Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-14 / 28. szám

2 nek minden igéje jól bevolt vésve az oszlopba, hogy azt az idő változásai egy könnyen meg ne emészthessék. Az a kő arra is emlékeztette Izrael népét, hogy a Jehova vezette erre a földre s hogy legyen az a kö emez engedelmességnek a jele, do egyszers­mind intő jel is legyen az engedet­lenekkel, az Úrtól elfordultakkal szemben. Ez a hivatása ennek az Isten tisz­teletére épített szent helynek is. Izráel idegen népek közt bujdosott és alapított hazát. Ezért a Jehova Igaz tisztelete és törvénynek kötelező megtartása saját nemzete iránti köte­lessége is volt. Nekünk — magyaroknak — egy ezer éves nemzet íiainak szintén ez lebeg szemeink előtt, természetesen nem írunk mi fel egy-egy ily^n em lékköre — magyar templomra semmi olyas jelszót,a mi ellenkezésbe hozna eme lelkiismereti szabadsághoz szo­kott de igaz emberbaráti szeretetben felnövekedett, igazán vallásos angol nemzet törvény szentesítette intéz­ményeivel, elengedhetetlen kívánal­maival, a mi sok tekintetben mind­nyájunkat kötelez. Az a terület, a melyen egy-egy magyar templom és iskola épül fel itt Amerikában: magyarok földje. Eme templomok legyenek azért em­lékoszlopok, bogy ha bir a világ minden vagy legtöbb miveit nemzet­nek nyelvén tudjon is beszélni egy Tnagyar szüléktől származott test­vérünk, legyen reá nézve olyan kincs az anyanyelv, a magyar honlitárs legyen előtte annyira becsült és vé­dett, mintha mindenütt a széles föl­dön csak magyarhon volna, a mely nek gyermekei szeretik egymást, vagy legalább szeressék egymást igaza n! Azt a kérdést talán felesleges is felhoznunk, hogy mi célra épitünk templomot ? Hogy megtarthassuk az isteni tiszteleteket, hogy igy az Igé­nek hallgatói lehessenek annak meg tartói is s igy a vallásos ösmeretek­­ben és az erkölcsi tiszta életben gya­rapodhassanak. Legyen örök életre nevelő iskola — át — meg átjárván úgy az egy»- s embernek szive érzéseit, gondolatait, elhatározásai a mint a vallás megnemesiti egyes háznépek legbensöbb viszonyait; s a társada­lomban egyetértést, szabadság szülte rendet, polgári békességet, ennek kapcsán megelégedést és boldogsá­got munkál. (Folytatása következik.) TÁRCA. nil szoKiatia is Sárfalu lelkésze Hívei! a páiínkaivásról. — Erkölcsnemesiíö népies elbeszélés. — Irta: I)ömény Zoltán sharoni ref. lelkész. (Folytatás.) Egész ihlettséggel szólá a lelkész e szavakat, azért a hallgatóság mély csendben és nagy megilletödéssei hallgatta azokat. A mély csendet csak az öreg biró reszkető szavai sza­kították félbe, ki fölemelkedve ülő­helyéről, igy szólott: — A jó Isten hozta közénk kedves tisztelendő uram, segítse föltett szán­dékában; érezzük szavai nagy igaz­ságát, beláttuk, hogy nem jó utón jártunk eddig, de letérünk arról; én mondom ezt, az öreg Mahanek. Ugy-e, atyámíiai, utánam jöttök ti is \ A hallgatóság között tompa igenlő morajlás haug.ott és többen meg-Paduai Szent Antal. (Irta: jNánássy Lajos south-chicagoi ev.­­ref. lelkész.) r (Folytatás.)] Szilárdul megvolt győződve a felöl, hogy keresztyéni hivatásának csak akkor tesz tökéletes mértékben eleget, ha vérianui koszorúval tér meg mennyei hajlékába. A közép­kornak eme rajongásig fokozott hite indította szentünket arra, hogy az ágostonrendi fönökjének a szerzetből való kilépését bejelentse. A közelé­ben levő ferencesekkel titkon alkuba bocsátkozott, Ígéretet tett nekik, hogy kész felvenni reverendájokat abban az esetben, ha átlépése után a mohamedánok közé küldik. A régi rendje nehezen nyugodott bele átlé­pésébe, de visszatartani nem lehetett. Ekkor vette fel az Antal nevet, jeléül annak, hogy uj életet fog kezdeni. Már az apostoli korszakból tudjuk, hogy Krisztus Simonnak Péter nevet vett fel s ezen példák nyomán in dúlva, a szerzetesek szokásba hozták belépésük alkalmável nevüknek meg­változtatását. így lett Ferdinándból is Antal. Antalnak, mihelyt íerencesrendü lett, első