Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-28 / 4. szám

2

SzervezKeflésiim ujattD formája.

Említettük lapunk múlt számában, hogy az Amerikában működő ref. lelkészeknek egy része Pittsburgban, a belmissioi bizottság gyűlésével egyidejűleg gyűlést tartott. Az amerikai magyar református papság már több Ízben tartott gyűléseket, de azokat végeredményüket tekintve nem mondhatjuk valami sikerűiteknek.

Most azonban olyan megállapodások történtek, amelyek mindnyá junkban a legnagyobb reménységet támaszthatják arra nézve, hogy a múlt egészen meg fog változni s a református magyarság egy lesz nem csak nevében, hanem valóban is.

Reméljük, hogy akkor, mikor e sorok napvilágot látnak, a keleten lakó ifjabb nemzedék is elfogadja ezeket a megállapodásokat s igy a megvetett alapokon épül fel a magyar reformátusok egysége Amerika szabad földjén is.

Mi erre az egységre törekedtünk itt működésünk első percétől fogva. Egy részről az amerikai ref. egyesületben sikerült is olyan szervezetet alkotnunk, amely testvéreinket a jótékonyság gyakorlásában összeköti de másrészről a hit élet fejlesztésére szolgáló egyházak s azok lelkészei között még nem sikerült az összekötő kapcsot megteremt en ünk. Kerestünk. kutattunk az eszközök, a mó dozatok után, de bizony nehéz dolog volt az egységesítés. A legkivánatosabbnak látszott egy egyházmegyé nek a szervezése, teljesen a hazai egyházmegyék mintájára, azt hittük ez volna az a kapocs is, amely az amerikai magyar reformátusságot a hazai egyházzal szoros kapcsolatba hozhatná. Dt mivel az Egyesült Államokbeli ref. egyház segélyezése s hatalmas támogatása folytán fejlődtünk oda, ahol ma állunk, az is világos volt a töprengök előtt, hogy ezzel az egyházzal is fel kellett tartartanunk a szerves összefüggést. Az ilyen két lakiság azonban sehogy se illet volna mihozzánk. Ezért fentartó egyházunk constitutio;nak egyik pontjára támaszkodva,-felszínre hoztuk az önálló magyar egyházmegye gondolatát. A ,, New York classis“ mélyreható eszmecsere után a kérdést a keleti német egyház kerület elé utalta. A kérdés nagy fontosságú elvi kérdés volt s mint ilyen csak nem egy egész délután vita tárgyát képezte. Voltak, akik a törvényre

támaszkodva azt vitatták, hogy há rom önálló egyházközség már alkothat egyház megyét, tekintet nélkül a nyelvre. így lehetséges a magyar nyelvű egyház megye is. De a Dr. Volmer, philadelphiai, kitünönémet lelkész véleményét pártfogoló egyházkerületi tagok oda nyilatkoztak, hogy csak angol és német nyelvű egyházmegyék szervezhetőks miután tényleg kérdésbe lehetett tenni, vájjon a törvényhozó zsinat gondolt e más nyelvű egyházmegyékre: az egész ügy a tiffini zsinathoz tétetett át. A tiffini zsinat viszont az egész ügyet vissza adta az egyházmegyéknek elbírálás végett. Az egyház megyék a múlt évi baltimori zsinat elé terjesztették fel véleményüket sa nagy többség oda nyilatkozott, hogy más nyelvű egyházmegyék is szer vezhetö 1

Tehát meg van adva az ut a magyar nyelvű egyház megye szervezésére !

E végből a múlt év junius 29-én és 80-án ugyancsak Pittsburgban tartottunk gyűlést, amikor az egyházmegyei szabályzatot is megalkottuk tekintetbe véve az 1896-ik évi tervezetet : de mire az egyházmegye hi vatalos megalapítására került volna a sor : vélemények oda módosultak, hogy nagyon költséges dolog volna az egyházmegye úgy a lelkészekre, mint az egyházakra.

Első sorban is tisztában kell lennünk azzal, hogy az egyház közköltségeit, a bel- és külmissiokat, árvaházakat, más jótékony intézeteket az egyház "egész közönségének a segélyezése tartja fen. A zsinat megállapít egy bizonyos összeget minden egyes célra s ezt kiveti a lélekszám arányához viszonyítva az egyházkép rületekre s ezek ugyancsak lélek szám szerint kivetik az egyházme gyékre s ezek az egyházközségekre. Ha lett volna, vagy lenne önálló magyar egyházmegyénk : úgy a kivetésből ez is megkapta volna a maga részét s ha nem fizette volna be a reá eső részt, botrány lett volna s az egyház megye teljesen megszűnt volna.

