Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-12-03 / 49. szám
jafttfiiigfe IV. évfolyam. Bridgeport, Conn., 1903. december 3. 49. szám. -(HUNtiARIAN-AMEBICAN REFORMED SENTINEL.) flegjelen minden héten csütörtökön. Előfizetési ár eg'37" éirre: Amerikába $2. Magyarországba $2.50. AZ AMERIKAI MAGY. REF, EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REF. EGYHÁZI CZÉLORRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Advent. Mikor 1893-ban Chicagóban világ kíállitás volt, a világ összes vallásai nak képviselői is összegyűltek u. n. vallásos congressusra. Nem csak a keresztyén papok, hanem a zsidó, mohamedán és pogány papok is megjelentek ezen a congressuson. Egyik alkalommal arról volt szó, hogy miért nem jönnek tömegesebben a világnak világosságához azok, akik még a sötétség árnyékában élnek ? Egy tudós brahmin, (kinai pap) igy felelt meg erre a kérdésre : ,,Ha azt akarjátok, liogy a pogányok Jézushoz térjenek, ti magatok, kik az Ö nevét viselitek térjetek Ü hozzá“. így adventkor, mikora keresztyén világ elkezd készülődni a Jézus születésének emléknapjához, amikor az ember öntudatlanul is mélyebben elmerül az emberiség élettörténetének és a saját énjének a vizsgálásába : mindig eszembe jut ennek a brahmin papnak találó megjegyzése. És ha látom a saját egyéni gyarlóságainkat, ha látom, hogy a keresztyén világ jó része,csak név leg tartozik a Krisztus anyaszentegyházához: úgy nagyon is indokoltnak találom a tudós klímái papnak a megjegyzését. Ha azt akarjuk, hogy mások is megtalálják, a Messiást előbb magunknak kell öt megtalálnunk. Erős hit csak agy éghet sziveinkben, csak úgy indíthatja lelkünket nagy dől gok véghez vitelére, ,,ha Jézus él mi bennünk és mi a Jézusban élünk“. Hát vizsgálja meg csak az emberiség legnagyobb része magát, vájjon úgy találja-e, hogy Jézus él ö benne s ö a Jézusban él ? Bizonyára nem ! Hiszen ha csak annyiból állílna a Krisztus igaz követése, hogy olykorolykor felkeressük az Istennek házát, akkor, amikor arra szükség és alka lom van. élünk a sakramentoir,okkal s abból amit az Isten adott olykorolykor egy- egy morzsát juttatunk az Urnák oltárára is: úgy azt kellene mondanunk, hogy a keresztyén világ soha sem állott előbb, mint épen napjainkban. De fájdalom, hogy a mai világ keresztvénségében több a csillogás, a külsőség, mint a benső öntudatos vallásosság. A nazarethi Megváltó tanításai, pa rancsolatai még ma sem hatották át egészen azokat, akik az ö követőinek mondják magokat. Sok bennünk az önzés s sokszor inkább követjük go nősz testünk kényét, mint az Ur törvényének idvessegre vezető ösvényét. Jézusnak élete se volt drága miérettünk s mi nem tudjuk ö érte elhagyni még bűnös hajlamainkat sem. Vessük el azért a gonoszságnak köteleit s öltözzünk fel világossághoz illendő öltözetbe, mert immár feljött a hajnal. Az advent ugyanis nem egyéb, mint a hajnalhasadás ama sötét éjszakában, amely az emberiség lelkiéletét a Jézus eljövetele előtt beboritá! Ha őszintén, igazán elakarjuk érni ezt a felséges pillanatot : Térjünk Jézushoz! lm’ adventét értünk ml is.... Ama nagy és felséges események, a melyek a Jézus világra jövetelét jelezték, már előre vetik fényüket s közéig, kiről annyi jónak zenge ihlett szája!.... Akarjuk-e, hogy hozzánk is be szálljon ? Bizonyára.... Keljen azért ének ajkunkon: Jor áldott vendég várunk tégedet, Tisztítjuk a te utadat. Egyengetjük a te ösvényeidet, Mutasd meg nálunk magadat: / Igaz hittel szivünkbe fogadunk, : ■ o o Állandó szállást ott adunk. y. r. Vasárnapi iskola. 9M legiio MIMÉ. I. Krón 28 r. 1—10 v. ,,Bizodalmád legyen az Urban teljes elmédből“. (Péld. 3 r. £50.) Ez képezi főpontját ama meghagyásnak, melyet Dávid intézett fiához, Salamonhoz^ mint törvényes örököséhez. Ez Dávidnak utolsó nyilvános ténykedése. Az ö aggkorát több lázadás keserítő meg. sőt saját háza népe is meghasonlott egymással a fényűzés és nagyravágyás miatt. Dávid gyönge apa és háza népe hibáival szemben, felette elnéző volt. S a korával járó gyengeség a kormányzásban is hátráltatta. Az ilyen versengés közepette— trónkövetelők nagy pártot szerezhettek magoknak. Épen idején volt azért, hogy Dávid Salamont nevezte meg örököséül, aki aztán a kormányzás dolgait lassankint kezébe vette. A néphez és fiához intézett utolsó szavai lelkének leghöbb vágyát fejezik ki s Istenbe vetett állandó bizalmát, hogy a jövendőben virágzó leend nemzete. Dávid eleibe terjesztő a nagy népgyülésnek az ö tervét a templom építés felöl, egyszersmind a Salamon vá lasztását is a nép által kellett megerösittetnie, mivel Izrael kormánya nem absolutisztikus, hanem alkotmányos volt s a király nem születés, hanem a nép választása folytán. Természetesen volt trónöröklési rendszer is. A nép képviselőinek egy nagy gyűlése hivatott egybe Jeruzsálembe. Az Izrael összes fejedelmei, a nemzetségek fejedelmei, a király szolgá latában levő csapatok elöljárói, az ezredesek, a századosok, *a király minden jószágának gondviselői, a királyfiak, az udvari szolgák, a harcosok minden erős vitézekkel egyetemben jelen voltak. Bár mindent előkészített Dávid a templomépitéshez, azonban a Jehova parancsára, mert ö hadakozó ember volt és sok vért ontott, e nagy munkát utódjára ruházta át. A templomnak a béke hajlékának kell lenni, mivel Jehova megtiltá a gyilkossá got s nem gyönyörködött, mint azt az Izraelt körüllakó pogány népek az ö isteneikről, a Jehova nem gyönyörködött a bosszuállásban. S a próféták azt tanították, hogy a békességben s megtartásban áll inkább a vallóság s nem a rombolásban, inkábba nemzetek orvoslásában, mint meg8ebesitésében. Azért tiltá le a Jehova Dávidot is, mint a kinek kezéhez sok ellenség vére tapadóit. Ö engedett s ezzel a messze múlt megszégyeníti a jelen időket, a midőn a keresztyéfiség jelszava alatt a harcok iszonyú öldöklései közt és nem békességgel, kölcsönös engedé kenységgel akarnak elintézni némely nemzetközi kérdéseket. Dávidnak az Ur a próféta által jelenté ki akaratát. Noha nem is valósithatá meg élte legszebb tervét, örömmel adott hálát Istennek — a király az öreg korban is tapasztalt több rendbeli áldásaiért. Salamont választá ki, hogy legyen utódja, ezzelazUr ama másik hö óhaját beteljesi.t-é. Az Ur gyakran több áldást nyújt, hogy sem mi azt kérjük. Válasza a mi kérésünkre ked vezöbb, mint mi magunk kértük. Mi ideig-öráig tartó javakat kérünk s ö örökké valókat ad ; mi csak a testi gyógyulásért esedezünk s ö a lelket is meggyógyítja. Mi e világi vállalatainkra kérünk sikert s ö mennyei kincseket közöl velünk bö mértékben. Véletlenül találunk egy barátra, akiben mi annyira bízunk, hogy midőn mi megösmertük kívánságainkat, azok már teljesítve is vannak. Az Urban legyen azért nekünk eztán is teljes bizodalmunk. Mivel Dávid is az Ur rendeléséből választá, ajánlja és tette utódjává Salamont, igy szólott fiához: „Fiam, Salamon, ismerd meg a te Atyád Istenét és szolgálj neki tökéletes szívvel és jó kedvvel. Mert az Ur I minden szívbe belát és minden em I béri gondolatot jól ért. Hogyha öt keresended, megtalálod; ha ellenben öt elhagyandod, ö is elhagy téged mindörökké“.A népetpedig igy inti: „Őrizzétek s keressétek a ti Uratok, Isteniek minden parancsolatát, hogy leírhassátok e jó földet és hogy örökségül hagyhassátok fiaitokra és magatok után mindörökké“. Más szavakkal az isten félelemtől függ a haza szeretet, aki lágymeleg egyikben, hideg az a másikban is. Legyen nekünk is jelszavunk mindenkor : „Istenért és hazáért!“ Erre segéljen Isten szent telkével ! Előfizetési felhívás. Az amerikai magyar reformáfcusság szervezkedésének megkezdésétől fogva teljes tudatára emelkedhetett annak, hogy a szervezkedés sikeres megoldása végett valóban szükségünk van egy olyan lapra, a mely védbástyája, szószólója, védelmezője legyen minden olyan ügynek, a melyek az amerikai magyar reformátusság elöhaladásával szoros ösz-szefüggésben vannak.1 E végből indítottak meg a bői-* dogult „Uráliét. “ Ennek a célnak a szolgálatát t-üzték ki maguk elé azok, kik az „Amerikai Magyar- Reformátusok Lapját“ megalapították. E célnak a megvalósítására áldozuk fel mi is minden szellemi én anyagi erőnket. Van-e valaki, a ki kétségbe merné vonni törekvésünk jogos voltát ? Bizonyára még más vallás feleke-> zetü honfitársaink is, kik nagyobb működést fejtenek ki ezen a térem,. elismerik azt, hogy az amerikai magyar reformátusságnak önmaga iránt való kötelessége az, hogy egy vallásos irányú lapot tartson fenn. Ha pedig a célnak helyességét, a törekvés jogosultságát elismerjük, úgy arra kellene törekednünk mindnyáj unknak, hogy lapunk minél, szélesebb körben terjedjen els végezze azt az áldásos munkát, a melyre hivatva van. Fájdalom azonban, hogy bár nem találtam még olyan hittestvérre, aki kétségbe vonta volna céljaink helyességét, még is arról kell tanubizony- • ságot tennem, hogy testvéreinknek, csak egy parányi százaléka az; amely híven teljesitie téren is kötelességét. Immár közel járunk az 1903-ik évnek, a végéhez. Vizsgálgatom a könyve- * két, de szomorúan kell tapasztalnom, hogy ebben az évben is rá fizettünk,^ lapunkra, a melynek pedig ezreket kellene jövedelmeznie egyházi célokra. ' Atyámfiái! Ugyan feltette e már magának valaki azt a kérdést : ki fedezi és miből fedezi e lap kiadásainak a költségeit, ha a bevétel elég nem volna a költségek fedezésére * Gondolt-e valaki arra, hogy helyes dolog-e az, hogy az egyik ember öszsze roskadjék a szellemi munka, alatt, napról-napra azért föjjöna feje* hogy a lapunk következő számai megjelenhessenek, a másik meg éveken át ingyen olvasója legyen a közös célért, nem az egyes egyének anyagi érdekéért munkálkodó református újságnak. Ha az összes kint levő hátrálékok f befolynának, úgy már ez év végeztével is szép összeg juthatna valamely egyházi célra. Teljes szeretettel és bizalommal kérjük azért első sorban is azokat, a kik lapunk dijjaival hátralékban vannak, hogy ne várjanak kfilöa ■hhhhhhhí
