Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-31 / 13. szám

Szeini regénye.

Tavasz felé közeledett az idő és egyike volt azoknak a csúnya napoknak, mikor a nap elegendő meleg már arra, hogy a. havat elolvassza és csúnya mocskos locscsá varázsolja a még tegnap vakító fehérségben tűn döklö hó takarót.

Egymás hátán tolongott a sok nép a város üzleti részében. Sokat kicsalt a meleg nap és a hosszú tél után jól esett a napos utcán sütkérezni. Mindenki vígnak és jókedvűnek látszott, épen mim mikor a rabot szabadon eresztik és boldogan élvezi a szent szabadságot.

Szokatlan nagy számmal jelentek meg az ujságáruló tiuk a kindóhiva tál előtt. Szombat délután volt, vagyis iskolai szünidő. Aztán meg a szép idő is sokat kicsait, még olyanokat is. a ki csak műkedvelő újságárus volt: vagyis nem foglalkozott, rendesen a kereskedelem ezen agával.

Szetni barátunk egyike volt az elsőknek, a kik a kiadóhivatalból tele tarisznyával jöttek ki. Hiába ! neki kenyérkeresett volt és nem játék és már jókorjott'volt, hogy elöl állhasson a sorban, hogy elcsíphessen mennél többet a vevők közül és hogy jó utca szegletet biztosítson magának. Az volt ugyan is a törvény a link közt, hogy egy utca szögleten csak egy íiu árulhat egyszerre és hogy a ki hama rább oda ér, azé a szöglet az elsőség jogánál fogva. Már pedig igen nagy a külömbseg az egyes utca szögletek között, mert mig az egyiken tolong a nép és veszi az újságot, mintha ingyen adnák, addig a másikon alig lehet egy néhányon túl adni.

Jő hely jutott kis barátunknak, mert egyikén a legnépesebb utca szegleteknek állott meg és hátát a falnak vetve vett ki egyet a tarisz - nyájából és piszkos kis kezeivel szét, terjesztve kezdte a nagybetűvel nyo mott kezdő sorokat és cimeket olvasni

Az is a mesterséghez tartozik, mert abból tudja meg a kis utcai kereskedő,hogy micsoda ajánlattal kínálja áruját a nagyérdemű publikumnak. Nem is olvas aztán többet a herkópáternek sem, mert az tökéletesen elég, ha az első pár sortj elolvassa,hogy kész legyen a nagy hanga dicséret: „Minden a nagy tűz felöl“; ,,Uj roham Port Arthur ellen“: „Három orosz hadihajó elsülyesztve“stb.

Kis barátunk figyelemmel nézett egy kis ideig a kiterjesztett papír lapra, aztán hirtelen a járda szélére ülve, a telt tarisznyát maga mellé tette és teljes figyelemmel kezdett olvasni.

Most már nem csalf a aagyját olvasta, hanem kezdett az aprajára is átmenni. Arca olyan hűen fejezte ki a kíváncsiság és érdekeltséget, szemei oly mohó vággyal futották át a nyomtatott lapot, hogy a járókelők közül többen figyelemmel néztek reá. Magam is azt kezdtem már gondolni, hogy talán valami véletlenül elhalt gazdag nagybácsi halálhírét fedezte fel az újságban és az érdekli olyan nagyon, mikor a háta mellett elhangzó,,uj roham Port Arthur ellen“ kiáltás egyszerre talpra állította. Egy másik kis kereskedő torkán jött ki az éles rikoltás, a ki a Szemi utcaszegtetén ugyancsak kinálgatta a maga áruját. ifis hősünk gyorsan összehajtotta a kezében tartott lapot és duzzogva közeledett a kis tolongó felé.

„Hogy mersz az én szegletemre

jönni“ —■ szólirá meg — „nemláttad hogy már én itt, voltam ?“

„Igen, de nem árultál! ügy olvastad azt a lapot, mintha az egészet meg akartad volna tanulni könyv nélkül. Mi érdekelhet benne annyira?

„Semmi közöd hozzá ! Innen pedig elhord magad, mert baj lesz !“

És hogy mekkora baj 1-sz belőle, összeszoritott ököllel kezdte neki magyarázni, úgy hogy jónak láttam közbelépni és Szt-mii győztesen maradt az utca szögleten, mig kis ellensége a legközelebbi sz^gUtig hátrált és ott árulta tovább portékáját.

Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem röie, hogy mi érdekelte olvau nagyon az újságban, mire ö csillogó szf mmel válaszolta, hogy a japán háiom Muszka hajót sülyestett el.

De hát mi közöd neked hozzájuk ? kérdém tőle. Nem mindegy volna neked, ha esetleg a Muszka sülyesztenó el a Japán hajókat ?

Nem bizony !

De hát miért ?