dolga az volt, hogy régi óhajtását megvalósítsa és 1221-ben, pünköstkor,Fülöprendtársával (mert a szerzetesek Krisztusnak a tanítvá­nyoknak adott rendelete szerint pá rosával járnak) átkelt Marokkóba a mohamedánok közé. Kereste a halált, de nem érhetett célhoz. A kővetkező télen szárazság tört ki, mely nem csak a terményekre volt káros, hanem az emberekre is. Öt is ágyba dön­tötte, egész télen át beteges volt, végre is kedvtelenül bár, de kény­szerítve, el kellett hágynia azon or­szágot, mely számára vértanoi koszo­rút nem]Hyujtott. Hajóra ült, hogy visszatérjen hazájába, Portugáliába. Y. Antal Olaszországban. De ember tervez. Isten végez. A hajót vihar lepte meg és Portugáliá­tól ellenkező irányban űzte és Sicilia part jaihoz sodorta. E szigeten töltött néhány hetet, majd átkelt a szom­széd Olaszországba. Itt nemsokára az a szerencse érte, hogy Assisi Szt. Fe»enc magához hívta s vendégéül ellátta. Szemtöl-szembe ült azon fér­ve], kinek szerzetéhez tartozott s ki­nek vallásossága lebilincselöleg ha­hatva a pillanat magasztosságától, fölkeltek, kezüket nyújtván az öreg Mahanek felé, jeléül annak, hogy készek öt követni. A lelkész fölfogta a pillanat fon tosságát, meghatottan nyújtott ke­zet az öreg Mahaneknek, ki erre bármint szabadkozott is, a lelkész lehajolt és — megcsókolta s azután megrázta azt___ Utána a többiek is siettek kezet fogni és csókolni. — Nngyon meghatott, úgymond a lelkész, az önök nemes elhatározása; köszönöm bizalmukat, melylyel fe­lém fordultak. Legyenek arról meg­győződve, hogy egyedül az önök iiánti szeretet és jóindulat vezérel a tetteimben. Én hűséges lelkipászto­ruk leszek s örülni fogok, ha egy lélek se vesz el a rám bizottak közül! — Most pedig, édes barátaim, oszoljunk, de ne feledjék, hogy itt ma foga lást tettek. Állják azt, tel­jesítsék emberül; igyekezzenek má­sokat is megnyerni az ügynek Leg­közelebb jöjjenek el ismét, akkor aztán szemtanúi lesznek annak, hogy a pálinka csakugyan ölő méreg. A tanító ur elteszi ezt az üveget és a tott reá. Az együttlét napjaiban sok mindenről folyt szó, a többi vendé gek elmondták tetteiket, kivivőn eredményeiket. Antal hallgatott, nem akarta öndicsekvöleg felsorolni nagy tudományát, buzgó rajongását. A rend főnökének látása nem volt reá maradandó hatás nélküli,hitének edzése végett Monte Paulo sivatag­jára ment, hol imádkozással töltötte idejét. A Jézus példája lebegett sze­mei előtt, ki negyven napot töltött a pusztában. Mikor magánosságának ideje le­járt, több szerzetes társával együtt Forli városba vonult, hol felszente­lés által a rend belső embereinek so­rába jutott. Útközben barátainak unszolására prédikált egyet s min denkit nagy bámulatba ejtett szónok­­. lati képességével, főleg a bibliában való jártásságával, ami akkor fehér holló számba ment a papi osztálynál. YI. Antal Páduában. Antalnak Páduába való megérke­zésével azon korszakhoz jutunk mely a későbbi szent életében korszakot alkotó. Ha nem jutott volna Portu­gáliából idegen földr« s épen Pádu­ába, később pedig Franciaországba: nevét, emlékét homály takarná. Olasz és francia földön szerzett magának érdemeket arra, hogy szentté lehes­sen, természetében gyökerező rajon­gásával e kitüntetést sohasem érte volna el. Mert Rómában jól tudják, hogy kit, mikor avassanak szentté. E végből különös érdemekre van szükség, hacsak a politikai érdekek, melyek ez esetben nem foorgnak fent másképen nem. döntenek. A PáduaiSzt.Antal korában Olasz­országban északi felén és Franica. ország déli részén nagy számmal le­hetett találni azoD felekezet tagjait, kiket kátharusoknak, azaz tiszták­nak, vagy Milánó egyik utcájáról, hol istentiszteleteket tartották, pa­­tarusoknak hivtak, Franciaország ban pedig egy városról albigeánok­­nak. Tanaikra nézve a római egyház felfogása mögött maradtau egy te­kintetben, amennyiben a világon levő rossznak kérdését megoldani nem tudván, azt hirdették, hogy egy ha­talmas