Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-09-03 / 36. szám
HP ' 2 az ilyen támadások és területeik féltékeny őrzése helyett a gyülekezetekre legyen nagyobb gondjuk s arra, hogy a magyarságnak tegyenek szolgálatot itt. Előttem fekszik a pittsburgi 1902. zsinatról szóló hiva talos jelentés, melyből azt látom, hogy az ahhoz tartozó magyar egy házak nem voltak ott képviselve s a távollevők még elmaradásukat sem igazolták. Azt látom, hogy 118 keresztelés mellett csak 9 konfirmáció történt s hogy az urasztalához járulók száma , sincs kimutatva. Nem szemrehányásul hozom én ezt fel, mert ehhez semmi közöm sincsen; mindenki cselekedjék ugv, a hogy azt jónak tartja, csak ne verdesse a mellét senki ama farizeusokként és ne kérkedjék a szerény puhlikáuus fölött, ki már akkor harcolt szavával és tollával a protestantizmus ügyéért, amikor Önök még pendelyes gyerekek voltak s a Grönczy,, ABC“jét tanulták. Egyébként béke velünk! Dr. Kacziány Géza. EiőnaiadásnQK túrásai. II. Különféle egyletek. Csak egy pillantást kell vetnünk az amerikai protestáns egyházak bármelyik gyülekezetére, azonnal szemünkbe tűnik, hogy az egyleti élet, a mely olyan jellemzően van kifejlődve az amerikai társadalomban: nagyon szépen virágzik a gyülekezetek körében is. Az egyleti életnek ilyen virágzása csak áldást hozó s termékenyítő hatással lehet az egyházi életben. Az amerikai egyházi életnek és tevékenységnek a leghatalmasabb támogatója ,, Young Mens Christian Association. “ A keresztyén ifjak társulata. Nincs valamire való község az Egyesült Államok területén, ahol ennek a hatalmas egyletnek ne volna fiókja s a fióknak csinosan berendezett otthona. Valóban bámulatos némelyik ilyen ifjúsági otthonnak a berendezése. Az egyes városok legelőkelőbb polgárai állanak élén ennek a mozgalomnak, miután tudják, hogy addig kell hajlítani a fát, mig vessző!.. Természetesen a nők számára is vannak hasonló céJu egyletek, hol különféle nemes szórakozás, jótékony munkálkodás közben, a szivük, lelkűk nemesedik s a krisztusi törvényeknek a minél hivebb és igazabb betöltésére vállalkozik. Én Istenem, minő végtelen különbség van a magyar és az amerikai ifjúság helyzete között! Vannak, bizony vannak itt is megtévelyedett ifjú emberek és leányok, de mégis hasonlithatlanul kevesebb az ifjú bűnösök száma itt, mint általában Európában. Erre végtelen befolyással vannak az ifjúsági egyletek. Magyarországon is mozgolódnak már ebben az irányban, de bizony még azt nem lehet mondanunk, hogy az érdeklődés általános volna. Nagyon is lanyhán kezelik még ezt az ügyet egyházunk vezéremberei Pedig a jővén döre nézve csak az lehet a biztos zálog, ha az ifjúság szivét parlagon nem hagyjuk.. A vasárnapi iskolának e természetszerű folytatása az ifjúsági egylet, mind a fiuk, mind a leányok számára. És nekünk amerikai magyar reformátusoknak egyházunk jövendő boldogulásának azt a forrását semmi módon nem szabad figyelmen kivül hagynunk, sőt inkább arra kell törekednünk, hogy ne csak szervezett s lelkészszel biró gyülekezeteinkben, hanem mindazokon a helyeken, a melyeken református testvéreink nagyobb számban lakoznak: alakítsunk ifjúsági egyleteket, a melyeknek ne holmi világi törekvések, de az igaz keresztyén életben való növekedés legyen a céljuk. Röviden szólva, arra kell törekednünk, hogy a vasárnapi iskolában megvetett alapokon az ifjúsági egyletekben neveljünk egyházunknak hitben és lélekben erős tagokat. Szinte sir az ember lelke, mikor olvassa, hányán és hányán tagadják meg és pedig az életnek legfontosabb pillanatában atyáik hitét?.. Miért van az, hogy a protestáns fél a házasság kötésnél olyan könnyen lemond az öt megillető jogról s a helyett, hogy hivöt szerezne, maga is elvész? Előttem nagyon gyatra érvnek látszik a fényes ígéret, az erőszak! Tessék az egyháznak oda nevelni ifjait és leányait, hogy ök egyházunktól ne szakadjanak el még akkor se, ha a halálnak kínjaival ijesztenék is őket azok, a kik a lélek halászatban találják gyönyörűségüket. Amerikában mindannyian tapasztalják, hogy minő nagy befolyással van a lelkész gyülekezetére. Vannak faluk, a honnan olyan emberek kerülnek ki, mintha csak az erdők rengetegéből