Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-05 / 10. szám
IV. évfolyam. Bridgeport, Conn., 1903 Március 5-én 2— Mrs. Esther Liszkay, Care Mrs. Birmingham, 772 Mjrtie 10. szim. Felelős szerkesztő: | s_&.:n-:doe hridgeporti ref. lelkész. i A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő cimére: I Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: 3Berr. .ZLlerc. Ea,la.ssa.;y, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. iLMEBIZlill iLv'E^.Gr^-ZLIES (Hungarian=American Reformed Sentinel.) FIGYELEM! Pömaakatársak: KUTHY ZOLTÁN new-yorki 7 , és v lelkészek VIRÁG ISTVÁN trentoni ref. ) Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő cimére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Como.. n^Eeg'jelen, minden csötörtölnön. Előfizetési ár eg'y é-szze: -S.m.erilcá'toa. $2. üvdZa.g-^T'a.rország'ra, $2.50. Az Amerikai riagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. * Published every Thursday hv the “MiUin Minél Publishing Cilii./’ Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. A protestántismus és a nők. Irta s felolvasta a debreceni ev. ref. Hittanszaki Önképző Társulat által 1903. február 1- én a főiskolai díszteremben rendezett protestáns estélyen: Csils3r Hiajos theol- akad. tanár. Tisztelt hallgatóság! Egy távoli országba, régen elmúlt idők köd-boritotta emlékeinek színhelyére vezetem el a gondolat, a lélek szárnyain az én kedves hallgató közelségemet. Skócia fővárosában, a remeken szép Edinburghban vagyunk 1876. karácsony ünnepén. Egy jó magyar fiú, egy református lelkészjelölt, egy, magát három teljes évi száműzetésre Ítélt fiatal ember búsul és borong, hazájától sok ország és nagy tenger által elválasztva, búsul és «borong ott egy nagy bérház másodemeletének szobácskájábán. Izeikét a honvágy emészti, s csüggeteg bánkódással gondol vissza a vidám, a boldog karácsony ünnepekre, melyeket azelőtti időkben mostani lakó helyétől, Edinburghiéi oly igen távol az édes, a kedves, a szép Magyarországon, drága hazájában, ifjúi aranykedélyének napvilágában oly boldogan töltött! S milyen szomorn december 25-ike ez, a jő puritán skót reformátusok között, kik a vasárnapon kiv-ül egyáltalában semmiféle napot nem ünnepelnek, tehát a karácsonyt sem ülik meg, mert, mint mondják, nem rendeli azt a szentirás. Csak busulj, csak borongj tehát, jó magyar tin! Onnan ös Kaledoni ából, Knox János hazájából, a skót vértanuk földéről csak hadd szálongjanak az emlékezet szárnyain lelked röpke gondolatai ősi Hunniába, Méliusz Péter hazájába, a nriagj ar vértanuk földére. Csak szenvedd a honvágy emésztő fájdalmát, nincsen ar ra Gileád balzsama.- messze van Magyarország Skóciától. De im, mégis van balzsam, van gyógyír a haza vágyó szív, a kiizködö lélek sebére. Egylevél megtörte a honvágy fájó érzelmének jegét; egy -levél visszadta egy ifjú ember lelkének derűjét. Bizonyosan mindenki tudja, vagy legalább sejti már az én kedves hali gatóim közzül, hogy a magam, annak idején sokat hányt vetett élet mozzanatai közzül akarok valamit itten elbeszélni. Igen,' az az ifjú ember, ott abban a messze országban, én Voltam, s én kaptam ott 1876. karácsony napján levelet: mely Ilii ma g va.i fordításban következőleg hangzik: ,,Edinburgh, Lansdowne tér 18 sz. 1876. dec.25. Kedves Csiky ur! Kérem, fogadja el a mellékelt könyvet, mint a borongós észak karácso"nyi emlékét. Temészetes és helyes dolog, ha az ön gondolatai ma inkább otthon járnak, hol (a mi e világot illeti) Isten önnek elválasztotta az ön örökségét. Az én koromban szintén termégzetes! ha sokat gondolok arra a menyei örökségre, hova annyi szeretteim költöztek már el előttem. Valóban boldoggá teszi a mi karácsonyunkat, ha elmondhatjuk: , ,Az Ur az én örökségemnek a része.“ Higyjen nekem, ki vagyok nagyon őszintén az öné, Buchanan I). Johanna.“ Ez a Buchanan Johanna kisasszony pedig nekünk, Edinburghba czakadt magyar theologus fiuknak nagylelkű drága szivü pártfogónk, nagyon gazdag és előkelő, férjhez nem ment, már akkor is idős skót református nö volt; kinek fényes házában mi, szegény jó magyar fiuk, igen sokszor voltunk, liiva-hivatlanul, de mindig szívesen látót vendégek, s ki 1876. nyarán hazánkban, városunkban sitt kollégiumunkban is megfordult, a mint arra nehányan az én t. hallgatóim közzül jól emlékeznek. ,, A protestántismus és a nők“, ez a cime a felolvasásomnak. Meg tetszik látni, hogy a fentebbi levélnek köze lesz felolvasásom tárgyához. De ennek a levélnek, az abban előjövő szentirati kifejezésnek, továbbá annak, hogy a Buchanan k. a. által mellékelten küldött könyv Dr. Hodge Károly északamerikai princetoni presbyteriánus nagynevű theologiai tanár 2260 lapon három hatalmaskö. tetre menő remek Dogmatikája volt: mindennek története van. E karácsonyt megelőző vasárnapon abban a templomban, melybe Bu chanau k. a. sén is jártunk, egy vendég" lelkész tartott egyházi beszedet, és pedig igen szép és mélyre ható beszédet erről e szövegről: ,.Ki (t. i. Isten) elválasztotta nekünk a mi örök ségünket.“ (Zsolt. 17, 5.); Buchanan k. a.-nak pedig, és vele együtt más nőknek is ottan, az volt a szokása, hogy minden istentiszteletre papirt vitt magával s följegyezte az egyházi beszéd szövegét s s beszéd -folyamán öt megragadott mélyebb, szebb gon dolatokat, s haza men vén. bevezette azokat egy külön e célra tartott naplójába. Nos hát levelében a vendég hitszónok egyházi beszédjének szövegére célozott. Hogy pedig Dr. Hodge nagy dogmatikáját küldte nekem ajándékba, most is egyik” legértékesebb darabja könyvtáramnak, annak az a története, hogy előzőleg pár hónappal könyvtárát nézegetvén, megláttam abban az angol theologiai irodalomnak ezt a becses termékét, s meg kérdeztem, bog}7 olvassaeö ezt a komoly tudományos theologiai müvet; Olvassa, rnöndá, mert szükséges az a vasárnapi iskolai felnőtt tanítványai között folytatott oktatáshoz, hogy ezt minél vonzóbbá tegye. „Nagyon jó könyv ez,— mondám egyszerűen, én is megvessem, mielőtt elhagynám Skóciát.“ És a jó Buchanan k. a. hónapok múltán sem felejtette el szavaimat, s azon a honvágyódó karácsony ünnepemen megajándékozott e könyvvel. De im, nézze csak az én mélyen tisztelt hallgatóságom ezt az előkelő skót úri nőt, szegény magyar fiuk nemeslelkü pártfogóját olykor el elboruló lelkök drága vigasztalóját, nézze csak ezt az előkelő skót úri nőt, mint tanít a vasárnapi, iskolában kicsinyeket felnőtteket a protestáns keresztyénség nagy igazságaira, hogy azt minél vonzóbbá tegye, mint búvárkodik a krisztusi vallás fönséges igaza körül nagy tudós könyvekben! | Nemcsak magának szereti vallását; nem is mutogatja szenteskedő módon az ö mélységes hitét: hanem ! megmutatja azt jó cselekedetében; közli vallásos ismereteiét a szegényekkel, a tudatlanokkal is; s mint az ókornak ujmezbe öltözött papnője oda áll ö is az oltár elé, rá teszi arra fáradalmának gyümölcsét: tu! dását, s felajánlja azon szive legdrágább, tiszta érzelmeit. És lássunk még egy másik képet ! is két másik, még gazdagabb, még előkelőbb skót nö életéből! E szép Edinburgh fölött északra, I az északi tenger partján fekszik Fi! fe megye, s ott ódonszerii úri lak, egy szép várkastély, Nanghton, mely nek tulajdonosnöje Mrs. Morrison Duncan, s örököse az ö szoborszépsé gü leánya. Nagy uradalmak birtoko sa, Fife megyének leggazdagabb, több milliók fölött rendelkező hatal más úrnői az anya és leánya. Épen mikor náluk voltam vendégülhiva, s ott töltöttem egy liefet, azelőtt pár nappal tértek haza Londonból, hol Viktória királynő udvarának vendé gei voltak. Ez pedig Nagy Britániában igen sokat, igen nagyot jelent. A skót közjog szerint, vagy talán valamely családjogi, királyikig meg erősített intézkedés alapján, ha e gazdag leány