Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-02 / 22. szám
V. évfolyam. Bridgeport, Conn. 1904. Junius 2. ^M EEIKÄI 2vIiiaTilI2 ( H ING ARI AN - A MERI CAN REFORMED SENTINEL.) Hegjeien minden héten csütörtökön. ZEIö.-5.zetési ár eg'y érrxe: Amerikába $2, Magyarországba $2.50. AZ AMERIKAI MAGF. REF, EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REF. EGYHÁZI CZÉLOKRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Cor. Howard Ave.A Pine St., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Néhány szó az egyházi gyűjtésről. Mint olyan egyén, ki teljesen tisz tában van azzal, hogy az atneiikai magyarság szervezésében az első lé pésnek az egyházi tömörülésnek kell lennie, élénk figyelemmel szoktam kisérni az egyházi mozgalmakat. Az embernek a lelke örül, a mikor látja, hogy a magyarság mint halad ■e téren elöbb-elöbb esztendőnként. Mint refoimatus embert, termesze tesen mindenek felett saját vallás f'e lekezelünk elöhaladása érdekel. Ez az elöhaladás pedig meglepő. Segé lyezö egyházaink buzgólkodása, de saját népünk kétségbe nem vonható egyházias érzülete folytán, olyan eredményeket értünk el, a minőről a legvérmesebb reményüeknek sem lehetett fogalmuk. Huszonhárom magyar ref. lelkész Amerikában ! Ki hitte volna ezt tizenkét év előtt. A szervezett egyházközségek megnövekedése azonban megnövelte a szükségleteket is. Ma minden refor mátus embernek tisztában kell lenni azzal, hogy ha igazán óhajtja egvhá zunk felvirágzását, hogy az Isten diceöségére többet kell áldoznia, mint eddig áldozott. A szervezett egyház községek természetesen arra törekednek, hogy uj templomot építhessenek, sőt ez év folyamán két legrégibb egyház községünk is uj templomot épitetett. Szükségleteink tehát megnövekedtek. Pedig most van a választás esz tendeje s a munka viszonyok nem olyan kedvezők, mint normális vi szonyok között. Épen ezért arra van szükség, hogy az egyházi kegyadományok gyűjtésében némi okszerűséget tartsunk szem előtt. Igen : Ha eredményt akarunk elérni, szükség vau arra. hogy okos terv szerint járjunk el. Egyházi gyűjtéseinkben mindenek előtt azt kellene szemünk előtt tar tanunk, hogy évenként csak bizo nvos, előre meghatározott számú templomokat építhessünk s ezek fel építésére gyüjtsünk. Mert most, hopy állunk? Úgy, hogy a szegényül dolgozó hívek és honfitársak ajtaján csak nem minden nap bekopogtat egy-egy református "vfUekezetnek a küldötte s a melyik élelmesebb, ügyesebb beszédüaz kaptöbbet s a szemérmesebbnek üres marad a táskája. A nép megunja ezt az örökös zaklatást s még a jókedvű adakozók is elvesztik jókedvüket. íme a közel pultban s a múlt év második felében folyt és foly a kollektálás a clevelandi, loraini, toledoi, youngstowni, Pittsburgh homestead!, woodbridgei, perth-amboyi, new brnnswicki, passaici s dillonvallei uj református templomokra. Részint a buzgó leiké szék, részint valálkozó gyűjtök, ré szint jedig gyűjtő ivek jönnek nap nap után a szegényül dolgozó mun kasok házaihoz, Mit tegyen ilyenkor a szegény ember? megosztja az adó mányt, hogy minden hova jusson. így forgácsolódik el az adomány. Ha valamely tervszerűség volna a gyűjtésben nem volna ez az örökös zaklatás s az adományok is többre rngnának. Ha, mondjuk évenként 4—5 templomot építenünk, azt a 4—5 dollárt meg se érezné senki sem, a mit erre a célra ad s a négy öt templomnak bizonyosan haszna volna a gyűjtésből, mint a mai rendszertelen gyűjtésből. Meg