Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-12 / 11. szám
nnn ■■■ 9. Serenade, jói fi négyes. Éneklik Gaál Antal vezetése mellet Divóky .‘Kánly, Keeskeméthy Béla, T5th .IVren« és Fürjész József urak. *7, ,.A vén zászlótartó“ irta Petőfi Sándor, szavalja Bandré György nr. 8. Magyar dalok zongorán előadja Tóth Juliska k. a. S. Három a daru“ irta Tompa Mihály, szavalja Fürjész József ur. 10. Dalegyveleg“ előadja az énekkar Az ünnepély a Cigiár Halban lesz -«neg tartva. Belépti dij 2o c. kezdete: -cl. u.4 órakor. A bridgeporti és kör uyéki magyarság tiszelettel meghi ■Valik s reméljük, hogy e szép ünnejpélven mindazok ott lesznek, a kik magokat magyaroknak nevezik. Síászlóavatás Tt eutonban, márc. 14. A trentoui e. ín, ref. bs. és t. egylet, a«K>st készült remek magyar zászlóját e hó 34-én fogja felavatni fényes és nagyszabású Ünnepély keretében. A zászlóavatás a magyar ref. templomiam történik. Szombaton, márc. 14-én d. a. 3 órakor a helybeli egyletek s vidéki «egyletek képviselői, a hazai diszzászlót hot.ó küldöttség s a s'/.ónokok az ünneplő közönséggel együtt az iskolából a diszaiszló alatt felvonul a templomba. Az ünnepély programmja: 1. Gyülekezeti közének. 2. Imádság, felavató beszéd s az uj magva r zászló megáldása Tdő. Kalassay Sándor bridgeporti ref. lelkész ur s az Arn. M agy. Ref. Lapja szerkesztője által. 3. Alkalmi én.ek: Zászlóavatásra. Irta: Tdő. Kalassay Sándor ur. 4. A zászló bemutatása s megkoszorúzása a zászlóanya Tdő.. Virág Istvánné által. 5. A hazai diszzászló bemutatása s üdvözlés Stefuvák Dániel úrtól. 0. A magyar zászlók. Beszéd: Virág István, ref. lelkész-elnök. 7. Az egylet amerikai zászlajának megkoszorúzása s üdvözlés angolul: Búzás S&su/sánna k. a. 8. Egyletek é« vidékiek tiszteletbeli -zászlószögeinek beverése. í). Elnök az egylet nevében hűséget fogy d a zászlóknak. A közönséget felkéri a disz-menetben való részvételre s az Andi a k Hallban a zászló-ünnepélyen való Megjelenésre. 10. Gyülekezeti hazafias ének. A menet iránya a magyarok által lakott «teákon át a So. Broad streeten fekvő Andink Hallba: 1. Winkler fuVó zenekar. 2. Egyleti zászlók alatt felvonuló egyletek. 3. A kocsisor, elől a diszzászló s a küldöttség, utánna a koszorús leányok s a zászlóanya, végül a szónokok s magán résztvevők kocsijai. Az ünnepély folytatása az Anchak 1 billlmn: 1. A felvonuló menetet a teremben a Jtákócy-indulöval üdvözli a zene. 2. Zászlók elhelyezése az emelvényen. 3. Hazafias ének. 4. A zászlószögek folytatólagos bevonásé. 5. Az ünnepély berekesztése. Ezután lánc éjfélig. H iszszük, hogy e rövid programm szerint a legszebb rendben folyik le ez újabb magyar zászló-avatás, mert ezzel is ismertebbé és tiszteltté kívánjuk tenni az amerikai nép előtt' az itteni magyarság nevét. Oh népek óceánján Hullámtól vert sziget, Kit, mint elsűlyedendőt Ezer jós emleget, Mutasd meg a világnak, Hogy még erőd szilárd, H ogv ezredes fokodnak Uj ezredév sem árt. Bajza Joszef. Azokat a t. előfizetőinket, a kikenek előfizetése lejárt, kérjük, hogy hátralékokat szíveskedjenek beküldeni s a megrendelést mielőbb -újítsák meg, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. Lakóhely változtatása alkalmával kérjük úgy helybeli, mint vidéki elöüzetöinket, siogy régi lakóhelyüket is tudatni Szíveskedjenek. Válasz “Egy szives adakozó” =nak. Az Am. Magy. Ref. Lapja f. évi febr. 26-án megjelent számában közreadott s a “Ferency-emlék“ tárgyában a pittsburgi, Pa. magyar ref. egyház elöljáróságához intézett “Nyilt levél”-re válaszolólag van szerencsém tudomására adni, hogy néh. b. e. Ferenc/ Ferenc volt pittsburgi lelkész hamvai fölé a síremlék, a Homewood nevezetű temetőben , e f. 1903. évi január 20-án, tehát már interpellátiójának megszületése előtt, fölállittatott; s hogy annak ünnepélyes fölavatása is azonnal meg fog történni, mihelyt olyan kellemes tavaszi időt kapunk, a mely lehetővé teendi, hogy egyházunk elöljárósága s hívéi, egyleteink tagjai s a megboldogultat'még haló poraiban is tisztelő nagyszámú barátai és ismerősei, sirhalmához elzarándokoljanak s a kegyelet emelte oszlop előtt ő neki, az igaznak emlékezetét föl ú jítsák. Ezzel válaszom ai, már be is fejezhetném, ha a Nyilt Levélnek ezen kemény Ítéletet tartalmazó kifejezése: “Az emlékkő fölállításának kőltséneire már évekkel ezelőtt O tekintélyes summa gyűlt egybe a pittsburgi egyház pénztárába, ............................. . . s az emlékkő még ma sem áll!” Továbbá a nyilt levélnek sorai között olvasható szemrehányás s végül egy szives adakozónak “a dolgok rejtélyébe bepillantani vágyakozó s felvilágosításokat“ szorgalmazó érdeklődése vagy kíváncsisága arra nem köteleznének, hogy az emlékkő felállításának történetét s az erre irányuló munkálkodásunk folyamán felmerült, igazán nagy számú nehézségeket s akadályokat, minden szinezés nélkül, a maga valóságának ridegségében elsoroljam a következőkben: Az 1901 -ik év julius hó 21-én tartott presbiteri gyűlésünk mondotta ki határozatiig, hogy Fgrency hamvai fölé — közadakozás utján — emlékkő állittassék. E határozat alapján s annak kimondása után azonnal, segélytkérő levelek Írattak skül dettek szét, azzal a kérelemmel, hogy. azok, a kegyes adományokkal együtt küldessenek vissza lelkészi hivatalunkhoz augusztus 20-ig. A föthivás azonban nemcsak, hogy “tekintélyes summát” nem eredményezett, de sőt midőn ugyanazon év szept. 15-én tartott presbiteri gyűlésünk számon vette az eredményt, fájdalmas lélekkel kellett tapasztalnia, hogy a jó reménységgel szerte röpített iveknek alig egy-harmada adatott vissza s azok közül is több üresen. Ennek tudatában ug.y határozott egyházi elöljáróságunk, hogy a gyűjtőivek birtokosainak adassék újabb határidő az 1902 év elejéig s hogy ők hírlapok utján is szólhassanak föl azok beküldésre shogy maga a síremlék felállításának Ugye is halasz tassék el az 1902-ik év tavaszára. Ez az idő is elérkezett! De bennünket az újra csak nem tekintélyes summával, ha nem azzal a tapasztalattal gazdagított, hogy fölhívásunk pusztába kiáltó szó s várakozásunk s reménykedésünk hiába váló volt, mert a gyűjtőivek közül -az újabb 4—5 hónap alatt alig kaptunk vissza 4-et vagy 5-öt, sőt nem kaptunk többet azóta sem, úgy hogy azoknak fele még ma is oda" van. Minthogy pedig mélyen éreztük és tudtuk, hogy ez eszmét elejteni nem szabad, ismét megadóztattuk magunkat s a/ hiányzó összeget pedig összerakták azok, a kik már előbb is adakoztak, s azután is érintkezésbe léptűnk a Homewood* temető igazgatóságával és több kőfaragó intézettel. Sajnos azonban, itt újabb akadályokra kellett bukkanunk, a mennyiben a temető igazgatósága azt adta értésünkre, hogy “azon sirhely fölé, mely alatt a nagy férfin maradványai porladoznak, a temető törvényei értelmében nem állíthatunk nagyobb síremléket, hanem ha olyat, a melynek 2 láb a magassága, 1 