férjhez megy, férjének föl kell majd az ö nevét is vennie. Ennek a rengetegül gazdag, udvarképes fényes nevű családnak voltam tehát vendége egy héten át, valamik :r 1876. október havában. A kastély belső szolgaszemélyzete legalább is ötször annyi volt mint mi hárman: a két tulajdonosiul, és én, a vendég. Ennek a két úrnőből álló család- i nak házi életéből akarok röviden le írni egy mozzanatot: az ö házi isten tisztelőtök menetét. Sziveskdjék t. hallgatóságom meg engedni, hogy közbevetöleg hadd Írjam le. milyen a skótok házi istentisztelete? Reggeli előtt vagy reggeli után, az estveli theázás, ebéd vagy vacsora előtt vagy vitán, mindig az illető ház tartás rendje, beosztása szerint, öszszegy ülnek a ház tagjai, a vendégek, és jól tessék megérteni, a belső cselédség összes tagjai: komornyikok, i komornak, inasok, szobaleányok a I szalonban, hol a náznép s a vendé- J gek leülnek az ottlévö székekre a te]rém felső részében, a oselóclség tag: jai pedig, mindenik egy egy széket [hozva be magával, az ajtó körül foglalnak helyet. Ezzel megkezdődik a a házi istentisztelet,'mely néhány énekvers felolvasásából, vagy ha a háziak tudnak énekelni, elénekléséböl, egy bibliai részlet felolvasásából s imádkozásból áll. Ezeket a házi istentiszteleteket mindig a ház feje, a család atyja vezeti, s ha ilyen nincsen, a család valamelyik férfi tagja, vagy valamelyik arra felkért férfi vendég- A házi istentiszteleti imádkozásnál valamenyien térdre borulnak, s a székre hajtják le fejüket, Isten előtti megalázkodásuk jeléül. Mert külföldön a térdelve imádkozás a reformátusok között is egészen közönséges, a legszélesebb kelőkben elterjedt szokás. És az imádságot. mely mindig más és más, a körülményekhez alkalmazkodó, mindig könyv nélkül mondja az azt vezető férli, legyen az lelkész vagy tanár, orvos, biró, ügyvéd, magasrangn katonatiszt, kereskedő, iparos vagy kézműves, a társadalom bármelyik osztályhoz tartozó egyén. Óh mily bensőséges hittel, raenyirelelkekben és igazságban tudnak annak a vallásos, annak az áldott jóságu népnek a tiai, a nagy többség részéröl természetesen minden különösebb theologiai képzettség nélkül is imádkozni! Hányszor, hány család köréből fölszállt az imádság ilatozó füstje a „youngforeigner“-ért, az ifjú külföldiért, érettem is, Isten trónja elé ott, abban a távoli, abban az én második hazámban! S hogy folyt le a házi istentisztelet ennél a gazdag, előkelő, .ké.t nőből álló családnál! Az éneket remek alt hangján a ház fiatal úrnője vezette, s utána és vele énekeltünk mindnyájan. Es metr akkor még én. a férti vendég, nem tudtam olyan jól angolul, hogy az imádságot én mondhattam volna, ezt meg, könyvből olvasva, a ház idősebb úrnője végezte. Nézzétek, én édes hallgatóim, ezt a két református úri nőt, millió és millió koronák gazdag birtokossait! Nézzétek e képet! Templommá avatják kastélyuk legfényesebb termét; engemet az idegen ifjút testvérnek, barátnak fogadnak; alárendeltjeiket Isten előtt magokhoz emelik! A gazdag ürökösnö elöl jár a nagy Istennek hymnusokkal való magasztalásában; a ház úrnője pedig liánnak, háza népének papnőjévé leszen! íme, ez a két kép tűnt föl lelkemben. a régen múlt időkbe, egy távoli országba szálkán el tűnő emlékezezetem röpke szárnyain, mikora protestántismusrúl és a nőkről akarok egy kissé csevegni. A billlia Sokat beszél a nőkről, s az evangyelinm elmondja, hogy mig Jézus mellől gyáván eliutotlak a • szenvedésének óráiban s halála után férfi tanítványai', női tanítványai híven ki tartottak mellette. Igazok volt, de kötelességek is volt, ha ezt tették, hiszen a nőket Jézus vallása emelte arra a diadalmi magaslatra, a hol ma állanak. Nem pusztán az ö mélyebb, bensőbb érzelmi világának szükségszerű követelménye, hanem a hálának önkénytelen megnyilatkozása az, ha keresztyén nö vallásosabb, buzgóbb, mint amilyenek »