jó és rossz szellem létezik s mindkettőnek meg van a maga biro dalma. De máskülönben tisztult né zeteket mutattak és bizonyos tekin­tetben a reformáció által hirdetett egyik másik tant már feltaláljuk nálok. Krisztus egyedüli közben járói egköíelebbi eljö vételünknél előadja mikor majd a pálinka mérges hatá sáról fogok beszélni. Jó éjszakát! Áldja meg az Isten mindnyájokat! — Áldja meg az Isten tisztelendő uramat is, szólának most csaknem mindnyájan. A viszontlátásra___ II. Másnap reggel a Nyakigláb gazua szokása szerint gondosan rendezgető az üvegeket, várva azoknak rendes gazdáit, de biz azok csak nem jelent­keztek. Egy-két ember vetődött csak be, kik nem voltak jelen az estéli előadáson ; azoktól tudakozódott, hogy mi bajuk lehet a többieknek. talán megbetegedtek..........Még az a Jankó kisbiró se tért be hozzá, pedig látta, hogy az utcában járt dobolva. Az öregbiró literes üvegje is ott állt, a Hanicsek esküdt uramé, meg a többieké is mind, mind, de mind hivatására nagy súlyt fektettek, dómának papuralmi szervezetét hi­báztatták. a fülbegyónást elvetették, az urvacsorai átlényegülést nem hit­ték, a régi keresztyéneknél szokásos agapét, vagy urvacsorai szeretet ven­­jdégséget felelevenítették, temploma­ikból az oltárokat és képeket eltávo­lították. Ezen hivök üldözésében ve­zető szerepet játszott a szentnek ne­vezett páduai, rajongó hite tömeges­től szolgáltatta ki őket a máglyák lángjainak. Ezért lett szent az igény télén portugál barát. A ferencesren­­j diekhez tartozó életrajzirói világosan feljegyezték róla, hogy Olasz- és Francia földön töltött tartózkodása odairányu I r, hogy a ragályos eretne­keket tanaikkal együtt alapjában kipusztitsa, gyökerestől kiirtsa. Ujabbkori jóindulatú magasztalói ezen megbotránkoztató adatot úgy akarják érvénytelenné tenni, hogy az irók e szavakat csak a szemléltető­­előadás kedvéért használták. Persze, a szép kifejezések kedvéért Írják azt is, hogy „ellenük kegyetlen üldözést indított és lángoló gyűlöletet keltve ellenök, megégette őket?“ Az igaz­ságtalanság, a történelem adatainak elcsürése, csavarása, népnek szándé­kos félrevezetése, elbolonditása szük­séges ahhoz, hogy midőn az elfogu­latlan, régi s a Páduiaval azonos szer] zethez tartozó irók félreismerhetet­lenül azt írják felőle, hogy ember­­üldöző, keresztyén társainak hóhéra volt, kinek keze számtalan ártatlan vérétől lett szennyes: ezen véres kezű­­rajongót ország-világ csodájára szent­nek ismerjék s hozzá imádkozzanak. A katharok üldözésével töltötte Antal idejét Páduában. Utón útfélen prédikált ellenök s a hol szavai, cso­dái nem használtak, ott nagyon al­kalmas eszköznek vált be a máglya. Csodatettekben itt se volt hiány; a katharusok visszavetették az átlénye­­gülés esztelen tanát s igy érthetjük meg a következő histoiiát. Páduai a hitetlenek ellen prédikálva, szemök­re lobban tóttá, hogy nem hisznek a kath. egyház egy olyan tanában, ' amit pedig az állatok is tiszteletben tartanak. Arra vállalkozott hívei előtt, hogy az állatok tiszteletének kimutatásával bebizonyítsa azt, hogy az urvacsorai ostya a Krisztus testévé változik át. Egy eretnek sza­marával történt a kísérlet; a szamár 3 napig mit sem evett s ennek eltel- • tévéi Antal az ostyát tartalmazókely­/ 1 gazdátlanul. íme, már öreg este van s a várt vendégek még se mutatkoz­nak, hanem annál szebb számmal mentek az iskola felé vasárnap este, hol a tanító szívességgel várja és fogadja őket. Tele is lett az iskola, a padok csak úgy ropogtak a szokat­lan teher alatt, a hol pedig ülőhely nem volt, ott ember-ember hátán szo­rongott, kik mint a Köpü xnéhei a rajzás előtt, zsongtak-beszélgettek egymás között, várva a tisztelendő ur érkezését. Nem sokáig váratott magára a jó lelkész sem, csakhamar többek által kiséive, az iskolába lépett és nyája­san köszöntvén a jelenlevőket, igy kezdé meg a beszédét: (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents