Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-21 / 29. szám
2 dókát í-s Tiiudt-n önkéntes fogadásaitokat (Y. Mó/es 12. r.)* örvendezz az Urnák, a *e istenrdnek színe előtt 11. v.) te s a te íiad és leányod, szol gálóleányod s a levita, a ki a te ka púidon bflül vagyon. És a jövevény, az árva s az özvegy, a kik te közöt ted vaunak azon a helyen. (V. Mózes 10. r. 11. v.) * *-* Légyen te kőfalaidban csöndesség, és a jó békesség. A község közt egye nesség, jószerencse házaidban. Az én iltyámfiaiért és ott lakó feleimért. Adjon Isten jó békességet, szentségeiért irn e helynek, mely szerzeteit az Istennek. Minden jót kivánok telték ed. Nyugodjék meg Istennek áldása e templom fölött és bizonyítsa meg erejét a gyönge, de Isxenben bizó ember erőtlenségében, hogy így legyen megszentelt az a hajlék és megszentelödött érzéssel járuljanak a hívek a kegyelem székéhez. Ama tiszta tudomány, az élővíznek kútfeje táplálja leikeiket. A sakramentomi jelek győzzék meg sziveiket, hogy Jézus halála amaz egyetlen, tökéletes áldozat, mely eleget tesz mindazok bűneiért, a kik hisznek ö benne. Lelkünket ez vigasztalja, jóvoltodat magasztalja atyánk! Tartsd meg Atyánk e g vülekezetnek nagyjait és kicsinyeit. Adjad, hogysziwel lélekkel dicsérhessenek. Szenteld meg óh szenteknek szentje az egyház pásztorát, hogy áldott le gyen ki s bémente; úgy igazgasd dolgát. Engedd meg, hogy szivének ama tiszta öröme, a melylyel most örvendezik, zavartalan, fokozódó boldogságban, szerettei körében és ama nagyobb családja: e gyülekezet, sőt messze vidéken élő hitsorsosaink körében is — és mindenekfölött a sok töxödés, fáradozás, de nemcsüg gedö fiúi bizvdalom szép jutalma, a b^,végzett nemes munka fölött: legyen ez az öröme állandó. Elmond hássa az én lelkem szép csöndesen nyiigszik csak az Ur Istenben. Hadd h gyen orvosa a sérelmes sziveknek, az erőtleneket erősítse, intse, buzditsa a lágymelegeket; oszlaszsza, űzze a félelmes lelkek kétségeit. S könyörgünk az ö szeretteiért, a kik olyan közel állanak a mi szivünkhöz is. Avagy csak egy áldásod vagyon-e tenéked ? Áldd meg őket. Váltsd valóra legnemesebb vágyaikat, szép álmaikat! (Leiké szekre, egyházvezetöire, a népre, a templomra áldás.) Vigyázzanak a te szemeid ez imádságnak házára, ne jöjjenek Ítéleteid ennek elpusztitásáia. Kedvezz a templomnak, hogy sok embernyomnak még unokája lelke szükségéhez képest, a mit érez, Itt megtalálja! Amen! Virág Istcán. Padaai Szent Antal. (Irta: Nánássy Lajos south-chicagoi ev.ref. lelkes?.) (Folytatás) VII. Páduai Antal Franciaországban. Az életrajzirók semmit se beszélnek amaz okokról, melyek Antalt hirtelen, minden előzetes készület nélkül Franciaországba szólították. Csak a már előbb idézett nyilatkozatok sejtetik velünk, hogy miért cserélt hazát a buzgó ferences oly hirtelen és egyéb adatok is megerősítenek bennünket amaz állításunk valódiságában, hogy az eretnekek üluözése kedvéért sietett Franciaországba. Legelőször is Montpellierben és Touloseban ütötte föl tanyáját. Hogy miért éppen e városokban, arról keveset beszél az öt magasztaló krónika és ha mégis nem kerülhetik ki az ok fölemlitesét, naiv módon azt mesélik, hogy a nagytudományn szent e helyen theologiát tanított. Theologiát — hogyan ? Hiszen Montpellierben csak 1421-benalapítottak theologiát; Touloseban ugyan 1217-ben létesítettek egy ilyen intézetet, de a tanítást beszüntették és csak akkor kezdették meg r.ira, mikor Antal a francia határt elhagyta. E nehézségre a szent életrajzírói azt mondják, hogy ! a ferenceseknek tanította a hittant. De erre ö koránál fogva még nem volt alkalmas, különben is ily magas foKu tetteiről mit sem tudnak a régebbi adatok. Miért jött tehát e városokba ? Azért, mert éppen ezek voltak az eretnekeket üldöző hitnyomozó törvényszékek székhelyei. Az üldözést a dominikánusok kéz dették pápai engedelemmel 1216-ban s a ferencesek, kik méltó vetélytársai voltak az előbbi szerzetnek, ha sonló munkásság kifejtésére vállal koztak. Érdekes azon ür, mely az Antal életrajzában e városokban való tartózkodási idejére található és meglepő azon tény, hogy ezt a tátongó mélyedést a hitnyomozó törvényszékek kinzásairól szóló adatokkal szépen ki lehet tölteni. Sok adat homályban borong előttünk a s^ent életének olvasása közben, de minden világos lesz, ha a tizenharmadik század történelmi forrásaihoz folyamodunk. Ezekből felelhetünk meg ama kérdésre is, hogy mit keresett Mont pellierben és Touloseban. Majd lakását Puybe tette át, hol prófétai képességének meglepő tanúbizonyságát adta a hagyomány tani tása szerint. Ugyanis egy teherben levő nö gondjaiba ajánlotta születendő gyermekét. Antal imádkozott érte és megbiztatta, hogy legyen jó reménységgel; liából Istennek kiváló szolgája fog lenni. A jóslat be is teljesedett, a gyermekből hittérítő lett, ki a mohamedánok között hata lommal hirdette az evangyéliumot. A nyelvét levágták ellenségei, de ő még ekkor is prédikált, végre is lefejezték. Másik jövendölés is származik tőle e korból. Egy könnyelmű, nem nagyon vallásos jegyző lakott Puyban, a ki előtt Antal térdet hajtott, valahányszor mellette elhaladt. a jegyző gúnyolódásnak vette a térdhajtást és kerülte Antalt. De utjok mégis találkozott és Páduai térdet hajtva köszöntötte rendes szokás szerint a vallástalant, a ki dühbe jött és halállal fenyegette Antalt. Erre a szent fölvilágosította, hogy az ö köszöntése nem gunv, csak tiszteletének kifejezése, mert nemsokára hittérítő lesz és vértanúi halált szenved. Ez a jövendölés is beteljesedett, a mint a mese mondja. Később Limogesre ment, hol gombamódra teremtek a róla elter jesztett, képzelődés szülte mendemondák. Egy templomban kellett neki prédikálni s eszébe jutott, hogy szerzetestársai éppen abban az idötájban olvasnak misét, a miben neki is részt kellett venni. A két helység, templom és zárda nagyon távol volt egymástól s ö mégis, csodák-csodája egyszerre miudtsét helyen jelen lehetett. Más alkalommal meg az utcán kellett prédikálni, rrert nem volt olyan tágas templom, mely hiveit befogadhatta volna s az utcán kezdett prédikálni. De nagy fellegek úszkáltak az égen, villámlani, dörögni, esni kezdett, Antal biztatta hiveit, hogy ne féljenek és valóban az a hely, hol a prédikálást hallgató tömeg állott, száraz volt teljesen, mig másutt esett javában. Vagy íme egy másik: faállványra lépve prédi kált és megjósolta, hogy ellenségei cselt vetettek ellene, de ez mit sem árt. A rögtönzött szószék erre összeomlott, de &e neki, se másoknak nem lett semmi baja. Máskor meg betegségbe esett és észrevette, hogy ápolóját az ördög kínozza. Fölvétette vele ruháját s a kísértő eltűnt. De itt sincs vége a reá fogott csodáknak. Egy este szokása szerint imádkozott, mig barátai kimentek a keitbesétálni, hol szomorúan tapasztalták, hogy az aratásra való kalászok el vannak pusztítva. Rémülten közölték e hirt Antallal, ki imádkozásra szólította föl társait, a minek nem is marndt el hatása, mert reggel a kalászok szépen pompáztak. A képzelődés kiapadhatatlan forrást szolgahatolt e szent kiválóságának bebizonyítására s a képtelen mondáknak egész sora keringett róla. így pl. hogy egy nö prédikációját hallgatta, azalatt fia forro vizben játszott és mégsem történt baja, egy másik áhitatos asszonynak meghalt a fia s ADtal föltámasztotta. Egy asz-TÁRCA. HM az éleiből. Irta: Erdélyi Lajos. VOLT EGY ASSZONY. Volt egyszer egy legényke.... Su 40r. deli legény. Izmos, mint a vihartálló tölgy, de szerelmesebb minden holdatfaló poétánál. Egy szépséges szép asszony vette »eg a szivét. Szépséges, szívtelen asszony. Szegény fiú boldog volt, ha szerelmes lábainál, kutya módjára meg lapulhatott-. És imádta olyan fanatikus min denthivéssél, mint a bucsujáró anyókák az utszéli feszületet. Úgy szakadt ki belőle a rajongó lélek forró vallomása, mint a forrás bél a kristályvíz. Az asszony lecsukott szempillákkal boldogan hallgatta a bolondos legéül ke vallomásait. Jól esett neki ez a tiszta szerelem. De csak egy pillanatig. Aztán kivillant két szeméből a kacérság pajkos ördögének romboló tekintete. Elkezdte csúf játékát. Bolondította a szegény fiút: hol obbta, h..l baba. Íz pedig álomjáróként járta pusztító örvény szélén. * Azt a deli legényt minden este szerelmes szívvel várta odahaza az édes anyja, a szelíd, mártyrtekintetü öreg asszony. Várta, ha nem jött, az ö nevével bucsuzott el a naptól. És a fiú ritkán érte ébren az édesanyját ......... Inkább ott lapult kutya módjára a szépséges, szívtelen asszony apró lábai előtt. * "Egyszer valahogyan elfogta a le gény szivét valami régen pihent vágyakozás. Ott a szép asszony mellett keserűséggel érezte mérhetetlen elhagyatottságát. Világosan látta, hogy az ö szerelmese egyszersmind az ö pusztító kisértete is. Tudta, hogy az a gyönyörű, angyalképü teremtés csak játszik vele, mint macska az egérrel. Ks elment__ vad elszántsággal. Útközben megkapta a vágyakozás, hogy átölelje azt a mártyrképü öreg asszonyt, a ki bizonyára megérti az ö lélektépö panaszát. Ment__ment.... * Feleuton rt mes harangkongás zúgott át az esti levegőn. Tűz van__tűz van.... Üssze-visszaságban rohantak az emberek. A város két oldalán lobogott véres kendő gyanánt a falánk tűz......... Futó ember jött a legénynyel szemben: — Szaladj, szaladj! Az anyád háza ég! ....... A fin ijedten rohanni kezdett an y jának háza felé. De hamarjában utolérte a há*a mögött száguldó barátja: — Várj.........várj____ A szerel mesed háza ég. A sudár, deli ifjú halálra dermedten torpant meg. Maga elöttlátta kétségbeesett öreg anyját, a ki talán maga is belev- sz a sistergő lángtengerbe. Majd megfordult és mintha a má sik ház tetejéről pattogó sziporkákon látta volna kibontott hajjal az ö szép séges asszonyát. Elsötétült körötte a világ. Zngott körötte az egész mindenség... De csak egy pillanatig. * Aztán örült módjára rohant az ö szerelmese felé, a ki úgy játszott vele, mint macska az egérrel.... A GAZEMBER. A téren nagy tömeg gyűlt egybe. Férfiak, asszonyok, legények, leá nyok haragtól villámló tekintettel, nagy fölháborodással, rekedtre vált hangon szid ilmaztak egy vékony dongája emberkét. Szegény jámbor a vállai közé húzta sörényes fejét és iparkodott menekülni a tömegharagja elöl. Lihegett a kimerültségtől, támolygott a rázúduló Iratai más ütlegektöl. De azért makacsai), bátran nézett bántalmazóira. Hirtelen egy finom ruhás ur vált ki a sokaságból és hatalmasat csapott a gyámoltalan ember mellére, ordítva, bömbölve: — Gazember, bizonj itsd be, hogy csaltam a szegényeket! Dániel, mert igy hívták, remegve válaszolt: — Láttam, tulajdon két szememmel láttam. Más bizonyítékom nincsen ......... A finom ur erre nagyott lökött a szerencsétlenen és diadalmas tekintettel nézett körül, mint a ki aat mondja: —Látjátok, ártatlanul rágalmazott. Ebben a pillanatban egy szép aszszonyság vette át a büntetöbiró szerepét. Furia módjára támadt Dánielre: — Gazember! Bizonyítsd be, hogy csaltam az uramat! Dániel eltorzult arccal, ijedten nézett maga körül, mert minden ember szemében ott ült a fenyegető kifejezés: — Bizonyíts, vagy véged lesz! Nyögve, elcsukló hangon felelte:. — Én láttam.... .
