Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-01 / 34-35. szám
Az amerikai magyarság tevékeny sége az egyházi és egyleti életben nyilatkozik m«g Az egyházi élet ina már mindenik íelekezet körében «léggé ki van fejlődve. Az egyleti élet pedig sok he lyen túltengőében vám Nem mondhatjuk «zt sem egyik, se másik szövet keze lünkről. Valami csodálatos betegség, nembánomság tiralkodik az emberi szív fölött. Él a mának 8 a holnapra gondol. Önmaga kényelmét keresi csupán, de családja jövőjét, őzvegyének,. árváinak a sorsát figyelmen kiviil hagyja. Bizony szomorúság töltötte el az én telkemet akkor, nikor a 3. S. E. Szövetkezetének inckeesporti gyűlésén azt hallottam jelenteni, hogy egy év leforgása alatt aligöOo taggal szaporodott ez a szövetkezet. Még nagyobb lesz a szomorúságom, ha látom, hogy a mi Egyesületünk, a mely a múltban olyan szépen haladt sjlöre ebben az évben a tagok számára nézve esést mutat ki, habár köteles ségét híven igyekszik teljesíteni. Legyen szabad azért, mert a mikor már csak pár hét választ el a nagy gyűléstől (bár hivatalosan még nem tudjuk, mikor tariatik ez meg) komolyan megvizsgálnunk egyesüle tünk működését, kutatván az esetleges bajok okát és föltárván azokat a módokat, a melyeket szem előtt tartva, egyesületünk elébbre fog haladni. Legelső bajnak tartom egyesületünk kebelében azt, hogy nagyon lassan mozogtunk az elmúlt esztendőben. Nem volt meg a kellő frisseség, gyorsaság ügyeink lebonyolításában * s egyes fontos intézkedéseink, a melyeket részint a nagygyűlés tett, részint pedig a vezértestület határozott, figyelmen kivül hagyattak és azok részben valósittattak meg. Ne értsen félre senki sem! Nem egyes személyekről van itt szó, hanem egy rendszerről, a melylyel ha azt akarjuk, hogy elöhalad junk, szakítanunk kell. Ez a rendszer pedig az, hogy egyesületünk vezértestülete csak félévenkint ülésezik s igy nem gyakorol kellő ellenőrzést s nem adhat gyakorta fölvilágositásokat egyesületünk állapotát illetőleg és ha bajt talál, nem orvosolhatja azt kellő időben. Pedig, ha valahol érvényesülnie kell annak az elvnek, a mely az elöhaladásnak a forrása: ,,mindent a maga idejében“, úgy itt kell annak vezérelvnek lennie. Szomorú példára hivatkoz hatom. Áprilisban tartottunk vezértestü- Jeti gyűlést s akkor konstatáltuk, hogy a lefolyt félévben egyes osztályok nem tettek eleget a törvény intézkedéseinek és jelentökeiket nem küldötték be pontosan s igy tulajdonképpen azt se lehetett megtudnunk, hogy hány tagja van egyesületünknek; arról pedig, hogy a szá uvizsgálók kellő vizsgálatot végezzenek, szó se lehetett. Mindezeket s az ezekhez hasonló bajokat csak úgy lehet megszüntetnünk, ha az ellenőrzésnek más formáját választjuk. Az én gondolatom szerint vissza kellene állítanunk a negyedévi vezértestületi gyűléseket, Az a költség, a melyeket ezekre a gyűlésekre for ditunk, bőven meghozza a maga kamatját a rendben s a pontosságban. Én hiszem, hogy a régi rendszerrel sokkal több eredmén/t fogunk elérni, mint a jelenlegi féléves rend szerrel, a mely végtelenül megnehezíti az egyesület ügyeinek gyors lebonyolítását. Az ily negyedévi gyűlések jegyzőkönyvei mind lelkesítő, buzdító hatásul szolgálhatnának azokra, a kik még kivül állanak egyesületünkön. Pedig de sokan vaunak még ilye - nek! Az Egyesült-Államok területén a legkevesebb számítással 50 ezer magyar református él. Ebből az óriási számból csak kétezer tartozik egyesületünkhöz és sokan vannak, Kik még hírét se hallották! Igaz, hogy ennek nem volna sza - bad igy lennie! Egyetlen egy magyar intézményünk sincs olyan kedvező helyzetben, mint Egyesületünk. Ma huszonnégy magyar református lelkész gondoz ugyanannyi eklézsiát és még vagy kétszerannyi szórványt. Minden egyes lelkész eo ipso hivatalából kifolyólag terjesztője annak az elvnek: ,,kik egyek vagyunk a hitben, legyüuk együtt a jótékonyság gyakorlásában is“. De fájdalom, valami érthetetlen közönyösséget Iá tunk ebben a tekintetben. Más szövetkezeteknek arról kell beszélniök, hogy egy organizátori állást szervezzenek; nekünk alig van erre szükségünk. Hiszen a mi lelkészeink mind megannyi apostolai lehetnének a gondozásukra bízott területeken Egyesületünknek is. / Én éppen ezért jónak látnám, ha egyesületünk nagygyűlése teljes tisztelettel kérné föl a lelkész urakat arra, hogy valahová csak menendenek: terjeszszék egyesületünket, alapítsanak osztályokat! A csatát azonban nem csak a hadvezérek nyerik meg. A gyözezemhez minden egyes tényezőnek, a legutolsó közkatonának is hozzá kell járulnia! Járuljunk azért mi is hozzá! Vaunak barátaink, ismerőseink; intsük, buzdítsuk ezeket mindnyájan, mert csak igy lehet nagygyá Egyesületünk. „Nagygyűlésünk pedig buzdításul és ösztönzésül tűzzön ki egy pár dijat azok számára, a kik egy év leforgása alatt a legtöbb tagot szerzik. “ Bizonyára meg lesz ennek is a maga eredménye. Ha tehát azt látjuk is, hogy az immár vége felé járó esztendő tagsági számunkat nem szaporította és úgy. a mint azt mindnyájan reméltük és vártuk: elcsüggednünk nem szabad. Az elnökválasztási esztendő esélyei. a megcsappant munkaviszonyok is nagy mértékben befolytak erre, de a kik megmaradtunk, kitartunk mindhalálig! Tartsunk is ki! S ha valakinek van valami mon* danivalója, most álljon elő és jel* szavunk mindig az legyen: győzzön a jobb. Isten óvja és tegye nagygyá Egye* sületünket. Egyesületi tag.
