Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-11 / 32. szám
majd visszanyerik, d ; 637-ben a mohamedánok kezébe esik. A keresztények nem tudtak megnyugodni 'abban, hogy a Megváltó emlékétől megszentelt hely a pogányoknak tartott mohamedánoké s próbákat tettek a visszafoglalásra. Ilyen indokok miatt s ilyen célból történtek a*k«esztes hadjáratok, melyek Megalkották újra az önálló kér. Jeruzsálem királyságot, de ez rövid életű volt. 1187-töl kezdve megszűnt a keresztyén hatalom Jeruzsálemben, hiába próbálták visszafoglalni, többek között a mi királyunk II. Endre is kereszteshadat veetett a szent földre 1217-ben, de sem az sem a többi európai keresztyén fejedelmek hasonló kísérletei célt nem értek, Jeruzsálem ma is a török szultán birodalmához tartozik. Nem csoda hát, ha már történelménél fogva is nevezetes város Jeruzsálem keresztyénnek, zsidónak és mohamedánnak s emlékeinél fogva szent mind három vallás gyermekeinek szemében. JYánássy Lajos. Paduai Szent Antal. Irta: Nánássy Lajos south-chieagoi ev. ref, lelkész.) (Folytatás.) Mint már említettük, a nép már halála után szentnek ismerte el s ettől már csak pár lépésnyire volt hivatalos kanonisálása. Pádua városából a püspök és zsarnok nevében nagy küldöttség indult Rómába, hogy a pápát, IX. Gergelyt a szentté avatásra felkérje, aki egy olasz bíborost bizott meg a vizsgálat vezetésével. Mivel a szentté avatáshoz szükséges csodák bőséggel voltak, Spalatóban 1232. május 30-án hivatalosan szentnek nyilvánították Antalt s ünnepnapjául halálának évfordulóját, június 13-át jelölték ki. Még egy év sem múlt el teljesen s már szent lett Páduai. E tekintetben közbejátszott az a politikai körülmény, hogy a pápa Pádua kényura a III. Ezzelinsre volt tekintettel, kinek a pápa kedvében akart járni, siettette a szentté avatást. De ez a körülmény csak a siettetést eszközölte; IX. Gergely, aki 1230. vagy 1231. év legelején szigorú, mondhatni rémes rendeleteket adott ki az eretnekek ellen, tudta jól, hogy e buzgó I eretnek üldöző 'barát szentté avatására, 1 nagy szüksége van az egyháznak és közvéleménynek egyaránt. Eles látása nem is emelt semmi kifogást a korai szentesítés ellen s a felső parancsolatot kiadta. Tehát 1232. május 80. óta hivatalos szent*ek lett elismerve Páduai Antal. XI. Páidwai Antal jellemzése. A fentebbiekben legyen elég röviden az Antal életrajza. Mivel nem volt lehetséges elválasztani egymástól azon tényeket, melyek a természeti törvények alá vétett emberre, másfelöl meg a csodatevő szentre vonatkoznak, a megbízható és kétesértékü . \ j idéztem, meglévén győződve afelöl, hogy az olvasó közönség megtudja jelölni a határt, melyen innen megbízhatóság s rajta túl a mese . birodalma kezdődik. Most pedig pár szóval tisztán az Antal emberi oldalával kivánok foglalkozni. Az xoital jellemében a rajongó hitbuzgóság foglalja el a központi helyet, aminek létrejövetelében és kifejlődésében sok tényező működött közre. így például, mint már emlitéttük, a kor- és helyiviszonyok, szüleinek hasonló hajlama, kikről fel van jegyezve, hogy a miséket állandóan és szorgalmasan látogatták s végül főleg a papok nevelése, kik jól értettek ahhoz, hogy a külsőségek tömegében burkolt vallásosságot beplántálják a gyermeki szivekbe, de hogy ez a ceremóniákban tündöklő külsőség bensőre találjon, már ezzel nem törődtek. Ilyen körülmények között és előzmények után csak természetes, hogy