, magán viselte minden a háború szomorú nyomait. Minden kényelmünk a jó meleg szoba volt. Győrön és Mosonyon át Pozsonyba vitettünk. * Szigorúan vigyáztak ránk. Börtönlakunkból is csak fegyveres kikiséret mellett meheténk ki; a magyar foglyokkal, kik itt akkor nagy számmal szenvedtek, tiltva volt csak egy szót is váltanunk. Eddig hárman voltunk utitársak, de itt elváltunk, Motesiczky Kufsteinba, Könyves Tóth Mihály és én (P-nützbe vitettünk vasúton. . uuár 18.-án éji 8—9 óra lehetett. %
