Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-24 / 52. szám

kiejtéssel is, ők azért megértik és ki is.igazítják. Üres óráiban, ha bármiféle angol lap vagy könyv levél akadt, betűzte, olvasta, majd tolmácskönyvét vette elő. Ha ezeket megunta, kézi munkát, varrást s több efélét csinált, de min dig talált valami hasznos és szóra - koztató foglalkozást. Nem tett úgy, mint sok más száz meg száz magyar leány Amerikában, hogy ha valami dolgot elvégez, összetett kezekkel ül, vagy öltözik, sétálni megy, tereferél és bálba jár s otthonról éjfélekig is kimarad. Juliska tudta, hogy az ily életmód elpusztítja keresményét s a mi több, minden tosznak kutieje szülöanyja. Ismerte ö a magyar köz­mondást, hogy a jó bornak nem kell cégér és úgy gondolta, hogy nem fe­lejtik otthon a fiatal emberek, a há­zias, komoly gondolkozásu és nem bálozó, nem fényűző szegény munkás leányt. Ö tisztán, egyszerire» és Ízlé­sesen öltözködött és nem igyekezett utánozni a tehetős divatozó höl­gyeket. És Juliskának igaza volt. Egy évet töltött már Amerikában. Voltak már leány ismerősei is, kikkel a templomban találkozott először. Fiatal embert egyetlen egyet ismert, ki a háznál az üzletben első segéd volt s kivel nem egyszer együtt is mentek a templomba. De ez a iiataj ember sem sokáig volta háznál, mert csakhamar ö maga nyitott üzletet. Azután már csak nagyon ritkán ta­lálkoztak, bár Juliskának többször úgy tetszett, mintha a fiatal keres-, kedö sokszor maga keresné a talál­kozást. Közeledett a karácsony. A házi asszony és Juliska estén - kint a karácsonyfa díszítéssel fogla­latoskodtak, amidőn egy este a volt segéd és egy másik ur jelentek meg a házban s a házi urnák előadták, mi járatban vannak. A fiatal kereskedő nősülni akart s Juliska kezét jött megkérni. Az árva leánykára nézve nem jött egészen váratlanul a dolog, mert a fiatal kereskedő többször tett erre nézve célzást előtte. De annál inkább meglepte a háziakat, a kik hamaro­san alig tudták, mit tevők legyenek. A kemény diót, a nehéz feladatot végre is a házi ur bölcsesége törte fel, fejtegette meg a szavaival : — Mi nem állhatunk'ellen Juliska elhatározásának ; tőle függ egyedül mit fog cselekedni. Most minden szem Juliskára volt függesztve. Mindenki öt várta, leste, mit fog szólni. — Karácsony estéig gondolkozási időt kérek — susogta inkább, mint mondotta s akkor fogok válaszolni. Magában ö már határozott, de szé gyenkezett azonnal igent mondani. A fiatal ember és kérője is kedvező jelnek tartották, hogy nem lettek kikosarazva. A háziak is szinte lehetetlennek tar­tották a visszautasítást, mivel szép szerencsének tartották Juliskára nézve ezt a házasságot. De annak tartottá azt mindenki, mert a fiatal embert amerikai magyar leány nem igen kosarazta volna ki egy sem. Karácsony estén újra megjelent kérőjével a- fiatal ember s akik jelen voltak a házban, mindnyája^ tiszta szívből örvendettek és kívántak sze­rencsét az ifjú jegyeseknek a kimon­dott „igen“ szó és a jegygyűrűk ki­cserélése után. Juliska értékes első karácsonyi ajándékot kapott Amerikában most már vőlegénye személyében. És viszont. A háziakj örömétjcsak az zavarta «TN7.lv n Fwopa összes részűbe lÜi/JlVJiil/Iio j árfolyam szerint MAGYARORSZ \( ilbankokba pénzbe­utttefeeiftUfcfccüidjuA . .J.-!.’: A S|k«iiyvwAétabefo’ü)!(i.)ünLi))ala<(.úladour. ___ __ ^ íj \ 111 nA'\ji j.’H'“|b|r,l Hr*‘iijeiLi\iiK('i-|i('iiII(Hlei‘d.-impsa7.ammVaiwn____ 1 IhoUuLuI Ll\ hmél Enropába és ússza sehol olcsóbban nein kaphat ók.­­KÖZJEGYZŐI okiratok kiállíttatnak és konzulátusnál hitele sitiéinek. Az utasokat szeméheseu elkísérem a hajóhoz. NICHOLAS RIZSÁKCarteretNJ. kissé, hogy rövidesen meg kell vál­­niok a derék, szép és kedves leány­tól, kit már egészen megszoknak a 1 magukénak tartani. Az idő rövid volt: készülni kellett. A ház úrnője minden szükségest beszerzettJuliskának, amire csak egy mennyasszonynak szüksége lehet. Az esküvő egész csendben, a far­sang első napján megtörtént. Juliska elhagyta a szeretett csalá­dot, hogy uj otthonába menjen. Boldog volt, nagyon boldog. Most! már neki is volt saját otthona. Az idő eljár : ennek tiz éve. Az árvát megsegitéa gondviselő jó Isten. Most már csak ke^és mondani va lóm van. A múlt nyáron véletlenül találkoz­tam a volt árva leány nyal. Kellemes meglepetés volt. Lelkem az isteni gondviselésen és az emberi élet változandóságán ál mélkodva örvendett, midőn itt, a dicső haza földjén először találkozva a holdog családanyával, felfedezte előttem kilétét. És mondhatom, hogy az egykori árva leány, ma boldog íe leség és anya s az amerikai magyar­ság egyik tisztelt nőalakja, ki derék férjének s szépen növekvő gyerme­keinek i^azi kincse s büszkesége. Zwingli Ulrik. Irta: Nánássy Lajos. (folytatás) 4, Zwingli Zürichben. • Zwinglinek bátor fellépése általá­nossá, ismertté tette nevét és ejszóli­­totta a kicsiny Einsiedeln néma ma­gányából’ A közvélemény és a köz­nézet általánosságára vall az, hogy midőn Zwingli a bünbocsánatos cédu­lákat áruló Sámso Bern át baráttal szembeszállóit és a bünbocsánat árul gatásának biblia ellenes voltát vitat­ja; a nagy többség nem kiáltott át­kot Zwinglire, hanem testben, lélek­ben egyet értett vele. Az ifjú ember nek hire eljutott Swajcz főpontjába, Zürichbe is, hol ma is áll azon szé­kesegyház, melyben Zwingli műkö­dött. Az épület még a Nagy» Aaroly császár idejéből való a 9-ik századból, hatalmas boltjai alatt sok száz, meg száz hivő elférhetett és fér ma is. E templom központja volt az akkori katholicizmusnak Zürich városában, s egy káptalannak volt épen székhe­lye. Ide lnvták meg Zwinglit lelki­­pásztornak s állását 1519 január 1-én foglalta el. Már beköszöntő beszédé­ben. melyet teljes evangéliumi szel­em lengett át, célzott az evangéli­umi protestantizmus jelszavára, mely { szerint egyedül a Jézus Krisztusban | vetett hit által kereshető és talál ha-1 tó az üdvösség. Hívei még nem is sejtették akkor, hogy lelkészük ve zérlete alatt minő fontos szerepet fog j játszani a zürichi rgyülekezet, a ke­resztyén protestantizmus történeté­­íben. Az uj év első napja másodszor volt nagyjelentőségű re ánézve és ö általa az emberiségnek. Születése napja volt az első s ez a második. S e két nap szorosan össze­függ az ö élétében. Zürichi beköszöntő beszéde tartá­sakor újra születik lelkeben azon nagy feladat tudatától, mc’.j reá a nagy városban várakozott és azon sejtelemből, hogy ö Krisztus ügyé­nek nem mindennapi zásszlóvivöje lessz s életeuek minden napja ilyen uj évi alkalom volt ö ránézve a jövő­ben: minden nap megemlékezett azon igazságról, hogy nem hiába született és nem ok nélkül jelölt ki neki fé­nyes munkatért a gondviselés. 5. Zwingli Luther mellett. Mint láttuk, Zwinglinek már glá­­rtisi, einsiedeln működése óa zürichi első fellépése reformátor! jellegű volt; s ilyeshemü működése már 1516 ra visszanyulik. Luthernek pedig e’rv" és hathatós refo-Tuáiöii fellépé­se 1517 okt. 31-re esik, tehát, a val­­lásujitás tekintetében Zwingli Lut­hert megelőzte. Ez történeti tény, mit, elvitatni nem lehet. Nem füzünk hozzá semmiféle je­lentőséget, mert úgy Zwingli, mint Luther csupán csak eszköz volt hi­tünk szerint a Mindenható kezében s abból a’körülményböl nem háram­lik magában véve semmiféle dicső­ség Zwinglíre, avagy szégyen Lut­herre, hogy Savjc reformátora előbb reá tette kezét az eke szarvaira. Csu­pán azért hangsúlyozzuk ezt röviden, mert már sokan Zwinglinek szemére hányták, még pedig] már kortársai is, hogy ö a Luther tanítványa, a mivel szemben Zwingli Isten névé nek említésével merte állítani, hogy ö előbb megismerte és hiidette Krisz­tust, mintsem Luthert ismerte volna. Eredeti és önálló személy volt mindkét reformátor; égymás ismere­te nélkül külön-külön jutottak azon közös ösvényre, mely mindkettőjük­től Krisztushoz vezetett. Az 1520—1523 évi események. ,, Az uj bort nem lehet régi tömlők­be önteni, mert a tömlők kiszakad­nak és a bor kiömlik,“ ezen bibliai szavaknak igazsága teljesedett be a Zwingli által tervbe vett reformáto­rt munkán is. A biblia olvasást és magyarázást meghonosította Zürich templomai­ban, az isteni tiszteletet pedig egy­szerűsítő, bibliaivá tette. Tanaiban is a tiszta bibliai alapra épített, a bünbocsánat árulását mint láttuk, már régen megtámadta, ha­sonlóképen járt el most a papi nőt­lenséggel, gyónással, böjtöléssel is. Ö maga is megnősült, házasságra lé­pett egy kegyes özvegy növel: Meiner Annával. Ilyen túlságos veformálás hűére :i kath. papi és püspöki párt sem ma­radt nyugodt. Zwingli ellen minden követ megmozdítottak és sikerült is elérniök, a mitől különben Zwingli sem vonakodott, hogy a városi nagy tanácsgyülést hivják össze ellene. 1523 január 29 én volt e nevezetes gyűlés. Mindkét párt részé: " Via jelentek meg. Zwingli a bibi l , hi­vatkozott s azt nevezte meg funda­mentuma gyanánt. Felhívta Fáberfc, ki a konstanci püspök meg' : 'l volt jelen, hogy a bibliából cáfolj i meg ellenvetéseit. Fáber elhallgatott; ekkor egy le -kész azon kérdéssel fordu’ hogy egy Weiss nevű lelkész miért van elzárva Konstanczban ? Fáber azt felelte, hogy a szentek és Mária tiszteletéről illetlenül nyilatkozott, egyszersmint dicsekedett, hogy téve­dései felöl a széntirásból vett bizony­ságokkal már meg is győzte. E leie­letet Zwingli felhasználta és kérdez­te tőle, hogy melyek azon sr<°’ t’r?ti keiyek ? Fáber újra sarokba szorult s az egyház és hagyományát- tekin­­télyére hivatkozott. Erre Zwingli találóan fejtette ki az egyházv'l -szó­ló felfogását, midőn igy szólt: ,, Mi az egyház Krisztus és apóst’* ' I tugása szerint í Nem a pápa hatal­mával, nem is a bibornokok, püspö­kök a fejedelmeket és császárt felül­múló pompájukkal. Erről az egyház­ról azt mondom, hogy gyakran téved és tévedett, a mint azt mindenki tudja, mert országot és embereket dúl fel, városokat éget fel s a keresz­tyén népet múló fénye kedvéért ha­lállal sújtja, kétségkívül nem Krisz­tusnak és az apostoloknak rendelé­séből. Db van egy másik egyház '; amit a pápisták nem helyeselnek, ez nem egyéb, mint az igaz hívőknek, az Is­ten lelke és akarata által összegyüj­­tötteknek serege, mely hitét i nyét szilárdan Istenbe, mint vőlegé­nyébe helyezi. Nem testi hatalom­mal uralkodik e földön, nem is saját kedvtelése szerint igazgat, hanem Is­ten igéjénél és akaratánál függ és marad s nem idöszerinti tiszteletet és becsülést keres. Ezen egyház nem té­vedhet, mert nem a saját kedvtelé­séből cselekszik, hanem csak azt ke­resi, a mit Istennek lelke mond és parancsol. Ez az igazi egyház, Jézus Krisztusnak szeplőtelen menyasszo­nya, melyet Istennek lelke kormá­nyoz és elevenít meg.4* Ilyen gyönyörűen kifejtett s telje­sen bibliai alapon álló érvelésre Fá. bér néma maradt, mire a gyűlés ki­mondotta, hogy mivel a Zwingli pré­­dikácziójában semmi eretnekséget nem talál, tovább is hirdetheti a szent evangéliumot és az igaz isteni iratokat Istennek lelke szerint. A gyűlés befejezése után Fáber mégegyszer vitázni akart, de újra szé­gyent vallott. Zwingli ezen szavak­kal hagyta el: ,, Jobb lett volna ön­nek hallgatnia s inkább az írással harczolní ellenem. Ez jobban illett volna önhöz is. “ Fáber írásban kelt ki később Zwingli ellen, de itt sem volt szerencsésebb. Nem sokára ki is adta a vitatko­zás lefolyását megvilágító védöbeszé-' dét s utána nyomban a reformálás­hoz fogott. Egyik zárdából kiutasította az ott prédikáló dominikánus szérzeteseket és barátját Juda Leót ajánlotta lel­késznek . Az apáczák férjhez menése elé nem gördítettek akadályt és ki­lépésük alkalmával a reájok eső va­gyont magukkal vihették. A mise­­pénzeket eltörülték; Juda Feó pe­dig a ki a nagy miinsterben nyert Zwinglihez hasonlóan papi állást,, az 1523 év nyarán németül tartotta a keresztelési beszédet, ami a jelenle­vőkre nagy hatást gyakorolt. Zwingli barátjának bátorságából buzdítást nyerve, a miséről érteke­zett, melyet eddigi formájában bib­lia ellenesnek mondott. Ugyancsak az ifjak helyes neveléséről Írott fü­zete is ez időre esik ; az isteni és emberi igazságosság megvilágitásá-

Next

/
Thumbnails
Contents