Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-14 / 2. szám

V. évfolyam. _ Bridgeport, Conn. 1904. január 14. 2. szám. ÄMEEIEZÜI MÜCtT íLE (HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL.) flegjelen minden Elíizctési Amerikába $2, héten csütörtökön. ár egry é-sne: Magyarországba $2.50. AZ AMERIKAI HAGY. REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REP. EGYHÁZI CZÜLORRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the IUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. A convent és mi. Az amerikai magyar reformátusok aorsa és mozgalmai iránt nem valami nagy érdeklődéssel viseltetett, ed­­digelé a magyar református anya­­szentegyház. Újabban azonban a vi­szonyok kezdenek megváltozni. Magyar református egyházunknak a legfőbb kormányzó hatósága, a con­vent, ma már á legmelegebben érdek­lődik irántunk. Ez a testület az elmúlt év december havának nyolcadik és következő napjain, Budapesten, főleg, a zsinat elé terjesztendő 'törvény tervezet át­vizsgálása végett rendkívüli gyűlést tartott. Örömmel látjuk a törvény-terv e­­zetböl, hogy régi óhajtásunk valóra válik s többé mi se leszünk mostoha gyermekei anya szentegyházunknak. Azt olvassuk ugyanis, hogy a con­vent a lelkészi minösitvények meg­állapításánál, illetve a lelkészek osz­­í&lyozásáuál ''Ügyelőmbe vette az Amerikában szolgáló lelkészeket is, kimondván, hogy ezek bizonyítvá­nyaik é s szolgálati idejük szerint épen úgy osztályoztalak, mint ha Magyarországon szolgálnának. Hát ez a dolog az, ami miatt ne­künk vérzett a szivünk, ami miatt mi már többször felszólaltunk. Vol­tunk itt egy páran ugyanis, akik egész ifjan, mielőtt még minősítést nyertünk volna, kijöttünk Ameri­kába. És ha bár itt igyekeztünk is a leghívebben forgolódni a reánk bí­zottakban, még is, mivel minösitvé­­nyünk nem volt, teljesen el volt zárva az ut előttünk arra nézve, hogy hazai egyházba pályázhattunk volna. Tudjuk, hogy ha például egy ne­künk küldött meghívást elfogad tunk volna, senki se szólalt volna fel el­lene, de meghívásunk még se lett volna törvényes. .Most már másként fognak alakulni a viszonyok. Mind­azok, akik az ó hazában szereztük meg mindkét lelkész képesítési bi zonyitványainkat, a Duna melléki egyházkerületnél megnyerjük lel készi miuösitvényeinket is. E végből azt hiszük, a lépések már a közel jő Vőben meg is fognak történni. Hi szén bárminő szép és felséges legyen is az a munka, amely itt osztályré szünkküi jutott, még is elmondhat juk s bizony el is mondjuk a költővel: Csak hosszú hervadíis emészti azt a fát, Melyet nagykorában tesznek más földbe át. Bizony nincs közöttünk senki, a kinek szive vissza ne vágynék oda, „hol szebb a róna, tisztábba patak“. Hála a convent, bölcs előrelátásá­nak már meg van az ut adva s hisszük, hogy a javaslat törvény erőre is fog emelkedni. Valóban szép is volna, ha az ame­rikai gyakorló lelkészeket meghív­nák a gyülekezetek s azt hiszük, hogy ez hasznos is volna, mert bi­zony az, akinek van szeme a látásra, Amerikában sokat tanulhat, pár év alatt többet, mint oda haza sok he­lyen egy ember öltő alatt. Ha már meg van adva, illetve meg lesz adva a jog, úgy a hazai egyház adja meg a módot is arra, hogy az amerikai lelkészek is pályázhassanak a hazai lelkész állásokra. Vagyis a pályázati határidőnek okvetlenül hosszabbnak- kell lennie, a mostani két, hét csak arra elég, hogy mi, akik ide kint munkálkodunk, hirt ve­gyünk az üresedésről. Legalább is egy hónapnak kellene lenni a pályá­zati időnek, ha csak az egyhá'z