Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-14 / 2. szám
V. évfolyam. _ Bridgeport, Conn. 1904. január 14. 2. szám. ÄMEEIEZÜI MÜCtT íLE (HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL.) flegjelen minden Elíizctési Amerikába $2, héten csütörtökön. ár egry é-sne: Magyarországba $2.50. AZ AMERIKAI HAGY. REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REP. EGYHÁZI CZÜLORRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the IUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. A convent és mi. Az amerikai magyar reformátusok aorsa és mozgalmai iránt nem valami nagy érdeklődéssel viseltetett, eddigelé a magyar református anyaszentegyház. Újabban azonban a viszonyok kezdenek megváltozni. Magyar református egyházunknak a legfőbb kormányzó hatósága, a convent, ma már á legmelegebben érdeklődik irántunk. Ez a testület az elmúlt év december havának nyolcadik és következő napjain, Budapesten, főleg, a zsinat elé terjesztendő 'törvény tervezet átvizsgálása végett rendkívüli gyűlést tartott. Örömmel látjuk a törvény-terv ezetböl, hogy régi óhajtásunk valóra válik s többé mi se leszünk mostoha gyermekei anya szentegyházunknak. Azt olvassuk ugyanis, hogy a convent a lelkészi minösitvények megállapításánál, illetve a lelkészek oszí&lyozásáuál ''Ügyelőmbe vette az Amerikában szolgáló lelkészeket is, kimondván, hogy ezek bizonyítványaik é s szolgálati idejük szerint épen úgy osztályoztalak, mint ha Magyarországon szolgálnának. Hát ez a dolog az, ami miatt nekünk vérzett a szivünk, ami miatt mi már többször felszólaltunk. Voltunk itt egy páran ugyanis, akik egész ifjan, mielőtt még minősítést nyertünk volna, kijöttünk Amerikába. És ha bár itt igyekeztünk is a leghívebben forgolódni a reánk bízottakban, még is, mivel minösitvényünk nem volt, teljesen el volt zárva az ut előttünk arra nézve, hogy hazai egyházba pályázhattunk volna. Tudjuk, hogy ha például egy nekünk küldött meghívást elfogad tunk volna, senki se szólalt volna fel ellene, de meghívásunk még se lett volna törvényes. .Most már másként fognak alakulni a viszonyok. Mindazok, akik az ó hazában szereztük meg mindkét lelkész képesítési bi zonyitványainkat, a Duna melléki egyházkerületnél megnyerjük lel készi miuösitvényeinket is. E végből azt hiszük, a lépések már a közel jő Vőben meg is fognak történni. Hi szén bárminő szép és felséges legyen is az a munka, amely itt osztályré szünkküi jutott, még is elmondhat juk s bizony el is mondjuk a költővel: Csak hosszú hervadíis emészti azt a fát, Melyet nagykorában tesznek más földbe át. Bizony nincs közöttünk senki, a kinek szive vissza ne vágynék oda, „hol szebb a róna, tisztábba patak“. Hála a convent, bölcs előrelátásának már meg van az ut adva s hisszük, hogy a javaslat törvény erőre is fog emelkedni. Valóban szép is volna, ha az amerikai gyakorló lelkészeket meghívnák a gyülekezetek s azt hiszük, hogy ez hasznos is volna, mert bizony az, akinek van szeme a látásra, Amerikában sokat tanulhat, pár év alatt többet, mint oda haza sok helyen egy ember öltő alatt. Ha már meg van adva, illetve meg lesz adva a jog, úgy a hazai egyház adja meg a módot is arra, hogy az amerikai lelkészek is pályázhassanak a hazai lelkész állásokra. Vagyis a pályázati határidőnek okvetlenül hosszabbnak- kell lennie, a mostani két, hét csak arra elég, hogy mi, akik ide kint munkálkodunk, hirt vegyünk az üresedésről. Legalább is egy hónapnak kellene lenni a pályázati időnek, ha csak az egyhá'z balkezével el nem akarja venni azt, amit jobb kézzel ad. A convent azonban ennél a reánk nézve valóban kedvező határozatnál nem állott meg. Amint a tudósitá sokból olvassuk, helyzetünk üregbe szélese céljából bizalmas tanácskozást tartottak a convent tagjai s a nvilt ülésben elfogadta Báró Bánffy Deszö elnök- következő határozatát. „Tekintettel arra, hogy az északarheftkai magyar, reformatusokjegyházi ügyei, egyetemes conventünk elnökségéhez és-jegyzőjéhez intézett több rendbeli beadványok, levelek s egyesek által a hazai lapokban az amerikai lelkészi állásokra vonatko zólag közzétett pályázati hirdetések révén úgyszólván állandóan napirenden vannak, másfelől pedig, hogy az 1003. júniusi konvent 48. jegyzőkönyv számának C—2 pontja alatt kiküldött ötös bizottság a maga munkálatával még nem készülhetett el, fölkéri és megbízza egyetemes conventünk saját elnökségét, hogy Északamerikában élő magyar reformált hitsorsosaink ügyeit egyházi szempontból állandó figyelemmel kisérvén, minden szükséges intézke déseket, az általa illetékeseknek vélt tényezőkkel leendő érintkezések rendéu, saját kizárólagos hatásköré ben, de mindenkor a dunamelléki egyházkerület elnöksége utján foganatosítani méltózrassék“. Nagy fontosságának kell mondanunk ezt a határozatot, mert végre rendet teremt a zűrzavar helyén. Most már tudjuk hova kell fordulni egyházi dolgokban, most már tudjuk, kik illetékesek ar.a. hogy mm len szükséges intézkedéseket megtegyenek. Ezt óhajtottuk már 1890-ban. így tervezgettük azt később is, de mindig ott volt a mumus, hogy Amerika, külföld s a magyar ref. egyház egy másik állam polgárainak vallási dolgaiba nem avatkozhatok. Most már azonban a helyes utón vagyunk. Az összekötő kapcsokat kerestük, hála Istennek, mégis találtuk. Az amerikai magyar ref. lelkészi kar s az egész magyar reformatusság bizonyára hálás szívvel veszi tudomásul ezeket a nagy fontosságú határozatokat, igyekezni fog arra, hogy a hozzáfűzött reményeknek mindenben megfeleljen. y. r. Vasárnapi iskola. Jézus gyermek kora. „Jézus gyarapodik vala a bölcse ségben, testének állapotjákan és Isten s emebrek előtt való kedvességben. “ Luk. 2 r. 40 42. Az uj-testámentomban Jézus gyermekkorára egyedül ez az egy vonatkozás található, a mely a jekn szakaszban van feljegyezve. Máté evangyeliomában az ö születésének s csecsemő korának körülményeiről van einlités, János evangyéliuma beszél az idejétől, ki megjelent a testben. Pál apostol azt Írja (Galat. 4 r. 4 v.) „Kibocsátá Isten az ö Fiját, ki aszsztnyi állattól lett.“ Lukács evangyélioinában van feljegyezve ez a mozzanat a születése és a megkereszteltetése közti időről. Annál fontosabb azért reánk nézve ez a történet a Jézus gyermek korá rél. A 2 ik és 3-ik században készült apokryph*»' wa ngyeliomok igen titokzatosan Írnak Jézus gyér mekkoráról. Azu. n. Tanács-evangyeliomban fel van jegyezve, hogy öt éves korában agyagból 12 verebet gyúrt szombati napon, midőn a szombat megszegéséért megpirongatták, a verebekre kiáltott, távozzatok s a verebek elrepültek. Más alkalommal egy falon ment keresztül s egy fiú neki rohant és vállát megütötte. Jézus erre igy szólt: Ne menj vissza oda, ahonnan jöttél s az a fiú azonnal holtan rogyott össze. A Biblia sokkal tartózkodóbb az ilyen csodálatos mozzanatok feljegyzésében, az emberi és az erkölcsi vonatkozás párhuzamosan van megörökive: „Jézus gyarapodik vala a bölcseségben, testének állapotában és Isten és emberek előtt való kedvességben. Nem tett csodát gyermekkorában, s mégis az volt egyik isteni jellem vonás ö benne, hogy szüleivel elment Názáretba s engedelmes volt irántok. A zsidó töryény szerint a rendtartás személyes betöltése s a Jeruzsálemi ünnepen való részvétel az ifjúnál a 13 ik évtől kötelező. Akkor lett a ,*parancs fia-“ Ezt a törvényes kort azonban gyakran egy vagy két év vei is megelőzték. Igv történt Jézusnál is. Jézus szüleinek buzgóságát mutatja az, hogy minden esztendőben felmentek Jeruzsálembe s hogy Mária is felment, noha a nők arra nem voltak kötelezve s mindenkor magokkal vitték a gyermek Jézust is már csecsemő korától kezdve. A templom volt a vallásoság központja, valamint Jeruzsálem a nemzet politikai fővárosa. E közül zajlottak le a múlt eseményi Dávid kora óta. A buzgó izraelita lelkesülten monda ezt: jertekel menjünk el az Ur házába.“ Simeon és Anna ott voltak a templomban várva az Izraelnek tett ígéretet. Jézus már mint gyermek magában felölelte a múlt történetét s a jövő Ígéretét. Első templomban léte jelzi a forduló pontot az ö szellemi fejlődésében. Ez az időpont, midőn az elvetett mag széttöri héját s kezd fejlődni a jövő nagyobb szabású hivatására. Szélesebb lett látRöre Istenről, mélyebb az ember ismerete és tisztábban felfogta a jövő hivatását. Az volt a szokások az ünnepre felmenőknek, hogy a 3-ik napon vissza fordultak. Csak az ünnep két első napján kellett személyesen jelén lenni a templomban. A Jézus szülei bizonyosan előbb hazatértek, mint eltelt a hét, azt hivén, hogy a" gyermek a másik csapattal megy hazafelé Názáretbe. Mennyire kedvetlenek lettek azért, midőn halottak, hogy Jézus nem volt azok közt. Visszatértek Jeruzsálembe s 3 nap múlva találták fel a templomban, a mint ott ült az írástudók közt. Az még természetes lett volna, hogy a néppel együtt a gyermek is kérdéseket tesz. és tanulni vágy az írástudóktól, de az volt a feltűnő legalább az egyszerű, vidéki szülök előtt, hogy a külömben szel id és szerény fia olyan merészen leczkéztette a zsidó vezető embereket, hogy azok elámultak kérdésein ás feleletein, holott ez Jézusra egészen természetes volt. S ő úgy beleélte magát abba a magasabb világba, hogy egészen elenyészett reá a kül világ s ö azon csodálkozott, hogy az ötét kereső szülei mért nem mindjárt a templomba jöttek érte. Jézus nyilvános fellépésének az ideje még akkor nem érkezett el, az első sugár feltüntette előtte, mit teendő lesz, de ismét megkezdte azt a közönséges utat, hogy elő készüljön am-gváltás munkájára. Isteni és emberi törvény szerint nem lett „gyermek prédikátor“ ama templom szereplés után. S nem kezdett könyvet sem. Nem próbált okosabb lenni mint szülei. Mit várjunk Jézustól 12 éves korában. Azt,amit más gyermek szokot tenni. „Jóllehet Fiú volna, mindazonáltal azokból, a melyeket szenvedett, megtanulta az engelmességet. És megszenteltetvén lett az örök idvességnekoka.“ Gyermekkorában lerakta a férfikornak fundamentsmát.Engedelmes lehetett rnenynyei Atyjának, mert engedelmes volt földi szüleihez. Engedelmes öu, polgás és egyháztag volt. Ez az a szükséges kellék bármely rendbeli gyermekekben. a bölcseség iskolájában meglehetett, ezt tanulni, azonban Arisztus ereje nélküli megvalósítása felette veszélyes dolog lenne. A felvett szakasz (Luk. 2 r. 40-521 v.) lényege a 40-ik és 52-ik v. k.-ben olvssható „nevekedik és erősödik, vala lélekben és teljesedik vala böl cseséggel és az Istennek kegyeim» vala ö rajta-