Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-16 / 29. szám

M ^Eeg'jel en rr^.lrLd.en. cső­­törtödön.. SlöAiretési ár og^r éxrre: -S-inerilcá/toa. $£2- üvHo.gnya.rorszásTra- $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta .jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday hy the Miion Sentinel Fiiig Co Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Tanulságok. nincs hiba néitíül, úgy az egyes em­beri intézmények is magukban hord­ják a hibáknak s tévedéseknek a csiráit. De egy kis jóakarat, az eegy más megértésére való törekvés sok­szor nagy veszélyeknek veheti elejét. ’■In jól tudom, hogy vannak kö­zöttünk is elégedetlenek. De kérv­­kérem őket, hogy személyes érdeke iket, sérelmeiket hallgattassák élj akkor, a mikor a közügyről van szó. Jön idő, a mikor mindeneket szé­pen és békességesen ellehet intézni. lm itt a tanulság! Október havá­ban mi megyünk Toledoba! Alkalma lesz a magyarságnak arra, hogy a két v állásos szövetkezetnek a gyűlé­sét összehasonlítsa. Törekedjünk ar­ra, hogy' az összehasonlítás a mi ja­vunkra üssön ki s ami gyűléseinken ne legyen szerep engedve a zápto­jásnak soha. Kalassay Sándor. Nevelésügy Amerikában. Talán egy téren sem vagyunk annyinl hátramaradva a, többi nem­zetek mögött, mint épen ezen. Elszomorító jelenség, már vallási szempontból is, hiszen benne van szent köny vünkben, a bibliában: ,,E1 vész az én népem, mert tudomány nélkijl való.“ Tanulás, ismeretek szerzése nélkül a mai elöhaladott korban, csak kin az. élet. Olyan, mintha valaki a sö­tétségben botorkálna lámpás nélkül. A legegyszerűbb gyári munkásnak vagy iparosnak szüksége van tanú lásta, ha csak a boldogulás útját be neot akarja vágni maga előtt. Olyan egyszerű igazság ez, mégis milyen sok szüle vétkezik ellene és gyer­meke jövője ellen naponta. Az Egyesült Államokban élő ma­gyarok száma mintegy millióra te­hető. Ebből az iskolakötelesek száma lehet i millió. S ebből a 200,00«) gyermekitől vaué csak száz., vagy öt) vagy 10 is, a kit a szülei az. elemi iskolák elvégzése után tovább tanit­­j tatnak. A'an e olyan magyar szüle, ki azt mondaná gyermekének: sze­gény vagyok éde§ iiam, sok bajjal élem világomat, forró verejtékkel keresem a’mindennapi kenyeremet, de azért mégis meghozom éretted az |áldozatot, a mit taníttatásod köve' ! tel, mert azt akarom, hogy derék em­­j bér vál jon belőled, dicsekvése a ha- i zának, támasza az egyháznak. S ha 'majd öregségtől remegő kezeim nem I bírják többé a nehéz munkát, leg ! alább lesz, aki gondomat fogja vi­­] selniigaz gyermeki szeretettel! Van-e i olyan magyar szüle, aki igy gondol­kozik? Fájdalom nagyon kevés. Alig várja, hogy gyermeke az elei»i iskola né hány osztályát kijárja s rögtön be­fogja az igába, küldi pénzt keresni, nem gondolva, hogy ezzel saját édes gyermeke jövője előtt vágja be a: utat. Pedig milyen örömmel megy a gyermek az. iskolába, hogy szeret ta­nulni, fiatal lelkének nemes mohó­ságával szívja be tanítójától hallott szépet és jót s nem szomorü-e, mikor az, aki legközelebb áll hozzá édes apja vagy édes anyja akasztja öt meg a jóban. Hányszor megtörténik nagy­mosáskor, takarításkor, vagy egyéb­kor, hogy ha összegyűlik a házi do­log, hogy a szüle nem ereszti fiát vagy leányát az iskolába, mert kell a segitökéz odahaza. A kis gyermek sirva fakad, de hiába, az önző szülei akarat' elébb raló mindennél s a jóra törekvő kis gyermek forró könnyei belecsepeg­nek a mosógatóviz szennyes levébe. Oh édes magyar szülék ne felejt sétek el, hogy drága gyermekeitek jövőjét, — kikben