így is, mint valamely angol, vagy német egyházmegyébe osztott ekklé zsiák közelesök vagyunk a reánk eső részt amennyiben lehetséges megfizetni. De a lehetőség és a szükségképiség között nagy közbevettetés vagyon.

Másodsorban megkell fontolnunk

azt is, hogy gyülekezeteink^ jó része egymástól olyan óriási távolságra esik, hogy az egyházmegyei gyülés'éü tartása alig volna lehetséges minden szükséges alkalommal, lévén az egyházmegyének egyik föfeltétele az, hogy minden egyháznak egy-egy képviselője is tagja volna.

Ezek miatt az okok miatt, szívesen belementünk abba, hogy az egyházmegye helyett egy egyetemes lelkészi értekezletet szervezzünk, a mely évenként az Egyesület nagy gyűlésével kapcsolatban tartassék meg. Az Egyesületnek úgy is tagja minden ref. lelkész s a legtöbbször miután ez az Egyesületre nézve is áldásos az osztályok lelkészeket küldenek ki képviselők gyanánt, igy az értekezletek évről évre megtarthatók.

Ezek az értekezletek végtelen áldásosak lehetnek a kellő vezetés mellett. Amint a nagy gyűlések áldásosakká váltak, épen úgy ezek is azok lehetnek s egy egész évre irá nyitó hatást gyakorolhatnak az amerikai magyar reformátusság életére.

Az egyetemes értekezletet két kör

u. m. a keleti és nyugati alkotja. A A lelkészi körök minden három hónapban gy üléseznek s tárgy gyanánt szerepelnek az egyházközségi életnek különféle megnyilvánul ása felett való eszmecsere s mindenesetre egy-egy felolvasás egyik-másik lelkésztől s ennek a felolvasásnak a megbirálása, igy a tudomanynyal lépést tartsunk s népünk hitéletére jótékony befolyást gyakoroljunk a jó példaadás által.

Szerencsés gondolatnak tartjuk tehát, hogy most egy idöre“elejtetett az egyházmegyei szervezkedés s helyét az egyetemes értekezlet gondo lata foglalta el. A födolog az, hogy ezt a gondolatot meg is valósítsuk s évről-évre legalább egyszer személyesen találkozzék a magyar ref. lelkészi kar minden egyes tagja.

Ez az egyetemes értekezlet elnöksége által lehetne egyszersmind az a kapocs is, amely bennünket a hazai egyházzal összekötne.

Kérve kérünk tehát mindeneket, hogy a szervezkedésnek eme formájától ne zárkózzanak el. Ne azokat keressük, amik szét választanak, ha nem azokat, a mik egyesítenek!

Mi őszintén óhajtjuk, hogy a megkezdett irányban végzett s ezután végzendő munkálkodásunk legyen valóban áldásos egyházunkra.

Egy bizonyos, hogy közöttünk a

hitélet téren is kell valami kapcsolatnak lenni.

Szomorú volna, ha ezt a kapcsolatot most se tudtuk volna feltalálni.

y- r.

Vasárnapi iskola.

Jézus megvettetése Názárethhen.

Lukács ev. 4 r. 16-30 v.

Az övéi közé jőve és az övéi ötét be nem vevék. ( János ev. 1 r. 11 v. y

Körűibe! öl egy esztendő telt el az alatt, hogy Jézus elnagyta a náze- i éti ács műhelyét s úgy tért vissza, mint a menyei Atyának paöfétája j udeából.

Úgy ment et el mint egy ismeretlen ifjú s mint hires férfi tért vissza. Találkozott a legnagyobb ó-szövetségi prófétával és vette parancsát. Az ég megnyílt felette és hallotta a menyei Aeya szózatát. Találkozott a pusztában kisértövel és győzedelmeskedett fölötte. Most megkezdte működését, kihirdetvén amaz örvendetes izenetet elösször Júdeábán s azután Galileában. Judeábani működése csak részben volt eredményes. Ke resztelö János a börtönbe jutott s ezután világos lett Jézus előtt, hogy ö tanítványaival sikeresebb munkát végezhet Galileában.

Tanulságos reánk nézve az Idvezitö fogadtatása és tanítása, földiéi körében.

Jézus az övéi közé ment, aszó legteljesebb értelmében zsidó volt születésénél fogva, de ö .földiéihez ment, azokhoz a kik között fölnövekedett; ismerték mint gyermeket s mint templomkedvelö vallásos, az írásokban igen jártas ifjút, de azt álmodni sem merték volna, hogy mint próféta tér vissza, ama Messiás Istennek egyszülött Fia.

A feslök úgy szokták ábrázolni Jézust arany diszsugarakkal feje körül amely al ö isteni természetét jelképezte. Azonban e rendkívüli jel nem volt tapasztalhátó addig, mig Jézus vissza nem tért a Jordántól.

