Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-31 / 13. szám

jLZ ikai eef. i-.jl.i’tjs.ít-zlis:

HÚSVÉTI

MELLÉKLETE,

l©0-3: március 31.

Részlet a

„Más” cimö drámai KoiißmenijDoi.

Irta : Kalassay Sándor.

III-ik kép.

Színhely: a jeruzsalemi templom főkapuja. Idő : Virágvasárnap utáü.

Judás:

—#S ez fáj legjobban annyi sok’ között, Oly szép álmom volt s reggel azt hivém, Hogy almom betölt. De szerte foszlott Oh mily szép volt az utunk. A nép Ujongott s hozsánna kiáltás Fakadt minden ajkon. Zöld gályák S ruhák boriták be végigjaz utat,

Hol a Mester haladt. így csak azt Üdvözli a nép, kitől az várja,

Hogy leverje rabbilincseit. . .

Es Ö, kit mind Messiásnak hivénk, Hallgatott s a helyett, hogy a lobogót, Melynek látása fel lelkesít,

Kitűzte volna, hogy csatára hivja A benne hívőknek ezreit:

A templomba megy s’a nép /vezéreit megostórozza. . . Óh- mily iszonyú Csalódáson kellett át esnem újra !

Ha már Jézus se a Messiás, ügy hiába volt a próféták szava.

A nép hitt neki, hisz a keresztelő Próféta tett róla bizonyságot,

Hogy ö az, kit vártak az atyák is.

Édes beszéde, csodás tettei,

Uralkodóvá tették öt mi rajtunk.

Ö pedig, nem hogy betöltené,

Mi hivatása, de maga ellen Ingerli azokat, kik úgy is ellene Törtek, mióta e világba lépett.

Nem értem öt! Ha másként nem megyen Jahvéra mondom, én rá fogom Kényszeríteni, hogy O legyen a zsidó népnek várt Messiása.

Sára (balról iön.)

Édes Uram, mért borítja arcod j A tépelödés sötét fellege ?

Szólj, mi bánt? hadd oszlatom el E csúnya felleget.

Judás:

— Hagyj most magamra!

Óhajtom a magányt.

Sára:

— Nem én,

Harminc év alatt, hányszor oszlatám el A gondok felhőit homlokodról ? Hányszor viditá fel ajkam mosolya ?

S kebled viharát csókom csititgatta. Napfény ragyogott rád, ha az én szemem Kérve, epedve reád függesztgetém.

.... Es most hagyjalak el ?

Judás :

— Mik voltak

Gondjaim s lelkem küzdelmei Te tudod! De ezek elmúltak lm’most nagyobb gond szakadt énreám Te soh’se csalódtál, igy hát nem is tudod Mi a csalódás? De én sokszor csalódtam! Az emberek, kik’szolgáltak engem

Mig hatalmon voltam, elhagyának,

S mihelyt megszűnt ez én hatalmam, Bírói székbe ültek ök s halálra ítéltek engem, kinel^ asztalánál

Oly sokszor nyalták a tányérokat---De Jahve megmentett s boldoggá teve Téged nekem adott s felmutatá Epedö lelkem előtt Öt. kiről Mindnyájan hivénk : Ö a Messiás.

Ö soh’se teheti'már szabaddá Judeát.

Sára :

— De hát, te nem gondolsz másra, Örökké csak e földön jár eszed! Mondta-e Mesterünk csak egyszer is, Hogy ö a zsidók által várt Messiás ? • Nos, ugy-e nem. "Sőt gyakorta monda, Hogy az ö országát hiába keresed

Sára:

Judás,fhová"beszélsz ? Úgy látom

Gonoszság lelke szállt beléd___

Oh jer, menjünk haza. Betlehem

r „

Áldott "mezein eloszlik bánatod S hited, mely a Mesterhez vezetett, Megtört szivedben újra élni fog.

Jer, jer menjünk haza....

(. '

Sára :

Talán már nem hiszed ?

Judás :

— Nem,.már-nem hiszem!

Nem Ö áz, akit vártak az Atyák, Kiről szóltak az Ur küldöttei Nem Messiás Ö. Hiszen ha akarná Most tölthetné be a reményeket S tehetné szabaddá Judeat.

Sára :

Ezért hát a gond a homlokodon ?

Judás:

Ezért! Magamban se hittem annyira, Mint hittem Ö benne, a kiért Elhagytunk mindent! íme Ö A helyett, hog-y mikor mindenek Remélnek benne s betöltené Afnépnek szép, ősi reményeit: Korbácsot rakad s végig veri Azokat, kik csalják a népet....

Jó, de hagyhatta volna Mesterünk Ezt későbbre is. Mpst^már végei

Itt lent a földön. Nem földi ország az ! j Nem oly követ Ö, ki földi célokat Akar elérni s e célok által Akarná boldoggá tenni azokat,

Kik benne hisznek! Mennyei követ Ö. S célja volt, hogy az ember világot Istenhez emelje s megtanítsa arra,

Hogy Isten Atya s csupa szeretet.

Nem egy népnek, de minden nemzetnek Szerető atyja Ö s az emberek között Testvéri viszony van s a szeretet Fűz össze •embert-embertársival.

A gyarló halandót égbe emeli ez!

Judás :

Nem-nem ez a Messiás hivatása!

A Messiáshoz csak a zsidónak,

Lehet köze, senkinek se másnak.

Ha Ö nem tölti be a prófétáknak Istentől adott jóslásait,

Ha Jah vét támadja s ártörvényt Akarja felforgatni, úgy bizony Hamar bevégzi majd a pályát Melyen oly sok szivet hóditajmeg. .

í Judás;

— Nem Sára,

Végre biztosat akarok tudni.

Ki Ö s mit akar? Ha nem az, az kiben Ifjú korom álmait láttam betelni Úgy jaj neki. Dé most eredj. . Azokkal, Kik feltűntek, amott sürgösbeszédemvan; Sára:

Úgy féltelek. A szemed lángban ég,'

Az arcod sápadt, fénytelen.

Nem,nem hagylak el. Jer, oh jer velem Judás :

Eredj magad, követlek’én is,

Csak várj reám. (Sára el.)

(Kajafás és Rachel jönnek.) Légy üdvö Kajafás!

íme vártam rád.

Kajafás :

— Üdvözz légy fiam,

A régi sérelmeket feledd.'

Az^Lrjakarta, hogy egymás ellen