Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-05 / 6. szám

3

hunytak családtagjai. Mig az arabok nemcsak a Baj rám ünnepek alatt tanyáznak a valóságos paradicsomkertekké alakított temetőkben (sokszor sátrakat ütnek a sírok felett), de az évnek minden napján találhatni számtalan embert, a ki a szeretteinek sírján nyíló szebbnél szebb virá gok s cypi uscserjék ápolásával foglalkozik, vagy a Koránból olvassa a halotti imákat. S a barbárnak tartott arabok az olyan vakmerőt, a ki egy síremléket megcsonkítva, az általuk szent helynek tartott temetőt megszentségtelenitené: rögtön széjjel

szednék. S még mi európaiak is, ne hogy insultiisoknak tegyük ki személyünket, az arab temetőkbe lépve müzülmán szokás szerint épen úgy levetünk saruinkat, mint mikor valamely mór templomba léptünk be.

Az algei’iai népek ismertetésénél meg kell azonban jegyeznem, hogy a berber fajú kabylok, kik az Atlaszhegység mivelhetö lejtőin 3Q—40 ház ból álló falvakban (thadder) laknak, egészen más erkölcsökkel és szokásokkal bírnak, mint a siklakó arabok vagy a saharai beduinok, habár vallásukra nézve, s fajrokonság tekintetében egymástól miben sem különböznek. Mig a kabylok többnyire egynejüek, addig az oázokon tanyázó arabok nagyon is hódolnak a Korán ama rendelkezésének, a mely szerint 4 törvényes nőt tartani min - den mozlim jogosult. Továbbá a kabylok többnyire földinivelök s kevés kalmár találkozik közöttük, ellenben a síksági arab leginkább kereskedéssel vagy a hires maroquim-bör gyártásával, pompás övék, szövetek, előállításával foglalkozik.

Ezeken kívül legkedvesebb munka előttük a datolya-szüret, a melyet nagy vigsággal s a régi magyarországi borszüretekhez hasonló ünnepélyességek közt gyakorolnak. S miután egy 8—9 éves fiúnak lábait bokában összekötik (hogy kapaszkodni jobban tudjon), ez macska ügyesség gel a pálmafa koronájára kúszik s ott egy vékony, de azért erős teveszörkötelet megerősít, melynek segélyével valamely férfin a különben is rovátkos kinövésekkel borított fa törzsön (mely kitűnő épületfát is szolgáltat) csakhamar a 80—40 m. magasságban levő gyümölcscsomók- j nál terem. És a fiú által megerősített kötelet hónaljai alá erősítve kifeszitett lábakkal az elébe helyezett gyékénykosárba szedi a becses gyürnöl csőt, mely 10—15 féle változatban egyik fötápláléka a jobbmódu arab nak. S bátran el lehet, mondani azt, hogy a 30—40 millióra tehető saharai datolyafák kiirtásával a sivatagon tengődő emberek éhhalál miatt pusztulnának el. És az oásisok eme karcsú növényei a civilizátio vedettáiként koszoruzzák a módosabb arabok házait.

A pusztalakó beduin semmiféle munkával járó foglalkozást nem üz az állattenyésztésen kívül. S féktelen szabadossága, mely gyűlöli a várost, ültetvényt, szóval a civilizátiot, nagy akadálya annak, hogy a polgáriasultság a Szaharán is meghonosodjék. Ép azért, ha beduinokkal volt találkozásunk, azokat felsőbb paiancs szerint is rögtön megrohantuk s tehetségünk szerint is ir tottuk. S az elfogott beduin a fran ciák, e halálos ellenségeinek szivévében künyörületre nem számíthatott s l'öbelövetés várt reá. Az ily foglyok föbelövetését mégis a liuma nismus valamelyes csekély mázával vonta be az alakoskodó gallus. Midőn ugyanis a többnyire legádázabb küzdelem után elfogot t beduin a ha Iáira készülök szuráját elénekelte: vele szemben tiz lépésnyi távolságból három légionáriust állítottak fel, S ezek mindegyike egy Le Bell fegyvert kapott, melyek közül egyik

csak vaktöltéssel volt ellátva; s ekkép, miután a fegyvereket nem volt szabad vizsgáigatnnnk, egysem tudhatá a kirendelt légionáriusok közül, hogy melyiknek puskája nem talált s igy mindegyik azon reménybe ringathatta magát, hogy nem ö lett gyilkosa az elfogottaknak.

De midőn engem már harmadszor is kivezényelt sergeantom a Gola del Biban (vaskapu) melletti vesztőhelyen eszközölt statáriumhoz, utolsó ebbeli ténykedésemről hazajövet az iszonyattól elfojtott hangon kiálték seargeant Langra, aki Pomerániából tévedt a légióba, s vad elszánt sággal szemei közé tekintve, hörgém az általam keményen mellbe lökött porosz felé:

“Hallod e sergeantom! Hamég be csülöd valamire a rongyos, életedet, engem többé a vésztőkéiyi kirendelt ségbe ne irj. Mert onnét megérkezvén, téged is kivégezlek magammal együtt. Elég volt már a hóhéri szerepből.”

Mire Lang olyanformát dühöngött fülig érő szája üregéből, hogy már megint több ravacholt (pálinka, melyet a hires anarchistáról neveztünk el) vettem be a kelleténél.' He mindkettőnk szerencséjére ezentúl ilyen gyalázatos ténykedéshez ki nem ve zényelt. Hissen ki ne sajnálta volna ama délceg barna fiukat, a kik ősi szabadságuk védelmében szenvedtek vértanúhalált?! Ilyenkor mindig az aradi tizenhárom jutott eszembe. S a tüzelést jelző vezényszóra olyan nehezen emeltem fel a fegyvert, mintha az mázsányi vasrúd lett volna. Hiába! A nemes magyar undorodik a bakó munkájától.

Vasárnapi iskola.

1. Ének: 69-ik Dicséret.

2. Az imák, mint említve volt.

3. Olvasandó a Lukács szerint való evangyelium II. rész- 41—52.

A Máté és a Lukács evangyeliu mának a kellő egybevetése után meg állapodhatunk a Jézus születésénél előforduló események időrendjére nézve.

Bizonyos az evangyeliumokból, hogy Jézus Bethlehembell született s igy csak természetes, hogy7 első Iá togatói a Lukács által felemlített pásztorok voltak, a kik Bethlehem mezején őrizték nyájaikat. Mózes törvény*e szerint (I I. Mózes 12 r. 3— 6.) nyolcadnapon felvivék a gyermeket a templomba, hogy7 az Urnák bemutatnák. Itt nagyon szép jelenetek történnek. Az agg Simeon bizonyságot tesz a gyermek mellett, mint “a ki adatott sokaknak esetekre és sokaknak feltámadásokra Izraelben és jegyül, kinek sokan ellene mondanak.” De nemcsak egy férfi, hanem egy nő is, Anna, próféta asszony is, “vallást teszen vala az Úrról és,szólt Ö felöle azoknak, kik Jeruzsálemben várják a váltságot.”

A szertartás végrehajtása után, miután már a népszámlálás is véget ért, József és Mária Názárethbe tértek vissza. De nem sokáig lakoznak ott, mert József vágyik vissza Bethlehembe, a hova most már újabb események, Jézus születése is vonzotta. Itt született, itt szeretné leélni életének hátra levő napjait is. Vissza térnek azért Bethlehembe, hogy itt te-1 lepődjenek meg. Ekkor, eme második bethlehemi tartózkodás alkalma val, történik a napkeleti bölcsek látogatása s az Egyptomba való menekülés.

Egyiptomból visszatérve, nem men nek többé József és Mária Bethlehembe, hanem visszatérnek a József második hazájába Názárethbe, hogy betelnék, a mit a próféták mondottak: “N azarénusnak hivattatik.”

Hogy7 milyen volt a Jézus gyermekkora, arra nézve semmiféle felvilágosítást nem adnak az evangyeliumok. Maga ez a körülmény azt bizonyítja, hogy7 Megváltónk gyermekkora hasonló volt a többi gyermekek életfolyásához. Az egy7szerü názárethi ácsnak házában bizonyára nemes egyszerűség uralkodott. Korán megtanították a szükséges vallásos ismeretekre a vallásos József és Mária s mikor már annyira felnevekedék, hogy mehetett a zsinagógába, oda járt s ott tanulta a törvényt s a próféták írásait s hogy7 minő csudálatos eredménynyel, épen ezt igazolja az az egyetlen esemény, a mely a Jézus gyermekkorából maradt reánk.

József és Mária, mint buzgó izrae liták évenként egyszer felmentek Jeruzsálembe, hogy itt tegyenek ele get vallásos kötelességüknek. Mikor Jézus 12 éves volt, öt is felvitték Jeruzsálembe, hol az írástudókhoz megy a gyermek és azokat hallgatja s tőlük kérdezősködik. A tudós kör olyan vonzerőt gyakorol reá, hogy feledi szüleit s ezek azt gondolván, hogy7 valamelyik rokonnál van az utazó karavánban, csak mikor már jól elhagyták Jeruzsálemet, akkor tudják meg, hogy Jézus elmaradt tőlük. Vissza mennek azért Jeruzsálembe s ott az Írástudók között találják meg Jézust, a kik álmélkodva hallgatják az ö feleleteit.

Mikor Mária szemrehány7ást tesz neki, Jézus ekkor nyilatkozik meg legelőször jövendő magasabb hivatását illetőleg, ezt mondván: “Nem tudjátok-e, hogy azokban kell ne kém foglalatosnak lennem, melyek az én Atyámnak a dolgai?!“

i

k.) Hol lakott József és Mária azu tán, mikor Egyiptomból visszatértek?

f.) Názáretliben.

k.) Ismerjük a Jézus gyermek-korát?

f.) N em .

k.) Melyik esemény az. a mit Lukács jegyzett fel a Jézus gyermekkorából?

f.) A jernzsálemi látogatás.

k.) Miért mentek József és Mária Jeruzsálembe?

f.) Hogy részt vegyenek a husvét ünnepén.

k. Mi történt itt a gyermek Jézussal ?

f.) Az írástudók közé ült s azoktól kérdezősködött és felelgetett a hozzá intézett kérdésekre.- k.) Hát még mi történt?

f.) Az, hogy szülei ott hagyták öt Jeruzsálemben, s csak akkor vették észre, hogy Jézus nincs a karavánban, mikor már egy napi járóföldre voltak Jeruzsálemtől.

k.) Hol találták meg öt?

f.) Az Írástudók között.

k.) Mit felelt Jézus szüleinek, mikor megtalálták:

f.) Mi dolog, hogy7 engem kerestek? Hát nem tudjátok, hogy azokkal kell törődnöm, melyek az én A- tyámnak dolgai.

k.) Mit jelent a Jézusnak ez a kijelentése?

f.) Azt, hogy Ö maga is megnyilatkozik messiási voltát illetőleg.

Biblia olvasási kalauz.

Feb. 5. Csötörtök. Máté 10: 5—15. A visszautasítás veszélye. —Feb. 6. Péntek. II. Kor. 11: 1—12. Emlékezzetek. — Feb. 7. Szombat. Jeremiás 1: 7—19. Ne félj! —Feb. 8. Vasárnap. I. Kor. 3: 9—15. Az igazi alap. — Feb. 9. Hétfő. I. Kor. 8: 1— 13. A keresztyén önmérséklés. Feb. 10. Kedd. Rom. 14: 12—22. A példaadás által való segítség. — Feb. 11. Szerda. Rom. 15:1—7. A másoknak való tetszés.

A korinlhusiegyház megalakulása.

Cselek. 18 r. 1—11 v.

