Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-28 / 30. szám

2

Irta: N ánássv Lajos south-chicagói ev. ref, lelkes?.)

(Folytatás.)

VIII.

Antal'újra Olaszországban működik.

A lelkiismeretes és elfogulatlan kutatónak el kell ismerni, hogy Páduai fáradhatatlan tevékenységű ember volt, noha tehetségét és akaraterejét nem valami kegyes és szentséghez illő célokra használta föl. Franciaországban városról-városra járva prédikál, harcol az eretnekeknek nyilvánított katharusok ellen, de pihenést nem ismerő tevékenysége főleg Olaszországba való visszatérése után tűnik elénk. Felső-Itáliának minden nevezetesebb városát bejárta, mindegyikben tanított, prédikált. A hagyomány följegyzése szerint számos csoda származik tőle ez időből is. így például egyszer a katharok étellel kínálták meg, de belső kijelentés tudtára adta, hogy ne egyék egy falatot st, mert mérgezés áldozatja lesz. Páduai visszautasította a kínálást, midőn a katharok idéz" ték előtte ama bibliai tételt: „Halálos mérget isznak és nem pusztulnak el.“ Erre Pádui bátorságot vett magának, jóllakott a mérges eledelekből és mégse lett semmi baja. Még különösebb az a másik róla szóló hir, hogy egy gyermeket, ki születésétől kezdve csonka volt, éppé tett. Másik híresztelés szerint egy asszony templomba akart menni prédikációját hallgatni; de férje betegen feküdt és nem mehetett el. Kinyitotta tehát ablakait, hogy legalább a járó-kelőket láthassa. S a nyitott ablakból szépen hallgatta végig a szent prédikációját, pedig a templom kétezer méternyi távolságra volt.

Máskor meg egy ifjú jelentkezett nála gyónásra. Súlyos bűn terhelte lelkét, mert anyját úgy megütötte egy fejszével, hogy az a földre esett. Antal azt a tanácsot adta neki, hogy kérje meg anyját; mire ez azt felelte: „Én megbocsátok, de nem hiszem, hogy az Isten kegyelmes legyen ilyen gonosztettért.“ A fiú elkeseredettsugyanazon fejszével, melylyel anyját megütötte, levágta lábát. Az egész ház rémületes jajveszéklésben tört ki, de Antal megjelent s éppé tette az ifjút.

Még különösebb az a csodatett, melyet szintén ebbe a korba helyez a hagyomány.

Lisszabonban, Antal szülővárosában két ember veszekedett egymással s az egyik annyira el hagyta magát szenvedélyétől ragadtatni, hogy ellenfelének fiát megölte és Antal szüleinek kertjében temette el. A bűn napvilágra jött, a gyilkossággal a szentnek szüleit vádolták s az egész családot börtönbe vetették. Kinyilatkoztatásban részesült ismét Antal, este bejelentette távozását és másnap hajnalban már Lisszabonban volt. Igaz, hogy ez utat ma gyorsvonaton egy napnál több idő alatt lehet megtenni, de Antal abban a korban, a mikor a vasútnak liire-hamva se volt, rövid hét-nyolc óra alatt tette meg, mert mert áz angyalok vitték! Lisszabonban úgy oldotta meg a nehéz kérdést, a miht csak a lehető legbölcsebben tehette, ugyanis a halottat föltámasztotta, a ki aztán megnevezte a gyilkoit. Az nap szüleinél maradt, de másnajf/jípár újra Olaszországban termett.

Ugyancsak Olaszország» való visszatérése után művelte a wetkezö rémes csodatettet. Meghalt egy^»orás, a temetési szertartást Antal vHe. Idézte az evangélium eme mond&äK\ „A hol a ti kincsetek van, ott van sz és „történt pedig, hogy mégha’ Uyzdag ember és vitetek Ja pokolba. “ i Jngy folytatta: „Menjetek ez ember kincstárába s ott találjátok szivét, noha már ö maga a föld alatt van. •* A gyászoló közönség megfogadta az intést és nagy meglepetésükre kincsesládájában találták meg szivét, mely még mindig meleg volt. Hogy mikor hült ki, vagy talán még most is meleg állapotban látható e husdarab, arról mit se szól a hagyomány.

Ez idötájban a rendfönöktöl kiküldve, Rómában is megfordult, a hol a pápa is meghallgatta beszédét és tudományosságáért, ékesszólásaért kitüntetésekkel halmozta el. A mennyi szabad ideje volt, szerzete ügyeinek szentelte és nagy része volt abban, hogy a Ferenc-rend alapitójának szigorú rendszabályai szerint élt.

Feltűnő az a körülmény, hogy életrajzai Olaszországban való vándorutját nem okadatolják meg, csak annyit írnak, hogy prédikált s ezzel könnyedén átsiklanak e kérdésen s a helyet a számtalan csodatetteknek engedik át. Ennyivel azonban nem elégedhetünk meg és kutatnunk kell ama fontos ok után, mely miatt az egész E - Olaszországot nyakába vette. A Franciaországban való tárgyalásánál említettük,

TÁRCA.

Hogy szoKiaiia le Sárfalu laiKésze Hívül a pálinkáimtól.

— Erkölcsneméöitö népies elbeszélés. —

Irta: Üömény Zoltán sharoni ref. lelkész

(Folytatás.)

— lg- n örülök rajit, hogy ily szép számmal jöttek össze ma is e helyen, annak u jele az, hogy az önök becsű letes és jó lelke komolyan érzi szűk gégét annak, miként a mai időben már mindenkinek okulnia és tanulnia kell, a ki boldogulni, sorsán könnyi teni akar; és mivel látom, hogy a jó szándék meg vau önöknél, hogy meg legyen az alkalom is, én kész vagyok a téli estéken hetenkint kétszer ide jönni, önök előtt mutatni, hogy a pálinka csakugyan méreg. Kérem, édes tanitó ur, legyen szikes behozni a szükséges tárgyakat.

A tanító kifordult és kevés idő múlva behozta az üveget, m-g egy kis bögrét, egy egeret, egy verebet s egy macskát.

A népség csak bámult, hogy mi lesz itt, hogy mire való az a bögre, a veréb, a macska ?

A tiszt ieudö ur egy kis üvegcsébe pálinkát öntött s azzal a tanítónak intett, ki a bögréből egy egeret vett ki, melynek száját egy vékony ág

segítségével fölnyitotta; a tiszt, ur néhány csöpp pálinkát eresztett abba. Erre az egeret az asztalra tette, melyről az azonban mint a nyíl lepattant, és csakis a sok kéznek köszönhető vala, hogy a másik percben egy ros télyos fedő alatt fülelt. Itt eleinte jobbra balra vagdosta magát, de nemsokára hanyatt vágódván, ki szenvedett.

— íme, lássák, milyen mérges ha tása van a pálinka naK; csak nehány csöpp kellett belőle s az állatka meg döglött tőle.

— Itt van egy veréb........ Most

még eleven, élénken vergődik kezem oen, de töltsön csak a szájába tanitó ur egy két csepp pálinkát oda lesz ez is...........

A veréb hasonlóképpen rövidesen végezett. Azután a macskára jött a sor.

— Itt van ez a macska, gazdája agyon akarta ütni, mert a kamarájában a helyeit, hogy egereket pusztított volna, ugyancsak sok kárt oko zott. A tanitó ur elkérte tőle és mi után úgy is ki volt már mondva fölötte a halálos Ítélet, nem lesz kár érte, ha megdöglik is.