kerültek volna ki s viszont van Istennek hála sok olyan község is, a mely jó, vallásos népet bocsát Amerikába! Lassan-lassan a mi kezeink alatt is egy nemzedék növekedik fel.. Igyekezzünk teljes szívvel arra, hogy ez legyen az evangyeliumi kovász, a mely átalakítja a jövendő amerikai ref. magyarságnak képét a hatalmasabb, igazán keresztyén szellemben való elöhaladásnak lesz az apostolává. \ Az ifjúsági egyletek jótékony hatását a gyülekezeti életre senki se vonhatja kétségbe. Ezért igyekeznünk kell arra is, hogy ezek már a közel-jövőben minden egyházközségben megalapitassanak. Az ifjúsági egylettel kapcsolatban szintén ajánlatos az egyházi énekkarok szervezése. Természetes, hogy az egyházi közéneklést az énekkarok szereplései semmiképen nem korlátozhatják és nem helyettesíthetik, de tapasztalásból tudom, hogy az egyházi énekkarok szereplesei nagy mér tékben befolyásolják a lelket s emelik a buzgóságot. Ezért — ha lehetséges volna legalább ott, a hol vannak alkalmas egyének, bizony szép és lélekemelő dolog volna, ha az egyházi énekkarokat szerveznénk s ezek nek alkalmat adnánk minden egyes vasárnap arra, hogy éneklésükkel Istenhez emeljék sziveinket. Bizonyos, hogy az egyházi énekkarok felállítása, tanítása gyakorlott, zene és énekértö egyéneket kíván, a tagoktól pedig buzgóságot a tanórák látó - gatására. E nélkül nincs eredmény. Kalassay Sándor. [Folytatjuk.] Vasárnapi iskola. Ének: 90. zsoltár. Imák, mint említve voltak. Olvasandó: I. Sámuel 81 : 1—18. Mindenki megtalálja azt, a mit keres. A liliszteusok újra megtámadták Izrael országát és Saul harcba szállott ellenök az ö vitézeivel. De miután Saul elfordult az Úrtól, Jehova sem segítette öt többé, most a liliszteusok arattak győzelmet az izraelitákon és megfutamodék Izrael népe a filiszteusok előtt és elhullának a seb miatt, Gilboa hegyén. Már a király élete is veszélyben forgott. Az ellenség megtámadta a király közvetlen környezetét is s a harc hevében elesett Jonathán a Dávid barátja is. Sa ul mikor látta, hogy már minden elveszett, megparancsolj fegyverhordozójának, hogy döfje át fegyverével. A fegyverhordozó azonban félt ezt megtenni: azért ö maga bocsátkozék a fegyverbe és rneghala.. Ilyen szomorú vége lett Izrael első királyának. Nagy és nemes volt a cél, amelynek megvalósítására elhivatott. A mig megtartotta a törvényt s betöltötte a parancsolatokat, aldig jól folytak napjai s az országa is virágzott. De mikor elfordult az Istentől, minden megváltozott. Saul élete tehát azt bizonyítja, hogy az ember azt a hivatást, amely • nek végzésére elhivatott, csak az Isten segedelmével érheti el. Aki vele munkálkodik az győzelmet arat. Nála nélkül csak kin, nyomorúság ez a földi élet, K. Mi lett Izrael első királyának a sorsa? F. Saját kezével oltotta ki életét. K. Kikkel viselt ekkor Saul háborút? F. A filiszteusokkal, a kik legyőzték Saul seregeit s magát Jonathánt is megölték. K. Hol történt ez a szerencsétlen ütközet? F. A Gilboa hegyén. K. Mi a Saul élettörténetéből a tanulság? F. Az, hogy az Isten törvényeit, parancsolatait meg kell tartanunk egész életünkben, mert csak igy érhetjük el célunkat. Saul és Jonathán halála. I. Sámuel 31. r. 1—13. v. Yan olyan ut, mely helyesnek látszik az ember előtt és vége a halálra menő ut. (Péld. 14. r. 12. v.) A Saul és a Dávid közti kibékülés csak részleges és ideig-óráig tartó TÁRCA. Kim Siistória. Hajdú Laciról, a hires fiskálisról szól ez az irás. Kunságon, Keviben lakott. Kuruc magyar volt testestől-lelkestől. A szabadságharcban a vitéz kunok hadnagya, hősiesen harcolt. Szabadságunk csillagának elhunyása után őt is halálra kerestették az osztrákok, de nem tudták kézre keríteni. Pedig sohasem ment túl Kevi kis határán. Egy Ízben már-már elfogták a zsandárok. De ügyesen kimenekült a városból s a mezőn kondással cserélte ki a ruháját. A zsandárok mindenütt nyomában jártak s a határ alatt éppen tőle kérdezték meg, hogy nem látta-e Hajdú Lacit ? — A tekintetes urat? Már hogyne láttam volna. Nemrégen ment erre. A kisújszállási dűlőn Karczag felé fordult, azt mondta, Debreczenbe tart- Még csodálkoztam is, hogy gyalogosan iparkodik olyan nagy útra, egészen Debreczenig. Mint a