kellene állapodniok az illetékes tényezőknek abban is, hogy előbb minden gyülekezel vásároljon magának templom helyet s akkor ke.djeu hozzá a gyűjtéshez. Ennyit min engyülekezettől meglehet várni, hogy minden gyűjtés nélkül önmaga vásárolja meg a helyet. Nem tudom, hogy mint van, de azt sejtem, hogy a kollektorok bi"onyos íizetést kapnak munkájokért. Meg is érdemlik. Nehéz munkát vé géznek. Sokszor hiába kell bekopogtatniok egyes ajtókon. Nem is ez a kérdés. Hanem az, hogy nem jobb, szebb volna e, ha tisztán a gyűjtő iveken való kollektálásra szoritkoz náaak egyházaink ? A kollektorhoz, ha eredményes munkát akar végezni okvetlen kell egy ember, a ki a helyi viszonyokkal ismerős. Nem célszerűbb volna e, ha ez a buzgó testvér kezébe véve a gyűjtő ivet maga kollektálna s igy megmentené a kérő egyház számára a begyült pénznek 50 százalékát ? En azt hiszem több hasznok volna igy a gyűjtésre szorult egyházaknak. Miután pedig a clevelandi, pittsburgi, toledoi, loraini, homesteadi templomok már részint készen vannak, részint pedig a megkezdett munkálatok a befejezéséhez köfcelgetnek, ezeket az egyházakat vegyük ebben az évben pártfogásunkba. Jövőre jöjjön ismét a másik öt, az tán ismét a többi. így fogunk eredményes munkát végezni a gyűjtés terén is. Teljes tisztelettel kérem fel az egyes lelkészi köröket, hogy ezt a dolgot beszéljék meg,mert igy csak magunk alatt vágjuk a fát. Református. Mozgalmak a hazai egyház körében. A felső borsodi kiáltványból kifolyólag széleskörű mozgalom indult meg, hogy a lelkészi fizetés 800 írtról (1600 korona) 1000, illetve 1200 írtra emeltessék fel. Ez csak természetes követése volna a külföl- j dön, pl Németországban látható helyen \ eljárásának,hol a lelkészi fizetés2l00márka i ha a lélekszám nincs ezer, vagy ha ezt ha-1 ladja, 2400 márka, ha lélek szám két ezer j a lelkészi fizetés 2700. a háromezer lelket! számláló gyülekezetben 3000 márka. Ennél I több lélek nem tartozhatik egv gyülekezethez. Poroszországban, a már öt évet szolgált prot. lelkész fizetése 2400 márka, a katholikus lelkészé csak 1800 márka, mivel ennek nincs családja s öt évenkint korpótlék mindaddig, mig a fizetés összege 3600, illetve 2400 márkára emelkedik. Sőt 1898-tól kezdve a porosz-rajnai egyházak zsinata 1800 márkában állapította meg az alapfizetést, ez azonban az ötödévi korpótlékkal a 6(H) márkával végre 4800 márkára emelkedik fel. Kálvin -Jánosnak Genf ben 350 évvel ezelőtt, az évi fizetése 50*' frt készpénzből bor és búza illetményből állott. Az akkori frt körülbelül kétszer annyi értékű volt, mint a mai frt. A mai drága megélhetés mellett természetes is és jogosult is ez a mozgalom, ha másként nem lehetséges, az államsegély felemelésével vitessék keresztül. De nemcsak az államtól kell várnunk az elhatározó lépéseket a testi élet bajainak orvoslására, hanem a társadalomnak, különösen pedig az egyházaknak kell fellépniük kezdeményezöleg, hogy a veszedelmes kórt leküzdjük, hogy meg legyen szüntethető a gazdasági élet terén fenforgó több rendbeli visszásság. Vagyis helyes mederbe kell terelni a szociális mozgalmakat, hogy ezek avatatlan kezekben rombolólag ne hassanak hiveink társadalmi és valláserkölcsi viszonyaira. A Magyar Gazda-szövetség kötelessége szerint azzal igyekszik ellensúlyozni a szocialismus terjedését, hogy felolvasásokat rendez, amelyek megösmertetik a vezetésre hivatott elemeket a szocialismus lényegével