Más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, mely egyszer vettetett, mely a mi Urunk Jézus Krisztus. Ez volt folyton ismétlődő főtárgya a nagy apostol prédikálásának, a ki Athénből átment Korinthusba. A mai Görögország abban az időben Akhaja név alatt volt ismeretes. Ennek fővárosa volt Korinthus, itt lakott a császár helytartója. E város egy7 keskeny föld szoroson feküdt két tenger öböl közt. Athéntől 50 angol mf—re. Mig emez a tudomány’ Korinthus a kereskedés főhelye volt* A jó mód mesés fényűzést, élvezetvágyat és megnevezhetetlen bűnöket szült.

A költséges életmód példabeszéddé vált, mikor azt mondták, hogy: ,,nem mindenki utazhat Korinthnsba”; a bűnös könnyelmű emberről meg ezt mondták: ,,Korinthusi módon él”. Nagy lelkieröre volt szükség, hogy7 Pál az Athénben átélt csalódás után ide jött. A következmény megmutatta, hogy ahol acsüggedést nem ismerik, az isteni segedelem el néni marad. Eleinte levertnek érezte magát, mivel társai Silas és Timotheus még nem csatlakoztak hozzá s igy egy maga ment Korinthusba. Itt annyi bűnt észlelt,hogy kevés volt a reménye a siker felöl. Sátorcsinálásból kellett magát feltartani. De visszatért bizalma, mikor Aguilla és Priscillával találkozott,s társai Thessaloni kából jó hírrel érkeztek meg. S végre maga az Ur igy biztatá meg: ,,sok népem van nekem ebben a városban.”

Ha volt is pénze Pálnak megelőzőleg, azt mind el kellett költenie Korinthusban. Nem volt segélyforrás, önmagára volt utalva, ajándék cimén segítséget keveset nyújthattak a megtért keresztyének. Megtakarított pénzecskéjért éjjel-nappal dolgoznia kellett. Hála Istennek, hogy ma már nem ilyenek a viszonyok, hogy ha a hittérítők elmennek a pogány7ok közé terjeszteni az evangyeliumi világosságot, mögöttük ott állanak a segélylyrel a hívük, a kik készek áldozni a krisztusi hit érdekében.

Az apostol sátort sző; kezeivel földi, gondolataival lelki sátort készít, hogy teljesedjék be a próféta szava. (Ezs. 54. 2-3) ,, Szélesítsd ki a te sátorodnak helyrét........ne tiltsd azt

meg........mert mind jobb, mind balkézre megszaporodol .. .. “ Pál példája a szövőszéken igen tanuságosi; azt mondja az evangyelium szolgáinak: túl ne becsüljétek magatokat a kiváló helyzetben: legyetek alázatosak, gondoljátok meg, hogy a megváltó ácsfia volt, Pál sátor szövő, Péter és János pedig egyszerű halászok. A híveknek pedig azt hirdeti, hogy minden tisztességes foglalkozás meg egyeztethető a keresztyéni életfolytatással. Az ö házi gazdája Aquila ugy7anazt a mesterséget folytatta, így került ehez a családhoz. íme! az isteni gondviselés rendelése, hogy a rokonlelkek összejöttek. Az apostol abban a házban menhelyet, munkatért, jó szivet talált s viszont a család Pálban munkatársat,jó barátot s az idvességre vezérlő apostolt talált.

Nem sokára megösmerkedett a korinthusi zsidósággal, szombatonként velők volt a zsinagógában. Prédikálta, hogy Jézus a Krisztus. Különös bátorságot öntött szivébe munkatársai megérkezése, legott hozzá fogott apostoli munkájához melynek addig itt csak az útját egyengette. Mi is tapasztalhatjuk azt, hogy mily7 jó hatással van reánk az ügy és elvbarátok közelléte. Azok a bizalmas barátok Pálnak még örömhírt is hoztak: de ‘ ‘vigasztalást vettünk minden mi nyomoruságinkban és szükségünkben. Mert micsoda hálaadást fizethetünk Isten\