Most nem érek rá, de ha eladom az újságjaimat, majd elmondom. Jól kélt az újság,mert a közönség kiván esi volt a legújabb hírekre a Japán Orosz háborúból, különösen most, mikor egy nagy tengeri ütközetnek a hire járt. Alig telt bele.egy fél óra mikor a Szemi tarisznyája egészen üres lett és pénzét olvasgatva közele dett felém.

Mond hát el miért szeretnéd olyan nagyon a Muszka vesztét? Szívesen válaszolt, csak addig várjon, mig a pénzemet elteszem. Pénzét nadrágja zsebébe téve, felült az egyik bolt előtt álló kö oroszlán hátára és magát kényelembe téve hozzá fogott. Arcán oly szomorúság terült el, hogy azt hittem valami baja van. V^olt is sze-. gény fiúnak,,de hogy micsoda, azt majd elmondja ü maga.

ügy tetszik mintha álmodtam volna, hogy egyszer én is voltam olyan boldog gyermek, mint a mi lyeneket itten látok futkosni az utcán. Nekem is volt egy kedves, édes anyám, a ki szép mesét mondott estve, csókkal költött reggel, kedves gyermekének hit és tiszta ruhát adott reám. Édes apám is volt. ki térdein lovagoltatott és valahányszor a városba ment, mindig hozott valami szépet. Szép leány néném is úgy szeretett, hogy igazán nem tudtam ,hogy melyiket szeretem jobban és hogy mi a bánat és nélkülözés,

Egy reggel amint felébredtem nem az édes anyám csókja költött fel, ha nem egy durva férfihang. Ijedve búj tani takaróm alá s csak akkor mertem kinézni, mikor jó anyácskám sírását hallottam. A szobában négy egyenruhás ember állott, szúró nyos fegyverekkel, mig az ötödiknek csak kardja volt és a kezében egy pecsétes levél. Atyám köztük állt és kezein fényes vas lánc bilincs volt, anyám pedig sírva csüngött nyakán és onnan kőnyőrgőtt a hosszú kardos embernek, hogy eresszelek De hiába könyörgő tt annak, mert az nem enge dett. A négy szüronyos közre fogta és elkísérte, anyám pedig ájultan esett néném karjaiba. Azóta sem láttam soha. Azt mondják, hogy elvitték messze; túl a nagy hómezökön, oda a hol nincsen reménység, nincs szabadulás — Szibériába. Yalami bányában dolgozik talán, vagy lehet nem is él már. Anyám megbetegedett és pár hét múlva meghalt.Nénémmel ketten kisértük ki utolsó útjára, mert abban az országban senki sem

mer könyörüMtM lenni egy „nihilista *• gyermekei iránt.

Mikor már senkink sem volt kihez fordulhattunk volna, néném eladott mindent és ide jöttünk, ö most egy gazdag családnál dolgozik én pedig a fiuk ott honába ölek.

Látja, ha most a Japán fog nyerni, <-]veszi Szibériát a Muszkától és szabadon fogja ereszteni a szegény fog lyokat. Édes apám is megszabadul és ide fog jönni. Hát; hogyne örülnék ha japán nyer. Mindén reggel azzal kélek, minkén est ve azzal fekszem, hogy imádkozom az Istenhez, hogy vezesse győzelemre a Japánt és tőrül te&se el még a iöid szinéröl is amazt, a miért annyi boldogságot széttipor.

Kis barátom könnyes szemekkel mondott,, good bye“-t és távozott otthona felé.

Szegény fiú ! Boldog japán !

Nyernie kell, mert az ilyen ártatlan szív imája felhat az Ur zsámolyához !

TOLEDOI ISTVÁN.

A világ folyása.

— Az orosz-japán háborúban a leg közelebbi tudósítások szerint némi fordulat állott be. Eddig még csak nem minden tudósitás a japánok győzelméről beszélt, de most fajdalom, arról k^U meggyőződnünk,hogy a Japánok ügye koránt se áll olyan jól mint azt sokán gondolják. Egy vasárnap érkezett távirat jelenti, hogy a víadivostocki hajóhad visszatért a kikötőbe s így neu pusztult el, söc egy elfogott Japán hajót is magával hozott. Ez a távirat jelenti azt is, hogy Port Arthur nincs úgy elzárva, amint azt az előbbi tudósitások jelezték s végül e táviratból tudjuk meg, hogy Kourapatkin, a kinevezett fővezér megérkezett a harctérre. Az oroszok még csak most kezdenek a harchoz s félő, hogy a nagy tömeg most is győzni fog.

— Oroszországról különben egy francia iró és politikus a lehető legroszabbul nyilatkozott. Azt mondja, hogyOroszországnak a természetéhez tartozik az, hogy' a háború készületlenül találja.A cár despotismus alatt, tágtere nyílik a hazugságnak, úgy a bel, mint a külügyek vezetésében a mig arra törekszik, hogy úrrá legyen az egész világ felett, nem gon dől a saját népével, amely nyomorban, szellemi rabságban él. Minden hatalmát és nagyságát annak köszön heti, hogy ügyesen tudja kihasználni más államok bonyodalmait a saját avára. A spanyol örökösödési hábo - rut, az osztrák és porosz összeütközést^ francia forradalmat s a magyar szabadság harcot, a saját hatalmának növelésére fordította. A harcban fordította. A hacban azonban gyáva, a szövetségekkel szemben szószegö, a legyözöttek iránt kegyetlen. Valóban igaza van az írónak. Hiszen mi jól tudjak, hogy mit jelentettPaskievics a cárnak. Nagyon jól tudjuk, hogy 1877—78-ban csak a berlini egyezmény mentette meg még nagyobb szégyentől, miDt, ami'érte, de igy is 100 ezer embert áldozott fel semmiért .

— Az orosz-japán háború valószínűleg nem fog Európában nagyobb zavarokat támasztani, amennyiben a hármasszövetség a béke mellett fog lal állást. A német császár, ki most az olasz királyt vendégelte meg a nápolyi kikötőben horgonyozó Hohenzollernen kijelentette, hogy a hármas szövetság a béke mellett vau. Ez a kijelentés azonban nem akadályoza az ö felségét abban, hogy alattomban ne zavarja a vizet s ne igyekezzék arra, Hogy magának a keleten némi előnyt biztosítson a háború folyamán.

— A német császár uralkodónkat husvét után fogja meglátogatni, a mikor valószínűleg szintén lesznek kijelentések ebben dologban.

— Jeleztük lapuuk in ült számába», hogy a francia köztársaság elnöke nem látogatja meg romai tartózkodása alkalmával a pápát,merta pápa nem akarja fogadni annak az országnak a kormányzóját, amely a pápai hatalom és az egyház ellen küzd. Most a pápa kijelentette, liogy Franciaország helyett, a németekkel fog az egyház inkább barátkozni. Roma kész arra. hogy bármelyik ország politikai ügyeibe is bele ártsa magát. Kész arra, hogy a Combes miniszterin Hiot megbuktassa s arra törekszik, hogy olyan kormány üljön Franciaország nyakába, mely a pápisrr.us érdekeit szolgálja s ennek uralmát biztosítsa.

— A papismus különben most egészen megdöbbent. A maroknyi olasz Protestantismus minden erélyét egyesítette arra n?zve, hogy Romát és az olasz népet megreformálja. A reformatio nagy sikereket tud felmutatni az olaszok között. Adná az Isten, hogy az olaszok eljutván a lelki világosságra, az evangyelium igaz megismerésére, amint megdöntötték a pápa világi uralmat, eszközök lennének abban is. hogy a lelki zsarnoksága is megtörjön.

KULCSÁR MIHÁLY, Delejes gyógyász és masszírozó.

219 W. Ma honing St. PUN XSUTAWNEY, PA.

Rudolf királyfi regéje.

— Akit a magyar ember egyszer megszeretett," sohasem felejti el. Még [ha a sir'röge takarja is, él az emléke, i Hát még az akit, szivébe fogadott ' ki rályi vérből való, hogyne emlegetné | halála után is. Sőt mi több, az idők múltával mindinkább elhiszi azt. a mit szeretne, hogy soha meg ne tör:tönf volna. Hogy az, a ki szivének olyan kedves volt, talán el se ment az élők sorából. A vágy lassan hitté válik. A falu mese mondói, hírverői agyában szépen kiszélesedik a képzelődés. A holt lassankint életre válik, és az a rege bejárja a puszták a falvak vikókét. A nepuek ezt a naiv hitét furfangos csalók a.tán a maguk céljaira szokták kihasználni. így történt aztán, hogy a minap a biharmegyei Szelistye községben is egy nagy szakállu tagba szakadt alak jelent mega ki azt vallotta, hogy ö Rudolf királyfi.

Persze megesett a szive a jó népnek hogy a király fiát ilyen elrongyolódott szegénységben latja. De hál’ Istennek csak hogy él! Hát még mikor panaszait balották, hogy büntetésből bolyong. Hogy a tizenkét ágú korona égeti homlokát s az meg nem szűnik, mig a tizenkétágu korona minden ágára egy-egy kerek koronát nem akaszt m. kir. korona értékben. Persze előkerültek a koronák a láda fijábói. — Szegény királyfi fájdalmát tán végképp __ megszüntették volna, ha a csendörség nyomára nemjönado lógnak. De bizony nyomára jött, s miután úgy látszik ö bennük nem sok az éraék a rege iránt, a király fiát a király emberei Nagyváradra kisérték olyan palotába, a mely királyi ugyan, de mégse királyi palota, a hol a nagy tisztességből ily hamar kicsöppent királyfi, tovább tűnődhetik azon, hogy lám még tréfából se jó mindig királyfinak lenni.