s felmutatja azokat az eszközöket, a melyek segélyével lehet a népet erkölcsileg emelni a becsületes munkára s a józan reformokradiajlandóvá tenni. Itt felmerül egy fontos szociális kérdés. A lelkészeknek az ö népeikkel közös az örömük is, de a bánatuk is. Nincs nagyobb csapása a magyar népnek, mint a szeszes italok mértékletlen élvezete. E méreg lassan ugyan, de biztosan öl. Itt társadalmi mozgalomra van szükség. Első sorban kevesebiteni az alkalmat, vagyis a törvényhozás és a kormánynál kieszközölni, hogy a vasárnap legyen teljesen szünnap s pedig különösen az italmérésre. S oda hatni társadalmi utón, hogy ne az állam legyen az első, aki hasznot csinál népei elzüléséböl, vagy más szavakkal kevesebb korcsma, szigorú vasárnapi törvény, a vétkesek példás megbüntetése. Olyan ipar, melynek termékei a nép szellemi, erkölcsi és testi épségére, képességére ártalmasok, a, nemzetre nézve-: csakis vesztesség forrása lehet, A jövő az önmegtartóztató, mértékletes nemzeteké leend. / * * Másik szociális kérdés ez, hogy ha a magyar kormány megtanította a népet olvasni, miért nem gondoskodik a népnek való jó s mégis olcsó olvasmányró? Azok a szocialisták minden nyelven szerkesztett lappal járnak' a nép közt s azt elégületlenségre izgatják. Angliában, Amerikában olvasottabb anep, mert többet gondolnak vele; vannak hatalmas mértékletességi, dohányellenes egyletek; a kártyázás, szerencsejáték törvénnyel tiltva van s ezen egyletek vezetői jelentékeny pártolásban részesülnek a vezető elemeknél. Magyarországon ilyesmire nem gondolnak, a politizálás miatt nem is érnek rá. Gróf Széchényi azt monda: merjünk nagyok lenni, egy angol missionárius pedig igy irt: merjünk nagyot tenni! A nép vezetői járjanak elő jó példával! TgituimányoK Jckai mórról. Irta: Kalassay Sándor. I Hatásának a titkai. (Folytatás.) Különben hatásának e titkáról^ ma nyilatkozik, amikor 1871-ben ezeket írja egyik fordítójának. „Ne feledje, hogy müveim hosszas küzdelem szakadatlan láncolatai. A költő harca ez, ki nemzetét, a szabadságot, az igazságot szereti, az olcsó historikus ellen, kik a hatalomnak, a hazugságnak szolgálnak. Egyúttal az emberi érzés harca a nemzeti előítéletek ellen. Egy lélek sem mert szít emelni a nemzetiségek testvéri szeretető mellett, hát még a német kultúra tisztelete mellett ; minden elnyomott ügy harca az elnyomó ellen, a gondolat harca a frázis ellen. A cél: az öntudat; a kiviek C3ak inspiráció. A milyennek én eirom a magyart, ilyen a magyar hibáival és erényeivel. Aki a magyart meg akarja ismerni, az én müveimből kell tanulmányoznia. Ezekben van a magyar történelem cvklusa, szemben a legendákkal. Ezt irtani én. Hogy hogyan Írtam? azzal nem törődöm, de hogy tettem, azt akarom, hogy elismerjék“. (Ország világ 1894. 2. szám, 31. lap.) E nyilatkozatban látjuk a megmérhetetlen, lángoló fajszeretetet, de ez nem zárja ki, hogy meg ne hódoljon ez általános ember szeretet előtt is. Ezért, ha ö kizárólagosan magyar regényíró is, mégis közkedveltséget nyert s a világ irodalom egyik legkedvéltebb elbeszélője lett. Kétségtelen, hogy a külföld előtt az is sokat nyom a latban, hogy Jókai az élet itkait, keserűségeit, örömeit, túlzásait, csalódásait, szépségeit és élvezeteit ezerféle változatban és szinpompában tárja fel: de mégis a legbecsesebb tulajdona neki, minden figyelmes olvasó előtt, az ö úgyszólván öseredeti, zamatos magyarsága. ,-íé. ÉÉÉÍ0MÉÉÍÍÉÉiÉiitfÉÉi^ll^