bal­kezével el nem akarja venni azt, amit jobb kézzel ad. A convent azonban ennél a reánk nézve valóban kedvező határozatnál nem állott meg. Amint a tudósitá sokból olvassuk, helyzetünk üregbe szélese céljából bizalmas tanácsko­zást tartottak a convent tagjai s a nvilt ülésben elfogadta Báró Bánffy Deszö elnök- következő határozatát. „Tekintettel arra, hogy az észak­­arheftkai magyar, reformatusokjegy­­házi ügyei, egyetemes conventünk elnökségéhez és-jegyzőjéhez intézett több rendbeli beadványok, levelek s egyesek által a hazai lapokban az amerikai lelkészi állásokra vonatko zólag közzétett pályázati hirdetések révén úgyszólván állandóan napi­renden vannak, másfelől pedig, hogy az 1003. júniusi konvent 48. jegyző­könyv számának C—2 pontja alatt kiküldött ötös bizottság a maga mun­kálatával még nem készülhetett el, fölkéri és megbízza egyetemes con­ventünk saját elnökségét, hogy Északamerikában élő magyar refor­mált hitsorsosaink ügyeit egyházi szempontból állandó figyelemmel ki­sérvén, minden szükséges intézke déseket, az általa illetékeseknek vélt tényezőkkel leendő érintkezések rendéu, saját kizárólagos hatásköré ben, de mindenkor a dunamelléki egyházkerület elnöksége utján foga­natosítani méltózrassék“. Nagy fontosságának kell monda­nunk ezt a határozatot, mert végre rendet teremt a zűrzavar helyén. Most már tudjuk hova kell for­dulni egyházi dolgokban, most már tudjuk, kik illetékesek ar.a. hogy mm len szükséges intézkedéseket megtegyenek. Ezt óhajtottuk már 1890-ban. így tervezgettük azt később is, de mindig ott volt a mumus, hogy Amerika, külföld s a magyar ref. egyház egy másik állam polgárainak vallási dol­gaiba nem avatkozhatok. Most már azonban a helyes utón vagyunk. Az összekötő kapcsokat kerestük, hála Istennek, mégis találtuk. Az amerikai magyar ref. lelkészi kar s az egész magyar reformatusság bizonyára hálás szívvel veszi tudo­másul ezeket a nagy fontosságú ha­tározatokat, igyekezni fog arra, hogy a hozzáfűzött reményeknek minden­ben megfeleljen. y. r. Vasárnapi iskola. Jézus gyermek kora. „Jézus gyarapodik vala a bölcse ségben, testének állapotjákan és Isten s emebrek előtt való kedves­ségben. “ Luk. 2 r. 40 42. Az uj-testámentomban Jézus gyer­mekkorára egyedül ez az egy vonat­kozás található, a mely a jekn sza­kaszban van feljegyezve. Máté evan­­gyeliomában az ö születésének s cse­csemő korának körülményeiről van einlités, János evangyéliuma beszél az idejétől, ki megjelent a testben. Pál apostol azt Írja (Galat. 4 r. 4 v.) „Kibocsátá Isten az ö Fiját, ki asz­­sztnyi állattól lett.“ Lukács evan­­gyélioinában van feljegyezve ez a mozzanat a születése és a megkeresz­­teltetése közti időről. Annál fontosabb azért reánk nézve ez a történet a Jézus gyermek korá rél. A 2 ik és 3-ik században készült apokryph*»' wa ngyeliomok igen titokzatosan Írnak Jézus gyér mekkoráról. Azu. n. Tanács-evan­­gyeliomban fel van jegyezve, hogy öt éves korában agyagból 12 verebet gyúrt szombati napon, midőn a szom­bat megszegéséért megpirongatták, a verebekre kiáltott, távozzatok s a verebek elrepültek. Más alkalommal egy falon ment keresztül s egy fiú neki rohant és vállát megütötte. Jézus erre igy szólt: Ne menj vissza oda, ahonnan jöttél s az a fiú azonnal holtan rogyott össze. A Biblia sokkal tartózkodóbb az ilyen csodálatos mozzanatok feljegyzésében, az em­beri és az erkölcsi vonatkozás párhu­zamosan van megörökive: „Jézus gyarapodik vala a bölcseségben, tes­tének állapotában és Isten és embe­rek előtt való kedvességben. Nem tett csodát gyermekkorában, s mégis az volt egyik isteni jellem vonás ö benne, hogy szüleivel elment Názá­­retba s engedelmes volt irántok. A zsidó töryény szerint a rendtar­tás személyes betöltése s a Jeruzsá­­lemi ünnepen való részvétel az ifjúnál a 13 ik évtől kötelező. Akkor lett a ,*parancs fia-“ Ezt a törvényes kort azonban gyakran egy vagy két év vei is megelőzték. Igv történt Jézus­nál is. Jézus szüleinek buzgóságát mutatja az, hogy minden esztendőben felmen­tek Jeruzsálembe s hogy Mária is fel­ment, noha a nők arra nem voltak kötelezve s mindenkor magokkal vitték a gyermek Jézust is már cse­csemő korától kezdve. A templom volt a vallásoság központja, valamint Jeruzsálem a nemzet politikai fővá­rosa. E közül zajlottak le a múlt ese­­ményi Dávid kora óta. A buzgó izra­elita lelkesülten monda ezt: jertekel menjünk el az Ur házába.“ Simeon és Anna ott voltak a templomban várva az Izraelnek tett ígéretet. Jézus már mint gyermek magában felölelte a múlt történetét s a jövő Ígéretét. Első templomban léte jelzi a forduló pontot az ö szellemi fejlődésében. Ez az időpont, midőn az elvetett mag széttöri héját s kezd fejlődni a jövő nagyobb szabású hivatására. Szélesebb lett látRöre Istenről, mé­lyebb az ember ismerete és tisztáb­ban felfogta a jövő hivatását. Az volt a szokások az ünnepre fel­menőknek, hogy a 3-ik napon vissza fordultak. Csak az ünnep két első napján kellett személyesen jelén lenni a templomban. A Jézus szülei bizonyosan előbb hazatértek, mint eltelt a hét, azt hivén, hogy a" gyer­mek a másik csapattal megy hazafelé Názáretbe. Mennyire kedvetlenek lettek azért, midőn halottak, hogy Jézus nem volt azok közt. Visszatér­tek Jeruzsálembe s 3 nap múlva ta­lálták fel a templomban, a mint ott ült az írástudók közt. Az még természetes lett volna, hogy a néppel együtt a gyermek is kér­déseket tesz. és tanulni vágy az írás­tudóktól, de az volt a feltűnő lega­lább az egyszerű, vidéki szülök előtt, hogy a külömben szel id és szerény fia olyan merészen leczkéztette a zsidó vezető embereket, hogy azok elámul­­tak kérdésein ás feleletein, holott ez Jézusra egészen természetes volt. S ő úgy beleélte magát abba a magasabb világba, hogy egészen elenyészett reá a kül világ s ö azon csodálkozott, hogy az ötét kereső szülei mért nem mindjárt a templomba jöttek érte. Jézus nyilvános fellépésének az ideje még akkor nem érkezett el, az első sugár feltüntette előtte, mit te­endő lesz, de ismét megkezdte azt a közönséges utat, hogy elő készüljön am-gváltás munkájára. Isteni és em­beri törvény szerint nem lett „gyer­mek prédikátor“ ama templom sze­replés után. S nem kezdett könyvet sem. Nem próbált okosabb lenni mint szülei. Mit várjunk Jézustól 12 éves korában. Azt,amit más gyermek szokot tenni. „Jóllehet Fiú volna, mindazonáltal azokból, a melyeket szenvedett, megtanulta az engelmes­­séget. És megszenteltetvén lett az örök idvességnekoka.“ Gyermekko­rában lerakta a férfikornak funda­­mentsmát.Engedelmes lehetett rneny­­nyei Atyjának, mert engedelmes volt földi szüleihez. Engedelmes öu, pol­­gás és egyháztag volt. Ez az a szük­séges kellék bármely rendbeli gyer­mekekben. a bölcseség iskolájában meglehetett, ezt tanulni, azonban Arisztus ereje nélküli megvalósítása felette veszélyes dolog lenne. A felvett szakasz (Luk. 2 r. 40-521 v.) lényege a 40-ik és 52-ik v. k.-ben olvssható „nevekedik és erősödik, vala lélekben és teljesedik vala böl cseséggel és az Istennek kegyeim» vala ö rajta-

Next

/
Thumbnails
Contents