Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-10-22 / 43. szám
i NEW YORK, HAZLETON. WILKES -BARRE. Kémein János Magyar bankár és közjegyző. Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfin, a ki egy császári és királyi konzulátusi űgyvivó'ség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári is királyi kűlűgy minisztérium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható. Fén Tvelset küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarékpénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja. Hajójsgryeleet elad gyors hajókra : Bréma,,Hamburg, Antwerp, Rotterdam, vagy Angolorezágon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajótársulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, Írjon hozzá árért. FCiáullit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bármilyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalom ' levélboritékokért. Levél cim : bizalommal és Írjatok hozzá árakért és John N é m e t h, 457 Washington St., New York. Rev.Stepler, a clevelandi második ref. templom lelkésze angol imát mondott, Bassó Béla loraini lelkész a biblából olvasott fel, majd a zenekar a magyar Hymnuszt játszotta el, melyet a közönség állva s levett kalappal hallgatott végig. Bassó Béla lelkész mondott ezután szivhez szóló magyar imát. Majd Harsányi István lelkész tartotta meg a magyar ünnepi beszédet, eszmékben gazdag beszédében áldozatkészségre buzdította a kiveket és szépen fejtegette a templom épités jelentőségét. Ezután Bassó Béla tartotta az ünnepi angol beszédet. Érdekesen foglalkozott a nativisták által minduntalan felvetett azon kérdéssel, hogy „desirable“ (kívánatos)-e a magyar bevándorlás X A leánykák elénekelték ezután az „Amerikát“ s azzal a szegletkő elhelyezésére került a sor. Előbb felolvasta Csutoros Elek lelkész az egyház 12 éves történetét, mely a szeglet köbe helyezett veresréz dobozba tétetett magyar és angol. lapokkal, az adakozók névsorával, Kossuth bankóval, régi és jelenleg használatba levő érc pénzekkel, egy zacskó magyar földdel. Az egyháztörténete felolvasása alatt is többen adakoztak az uj templom javára. Azután lezáratott a doboz és a szegletkő alatti üregbe tétetett majd rá bocsátották a szeglet követ, mialatt Rév. Stepler angolul, Rév. Harsányi angolul mondták a felavató szavakat. Végül a gyülekezeti ének zárta be az ünnepélyt. Számosán voltak a szomszédos helyekről is, mint Lorain, 0. és Ashtabula, 0., kiknek köszönetem nyilvánítom egyházam nevében, hogy eljöttek részt venni örömünkben. Többen akadályozva lévén az eljövetelben, írásban felyezték ki jó kivánataikat. így például a többek közt Hanna senator, Rev. William T. Wilcox, Rev. Henry Shmidt, Rev. Dr. Bomberger, Jos. C. Bloch, City of Cleveland Depart ement of Law nevében Norton I. Baker City — Sajnál tőle pár fillért. — Óh dehogy! Hanem fél, hogy össze piszkolja fehér kesztyűjét... A sas egy nagyot csapott szárnyaival a levegőbe s szólt: — Hát ilyenek az emberek ?! — Óh nem! Nézz csak oda le arra a szántó földre ! Látod azt a sor fehér, lobogó ingü, napbarnított arcú férfit, meg az erőtől duzzadó, piros arcú asszonyokat; ezek az igazi emberek! — S miért ? — Mert ók megtermékenyítik az anya földet, hogy gabonát teremjen, hogy enni adjon az emberek millióinak; mert dolgoznak; dolgoznak a hajnal pirkadásakor, s vágják a rendet az alkony beálltáig; mert benépesítik aföldet az erős, munkára vágyó emberekkel; s munkájuk után áldás fakad, mert boldogok, hogy dolgozhatnak! S a sas mind alább és alább ereszkedett, hogy jobban láthassa az igazi embert. S a föld, amit megművelnek, a gabona, amit megművelnek: az övék? — Dehogy! Látod ott azt a fehér kamáslis férfit, aki kutyájával sétál a dolgozók köztöt X Övé a föld, övé a gabona. — S mi az az ember ? — Semmi egyébb, csak — ur. A sas egészen alászállott, hogy egész közelről