A macska is pálinKá* kapott, egykét csöppet többet mint előző társai, kapott ismételten is. Azután el lett bocsátva.... Szaiadt a sarokba, hol még egy darabig vergődött, azután pedig az is fölfordult

— íme, édes barátim, láthatjátok eze. b31, hogy a pálinka csakugyan méreg. Megöli az a szervezetet, meghogy az eretnekek ellen vasszigoru°ággal lépett föl s őket máglyán hurcoltatta. Ezt cselekedte olasz kőrútjai alkalmával is, a mit nem csak a fenti és olaszországi tartózkodására is vonatkozó adatok, hanem az illető kornak története is bizonyítanak

IX. Gergely pápa, az Antal kortársa rendeletet adott ki, hogy a katharokat máglyákon égessék el s a kik megtértek, örökös fogságban bűnhődjenek. Jaj vol azoknak, a kik menedéket nyújtottak a üldözötteknek, vagy őket nem jelentették föl! E pápai rendelet szükségképpen üldözővé tett minden pápai hívőt. Mi'anoban pedig mindenkinek jógában állott az eretnekek elfogatása. Le kellett rombolni azon házakat, az illető lakások javait pedig lefoglalták. Hasonlóképpen állott a dolog Lombardiában is, hol Antal legtöbbet utazgatott. Ha életrajzírói egy szóval se tennének említést üldözéseiről, a korviszonyokra vetett egyetlen pillantás is elég lenne annak az igazolására, hogy Antalnak szükségképpen eretneküldözönek kellett lenni; mert hogyan lehetne elképzelni azt, hogy midőn a pápai rendelet szigorúan követeli mindenkitől, hogy tehetsége szerint a katharok elégetéséhez hozzájárult on a pápának egy közelebbi hive, egyrajongó szerzetes közönyös magatartásával áthágta volna pápájának rendeletét? Sőt inkább kötelességének ismerte, hogy az ellenkező nézeten levők üldözésében jó példával járjon elő, mert rajongásig fokozott hiszékenysége érdemeket látott a sajnálatra méltó pusztításban. Beteljesedett a Krisztus szavainak igazsága: „Mikor ölnek, azt hiszik, hogy istenitiszteletet cselekesznek. ‘ ‘ Öldöklő munkát végzett Antal is, a mire a pápai rendelet kötelező ereje, a korszellem és fanatizmusa indította. Nem csupán ártatlan prékidálások tartása végett járta he az olasz városokat hanem beszéde sok esetben halotti prédikáció is volt. A pápista életrajzírók, a kik szerint a ferences irók föntebb idézett adatai nem betüszerint értelmezendök, hanem csak úgy veendők, mint a szép irály előmozdítói, két dologról feledkeznek meg. Először arról, hogy a Páduai életrajzában, hol csak úgy hemzsegnek a képtelen csodák, mindent szószerint kell venni, mert utóvégre a csodatetteket is lehetne nem betüszerint értelmezni s akkor vájjon mi lenne a szenttel ? .-íz érdekelt Íróknak, az volt a céljuk, hogy fölfogásuk nyomán valódi képét fessék az Antal életének.

örli mint a szu a fát, kimdetlenül és biztosan ; persze, hogyha ezek az állatok is kiskorukról kezdve s igen kis adagban adva kapták volna a pá linkát, ily gyorsan ölő hatással nem birt volna az reájuk. S ezért nem öli m^g az embert egyszerre, mert fájda lom, már kis gyermek korában — és kis adagban — kezdte el a pálinkaivást; de azért bizony cs ik rombol hatással van az ember szervezetére is Az orvosi tudomány minden kétséget kizárólag bebizonyította már, hogy a pálinka lassan ölő méreg; s az em béri test igen sok nyavalyái, úgymint a halványság, sápadtság, rövid és nehéz lélegzés, a fulladás, a vérsze génység, az erőtlenség éppen a pálinkáivás következtében állanak elő. Ama falvakban, melyekben a pálinkaivás el van terjedve, a lakosság renyhe, dologtalan és még a gt érmékén is meglátszik, hogy szü Löik pálinkát Lznak, mert még azok is oly sápadtak, aluszékonyak és vézna termetüek, hogy szánalom csak reájok is nézni.... S az ilyen falvakból alig válik be katonának vagy két ifjú, a többi mind szükmellü, vézna termetű, megromlott szervezetű haza bocsáttatik, hogy otthon tengesse nyomorult életét, szülőitől öröklött s a pálinkaivás folytán csak növeke dett, nyavalyája által időnek előtte sírba taszittassék.

— Figyelemmel nézvén végig az anyakönyvet, abból a legszomorubb tapasztalatokat szereztem. Ezelőtt ötven évvel e helység lakosainak

Másodszor arról, hogy ha betii szerint nem. szabad értelmezni e helyeket (a mi teljesen lehetetlenség, mert csak arról lehet mondani, hogy másokat máglyán égetett égetett el, a ki csakugyan ily bűnben részes), hol marad a pápai engedelmesség? Hát volt bátorsága Antalnak, hogy fogadalma dacára áthágja a pápai parancsolatot ? Egy engedetlen barátból hogy lehetett volna szent ?

(Folytatjuk)

/

Eleinek kenyere.

Abdiás és Illyés.

I. Kir. 18. r. 7—16 v.

„El a seregeknél Ura, a ki előtt állok: e mai napon megmutatom magamatnéki. “ (15.)

Hogy megösmerjüK azokat, a kikről s a kik által tanít a felvett szakasz, azt is írhattuk volna címül, az istenfélő férfiú és az Isten embere.

Abdiás Kr. e- a 9-ik században élt a bálványimádó, kegyetlen Acháb izraelita királynak volt udvarmestere. Történt, hogy az országban nagy szárazság uralkodott és a király elküldötte Abdiást, hogy nézzen szét; hol lehetne az állatai számára legelőre és Vízre találni. Abdiás a keresés közben Illyés prófétával találkozik, a ki épen a királyhoz iparkodik, hogy neki a 3 évi szárazság után esőt hirdessen. A próféta Abdiásnak meghagyja, hogy jelentse be öt a királynak, a kit ö azelőtt már sokszor megfeddett a bálványimádásáért és istentelen életéért. Ezért a király Illyésre annyira megharagudott, hogy — ha kézrekerithette volna — életétől is megfosztotta volna. E végből az országban mindenütt kerestette. De senki sem akarta a próféta hol létét vagy tartózkodását a királynak bejelenteni, legkevésbé pedig Abdiás. így a király azt hitte, hogy a próféta vagy meghalt, vagy ha él is, de nincs az ö országában. Abdiás azért nem akarta a prófétát bejelenteni a királynál, mert az Illyés életéért aggódott, vagy attól félt, hogy ha a prófétát nem fogathatja el a király, Abdiást teszi bosszuállása áldozatává.

Ezt Abdiás így fejezte ki; hogy „mikor ö téged meg nem találand, megöl engemet: a te szolgád pedig féli az Urat mind gyermekségétől fogva.1 ‘ Attól is tartott, hogy a király eddig türtőztetett haragját

száma 2525 volt s ezek közül évente meghaltak átlagosan 75—100 an; születtek pedig 150—160 an. Mamár az összes népesség száma csak 1530 és ebből a majdnem felényi számból meghal évenkint 30—90, születik pedig 45—50. Szomorú adatok ezek tisztelt barátaim! Azelőtt minden száz lélekre esett 3—4 halott ma minden száz leiekből meghal 6. Tehát a halálozási eset éppen kőt annyi ma, mint ezelőtt ötven évvel volt, mikor a pálinkaivás nem volt még igy elterjedve. Azelőtt született minden száz lélek után hat, ma pedig minden száz lélek után három. Azelőtt a meghaltak legnagyobb része 70—80 esztendős korú volt, ma 65 éven felüli egy sincs a holtak között, 40—50 év között haltak el.

Ezek az adatok, melyeket nem én gondoltam ki, de nagy lelkifájdalmamra, a legbiztosabb forrásból merítettem, elég világosan, elég érthetően szólnak hozzánk és kérnek, intsnek, hogy a pálinkái vastól, ettől a lélekre és testre egyaránt káros hatással bíró méregtől őrizkedjünk.

Családapák és anyák! Önök több. nyíre mind gyermekeinek jólétéért boldogságáért élni-hilni kész szülök: ha valaki azt mondaná önök közül egy másiknak, sohse gondolj azzal a gyermekkel, inkább azon légy, hogy az minél satnyább, lelkére uézve buta, testére nézve gyönge, erőtlen

legyen........Adj neki mérget, mely

megöli öt időnek előtte........Nemde,

fölháborodva utasítanák vissza bo-