Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-01 / 34-35. szám
V. évfolyam. Pittsburgh, Pa. 1904. Szeptember 1. 34—35. szám. ÄMEEIICiLI ^ (HUNQAR1AN=AHER1CAN REFORHED SENTINEL.) Megjelen minder csütörtökön. Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár 50c. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELMŰ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTATIK. Published every Tliusday by the HUNG.-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Bates St. Old Hung. Ref. Church Applied for Second Clas Mail Matter at the Post Office at Pittsburgh, Pa Elszakadjunk-e végképeu az Amerikai Ref. Egyháztól? Nincs talán senki e lapok olvasói között, ki a legmelegebb érdeklődéssel és figyelemmel ne kisérné ama mozgalom fejlődését,melynek céljául tűzetett ki szerves összeköttetést létesíteni amerikai magyar ref. egyházunk és a hazai egyetemes ref. eyyház között. Helyesen mondta e lapok szerkesz tője a múlt számban megjelent, e tárgygyal foglalkozó közleményében hogy ez a vágy foglalkoztatta a lelkészi kar és református közéletünk iöbb tagját szinte attól az időtől kezdve, hogy a magyar ref. missio munkálkodás ez uj haza földjén szélesebb keretek között megindult. Ezen mindenesetre ideális cél meg valósítása érdekéből kelt volt útra a magas convent megbízásából a magyar ref. egyház egyik legkiválóbb alakja, a tiszántúli egyh. kerületnek hithüségben és bnzgóságban tündöklő fögondnoka Gr. Degenfeld József ur is, ki aszólegigazabbértelmében vett fáradhatatlan utánjárással keresett fel minden egyes gyülekezetét s a helys-ánen össze gyűjtött személyes tapasztalatokból összerakott alapon építette fel jelentését, melyet a főt. convent elé tárt az amarikai ref. magyarság helyzetéről, szervezettségéről s egyházi szükségeiről. Gr. Degenfeld. látogatásának mindnyájan szívből örvend tünk. Egy szebb jövő reménye csillogott fel előttünk az ö nagybecsű látogatásában. Senki félre ne értsen bennünket. Kötelességünk nyíltan és határozottan kijelenteni, hogy legjobb tudó másunk szerint az Amerikában működő lelkészek, valamint magok a gyülekezetek is soha egy pillanatra sem gondolták a hazai egyházzal való összeköttetést olyan módozatok mellett létesíteni, hogy amerikai egyházaink vagy azok lelkészei bármi címen is hazulról kapjanak pénz segélyt. Ilyen tendentiák ápolása a Gróf Degenfeld Amerikába jöveteléig teljesen ismeretlen s idegen volt előttünk. Ami után mi vágytunk az volt, hogy hazai egyházunk tekintsen bennünket édes gyermekeinek,anyai szeretetének gondjait terjeszsze ki ,* ánk s lelkészeinknek tegye lel családjaik jövőjének biztos' külömbözö köz- egyházi nyekbe való beléphetés által. Az amerikai egyetemes ref. egyház kebeléből való teljes kiválás még csak gondolatában sem fordult meg soha eddig egyetlen lelkésznek, egyetlen egyháztagnak sem. Ilyen eszme még csak gondolatnak is ábrándosnak tűnt volna fel előttünk. Hogyan is lehessen azt elképzelni, hogy 5000 méterfölduyi távolságból kórmányoztassanak egyházaink és pedig a hazai módszer szerint ? Hogyan lehetne alkalmazni hazai egyházi törvényeinket a mi különleges helyzetünkben % Mert meg kell gondolnunk, hogy a királyilag szentesített magyarországi egyházi törvények minden vonatkozásukban és minden pontjukban kell hogy érvényesüljenek