A? tál a szerzetesi pályát választotta, a hol a kor felfogása szerint jobban megvalósíthatja a reá várakozó keresztyéni kötelességeket és közelebb állhat az Istenhez és a mennyhez. Mikor az ágostonrendböl a ferenczesbe lépett át, az volt hö vágya, hogy a mohamedánok közé mehessen. A hagyományok nagyon erős színekkel festik azon hatalmas vágyát, hogy a halált akarta keresni mindenképen Afrikában, de e kép kissé túlzott; annyi azonban igaz és elfogadható, hogy a hö vágy meg volt benne az evangélium prédikálására, mert külömben nem hagyta volna el hazáját. Láttuk azt is, hogy véletlen vihar Portugália helyett Olaszország felé sodorta hajóját s e történet annyira jelentős reá nézve, hogy e nélkül mit sem tudna -róla a világ. Ha Portugáliába tér vissza, valamely zárda csendjében örökre eltemetkezhetett volna, de véletlenül olasz földre kerülvén, másképen ütött ki a dolog. Második hazája Pádua lesz, melyről az Antal korára azt írja egy római hitü pap: ,,más tartományokban is nagy buzgalom indult meg az eretnekek eilen s a pápa (IX. Gergely) nagy dicséretekkel tüntette ki a pádua belieket.“ Talán a dicséretre épen az Antal utján szolgáltak rá. De Páduában nem úgy telepedett le, hogy belőle soha ki ne mozduljon. Fáradhatatlan buzgó Sággal kelt körútra, hogy az eretnekek megtérítését illetőleg, ha ez nem sikerül, elpusztítását munkálja. Részt vett a franciaországi üldözésekben, hol éneklés közte í az Atyának, Fiúnak és Szt. -Léleknek nevében hordozták máglyára azokat, kik a római egyháztól eltéröleg gondolkodtak; bejárta Lombardia városait, melyekben nyilt parancsok állottak érvényben a katharok ellen. Hogy Antalnak közvetlenül vagy közvetve hány ember elpusztításban volt része, azt nem jegyezték fel, de hosszú és tartós utazásai sejtetik velünk, hogy nagy hévvel munkálkodhatott. Mindjárt e cikkek legelején hangsúlyoztam) hogy harag és gyűlölet nélkül elfoatlanul kivánok Antalról Írni s ez elvet zem előtt kívánom tartani. Epen azért az figizság kedvéért kötelességemnek tartom felemlíteni, hogy mivel minden eseményt azon kor szemüvegén át kell megbírálni, melyben történt, az Antal eretnek üldözéseit sem szabad pusztán az ö egyéni hajamainak tulajdonítani, hanem tekintettel ell lenni rajongó buzgóságára és korának felfogására, mely utóbbi ily üldözésekben érdemeket látott. De — s ez az, amit nem tudunk megérteni — hogyan lehetett mégis szentté Antal? Hiszen ha az emberi felfogás szerint a gyilkosság bűnének mérlege korok és idők szerint változik is, de a szentek Szentje, Isten előtt a gyilkosság minden időben gyilkosság. Ha IX. Gergely megtagadja a szentté avatást, akkor szavunk sem lenne Antalról, hagynánk pihenni többi szerzetes társaival együtt. De a pápa szentnek nyilvánította hivatalosan Antalt, az egyház most is annak ismeri, sőt jobban isteníti ma, mint valaha — hogyan lehet ezt megmagyarázni? Itt felmondja a szolgálatot gondolkodásunk, kutatásunk; ez olyan fekete pont, amit semmiféle hatalomnak nem lehet fehérré változtatni és kedvezöleg megnyugvással sze rdelni. TARCA. Háborús képok. (A ngnsani véres nap.) I. Harminc vértanú. Az oszakai hadosztály e?y utász zászlóalja, kettős sorokban felállítva — mint valami parádén — sorakozik a kiu-kovi vasúti töltés fedezete alatt, arcéllel a tenger felé. Az ágyútűz menydörgésszerü robaja szakadatlanul tart, a ragyogó tenger színén kilenc hadihajó lassan halad előre, óriási füstfelhök között, ame lyek egymásután válnak le a hajók oldaláról; ágyúik szabályos és hatalmas dörrenései belevegyülnek az általános ropogás és recsegésbe. Idöröl.idöre felhangzik a puskasortüz, mint valami meseszerü nagy kereplő zúgása. Fél négy volt. A japánok a nansani megerősített orosz pozíciók ostromára készültek. A kettős sorokba oszlott zászlóalj elé kilép az őrnagy;kezében parancs, amelyet épen akkor hozott a staféta. A lovas hírnök rögtön megfordult és elvágtatott.. . — Katonák — kiáltja az őrnagy — harminc önkéntesre van szükségem, olyan küldetésre, amelyből egy sem fog visszatérni. Aki vállalkozik, lépjen elő! Valamennyien egy lépést tesznek előre, jobb karjukat magasra emelik. — Banzáj! A harminc önkéntesre azért volt szükség.hogy elvágják azokat a drótkerítéseket, amelyeket az oroszok védővonaluk előtt feszítettek ki. Teli vannak hegyes szögekkel és másfél méternyi távolságban erős oszlopok tartják feszesen. Ez a leghatásosabb akadály a rohamnál. Feltartják az ellenséget, miközben golyózápor zu dúl reá. a drótkerítés kettős és közöttük vannak a földalatti aknák, amelyek egy métermázsánvi robbanó gyapotból állanak, deszkával és földdel elfedve. Azért a rohamot, hacsak lehetséges, mindig kevés ember ki küldetése előzi meg, akik utat nyitnak társaik számára. ... A harminc embert csakhamar kiválasztották és társaik üdvrivalgása között útnak indulnak. Keresztülhaladnak az első ezred hadvonalán és mindenütt a csodálat moraját hagyják maguk után. Odaértek már a harcvonalhoz ahol a katonák szét szórva, földemelkedések, sziklák mögül, árkokból szakadatlanul tüzeltek az oroszokra. Az ellenség soraiból, dühös, hatalmas sortüzek hangzottak át... Innen a terep fedetlen, sik volt. A harminc utász katona ledobta fekete egyenruháját, amelyek jó célpontok lehettek volna levetették cipőiket és egész testüket bekenték sárral; a hátukra pedig felkötötték a börzsákot a szükséges szerszámokkal benne. Azután hason csúszva közeledtek az ellenséges pozi ciókiioz. Pillanatra megszűnt a japán puska tűz, a katonák visszafojtott lélekzettel követték a harminc hős mozdulatait. — Tovább a tűzzel! — kiál tották a tisztek, miközben távcsöveiken keresztül nézték a csodával határos expedíció kifejlődést. A puska tiiz újból megindult. Húsz perc árult el. Két japán üteg, tüzét a legelső orosz raj vonal ellen irányította, hogy védelmezze a bar mine önkéntes előnyomulását. Né hányán elestek közülök,még mielőtt a kerítést elérhették volna és arccal a földön elterülve maradtak. Yégre feltűnt ott tulnan az első piros zászló. Majd a második is. Ez volt a megbeszélt jel. A szöges drótkerítés, amelyre reggel óta hiába okádták gránátaikat az ágyuk, keresztül volt törve. A második zászló azt jelentette, hogy elvágták az aknák elektromos huzalát és ezzel a földalatti rémeket ártalmatlanná tették. Az orosz mitrailleusök bődülése, a dühödt sortüz, amely erre következett, fülsiketítő volt. A két kis zászló eltűnt. Az őrnagynak igaza volt. A harminc közül egy sem tért vissza. De megnyitották a győzelem útját. Azt is el kell elismernünk, hogy Antalban több volt a tanulmányok után való hajlam, mint szerzetes társaiban. Szomorú az a kép, amit a középkori tudományosság, ha ugyan lehet ilyenről beszélni, szemünk elé tár. Nem csupán a nép, hanem a papság nagy zöme is tudatlan volt; megelégedett azzal, ha imádságait, miséit elmorzsolja, a könyvekkel nem sokat törődött. Ezen állapottal szemben valóban feltűnő jelenség, hogy Antal a tudományok elöl nem rejtőzött el s a bibliát,amit épen elhanyagoltak, meg az egyházi atyák iratait olvasgatta. Noha magasfoku kiképzésben nem is részesülhetett, de ennyiről is di.-séröleg kell megemlékezni. A hagyomány szerint Antal testileg tisztaságát mindvégig megtartotta és ártatlanságára utalnak azon képek, melyeken Antal kezében liliom szállal van ábrázolva. A hagyomány a népnél hitelre talált. íme Antalnak képe röviden vázolva: rajongásig fokozott vallásosság a római egyház módja szarint, tanultság némi tekintetben és szűziesség; most vessünk fel ezek után egy másik kérdést, a mi ezen ponttal szorosan összefügg: XII. A nép felfogása az Antal ténykedésével kapcsolatban. Hogy valamely korban meglegyen a népben a szükséges kellék a szentség fokozatának elképzeléséhez, kell, hogy maga a tömeg is kis mértékben ' ugyanazon vallásos felfogás uralma és hatása alatt álljon mint maga a szentté avantandó, mert kil lömben természetfeletti utón elkövetettnek képzelt tettei, nem találnak visszhangra. A 13. század gyermekeiben meg volt a szükséges kellék ahhoz, hogy az Antal szentségét elismerjék. A misében való szorgalmas részvétel s a római egyház jelképes cselekedeteinek végrehajtása ké* pezte ugyan az üres és gépies hitet, de ez az uralkodó egyház közszellemének épen megfelelt. Vallásos volt a kor annyiban, hogy a hitet ajkán hordozta. S midőn az ilyen felületes vallásu néptömeg olyan embert látott a maga környezeteiben, aki az üres és kényelmes hittel nem éri be, hanem bensőjében gyökerező hajlithatatlan fanatismusától unszolva fáradhatatlan buzgósággal jár városról-városra, országrólországra, hogy prédikáljon az egyház testéről leszakadt katharusok ellen; s midőn látta, hogy az embereknek képzettsége szokatlan magasságú s az övének ugyancsak felette áll; s midőn elfogadásra talált nála az a hit, hogy az isteni törvények minél tökéletesebb teljesithetése kedvéért Antal megveti a világot és szűziességben él: érezte, hogy ez az ember nem olyan, Mint a többi, hanem magasan kiválik mindenki közül, s ez nyilván szent lehet. Még csak nehány csodáról kellett gondoskodni, melyek hitének valódiságát igazolják; megszülettek ezek is hamarosan és tömegesen. Hogy milyen utón és módon? azt nem szükséges bőven fejtegetni; csak utalok a mai korban is szentül vallott Mária képének csodatevő erejére, vagy hogy ne térjek el e tárgytól, Páduai elkövetett csodatetteinek a XX. században való hívesére. Ha ma is könnyű módon születnek a csodák, elképzelhetjük, hogy még inkább kifejlődhettek azon korban, a mikor a babonaság két forrása: a fanatikus szertartásos buzgóság és a tudatlanság erősebben buzogott, mint valaha. A csodák tömkelegével eleinte csak Páduában töltött idejét lepik el, majd tovább mennek s későbbi képzelődő agüak gyermekkorát sem hagyják érintetlenül, mert hát a szentség jeléinél^ természetesen kezdettől fogva kellett mutatkoznia. így szentté válik Antal a nép hite szerint, mely a szentek névsorát örömest böviti, mert a külső szertartásos vallásossághoz e körülmény bö mértékben nyújt tápot. A pápai tekintély a nép babonáját örömest pecsételi meg, nem csupán azért, mert maga a római főpap is hasonló gondolkodás rabja volt, hanem háládatosságból és a jövő nemzedékre tekintettel szükségesnek látta a szentesítés- megadását. (Folytatjuk.) %
