Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-22 / 4. szám

(k.) Kik jöttek el hozzá legelőször tisztelegni?

(f.) A bethlehemi pásztorok.

(k.) Honnan tudták meg ezek, hogy a Jézus született?

(f.) Angyalok éneke jelenti nekik az örvendetes eseményt.

—Jól begyakoroltatván a tanitás, megtanulandó a 64 ik dicseret 1—5 verse. Majd elmondandó az úri ima, az apostoli hitforma és a tanulás utá ni imádság.

Pál tanácsa a thessalonikabeliekhez.

1. Tess. 5 r. 14—28.

“ Mindeneket megpróbáljatok: a mi jó, azt megtartsátok.” Igv serkent az apostol a felvett szakaszban egyik sarkalatos keresztyén erényre, j

Ezt az első- levelet három vagy! négy hónap múlva irta azután, hogy j menniök kellett ama városból. Ekkor Korinthusban működött.

Mialatt Athénban időzött, visszaküldte Thessalonikába Timotheust, hogy az ottani híveket megerősítené és intené. Ö maga is szeretett volna oda menni, de nem tehette. Elküldé azért az ö társát és az első levelét. Valószínűleg ez az első levele Pálnak. A föigazság itt, hogy várják híven az Ur eljövetelét, próbálja ö két megerősíteni hitökben, habár há boruságot szenvednek és bosszúsággal illettetnek is. A levél utolsó szakaszában a keresztyéni életfolytatásról, önmagok és mások iránti kötelességről szól: 1. Intsétek azokat, a kik rendetlenül járnak. 2. Vigasztaljátok a félelmes szivüeket. 8. Az erőtleneket segéljétek. 4. Tűrök legyetek mindenekhez. 5. Senki gonoszszal ne legyen a gonoszért. 6. De a jótéteményt kövessétek mindenkor mind egymáshoz, mind pedig mindenekhez.

Krisztus uj erkölcsi életet hozott alá s ezt a fenti életszabálylyal akar. ja az apostol átültetni a Krisztus kővetőinek szivébe. A cél az megmenteni s nem eltapodui a gonoszt. A világ szerint élő egyszerűen megbünteNálunk mindenféle kályha kapható, de a legjobban a

JEWEL

kályhát ajánlhatjuk.

A Jewel nem kerül többe, mint más kályhák, de a ki ezt használja, pénzt takarít meg, mert ez kevesebb szenet fogyaszt, mint bármely más melegítő és fütÖ kályha. Ajánljuk a JEWEL féle gyártmányokat a nagy közönségnek, mei t hosszú tapasztalatból tudjuk, hogy a fentebbi álli- Kapkató Clevelandban

Gedeon JánoS íf

vaskeresKedésében.

l So. Woodland lie. címig, o. »

^ «----- Phone Coy. 606 M. Bell East 1284 F. 11

ti a rendetlenül élöt; mosolyog a gyönge szivü felett; elhanyagolja az erőtlent; szereti a bosszuállást s min-1 denek felett a maga hasznát keresi. | Mennyivel más teendő néz már a j Krisztus követőire! Kötelesség a szülék, a testvérek, a barátok iránt. i gondot viselni nemcsak saját házok | népéről, de a hitben testvérekről s í jót tenni lehetőleg minden emberrel, j így a szükebb családi kör, kiszélesedett egy óriás nagy családdá, a melynek a gondviselő Isten a szerető edes atyja. Ha mi az ö gyermekei, igy egymás édes testvérei vagyunk, ne tekintsük úgy egymást, mint idegeneket, hanem mint testvéreket. Mondhatja valaki, hogy ezt a szép eszményt soha sem lehet megvalósítani. Igaz, de mit ér az élet magasztos eszmék, nemes cél nélkül. Már egy jele a jobbulásnak, ha valaki j ilyen felséges célt tűzött élete elé.

Pál összes törekvése oda irányult, akár élőszóval, akár levélileg, hogy a keresztyének életfolytatásokkal pecsételjék meg élő hitöket.

Miért társulnak a keresztyének egy-egv gyülekezetben, miért sorakoznak egy-egy templom köré? Mire

valók azok a vasárnapi iskolák, egy házi, missioi, ifjúsági egyletek? Mire valók az isteni tiszteletek? Hogy minél több alkalma legyen a keresztyénnek bizonyságot tenni hitéről.

Sokszor azonban eltévesztik szem elöl e fenséges célt, pedig e nélkül nem oldható meg a keresztyén élet legfőbb feladata.

II. Elsorolja továbbá az apostol az embernek önmaga iránti kötelességeit is, hét kötelességet említ: “1. mindenkor örüljetek, 2. szüntelen imádkozzatok, 3. minden dolgokban hálákat adjatok, 4. az Istennek lel két még ne oltsátok, 5. az írásnak magyarázatit meg ne utáljátok, 6. mindeneket megpróbáljatok s a mi jó, azt megtartsátok, 7. mindentől, a mi gonosznak láttatik, megoltalmazzátok magatokat.”

Mi az ember teendője, hogy fentarthassa testének egészségét, erejét, elevenségét? Ne vonja meg attól a szükséges ételt, italt, pihenést és fog lalkozást.

Ép ezekre kell gondot fordítani a lelki életnél is. A léleknek is szüksége van a táplálékra: ez az imádkozás, a foglalkozás; ez az elmélkedés, a gondolkozás. S az öröm adja meg neki a szükséges pihenést, tarthatja fenn a lélek egyensúlyát. E- gészség, betegég, jó vagy rósz jöjjön reád, tudj megnyugodni az isten aka rátán. A ki erre nem képes, nem lehet részese a keresztyén örömnek. Ha az Ur jó napokat láttat, hálákat adjunk, próbáljon, könnyíteni nincs módom, ellenem nem zúgolódom. Az imádság tartja fenn a lélek erejét. Azért az Istennek lelkét ti magatokban meg ne oltsátok.

“Ez a lélek minket a kegyes életben gyönyörködtessen, hogy soha ne legyünk restek mi a jócselekedetben. Ez idvességünkröl, mint örökségünkről légyen zálogunk, míg mi is az égre, azon örökségre, eljutni I fogunk.” (38. dics. 5 v.)

Virág István.

Egyházi és egyleti élet.

Gyászjelentés.

Az amerikai magyar ref. egyesület vezértestülete szomorodott szívvel jelenti Vaszily Andrásnak, a pittsburgi osztály utján volt tagtársnak jan. hó 9-én hirtelen halál által történt gyászos elhuny tát. Legyen álma csendes, ébredése édes.

Cleveland, O. 1903 jan. 16-án Csuloros Elek, Papp István,

v. t. elnök. v. t. jegyző.

Szétvetés.

A pittsburgi Pa. osztály utján volt tagtársunk, Vaszily András haláleset! segélyét és temetési költségét az egyesületnek mai napon levő 1632 tagjára fejenként 40 centben ezennel kivetjük s szeretettel kérjük az osztályok tisztviselőit, hogy ezen összeget a tagoktól beszedvén, azt legkésőbb február hó végéig ti vezértestületi pénztárba beszállítani szíveskedjenek.

Cleveland, O. 1903 jan. 16-án Csutoros Elek, Papp István,

v. t. elnök. v. t. jegyző.

tisztel bizalmával, nem volna sza bad tanácskozniok sem testtel, sem | vérrel, hanem felvenni a Krisztusnak I nehéz, de gyönyörűséges igáját.

Az örömtől dobog az ember szive, ha látja, hogy tiz év alatt mennyire fejlődtünk egyházilag. Mert most tiz éves az amerikai magyar ref. missioi munkálkodás. A róm. katholi-j kusok egyházi működéséről majd ir-! nak az oda tartozók: de nemzetiségi szempontból én nyíltan megmondom azt, hogy örülök annak, hogy ma | már ők is több-több helyen szervez- j nek egyházközségeket. 1895-ben egyetlen nagy római katholikus egyházközség volt, azóta alakultak a to- j ledoi, south bendi, bridgeporti, mokeesporti, new yorki, pert amboyi, passaici plébániák.

Ebben nekünk is van valami részünk. A mi fejlődésünk és szervez kedésünk hozta össze a római katho- j likusokat is.

De hágyjuk ezt. Térjünk át a saját viszonyaink, saját fejlődésünk ismertetésére.

Az amerikai magyarság lelki gon Hozására az első lépést akkor tették meg, a mikor a presbyteriánusok I meghívására 1882 ben, húsz évvel ez «előtt, Keoskeméthy Ferenc, jelenleg j békési lelkész és országyülési képvi-j selö New Yorkba érkezett. Ez a mozgalom azonban nem vezetett eredményre, Kecskeméthy ur vissza vitorlázott alig egy és fél évi működés «tán.

Ez után pár óv múlva ismét hallunk valamelyes egyházmozgalomről. De a vezetők teljes sötétségben jártak s a reformátusok részére Pelenka Pál miskolci lutheránus püspöktől kértek lelki gondozót.

1890-ben a Reformed Church in the II. S., a mely hitelvileg velünk egy és ugyanaz, lévén mindkét egyházban hitelvi könyvül elismerve a “Heidelberg! Kathekismns”, vette kezébe a ref. magyarság lelki gondozását, Moody András budapesti skót lelkész közvetítésével Jurányi Gusz táv, akkor pápai gimnáziumi tanár jött kiClevelandba, a ki nagy nyelvismereténél fogva kiválóan alkalmas volt a nagy munka megindítására. Jurányi tiszttársunk 1890 okt. 1-én foglalta el helyét Clevelandban, hol már akkor is nagyszámú magyarság élt letelepedve. Már ekkor kezdődtek kifejlődni a “Kis-Magyarország” határai.

Cleveland mellett Pittsburg volt az a hely. a hol egyház alapíthatott. Ez főként Prough lelkésznek köszönhető, ki végtelen nagy szeretettel viseltetik az amerikai magyar nnssio iránt, s ma mint fentartó egyházunk zsinatának elnöke, nagyon sokat tesz arra nézve, hogy ez a munka minél szélesebb körre terjedjen ki s lehetőleg minden magyar ref. honfitárs és testvér részesüljön lelki gondozásban-.

Hogy a hívek felbuzdulása nem szalmaláng volt, bizonyítja az, hogy csakhamar felépült mindkét helyen az urnák temploma: habár 1892—93 ban nagy anyagi rázkódtatásnak volt is kitéve Amerika s bár e rázkódásnak erejét megérezték honfitársaink is.

Nagy baj volt, hogy Kovács János a pittsburgi egyház gondozását,

a vidék miatt, a mely akkor az egész Amerikából állott, elhanyagolta, így itt a dolgok szinte felakadtak. Szerencse, hogy 1893-ban kiérkezett a szomorú véget ért Ferency Ferenc, ki előbb, mint segédlelkész, majd mikor Kovács Kálmán átment Kanadába,- önállóan vezette az egyház lágyéit sazokat rendbe hozta annyira, hogy mikor önkezével vetett véget életének, az egyház adósságait teljesen kifizette.

Clevelandban is változás állott be. Jurányi Gusztáv lemondott s helyét Harsányi Sándor foglalta el 1894- ben, ki Clevelandban 1898 január 1- ig működött. Ö építette fel a lelkész lakot.

Ha már bent Pennsylvania szívé ben s lent Ohioban megmozdult a magy. ref. szive: itt a keleten se maradt megindulás nélkül. A buzgóság itt is lángra lobbant. South Norwalk és Bridgeport társegyházzá alakul a Dókus Gábor lelki gondozása mellett. De még ez nem volt, nem lehetett elég. A keleten nagyon sokan élnek s ezért 1895-ben a belmissioi bizottságtól, a két buzgón működő lelkész ast kérelmezte, hogy Jíew Yorkban, Trentonban és Mount Car melben szerveztessék magyar missio. A bizottság a kérelemnek helyet adott. Trentonba azonnal áthelyezték Jurányi Gusztávot, New Yorkba meghívták: Demeter Bertalant, a sárospataki főiskolának akkori seniorát; Monnt Carmelbe pedig e sorok Íróját.

—Még ma is emlékszem reá és bizonyára soha se fogom elfeledni azt az érzést, mikor, már azóta megboldogult tanárom, egyszer, mikor a főiskola kertjében sétálgattunk, meg kérdezte, hogy elmeunék-e én is A- merikába? Demeter már akkor határozott. Én először haboztam. En Istenem, llát ki ne habozott volna életének egy ilyen nagy forduló pontján. Igaz, hogy nekem nem sokat adott a löldi javakból a gondviselés: de még is Isten segítségével szép pálya várt reám. A sárospataki főiskolában a tlieologián s. tanár voltam és alkönyvtárnok. Már számitgattam, kuporgattam is a pénzemet egy külföldi útra, hogy a szokásnak hódolva én is eltöltsek egy pár évet külf Ildi egyetemeken: hogy hazatérve szolgál jam egyházamat és hazámat. S most a válasz utón állok. Amott a kényelmesebb, itt a rögösebb ut. Amott a biztos állás, itt. a szülőföldtől való elszakadás, s talán ifjúi reményeimnek sírba omlása is. Amott az ismert tisztesség, nyugalom: itt a küzdés, az ismeretlen jövő. Csoda-e hát, ha haboztam?!

—Nem tudom—feleltein nehány percnyi gondolkozás után.

És az én ősz tanárom beszélt. Szinte átéltem újra azokat az idegizgató olvasmányokat^ melyeket az utazók írtak meg az ifjúság képzeletének félcsigázására. Es aztán szinte éreztem, hogy a kötelesség hiv. Jönni kellett s nem tanácskoztam tovább a testtel. Gyönyörű pálya ez a mienk, de százszorta- gyönyörűségesebb itt, a hol olyan nagy felelősség nyugszik vállainkon. Es én ma is, közel nyolc évi tapasztalatom után, Vagy inkább miatta, készen volnék arra, a mire akkor ifjan készen valék.