amerikai egyházaink életében is, ha ezek az egyházak a magyarországi egyetemes ref. egyház testéhez tartoznak és annak szervezetébe beillesztettek. A mi azonban még egy fél évvel ezelőtt is merő abszurdumnak tűnt volna fel: ma már mint félig megvalósult dolog áll elgttünk. Gróf Degenfeld az ö ajánlataival, melyekteljesen készületlenül taláták lelkészeinket, nem is szólva a gyülekezetekről, melyek ez életbevágó fontosságú ügy felöl meg sem kérdeztettek, határozottan válságos helyzetbe hozta gyülekezeteinket.......... Gróf Degenfeld ur föltétlenül nemes intentiokkal jött1 körünkbe. De minden köteles tiszteletünk mellett is tartozunk őszintén, nyíltan kijelenteni, hogy nagy fontosságú ajánlatait nem szabad lett volna csupán az egyes presbyteriumokkal, hanem kellett volna az egész gyülekezetek színe előtt tár gyaltatni. Ez volt egyik igen nagy hiba Gróf Degenfeld működésénél. Tudjuk, hogy a legtöbb egyházunkban az elöljáróságot 6 legfeljebb 12 presbyter alkotja. Már most kérdjük, szabad-e ilyen fö-fö fontosságú ügyet, mely az egész gyülekezet jövő fejlődésére a legnagyobb mértékben kihat, sőt veszélyeztetheti nem sikerülhetés esetén, az egész gyülekezet békéjét, fennállását, szabad e ezt 5—6 emberrel elvégeztetni ? Hogy ^z se nem jogos, se nem méltányos, de merőben igazságtalan is ily módon rendelkezni egy egész gyülekezettel: erre nézve e sorok Írója bizonyítékokkal is állhat elő. Az amerikai egyháztól való föltétlen elszakadást pártoló egyik lelkész gyülekezete a leghatározottabban tiltakozik az amerikai ref,egyháztól való elszakadás ellen s abban a gyüvezetben nincs 3 hive a lelkésznek, v. ebben a kérdésben támogatná. ehet akkor ezt a gyülekezetét ieltüntetni, minta melyik szívből óhajtaná a hazai bekapcsolást. Egy másik gyülekezet pedig;.“szelíd nyomás” hatása alatt ugyan valamikép belement a csatlakozásba, de utólag kijelentették, hogy ök bár magyarok, de amerikaiak akarnak maí’adni s egyházuk biztos jövőjét s fej lödését itt találják fel. Ilyen körülmények között- ugyan hogyan lehet legalább is az ilyen gyülekezeteket, melyeket megnevezni is kész vagyok, a föl tétlen csatla kozás hiveiül bejelenteni. De tovább megyek. Föltétien bizonyos vagyok benne, hogy ha ma egy házi közgyűlést hivunk össze és ott tárgyaltatjuk e nagyfontosságu ügyet, híveink 9 tized része ellene lesz az amerikai ref. egyh. kebeléből való teljes kiválásnak. Mi szeretjük a mi kedves magyarhazánkat s abban édes anyánkat, a mi anyaszentegyháznukat, de látjuk biztosan tudjuk, hogy mint Amerikában élő magyar reformátusok legjobban úgy érvényesülhetünk, ha az itt működő egyetemes ref. egyház keretébe illeszkedünk bele. Ki meri mondani, hogy én rossz magyar református lelkész vagyok, vagy hivö^ azért mert itt élek és az itt müködö ref. egyházhoz tartozom. A magyar állam vagy a magyar haza adhatna nekem bármilyen fényes fizetés*, én azért jobb magyar és jobb református nem volnék, nem lehetnék, hazafiasabb szellemben nem tnd nék működni, mint most, mert a legjobbat teszem, a mit tehetek. Egy módja van a segités lehetőségének s ez a magyar isko?ák létesítésének és fenntartásának tere. Itt már tehet és tennie is kellene valamit magyar hazánknak s egyházunknak. Elszakadni kívánó lelkészeinket bár vád nem érheti, mert bizonyára meggyőződésből teszik meg e lépést, mégis gyülekezeteinknek kötelességük, hogy e kérdés eldöntését lelkészeik egyéni s személyes ügyévé tenDi ne engedjék. Még van valami, miről e rövid cikk keretébe meg kell emlékeznem. A gróf Degenfeld elnöklete alatt tartott johnstowni gyűlés úgy határozott, hogy az elszakadás, illetve bekapcsolás ügyében a hazai és az amerikai egyetemes ref. egyházak legfőbb hatóságai testvéries szerétettel tanácskozzanak. Ennél kellett volna maradnunk. A trentoni gyűlés túllépte hatáskörét s megváltoztatta a johnstowni gyűlés határozatát. De nemcsak ezt tette, hanem alattomosan, keresztyéntelenül s a legtestvérietlenebb szeretetlenséggel azt határozta: hogy a magyarországi egyház vegye el a lelkészí diplomát azoktól, kik egy év lefolyása alatt nem akarnak a ha zai egyházhoz csatlakozni. — A ke. resztyén testvéri és kartársi szeretet nek minő elfajulása kellett ahhoz, hogy lelkészek aláírjanak olyan nyi latkozatot, melyben lelkésztársaik nak kenyere és palástjok elvétele szándékoltatik. Bizonyára kell hogy resteljék magukat önmagok előtt, kik ily értelmű nyilatkozatot aláír. A trentoni titkos gy ülés után jött a múlt heti new yorki épen oly titokteljes tanácskozás, melyen e la pok szerkesztőjét s egy másik lel késztársunkat egyszerűen kitették magok közül a tanácskozó szeretett kartársak. Bizony sajnálatos, szomorú dolgok ezek, mely esemenyek hullámvetései el fognak érni egyes gyülekezeteink hez is hiszszük, hogy foglalkoztatni fogják gondolkodó híveinket is. Harsányi Sándor homesteadi ev. ref. lelkipásztor. Üdvözlet Toledoba! Az 1904-ík év örökre emlékezetes leend az amerikai magyarság történetében. Ha az Isten megsegiti építkező gyülekezeteinket, öt hatalmas,—egy egész ember öltőnek épült templomot fogunk felszentelni az Isten nagy nevének dicsőségére, a hivő lelkek örömére s a magyarság hírnevének emlékezetére. Mert a magyar református templomok nem csak a krisztusi szeretetnek, hanem az igaz, önzetlen hazaszeretetnek is oltárai ott a nép tengerében .... A pap egyik kezében az evangyélium, a másikban az édes haza iránt való hűség. így építgetjük itt az idegenben templomainkat, igy tartjuk fel egyházainkat. Régen, nagyon régen volt már az, mikor Toledoban is megmozdultak a lelkek s felsóhajtottak : ,,Az Ur házának buzgóságos szerelme megemészt engemet!“ S a sóhaj nem hangzott el nyomtalanul ........ A gondolatot tett követte. És a hűséges munkálkodás megtermetté gyümölcseit. Felépült a templom, hol úgy fogják érezni a buzgó testvérek, hogy ott vannak, ahol a menny lakói,..........az Istennek királyi székénél letelepednek.......... Cleveland és Pittsburgh e két régi gyülekezet után jó Toledo, egyike a legifjabb, de legtekintélyesebb gyülekezeteknek. Van-e református, kinek szive hangosabban ne dobbanna meg, mikor ezt a fejlődést látja? Bizonyára nincs.......... De az öröm nyomán fakadjon ám fel a lelkesedés, a tenni kész buzgöság is. Testvérek! Ha mi igazán betoltenénk keresztyén hivatásunkat, ha abból amit Isten adott csak egy parányi részt vinnénk is oda az egyház oltárára : bizony semmiféle segítségre nem volna szükségünk ! Élhetnénk szabadon függetlenül.......... Üdvözlet Toledonak, hogy buzgó áldozat készsége szinte a rajongásig menő bnzgósága ottani hiveinkknek:
