Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-15 / 3. szám

hitelveihez ragaszkodnunk kell. E téren lesz igaz a Jézus mondása: “A ki nincs velem, ellenem van az” Ez lehet, hogy azok szemében, a kiknek hitelveik nem erős meggyő­ződésen alapulnak, kiknek vallásos meggyőződése nem kősziklára épült: elfogultságnak tűnik fel: de hiába, én kálvinista vagyok s nem tartom helyes dolognak azt, ha valaki bár­minő eszközt szabadnak tart az ame­rikai ref. magyarság lelki üdvének az előmozdítására. És itt álljunk meg egy kicsit! Az amerikai magyarság, ha honta lanná lett is, nem lett vallástalanná, hitetlenné. Legalább nagyobb rész­ben nem. Sőt én előttem úgy tűnik fel, mintha áldozatkészsége megnő, vekedett volna, Épen azért teljesen elitélem ama felfogást, a mely né­pünket elveszettnek s igy minden á­­ron, minden módon megmentendö­­nek tartja. Az amerikai magyarság általában, különösen pedig a mi szempontunk­ból nézve, a mi hittestvéreink nem rosszabbak, mint az átlagos ameri­kai. Sőt merem állítani, hogy ha nem olyan kegyeskedök és szemfor­gatók is, mint sok amerikai: igaz vallásosság tekintetében mintaképül szolgálhatnak. Áldozatkészségük pedig páratlan. Mert e tekintetben amaz özvegy asszony a minta kép, a ki a perselybe dobta minden szegény ségét. Az isten előtt annak a munkás testvéremnek áldozatkészsége, a ki 5 centet dob a perselybe, többet ér, mintázok adománya, akik arany­pénzeket dobhatnának, de nem dob nak, csak ezüstöt. Az amerikai ref. magyarságnak tehát nincs arra szüksége, hogy kí­vülről jövő befecskendezések tartsák fel benne az életerőt: megél magában is s azok, a kik elestek, gyógyulást, orvoslást találhatnak egyházunk ke­belében is. Azért én most is czak azt mondom testvéreimnek: A hitben álljatok meg! A mi nálatok vagyon, tartsá­tok meg! Szerk. megálló szánra mutatott. A szánból egy szép, sudár termetű fiatal nő szállt ki, a kocsis pedig két bundá­ba, ködmönbe, dunnába göngyölt va lantit emelt le utána. —Rózsám__ édes feleségem! —Lászlóm .... én édes uram!— tört ki két szívből fakadt sikoltás s Csajágh hadnagy meg az édes felesé­ge összeborultak szótlan remegéssel, mint két virágos ág. Az öreg kocsis ez alatt kigöngyöli­­tette a bundákat, ködmeneket és a dunnákat. Hát az egyik motyóból, mint a rózsabimbó a levéiburkából, a piros pozsgás képű Gyurma tűnt elő, a másikból meg a nevető szemű Pétiké bujt ki. —Fiaim .... édes kis angyalaim!— kiáltott Csajágh hadnagy örömtől, boldogságtól reszkető hangon s sze­líden kibontakozva felesége, karjai­ból, ölébe kapta a két kis csodálko­zó gyermeket s ölelte, csókolta őket végtelen gyöngéd szeretettel. A kurjongató vitézek látva e szo­katlan, kedves jelenetet, csendesed­ni kezdőnek. —Szakasztott olyanod, mint az an­gyalok, — mondá valamelyik vitéz— teremt’ucscse olyanok---­—Az ám ni .... angyalok.... belli lehemi angyalok. . .. —járt szájról­­szájra és nagy, mély csöndesség tá­madt egyszerre. A vad lárma, az átok, a harag hangjai elnémultak s a béke, a sze­retet lelke lengett a tábor felett; szinte hallani lehetett szárnya suha­­nását---­A tábori pap mély, ére-zengésü hangja törte meg a csöndet s a mint rázendítette, egy szivvel-lélekkel zengték utána a marcona vitézek az áhitatos karácsonyi zsolozsmát: Krisztus urunknak áldott születésén, Angyali verset mondjunk szent ünnepén, Mely Bethlekemnek mezejében régen, Zengett ekképen.... Lamperth Géza. Nálunk mindenféle kályha kapható, de a legjobban a JEWEL kályhát ajánlhatjuk. A Jewel nem kerül többe, mint más kályhák, de a ki ezt használja, pénzt takarít meg, mert ez kevesebb szenet fogyaszt, mint bármely más melegítő és fütő kályha. Ajánljuk a JEWEL féle gyártmányokat a nagy közönségnek, me) t hosszú tapaszta­latból tudjuk, hogy a fentebbi állí­tás igaz. Kapható Clevelandban Gedeon JánoS vaskeresKedésében. So. Woodland flue. Mm, o. » Phone Cay. 60tí M. Bell East 1284 F. ÍJ :~y 'y'jy'y íy yy SF'y ÁmÍe y 'y'y ^ Vasárnapi iskola. Illik Tanítás. Jan. 18. 1. Ének: 54 ik Dicséret . 2. Tanítás előtti ima. 3. Az úri imádság. 4. Az'apostoli hit formája. Olvasandó Mózes I. könyve III. rész. Mikor Isten az első pár embert, Ádámot és Évát elhelyező a paradi­csomkertbe, megparancsolta nekik, hogy egy fának a gyümölcséből ne egyenek. A jó és gonosz tudásának fája volt ez. De alig, hogy elhang zott az isteni jjarancsolat, feltámasz­totta a kísértő az asszony szivében a vágyat s ezt folytonos csábítások­kal addig fokozta, a mig Éva el nem bukott s el nem esett vele Ádám is. Az Urnák első parancsolata iránt sem tudtak engedelmességgel visel­tetni, ezért magukra vonták az Ur­nák haragját, tettük méltó büntetés­ben részesült. Az embernek fáradsá­gos nehéz munkával kell megszerez­nie a földi élet szükségleteit. Szen­vedésnek. nyomorúságnak, fájdalom nak vettetek alá az emberiség az en­gedetlenségért. Uralkodóvá lett fe­lette a halál s ‘a mi a legnagyobb büntetés volt, elveszítő lelki tisztasá­gát s az ártatlanságot s a bűnnek, a kísértének szolgálatába állott. Ádám és Éva vétke kiterjedt az e­­uész emberiségre s úgyszintén a bűn­­tetés is. Ezt kívánja az Isten igazsága! De ha Isten igazsága szigorú, ir galma meg véghetetlen . A mikor büntet, akkor is áld. A munkálko­dás az emberiségre nézve a legna­gyobb áldássá változik. A ki mun kálkodni szeret, az megtalálja a bol­dogságnak a forrását. A szenvedések lelohasztják a lelki kevélységet s ar­ra ösztönöznek, hogy higyjünk amaz örök biró igazságos Ítéletében. És Is­(f.) Bűnt. (k.) Mi hát a bűn? (f.) Engedetlenség az Isten paran­csolata iránt. (k.) Mi csábította az első pár em­bert a bűnre? < (f.) A sátán kigyó. A gonosz vágy és kívánság. (k.) Mi lett a bűnnek következése? (f.) A büntetés. (k ) Miben állott ez a büntetés? ■ (f.) Abban, hogy uralkodóvá lett az ember felett a bűn és ennek zsold ja a halál. (k.) Mi világította be az emberi­ségre szakadt sötét jövőt? (f.) Az Urnák amaz Ígérete, hogy küldeni fog az emberiséghez egy szabaditót, a. ki megtöri a sátán kí­gyónak fejét. —A lecke begyakorlása után éne­kelendő a fentebb jelzett ének: el­mondandó az úri ima, az apostoli hitforma s a tanulás utáni ima. ten, mikor az emberiség a legsöté­tebbnek látja a jövendőt, mikor el csügged s csaknem kétségbe esik, akkor támasztja fel a hívők előtt a reménység csillagát. Megígéri, hogy az asszonynak magva meg fogja tör ni a sátán-kigyó fejét. (k.) Milyen állapotban élt az em­­| bér a paradicsomkertben? (f.) Igen boldog állapotban. (k.) Zavarta e valami ebben a- bol­dogságban! (f.) Igen, az Urnák egy parancso j lata. (k.) Mi voll ez a parancsolat? (f.) Hogy ne[egyenek egy fának a gyümölcséből. (k.) Megtartották ezt a parancso latot? (f.) Nem, hanem ettek a fának a gyümölcséből. (k.) Mit követtek el tehát? Pál apostol Thessalonikában és Bereában. Csel. 17. r. 1—12 v. Thessalonika, volt a második inis­­sioi központ, körülbelül száz mért­­földnyire Filippitöl, a legnagyobb város Macedóniában. Az apostol úgy gondolkozott, hogy ha a keresztyén­­ségnek megveti a talajt a nagyobb központi helyeken, ezekről könnyeb­ben terjed a vidékre az evangyéliomi világosság. Thessalonikában “három szombat nál tovább” időzött. Ott prédikálha­tott 3 vagy hat hónapig. Ez alatt vi­rágzó gyülekezetei szervezett, ké­sőbb erre a helyre két levelet isiit. Ismerkedjünk meg az apostol itt végzett munkájával. Először a zsinagógát kereste fel. A zsidóságban természetes előkészüle­tet talált és várt. hogy hirdesse az e vangvéliumot, amaz örvendetes ize­­netet. A zsidók ösmerték a törvényt és a prófétákat. Ápolták a messiási reményt és igy megérthették az a­­postolok prédikálását. Úgy de a ró­mai birodalomban sokfelé épült zsi­nagógákba a vallásosabb érzésű po­gányság is bejárt, némelyek külső leg alávetették magokat a mózesi törvénynek, mások nem; ezeket ke­gyes emberek, “proseliták” név a­­latt emlegették. Ez az elem szolgált mintegy hid gyanánt az evangyéli­­om számára, hogy a zsidóságtól el­jusson a pogányság szivéhez is. Pál tanításai közben az Írásokat olvasta. Hogy értsük ezt? Hiszen ek­kor még nem volt megírva az uj-tes­­tamentom. Az 6 szövetségi Írásokat olvasgatták. Az írásokból vett érve­léssel erösité meg az apostol az ö ta­nítását s mivel az ó-testamentom is­teni eredete felöl nem kételkedett a zsidóság, ez lett természetes kapocs, ez kelté fel a bizalmat a hallgatóság­ban az apostol tanításainak igaz vol­ta iránt. Az ö prédikálásának az volt a lé­nyege, hogy Krisztus, kire várako­zott a zsidóság, kiről előre szóltak a próféták, szenvedett, meghalt, de fel támadott halottaiból. Ezt nehéz volt elhinni a zsidónak, mert ez földi Messiást, hatalmas uralkodót várt, a ki nemzetét felszabadítsa elnyo­mott helyzetéből. A keresztyén pré­dikátornak az az első feladata olyan hallgatósággal szemben, hogy bebi­zonyítsa, miszerint a zsidóság messi­ási várakozása igen helytelen célra irányult, hiszen a próféták is úgy jó­solták meg, hogy a Messiás szenved­ni fog és meg is hal s csak az után trónol örökké. Miután a Messiásról táplált balvéleményt is megváltozta­­| tá, a második lépés volt, hogy be­bizonyítsa, miszerint a názárethi Jé- 1 zus az Isten Krisztusa, azaz felkent­je. Ezt azzal bizonjitá, hogy felmu­tatta Jézus életét, mint a mely min­den részében meg volt jövendölve, a születésétől a menybemenetelig, az ó testamentomban. Máté evangyéli­­oina azzal a szándékkal Íratott, hogy bebizonyítsa, miszerint Jézus életé­ben ős halálában töltek bé a jövendő lések. A pogányság előtt, mint a kik. közt nem volt meg a messiás várása, a keresztrefeszitésnek és a feltáma­dásnak már más jelentősége volt. S milyen hatása volt a Pál tanítá­sainak? Thessalonikában négy párt volt, a kikre különbözöképen hatott. A zsi­dók közt voltak, a kiket meggyőzött s a kiket makacsakká tett, a görö­gök közt voltak nemesebb érzésű, vallásos lelkek, a kik hittek s velők szemben volt a nagy tömeg, a kik egyáltalán nein törődtek az evan­­gyéliomtnal. A makacs zsidóság e hitetlen tö­meggel együtt le akarta rontani az apostol tanításainak hatását, azon­ban a hivő zsidóság és a megtért gö­rögök megalkották ott együtt a ke­resztyén gyülekezetét. A zsidók ré­széről jövő üldözés hasonlatos volt a régiekhez, városról városra mentek Pál és társai után. Végre eljutottak ahhoz a házhoz, a Jason házához, a hol Pál tartózkodott s a hol tanított is, miután a zsinagógában nem hall­gattak reá. A tömeg ezt az embert és valami atyafiakat a városi tanács e­­lé hurcolta, ezt kiáltván: “Ezek a­­zok, kik e világnak állapotját felfor­­ditották és most imhol vágynak. “ A vád hamis volt s mégis nagy igazság voltbenne. A merre az evan­­gveliom hirdetői megjelentek, for­rongást támasztottak, de nem azért, mert ök a békességet nem kedvelték, hanem mivel a világban a bűn mesz­­szj eláradott. A keresztyén élet ez ellen kezd harcot, megváltoztatja a család, a társadalom addigi életfo­lyását, a kormányrendszert, a felü­letes erkölcsi felfogást. Itt már igaz. a Jézus mondása: “Nem azért jöt­tem, hogy békességet bocsássák a földre, hanem fegyvert.” Csakhogy ez a forrongás nem erőszakos, s nem rombol, hanem lassan épít s üdvözít. A bünterhelte világ romjai fölé uj eget és uj földet épít, melyben la­kozik az igazság. A második vád ez voltr “Mind­nyájan a császár parancsolati ellen cselekesznek, mivelhogy más királyt mondanak lenni — a Jézust.” Ez a mondás meg igaz volt s mégsem volt igaz. Mert az apostol nem földi király­ról s nem e világból való birodalom­ról beszélt, hanem lelki királyról s az ö országáról, a mi létezhetik a vi­lági hatalommal együtt épen úgy, mint él a lélek a testtel. Ámde az é­­retlen tömeg ezt nem tudta felfog­ni. A tanács Jasont s az atyafiakat ugyan nem bünteté meg, Pál azon-

Next

/
Thumbnails
Contents