Ezért lettek meglepetve a názáretbeliek, hogy egy az ö soraikból, aki nem is működött a pusztában úgy mint Keresztelő János s a rabbik isknlájában sem tanult, egyszerre olyan vezérzzerepet akar kezdeni. S ök úgy szerették volna látni, hog csodatevő erejét bemutassa s úgy hirdes a szivet megható evangyéliumát. De

TÁRCA.

inagyaroTszág asi.-iaaisi Kiállításon.

irta ; BALÁS ÁRPÁD.

(Folytatás.)

Az amerikaiak az ö bámulatos erélyűkkel és munkaképességükkel, az egész nemzet nagy ambícióját belehelyezve,oly kiállítást készülnek ren dezni, St. Louisban, a minőt az ö ál litásuk szerint a világ még nem látott.

Nagy szó ez ! Igaz, hogy az amerikaiak nagy mondásaikkal néha mosolyt is idéznek fel az európaiak ajakára. De minden jel arra mutat, hogy ez egyszer a fönt említett állítást fölötte komolynak kell tartanunk.

És erről a kiállításról Törökország és Szerbia tiszteletreméltó társaságában Magyarország is hiányozni fog. Ausztria ellenben, államiságának bizonyára csak azért is nagyobb kidomboritásával, ott lesz. Bulgária pedfg máris hatszáizezerfrankot szava

zott meg e kiállításra és Románia még ennél is többet.

Gondoljuk meg ennek a hatását az Amerikában élő, közel egy milló magyarra !

Ha az amerikaiak eddig is terra inkognitának tekintették Magyarországot, önálló államjogunkról nem vesznek tudomást, az Ausztriával vi seit közös kötelékből származó képviselet tagjai pedig igen sokszor egy szerűen beolvasztják Magyarországot Ausztriába, azt hiszszük, hogy akkor, ha az a Magyarország hiányozni fog, ott az óceánon túl egy millió tagja kénytelen lesz szégyenkedni, hogy nemzete ez alkalommal valóban cserben hagyta : ez a Magyaror szág nem panaszkodhatik jogosan ar ról, hogy létezését ignorálják.

Gondoljunk azokra a honfitársakra, akik á hazájuk részéröl azelőtt tapasztalt közönyössége miatt, az amerikai szellem beolvasztó hatása alatt, magyarságukban már is ingadoznak, e szégyenérzet (következtében, fölbontanak minden közösséget velünk és elvesznek nemzetünkre nézve örökre, mert mint ezek közül

némelyek, hogy maguk tartását men tegessék, mondják : „Nem érdemes oly nemzethez tartozni, mely idegen ben élő fiairól és érdekeiről megfeledkezik.“

Gondoljunk az Amerikában élő, Magyarország ama szülötteinek viselkedésére a hűen maradottakkal szemben, akik ott szülőhazájukat nemcsak hogy megtagadják, hanem azt mindenki előtt leszólni, ócsárolni befeketíteni igyekeznek.

Mily gúnyolódás, fogja érni a hazához hűen mavadt amerikai magyar ságot a pánszlávok részéröl, akik minden alkalommal kapva-kapnak azon, hogy a magyarságot szóval és írásban sértegessék legszentebb érzelmeiben. Azok a pánszlávok, akik a zászlóküldés idején még a köztársa sági elnökhöz sem Testeitek tolakodni s azt valamint az egész amerikai hivatalos világot azzal nyugtalanították, hogy körmönfont hazugságokkal a zászló iránt gyanút és gyülölséget keltsenek.

Abban az esetben pedig, ha Ma gyarorezág nem jelenik mega st -lou isi kiállításon, az államiasság teljes attribntn mával, kárörömmel iijongva fognak rámutatni e kérlelhetetlen ellenségeink Magyarország tehetetlenségére, mely képtelen volt vagy nem mert versenyre kelni a többi nemzettel. Ezt a tájékozatlan amerikaiak bizonyára abban az értelemben fogják magyarázni, hogy Magyarország csakugyan nem mert megjelenni, mert alig teszik fel, hogy oly földhöz ragadt szegény len ne, hogy egy bár szerényebb méretű kiállításra sem jutna elég költség, holott a Magyarországon járt amerikai utazók utján megtudják, hogy hazánkban egyesek, sőt nem ritka esetben az állam is mily r iegokolatlan fényűzést gyakorol.

Ez elmondottakon kívül a st.-lousi kiállítással kapcsolatban, még az előállítható anyagi kiállítások fontolóra veendők.

Mint a kereskedelmi statisztika ki mutatja, vannak hazánknak olyan cikkei, melyek Amerikában állandó piacot találnának.

Kereskedelmünk Amerikával, ha nem is épen élénk, de emelkedőben •van. Most, hogyha Cunard-line berendezésével a rendes hajójárat Fin-