láb a szélessége s-vastatrság’a 6 inch. O “ , Természetes dolog, hogy ilyen emlékkel megelégednünk nem lehetett, kerestünk hát, sok gonddal és utánjárással valami olyan módozatot, mely lehetővé tegye, bo{ nagy férfiú kegyeletes emlékezet*' gfelelőbb oszlop állithatására nyerjünk engedélyt. Látszólag meg is találtuk e módozatot, a temető directóriu mának azon biztatásában, hogy “ha megvásároljuk a boldogult nyugvó helye közvetlen .szomszédságában feküvő s még ma is üresen álló sírhelyet s a kettőből alakítunk egyet, az egyesitett helyen szabad lesz fölállítanunk 5 láb magas, 1 láb széles és 1 láb vastag oszlopot.”. Siettünk hát a kérdéses sirhely megvásárlására s miután az megtörtént, munkába adtuk az emlékkövet s vártuk ny ugodt lélekkel az időt, melyre az elkészíttetni igértetett'. De mielőtt ez megtörtént volna, újabb levelet kaptunk, a sírhelyért fizetett összeg visszacsatolásával a temető igazgatóságétól azzal a tartalommal, hogy “a helyet tévedésből adták el nekünk, mivel az másnak sokkal régebben (1898 jun. 18-án) el lett adva s az előbbi vevő —bár rna is él — tulajdonjogához föltétlenül ragaszkodik.” Újra kezdődött hát a küzdelem s annak vége az lön, hogy a Ferenoy porrészei számára, a temető egyik legszebb pontján vásároltunk egy égész lot-ot s megtettük a kívánt lépéseket arra, hogy a megboldogult hamvai oda szállíttassanak át. Igen ám! De ekkor meg már Pennsylvania áljain törvényeinek azon szakaszával állottunk szemben, mely a sirok megbolygátása s hullák átszállításáról szólván, arra engedélyt csupán az évnek téli időszakában (október 15-től március 1-ig) ád. Úgy vettük ki az átszállitási engedélyt, a törvényben megengedett legelső napra: 1902 okt. 15-re; s midőn ez kezünkben volt, ugyanezen év. augusztus 1- ső napján, tehát jó előre! — Írásbeli szerződést kötöttünk egy kőfaragó intézettel, mely szerint ez kötelezte magát arra, hogy a kívánt emlékoszlopot egyházunk elöljáróságának az 1902 év október hó lső napján teljesén készen a helyszínén általadja. Aztán annak tudatában, hogy immár végtelen sok kellemetlenség után alkalmas sirhelylyel s liiilla szállítási engedélylyel rendelkezünk s a kövünk készen fog várni az átszállítás napján, tehát az egyidejűleg az uj sir fölé odaállítható is leszen: kitűztük a siremlék leleplezésének napját okt. 20-ra s megtettük az előkészületeket arra, hogy ezen a napon a síremléket széles körű szép ünnepély keretében adjuk át rendeltető ének. Hanem “szegény ember sorsát boldog Isten birja!” r A kőfaragó intézet Írásban is adott Ígéretét megszegte s az emlékkövet nemcsak a szerződésben megállapított napra nem adta s nemcsak a bulla átszállításának idejére nem hozta, de sőt később is ügyvéd utján beperesitéssel való fenyegetéssel kellett arra kényszeríteni, hogy készíttesse el azt, így és ilyen okoknál fogva nem lehetett az előbb, mint a válaszom elején jelzett napon, e f. 1903 év jan. 26-4n, fölállittani. Az elösoroltakat “Egy szives adakozó”nak esetleges kivánságára okmányokkal és hitelt érdemlő tanukkal igazolni késznek nyilatkozom; de annak ellenében szabad legyén tőle elvárnom, miszerint egyházi elöljáróságunkat e kemény Ítélet gulya alól: “Az emlékkő fölállításának költségeio re már évekkel ezelőtt tekintélyes summa gyűlt be s. a. t.” föloldani szíveskedjék. Tartozom végül annak kijelentéséve l, hogy sem a szükséges sem a célirányos voltát nem tudom belátni annak, miért kellett e kegyeletes dolgot birlapi nyilt levél tárgyává tenni; holott ha egy szives adakozó vagy bárki más egy levelező lapon intézett volna hozzánk e tárgyban kérdést, úgy is készséggel adtuk volna még nyugtalankodó lelkének a valóságnak megfelelő fölvilágositásokat; s ha már h'rlapi nyilt levél tárgyává tette: miért nem irta levele alá nevét? Hiszen kibeszélhetlenűl jól esnék a mi szivünknek színről szinre is ismerni s tisztelni a nagy férfiú által bálára kötelezett sok százak azon egyik jelesét, ki az»ö emlékezetének megörökítése iránt ilyen melegen érdeklődik. Pittsburg, Pa. 1QQJ márc. 9-én Az ev. ref. egyház elöljárósága s annak nevében ' Konyha Pál' ref. lelkész. Sff^\ próba igugn |még mindig felülmuihatlm a Dr. RICHTER-féle világhírű “HORGONY” IPÁIN EXPELLER, mint a legjobb és megbízhatóbb külső gyógyszer IDEGBÁNTAL0M, KÖSZYENT, FE JCSONTSZ A KG ATAS egyáltalán az idegbántalom minden neme ellen. 25 és 50 cent, kapható minden gyógyszertárban, vagy : F. ál). RICHTER & €o., 215 Pearl ST-, NEW YORK lés Amerikai hírek. Az igaznak emlékezete áldott. Korának legkiválóbb lórii a vált Henry Ward Beecher a broklini Plymouth templom lelkésze. Nem csak a saját gyülekezetében örvendett ez a kiváló lelkész jó bir névnek; hanem az egész világ ismerte a nevét. Tisztelői, volt tanítványai a múlt vasárnap gyűlést tartottak Brooklynban a Music Hallban, ahol e célra. 25 ezer dollárnál több gyűlt össze, a gy űlés egyik szónoka Cleveland volt az egyesült államoknak az egyh. elnöke. A mai sivár világban jó" esik látnunk, hogy vannak még hálás emberek, akik bizonyságot tesznek ama bibliai igazság mellett: az igaznak emlékezete áldott. Gyilkosság a sztrájkban. Említettük volt lapunk egyik számában, hogy Waterbtrryben Conn: a közúti vasutasok sztrájkra mentek. A sztrájk kezdetén olyan nagy volt a harc, hogy még katonaságot is külbött vele Connecticut állam kormányzója. De a zavar elmúltával a katonaság elvonult, a sztrá jk, azonban még ma is tart. A társulat olyan munkásokat alkalmaz; a kik nem tartoznak az unióhoz minden egyes kocsin rendőr is van, mert már többször megtörtént, hogy a sztrájkolok az utazó közönséget is bántalmazták. Vasárnap az egyik ltocsin így Mendelsohn nevű rendőr teljesített szolgálatot, mikor ez a kocsi a vonal végére ért, nehány álarcos ember ugrott elő a bokrok küzzül s megtámadták a munkáját végző kocsi' vezetőt. A rendőr e zajra kilépett s a támadók azonnal lelőtték s ö beesett a kocsiba, a rendöség a tetteseket keresi. Szállodai lelkész. Bizonyosan az első ezek közül WTarren Henrik, ki anewyorki nagy szállodák hivatalos lelkészül lett ki nevezve. Minden nagyobb szállodában,- szépen kinyomtatott jegyzék olvasható, mely a következő képen szól. Ha ennek a szállodának a vendégei, pártfogói és barátai valamely lelkésznek a szolgálatot akarják igénybe venni: tisztelettel értesitetnek, hogy fí. W. szállodai lelkészt keressék fel, a-ki szives készséggel fog szolgálni mindenkinek, bármilyen felekezetű és uemzetiségü legyen is. Megkeresések elfogadtatnak a napnak bármely órájában. Dr Warren még fiatal ember s már eddig is -sok jót tett, de nj állásában, a melyérte lhagyta kényelmes, jól lizetett állását még többet tehet,mert New Yorkban a vendéglőknek külön élete van. Eladta a fejét részletfizetésre. Mandy Jakab találékony ember. Nem volt miből eltartania magát hát DrTZitserry1 Ha a fejét. Zitser a ki az 52 . lakik ■«-á *i ... .