eddig is annyi gyönyörűségetek volt, kik egyedüli támaszaitok lesznek az'öregség nap jaiban — csak megfelelő nevelés és oktatás által biztosíthatjátok. Ne fogjátok el gyermekeiteket az isko­lától, sőt inkább nektek, akik az ö szivükhöz legközelebb álltok, kell az ö neveltetésükről még áldozatok árán is gondoskodni. Sohasem felejtem el, pár hónappal ezelőtt meglátogatott tíffini lakáso­mon a toledoi ref. egyház érdemes kurátora. Estefelé elvittem magam mai a collegiumba, ahol az intézet növendékei épen szónoklati estélyt tartottak fényes közönség jelenlété ben. Az amerikai collegük szokása szerint, egy praktikus kérdést vitat­ták az Unió mellett és ellene tartot­tak érvelő beszédeket. A kurátor nr, ki maga is szép családdal biró ember véghetetlen érdeklődéssel hallgatta a lelkes szónoklatokat. Mikor vége volt az estélynek a kurátor ur csak annyit mondott: Hej, csak az én gyermekeim fiatalabbak volnának, 'rögtön beadnám őket e református collegiumbant Ki tudja, talán van azok között, kik e sorokat olvassák olyan édes apa vagy édes anya, ki szeretné gyer­mekét tovább neveltetni, de fél a költségtől, vagy a bizonytalanságtól, ha van ilyen, csak forduljon hozzám egész bizodalommal és én, ki magam is Tiffmben amerikai egyetemen ne velkedtem s ismerős vagyok a viszo nyokkal, a taníttatás költségeivel, szívesen szolgálóké tekintetben rész­letes felvilágosítással bármely szü­lőnek, ki hozzám fordul tanácsért gyermeke neveltetése végett. 'Tiffin, 0. Harsány! István ev. ref. lelkész ll. RáKócy Fereiicz élele. Irta: Kalassay Sándor. (Folytatás.) A történelem azt az összejövetelt, amely 1707 május 81 -én kezdődött meg a sajó-körömi mezőn, ónodi or­szággyűlés néven ismeri. Az ónodi országgyűlés egyik legnevezetesebb összejövetele volt azoknak, a kik Rákóczi Ferenczczel együtt Magyar­frelige: “Más kárán tanul az okos.” Lapunk múlt számában megemlé­keztünk a Sz. M. M. P. szövetségnek Toledobajn tartott konvenciójáról s kijelentettük, hogy a tudósítások beérkezése után még visszatérünk erre a konvencióra és annak lefolyá­sára. Most előttünk vannak a hivatalos és nem hivatalos tudósítások. Egy­mástól —a szerint ki minő pártállás­hoz tartozik — különböznek ezek, de azt kétségtelenül megállapítja mindenik tudósító: hogy a szövetség kebelében ádáz viszály dúl s a vi szálkodás élén papok állanak. A lelke fáj az embernek, mikor e­­zeket olvassa. Mi nem tekintjük eb­ben a szövetségben ez alkalommal a vallást, hanem azt, hogy ez is egyik erős vára volt a magyarság szervez­kedésének, csoportosulásának. Az utóbbi időben nagyon szép virágzás­nak, dúlt, de úgy látszik, most meg­akad fejlődésében, sőt az sem lehe­tetlen, hogy a szövetkezetben niara­­kodó két párt külön szakad s nem lesz egy erős, hanem két gyenge róni. kath. szövetség. Ha tisztán, mint kálvinista ember szemlélném a j dolgoknak ezr a szomorú folyását, úgy talán nem is törődném vele. De mint magyar embert végtelen bánt az a gondolat, hogy ellenségeink kacagni fognak rajtunk, sőt a mi több, kivetik hálójukat, a szétszóró­dott tagok után és ismét csak veszí­teni fog a magyarság. Nem keresetű, nem kutatom, me­lyik pártnak van igazsága De az bi­zonyos előttem, hogy a krisztusi sze retetnek-egyetlen egy sugara se ra gvogott a toledoi konvención. Lehet, hogy a határozatok jogosak, igazsá­gosak. alapszabály szerint valók, de nincs bennük szeretet. Azokból pe dig, a kik elítéltettek, hiányzik a keresztyéni önmegadás s feledik, hogy a ki magát megalázza, az fel magasztaltatok. Mindkét részen hiba van s a tünetek már azt mutatják, hogy a seb mélyen beleetre magát a testbe s többé azt könnyű szerrel már nem lehet begyógyítani. Kés, operáció szükséges." Vájjon hogy si­kerül ez a műtét? Mi kívánjuk, hogy sikerüljön. Volt idő a mi egyesületünk kebe­­ben is, a mikor viszályok dúltak. Volt idő, a mikor közöttünk is vol­tak olyanok, a'kik szelet vetettek és vihart arattak. Egyesületünk sokat szenvedett e miatt, pedig itt meg volt a szeretet, a bocsánat, az önmeg adás és megalázkodás is! Tanultunk már a saját kárunkon. Most tanul­junk a más kárán. Szeretet s békes­ségre való törekvés kormányozza a közügyben minden lépésünket és gondolatainkat. Hiszen ha szeretet nincsen bennünk, csak olyanok va­gyunk, mint a pengő érez és zengő cimbalom. Lehet, hogy vannak hibák nálunk is bizonyos, hogy a mint ember, ország szabadságáért küzdöttek. Ha­sonló volt ez a régi magyar ország­­gyűlésekhez. A rendek és a követek cselédjeikkel együtt a Sajó partján elterülő mezöségen táboroztak. Maga a gyűlés is sátorban volt megtartva. Istentisztelet után, Telekessy 1st ráa egri püspök üdvözölte Rákóczit, ki köszönetét mondott a megjelent ren­deknek. A gyűlés pár napig csend ben folyt. Nyugodtan meghallgatták a nagyszombati békekövetek jelenté­seit. De mikor a katonai adó került tárgyalás alá, a hangulat izgatottá vált, a melyet még jobban elmérgesi­­tett Bercsényinek a turóczi követekre Rakovszky Menyhértre s Okolicsányi Kristófra történő hivatkozása. így a turóczi ügy épen a legroszabbkor ke­rült tárgyalás alá. Turóezmegye 1707 jan. 27-én gyű­lést tartott. E gyűlésen egy körira­tot készítettek, illetve fogadtak el, a melyet egy emlékirat kíséretében a többi vármegyékhez is elküldöttek. E köriratban: erősen megtámadják; magát Rákóczit is s,,előadják mind­azon roszakat, melyek a- háborúból eredtek. Túlságos színekkel festették; a tábornokok s katonák kicsapongá­sait s felszóliták azokat, hogy velük egyesülten közakarattal igyekezze­nek ezen ba jok orvoslását kitalálni, melyek forrása nagyobb részint csak egyes emberek érdekéből ered.“ A megyék nagyobb része bizalmá­nak jeléül a fejedelemnek küldötte meg a körlevelet. E miatt a körlevél miatt óriási vihar támadt. Rákócá felhívta Turóezmegye követeit, hogy igazolják magukat. De a helyett, hogy védekeztek volna, hogy elis­merték volna tévedésüket, még azt kezdették bizonyítani, hogy a vádak, igazak. A fejedelmet nagyon bán­totta a dolog s keserűen fakad ki. „Édes nemzetem, hát ezt érdemeltem sok szenvedés, hazám ügye mellett való fáradságom után? Vagy öljetek, meg, vagy nyeljen el a föld, ké­szebb vagyok az ország egyik szeg­letében megvonnom magamat, mint­sem remélt köszönet helyett tyran­­nusnak mondatnom.“ Erre Senuyei István a törvényes eljárás megindítását követelte, de a turócziak ez ellen is tiltakoztak. Rá­kóczi ekkor követelte, hogy a ren­dek adjanak neki elégtételt. A szörny üizgatottságban azonban senk i se tudta megtalálni az elégtételadás­nak a formáját. . Azért a zajt, mely a fejedelem beszédét megelőzte néma csend váltja fel. Rákóczi azt gon­dolta, hogy a rendek hallgatása a turócziak eljárásának helyeslése, az§rt fájdalmasan jelenti ki: „Nincs más hátra, mint letenni azt a méltó­ságot, melylyel a szécsényi gyűlésen ruháztak fel a rendek s visszavonulni erdélyi fejedelemségembe . .“ a feje delem szavait ismét csend követte, ö pedig felállott. „Ezt érdemlettem tőled oh haza“ — kiált és távozni készült. Ekkor fokozott mértékben tört kiű a zivatar. A szenvedélyek lángja^

Next

/
Thumbnails
Contents