láthassa az „urat“. E pillanatban az ur felemelte puskáját, lőtt: a sas holtan bukott a lábai elé....... ,,Magyar szó“ solicitor. — City of Cleveland Departement of Public Service nevében Harris R. Cooley, — Cleveland Public Library Board, stb. így folyt le a szegletkő letételi ün - nepélyünk s azóta napról napra emelkednek a falak magasabbra a letett alapokon. Ha a jó Isten hosszas verő fényes őszi napokat ad, akkor karácson vagy újévre megtarthatjuk a templom felavatási ünnepélyt is. Most már nincs helye a kételkedés és kis hitüségnek azokrészéröl, akik kételkedtek még egy évvel sőt egy fél évvel a felett, hogy a templom épités megkezdődne. Fel tehát a szent és nemes munkára s hozzák meg áldozataikat azok is, a kik ahoz kötötték adományaikat, hogy majd adunk akkor, ha az alapkő lelesz téve. Kötelessége minden protestáns magyarnak tehetsége szerint hozni meg az áldozatokat az Istennek szent hajlékára, nem üres szavakkal,hanem tettel és valósággal. Mert aki még most is elhúzódik az adakozástól, az lehet minden, csak jó protestáns keresztyén nem. A kik jogot akarnak formálni az épülő templomhoz, azoknak kötelességük tehetségük szerint áldozni is. Cleveland, 0. 1903. okt. 15-én. Csutoros Elek, ev. ref. lelkész. Vasárnapi iskola. Dávid vallástétele. 51. Zsoltár. 1—17. v. „Tiszta szivet teremts bennem, óh Isten és az erős lelket ujitsd meg bennem.“ (12. v.) A bibliai hagyomány szerint összefüggésben van ez a bűn bevallás a Dávid és Betsabe történetével. Elég ok volt az arra, hogy a próféta Náthán a királyhoz menjen s a király vallást tett bűnéről. Nemesen érző ember igy cselekszik, elösineri Isten és ember elleni hibáját s igyekszik azt jóvá tenni. A Dávid történetének ama részletéről a Sámuel II. k, 11—12. rész emlékezik meg. Akkor volt a király hatalmának tetőpontján. Legyőzte a legtöbb ellenségeit s azután fényűzés közepeit élt a királyi palotában. Elmúlt az az idő, hogy ö maga legyen a hadvezér a csatában, azt Joábra bizta. De ép ez a nagyság csábította ötét a bűnre. Míg palotájának függő kertjében sétált, meglátta Betsabét fürödni. Érte küldött s királyi hatalmára hivatkozva kielégitheté a testi nemtelen kívánságot. S hogy elleplezze ezt a szégyent, a Betsabe férjét Uriást a harczban a legveszedelmesebb helyre állittatá s az megöletett. A bűn egy ideig el lett fedve. De ki kellett annak világosodni, Náthán hozzáment s egy hatásos példázattal arra inditá a királyt, hogy ö maga elösmeré sbevallá vétkét. Ama bünbevallást önként kisérö bocsánatért való könyörgés olvasható az 51. zsoltárban. Az a bünbevallás nem csak egy embernek, de egy népnek ajkára is illik, ha fölébred a bűntudat, lett legyen bűne bármilyen. Első fele 1—9. v. könyörgés a bünbocsánatért. A zsoltárokban igen jellemző az, hogy ugyanazon egy gondolat különböző szavakkal, többször ismételve van előadva, pl. a 7. v.ben „íme én vétekben fogantattam“ — „és bűnben melengetett engem az anyám.“ Emez állapotában Isten irgalmára hivatkozik „könyörülj rajtam a te kegyelmességed szerint. “ Nincs Isten előtt megállható érdeme s vétke annál nagyobb, mert nem tudatlanságból, sőt saját lelkiösmerete ellen vétkezett. Megnyerte mindazt, a mire vágyakozhatott, ki rályi hatalom, feleségek, vagyon, keleti pompa és fényűzés. S ime bűnét még tetőzte azzal, hogy megölető egyik legjobb katonáját. Egy anya megbocsát a véiekbe elmerült leányának, mert az az ö gyermeke. Erre a szülei szeretetre alapit az ó-szövetségi vallás: Isten is megbocsát a vétkező, de bűnbánó gyermekének, mert az ö gyermeke. De ez csapán az ö irgalmassága szerint történik igy „Egyedül te ellened vétkeztem és gonoézságot cseleked tem a te szemeid előtt, hogy igaz légy beszédedben és tiszta Ítéletedben (6. v.). Tisztíts meg engem és tiszta leszek“ (9. v.) A bűntudat nem az értelem, hanem az érzelem, a lelkiismeret dolga, ez az egyetlen feltétel ahhoz, hogy a bűnein bánkódó ró szese legyen az isteni irgalmasságnak. „Mert ismerem az én bűnömet és az én vétkem szüntelen előttem forog.“ (5. v.) Ez mindnyájunknak szól, hogy vétkeinkről el ne feledkezzünk, akár Isten törvénye, akár embertársaink ellen vétettünk. Egyszersmind az eredendő bűnre is hivatkozik a bünbevalió, de ez nem lehet enyhítő a személyesen elkövetett vétkekre, mi annál terhelöbb, mert az Isten képére teremtetett embernek tudnia kell, hogy az Ur az igazságban gyönyörködik s hogy az embert bölcseségre tanítja. Azért a bűntudat háborgásai közben nagy megnyugtatás a hívőre Idvezitönk ama biztatása: „Örvendezz, a te bűneid megbocsáttattak.“ De az, aki őszintén és igazán megváltja bűneit, nem tartja elegnek, hogy az ö bűnei megbocsáttattak, ellenállhatatlan szivében a vágy, 3 hogy ezután az egyenes útról el ne tévelyedjék. Nem gyűlöli az a bűnt,, a ki nem szereti a jóságot. „Tiszta szivet teremts bennem ok Isten és az erős lelket ujitsd meg bennem.“ Nevess el engem a te orczád elöl és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.“ (12—13. v.) Ez az a kettős ajándék, a mit a bűnei miatt aggódó, Istennél teljes békességre vágyódó hivő lelkek reméltek, vártak és meg is nyertek az Idvezitöben. Ö lett tanítónk, a ki tudományának fényével, erejével tisztitá a lelket, főpapunk, aki egyszeri tökéletes s mindenekre elégséges áldozatával eleget tett a bűnökért s ö lett királyunk, hogy szent lelke soha el ne vétessék mi tőlünk. Dávid azt kérte az Úrtól: „Add meg nékem a te szabaditásodnak örömét és engedelmesség leikével támogass engem. Hadd tanítsam a bűnösöket a te utaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád. Nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájamé te dicséretedet. Dávid vétkezett; mi is gyakorta és sok dolgokban vétünk. Dávid érezte bűneit, bevallotta azokat s egyedül Istentől várt és remélt szabadulást 3 hogy állandó sikerű legyen megjobbulása, tiszta szivet s az Urnák engedelmeskedő lelket kért s elkötelezte magát, hogy szóval és tettel kész mindenha magasztalni az Urat. Valljuk meg mi is gyakorta a mi vétkeinket Istennek s egyedül tőle várjunk és kérjünk bünbocsánatot 3 folyamodjunk hittel Megváltónk érdeméhez, hogy igy az az indulat uralkodjék mi bennünk, mint az Idvezitöben, hogy életünkben az Urat dicsérjük és szolgáljuk szóval és tettel mindaddig, miglen élünk. Harangttatás Tremonüan. Ismét volt egy szép napja — Isten segedelmével a trentoni magjarref. egyháznak. Harangfelavatási ünnepélyt tartott okt. 18-án. Délelőtt 10 órakor kezdődött. A szalagokkal, kendőkkel, virágokkal feldíszített harangot körülvette a koszorús Iá nyok szép serege, a templomkö lépcsőjén s lent a templom előtt a nagy számú közönség. Megható közének után lelkész a következő felavató beszédet mondott és imádkozott. 1. Harangavatási beszéd templom, előtt. ,,Ézs. 52. r. 7—9. v. „Békességet hirdet, örömet mond a jóról, szabadulást prédikál, ki azt mondja a Sionnak: Uralkodik a te Istened, a te örállóidnak szavok hallatszik.“ Ünneplésre egybegyülekezett k. t és h. t.! * Egy egyszerű családi ünnepélyen jelentünk meg ez alkalommal: vendégünk érkezett. Régen vártuk, igaz, régi óhajunk teljesedett be, hogy ez az Isten dicsőségére épített hajlék, ez az Urnák szentelt templom, ezután hangos szóval, ércnyelveken hívogasson mindeneket bemenni a nagy kixályhoz. Csak egy családi ünnepély jellegével bir ez a mi jelen ünneplésünk. Nézzétek csak: itt van az atyai ház, ennek küszöbén állunk, maga az Atya, az a jóságos menyei édes atya láthatatlanul, de biztosan jelen van. körünkben, az édes anya, óh ez az enyészeten felül álló szüle — azanyaszentegyház ölel szerető keblére. Az elsöszülött fin, a mi Urunk Jézus Krisztus velünk van, szintén láthatlanul. Ö vezeté eddig is szivünk szándékait, elhatározásait ö juttatá az óhajtott diadalra.