vak a garasnak, úgy megörültek a jó fogás reménységétől boldog zsandárok a becsületes útbaigazításnak, még szivart is adtak a szives kondás-legénynek. Ök meg mentek Hajdú Laczi után, egészen Debreczenig. Illetékes helyen be is jelentették, hogy helyes nyomon járnak. Az igazi kondás meg azalatt az országút mellett búslakodó avittas csárdában ivott, Hajdú Laczi ruhájában. Nagyot bámult a csárdás, mikor igazi vert aranynyal fizetett a szegény sorsú magyar. Van annak, aki adta, — gondolta magában a neki duhajkodott legény, mivel hogy megrészegedett a jómódtól, meg a cifra, szép gúnyától, mely paraszt testét takarta. Hogy aztán estéli harangszóra elvitték . a cserepárok Hajdú Laczi helyett, azon) mao-a a fiskális mulatott leginkább, mert hiszen tudta jól, hogy hamarosan szabadjára hagyják a gyámoltalan kondást. Hanem azért a Bach-huszárok rettegtek Hajdú kuruczságától. Örökösen a gyászmagyarok boszantásán járt az esze. Hazaárulóknak nevezte őket, mert hogy hivatalt vállaltak az elnyomatás idején. Paszomántos kis dolmánya kurucosan simult karcsú derekához. Betyáros, pitykés pantallót, vagy sujtásozott magyar nadrágot viselt. Pörge, darutollas kalapot csapott a fejébe. Ezüst fokosát soha el nem hagyta volna magától. A fískálisságot az ötvenes években nem folytatta. —r Becsületes magyar fiskális nem ragaszt kétfejUsasos bélyeget az iratokra! — Ezt mondogatta „Laczi bácsi“, a hogy a fiatalabbak szólitgatták Keviben. Sokszor megtáncoltatott egy-egy vitéz „Bach-huszárt.“ Kenéz Elek, Kunság kapitánya, az utolsó kun kapitány, kinek a hat kun város: Kevi, Kisújszállás, Karcag, Madaras, Kunszentmiklós, Kunszentmárton fölött hatalma és jogköre olyan volt, mint a megyékben ma a főispánnak, sokszor figyelmeztette Hajdú Lacit: — Laci, Laci, elébb-utóbb megkeserülöd a dolgot. Hagyj már békét szegényeknek. — Jó, jó, Elek. Még csak egyszer lesz dolgom velők. De azt oszt elvégzem becsületesen, magyarosan. Mindjárt gondolta Kenéz Elek,Ja kunkapitány, hogy valami nagyobb faja kutya - ságon töri Laci a fejét, de még se gondolta azt a kuruc históriát, amit most elmondok. Vasárnap történt. A hatvanas években, mikor szabadabban lélekzett már a magyarság; a mikor már itt-ott sóhajtani s panaszkodni lehetett legalább. Délelőtt, a hogy a templomból kijöttek a keviek, a téren rendesen meghallgatták, hogy mit „publikálnak?“ Úgy történt most is. Már-már oszladozott a népség, mikor a publikáló helyre lépett Hajdú Laci, a tekintetes ur. — Megálljatok emberek! Hatalmas hangját meghallották és meg ismerték. Kíváncsian kérdezgették egymástól, mig újból csoportosultak: — Mit akarhat a tekintetes ur? —Csak egy szóra, keviek. Hallgassatok meg! —Halljuk. Halljuk! — s már szinte követelték, hogy beszéljen. Délután két órakor minden becsületes, egészséges ember a községháza előtt legyen-Még azt se tudták, mit akar a tekintetes ur. de már rázuditották: —Ott leszünk!!--Mindenkinél legyen valami, jófajta ütőszerszám.--Lesz tekintetes ur! -- zúgták szinte lelkesedéssel a parasztok, mintha érezték volna, hogy valami nagy dolog készülődik.--A munka, lehet, hogy nagyon könynyü lesz; de lehet az is, hogy -- véres.--Nem baj, nem baj az sem!--Nem kell nekünk osztrák czopfos hivatalbeli. Letesszük valamennyit.-Éljen, éljen a tekintetes ur!-- Megértettek kentek!-- Nagj'on is, tekintetes ur! S ki hinné ma, hogy ily rövid, -- igaz, hogy tartalmas szónoklat, lázba hozta a kevieket. Alig is várták, hogy délután legyen-S ahogy hire ment a városban Hajdú Laci kikiáltásának, megijedtek, „Bachhuszárok.“ Nem mert kilépni egy se házából s amelyik tehette, a városból is elillant. A jegyző meg elment „Laci bácsi“-hoz. Könyörgött. Legalább engem hagyjon meg Laczibácsi. Hiszen én jó magyar ember vagyok,--Annál rosszabb, hogy mégis az osztrákot szolgáltad! S nem is kegyelmezett senkinek. Délután, mikor összesereglett a népség, fejszékkel, vasvilIákkal, kaszákkal, egyik másik egy-egy ócska, rozsdás karddal, vagy valami ősi fringiával, odaért Hajdú László uram is. Ősi kardja fényes csizmáját verdeste. Meg állt a népség .előtt, mint valami hadvezér. Zugó riadalommal s éljenzéssel fogadták a tekintetes urat, ki mindjárt a munkába kezdett:
