Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-07-30 / 31. szám
3 NEW YOKE, HAZLETON. TVILKES-BARKE, Éneit János Magyar bankár és közjegyző. Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátusi űgyvivőség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlűgy minisztérium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható. HPéixzelcet küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarékpénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja. Ha jó jeg'yelcet elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rotterdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajótársulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, Írjon hozzá árért. ^Kiállít mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bármilyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalommal és Írjatok hozzá árakért és levélboritékokért. Levél cim : John N é m e t h, 457 Washington St., New York. hogy menjen Betlehembe, mivel az ott lakó Isai törzséből választott királyt Izráelnek. Megparancsolta Jehova azt is, hogy a választottat Sámuel azonnal kenje királyá. Az agg próféta félt attól, hogy Saul életére fog törni, s meghallja, hogy ö máruj királyt kent fel Izráel uralkodójává Sámuel, a mint megérkezett Betlehembe áldozattételre hívta meg Isait és családját. Issai meg is jelent fiaival, Eliábbal, Abinádábbal, Sámvával és még másik négy fiával, de Saul ezek közzül nem választott. Derék férfiak, erős testalkatú embe rek voltak, de most már nem a termet határozott. Sámuel azért megkérdezte Isait: van e még több fia is? Isai a kérdésre igennel felelven előhívatta, a juhokat őriző Dávidot, kinek arca piros volt, szemei pedig tündöklők valának. Mikor Dávid megérkezett, az Ur tudtára adta Sámuelnek, hogy ö az, a kit választott és Sámuel királylyá kente Dávidot Izráel felett. Saul pedig nem tudta,hogy Jehova mást választott Izráel királyává. A mai szent lecke megtanít első sorban is arra, hogy az ember azt nézi, a mit lát, de az Isten azt vizsgálja, a mi a szívben vagyon. Sok embert sokszor érdemen felül ma gasztalunk, dicsőítünk s teljes elis méréssel vagyunk iránta, pedig alap jában véve gonosz, roszindulatu s nem érdemes arra, hogy csak egy szavát is meghallgassuk. Sokszor a kicsi, szerény embereket kik elvonulva élnek és munkál kodnak, bár az emberek előtt fel se tűnnek, Isten jutalmazza, mert hívek és igazak. Nem kell tehát kétségbe esnünk, reményeinket elveszítenünk, ha kicsinyek vagyunk,csak töltsük be igazán hivatásunkat. K. Saul után, kit választatott el Jehova Izráel királyának? P. Dávidot. K. Dávid, hol született, s kinek a fia volt? F. Betlehemben született az Isai családjából. K. Yolt-e Issainak több fia is. P. Volt hét. K. Hát miért épen a legkisebbet választotta az ur? F. Mert Isten nem azt nézi, a mit az ember. Nem a nagyságot, a hirt, a hatalmat, hanem azt, a mi a szívben vagyon. Sámuel felkeni Dávidot. I Sám. 16 r. 4-13 v. ,,Az Ur nem azt nézi, a mit az em bér, mert az ember azt nézi, a mi sze me előtt van, de az Ur azt nézi, a mi a szívben van”. (16 r. 7 v.) Izráel első királyának uralkodásá ban csalódtak. Az ember szemében látszhatott az szerencsésnek, Saul győztes volt a harcban, kiűzte a fis bukásukat senki nem könyezi ! A természet csak a benne uralkodó összhang által szép.. Ha össze-vissza véletlenül, s nem egy örök törvény szerim történnének annak változásai: bizonyára nem tanítana! De igy arra tanít, hogy mivel az emberiség is a természethez tartozik, az emberiség kebelében is összhangnak kell uralkodni s ezt az isteni törvény, a szeretet törvénye adja meg! Ki óhajtaná megcsufolni ezt a törvényt,? Senki, bizonyára senki!. .. Töltsük tehát be! * * * A természet templomban arra kívántalak tehát figyelmeztetni és tanítani titeket testvéreim, hogy le gyetek hálásak Istenhez, s teljesítsétek az emberi kötelességteket, a mint azt a szeretet törvénye parancsolja. Egyik a másik nélkül nem lehet... Csak az hálás igazán az Isten iránt, aki betölti a szeretet törvényét s viszont csak az cselekszi ezt, aki hálás az Isten iránt... Oh bár az ilyen tanulságok megmaradnának nálunk s táplálnák lelkünket az örök életre. Ámen. Vasárnapi iskola. Ének:134-ik zsoltár. Imák mint említve voltak Olvasandó I. Sámuel XVI: 4-14. Múlt heti leckénkből megtanul tűk, hogy Sámuel nem volt méltó arra a nagy tisztességre és hatalomra, a melyre Jehova emelte öt. Nem tartotta meg az Istennek parancsolatjait, ezért elvette tőle Jehova a királyságot. De még egy ideig várta az ur, hátha megjavítja Saul 'az ö utait, de hiába, Saul mindig haladt a lejtön lefelé. Utódjául Dávidot választotta az Ur. Dávid egyik legkimagaslóbb, legtöbbet emlegetett embere azó szövetségnek. Nevéről nevezik a zsoltárok könyvét is. Dávid betlehemi származású. Betlehem egy kis város, Jeruzsálemtől délre mintegy 5 mértf ildnyire fék szik. Racheltitt temették el s itt történt a Ruth könyvében elbeszélt megkapó történet is. Jézus születésé nek helye lévén örökké élni fog neve a történet lapjain. Sámuelnek azt parancsolta az ur, —Talán más helyre vagy hivatatalos? —Nem. —Nem, hát akkor természetesen el fogsz •jönni. —Ne számítsatok reátn, felelt Berti. —De hát miért nem jöhetsz? ‘—Okokat—haljuk az okokat, kiabálták, s két fiú lábánál fogva fel emelte s úgy kiabáltak, halljuk, halljuk! —Bertinek az arca lángra gyűlt, a mint látta a lármázó, izgatott arcú pajtásokat, szerette volna ha, nem kell beszélnie, de úgy érezte, hogy a folytonos zaklatás elkerülése miatt beszélnie kell. —No ha tudni akarjátok, szólt erős hangon. Nem megyekel, mert ezt a kirándulást nem tartom helyesnek. — Ah, hát te még most is dajkaságban vagy, jegyezte meg valaki. Bizonyosan van ott valakije, aki nem engedi jönni. —Berti csendesen kifordult a szobából. Ez többet meglepett s Berti még megállóit az ajtóban, hogy lás sa mi fog tovább történni. Csontos elkiáltotta magát: Játszunk pokert! —Henrik, szégyeld magad, szólt Korvin. Izgatott vagy, jobb lesz ha lefékszel. Henrik egy boros poharat kapott fel s a bort hii télén Korvin arcába öntötte, az erÖ<«i>b fiú fele melle kezét, hogy pofon üsse a vak merőt, de a h-dyett gallérját ragadta meg s egy erős lökéssel a szögletbe lökie. Csonios egy székre esett. Egy ideig elhallgatott s a fiuk már meg ijedtek, hogy valami lmja történt. De mikor felemelték, elkezdett kia bálni: megölöm, megölöm s Korvinra akart rohanni. —No-no Csontos, megnőttél nagyon már egy kicsit, de m-m egészen. Eredj birkózz, a magadhoz hasonló gyermekekkel. Nevetéssel, tréfával, végre kivitték s az ajtót becsukták. Berti már kívül volt. Már beakart menni a saját szobájába, de még a folyosón járt kelt. Szánta azt a fiút, a kit bent megtámadtak, s méltatlankodott azok ellen, a kik bár őre gebbek, még is gonosz tettekre vezetik azt, a ki fiatalabb náluk. —Menjünk szobánkba, szólt Csontoshoz résztvevöleg. —Nem tudok elaludni, felelt ez iz gat ottan. —Jer velem maradj nálam egy ideig! —Igen. , A fiú, a ki előbb nem tudta meg nyerni Berti érdeklődését, a ki nem volt előkelő megjelenésű ügyes, most mikor segítségre volt szüksége, teljesen megnyerte Berti részvételét. A legutóbbi pár órának az eseményei uj világot tártak fel ez egysze rü és tiszta eletü fiú előtt. Iszonyattal gondolt arra, hogy Henrik minden tartózkodás üélkül vett részt ennek a compániának minden tivornyáján és otromba tréfáiban. —Yan édes anyád? Kérdezte Bér ti, mikor vagy egy óráig együtt voltak. — Igen. Ö engedett el ide Korvin nal, mert nem volt más, a ki velem jöjjön. Anyám nyomorék s nem jö hét velem. —Nem tudom szeretné-e ezt a helyet, ha látná, hogy mik történnek itt folytatta tovább Berti izgatot tan. —Én tudom, nem szeretné. En nem hiszem, szólt Berti, oh de a beszéd olyan nehezére esett, a fénylő csillagok s az éjszakának a némasága azonban beszédre ösztö tönözte, én nem hiszem, hogy mi eleget gondolunk anyánitra, úgy érzem, hogy mi nem tudjuk mit óhajtanának ök, hogy cselekedjünk, vagy hogy milyenek .legyünk. 01 vastam, hogy valaki azt mondotta, hogy lehetnek barátaink, fiú és nö testvéreink, de anyánk csak egy van és egy lehet. Egy kis szünet következett s Henrik könnyekre fakadv a igy szólt. Berti, én nagyon rósz voltam az anyámhoz. És a fiú sirt, sirt Zoko gása megtörte az éjnek néma csendjét. — 1 — ......... ■1 ■ liszteusokat, leigázta az amelekitákat, egy sereg hőst gyűjtött mag% köré. A királyi udvar a művelődés s a közlelkésültség gócpoütja lett. Mindez a siker mellett bizonyít, as Ur szemei előtt azonban Saul nem volt mélt® a királyi pálcára, mert mind messzebb messzebb távozót az Úrtól, a maga feje szerint s ön maga ban elbizakodva kormányzott és nem az Isteni törvény szerint. Szive gonosz lett s tőle az egész kormányzati rendszer megbomlott. Sámuel aggódott Saul viselkedése miatt, ö Izráelt boldognak szerette volna látni. Az ember gyakorta csalódik igy. s ime az ur megáldja a rejtély titkár! Sokszor a keserűség napjai szebb jö vönek egyengetik az útját. Midőn Saul elmulasztá megtenni legszebb kötelességét, az Ur a kicsiny Betlehemben egy ifjút választott ki, hogy legyen népének vezetője. A betlehemi vének összerezzentek mikor körükben megjelenni látták a Jehova prófétáját. ,,Bókességes-e u te jöveteled?” kérdezték; mire őazt felelte: „Bókességes; azért jöttem, hogy áldozzam azúrnak”. Nem is csoda, mivel egy emberöltőn át Ítélte Izráelt s remegtek szigorúan igazságos itéletmondásától. Most is ettől ijedtek meg, megnyugvással vették azért szavait. Úgy kell élnünk—ez az első tanúság, hogy ne kell jen félnünk, akár az ur, akár az ö embere előtt is kell megállanunk. Mi történnék, ha az ur embere megjelennék valamelyik város népe körében, hogy hirdesse a rettenetesen igazságos Ítéletet* Yajjon hány vén állana elébe remegés nélkül? Vájjon készen volnánk-e arra, hogy félelem nélkül vezessük be lakásainkba, templomainkba, vagy a műhelyekbe? Mennyi nem az ö törvénye szerinti dolgot elkellene először rakni ö előle! Mennyi gyűlöl séget, irigykedést, gonosz szenvedélyeket, helytelen nagyszólást elkellene söpörni, hogy békességeson fogadhassuk az ur emberét! Pedig ö milyen keveset kíván* Igazságot, becsületes élet folytatást, hűséget, szeretetet. Ezekben találja kedvét az ur, az ur nem azt nézi, a mi az ember szeme előtt van, az ur azt nézi a mi a szívben van. Az Isai családjában volt bemutat va az áldozat, ö volt a város első em —No, én azt hiszem, felelt Berti, senkise lehet elég jó az édes anyjához. Tudom, én sem vagyok. De mondjuk, hogy ettől az éjszakától fogva meg változunk. Ha nem voltunk jók eddig, lehetünk ezután. —Megjavulok- megjavulok kiáltott fel Csontos, kitől ezt a lelki átalakulást ezen az éjszakán senki se várta volna. De az Istennek utai kiszámithatlanok. A két uj barát kezet adott egymásnak a fogadás tétel megerősítésére. Berti másnap reggel sokáig aludt. Csak a piknikre menők lármája köl tötte fel. —Gondolom, hogy Henrik már velők van, szólt ön magához nagysajnálattal, mert félt, hogy a fiú elfelejti anyját s újabb zavarba kerüL Később azonban Bertihez jött. —Haza megyek, szólott, ezelőtt senki se beszélt előttem az anyámról, senki se jutatta eszembe, hogy reá is kellene gondolnom. Haza megyek, s arra igyekeszem, hogy megédesítsem az életét, addig a míg velünk van, a mint tudod, te mondottad a múlt éjszaka. —Igen, szólt Berti, kezébe tartva barátja kezét. Eredj és ne feleddel! ígéretünket soha.-^Soha- soha! /
