Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-21 / 21. szám

IV vfolyaiii. 21. szám. Bridgeport, Conn., 1903 Május 21-án Felelős szerkesztő: '.ECJüLi.a-ss.s.'sr sándoe bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közle­mény az ő címére: (Jor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldeni-“ , ÜMEBIKiLI Be-sr. itWeT , r’astor oi ^'íS.ei. Church, Cor. Ho ../e. & Pine st. Bridgeport. (Hungarian=American Reformed Sentinel.) FIGYELEM! IF'öm.-u.zilsa.tái.rsialc: KUTIIY ZOLTÁN new-yorki 1 ■ , és (lelkészek VIRÁG ISTVÁN trentoni ref.) Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő cimére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Brid-g-eport, Oon.iT.. —---------------------------------------------ILv^egrjelen. 32Q.in.ő.@n. cgö­töitöl^ön.­Előfizetési ár egry érre: Amerikába $2. lAag-yarországra $2.50. Az Amerikai Hagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the riQIHH l, Cor. Howard Are. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Áldozó csütörtök. * Áldozócsütörtök a Jézus mennybe menetelének emlékünnepe, az a nap, a mikor a világ megváltója, Jézus elvette mennyei Atyánknak kezéből az öt méltán megillető jutalmat. Azért a sok szenvedésért, a melyen Jézus földi életében átment, azért az önfeláldozó szeretetért, a melyet az egész emberi-nemzetség iránt tanúsí­tott: csak a megdicsöittetés lehetett az igaz jutalom. Jézus halálával bizonyságot tett a mellett, hogy az Istennek örök vég­zését kész betölteni. Feltámadása ál­tal legyőzte a bűnnek büntetését, a halált s mennybe menetele biztosit bennünket arról, hogy ha az Ö nyom dókáin járunk, ha az Ö parancsola­tait megtartjuk: mi is bevittetünk ama hajlékokba, a melyek megké­­szLtettek a mi számunkra, a világ fundiunentomának a lelvettetése e lőtt. Jézus igazán betölté hivatását s ha valóban s igazán az Ö követői aka runk lenni s ha méltók akarunk len ni ama jutalomra, mely ö érette, Is t nnek atyai kegyelméből adatik ne künk: úgy törekedjünk mi is arra, hogy betöltsük hivatásunkat. A tűi Megváltónk, Mesterünk nem sokat kíván mi tőlünk. Mennybe menetele előtt megmu­tatja alapját annak, hogy miben áll az Ö igaz követése. Azt kérdezi Pétertől: Szeretsz e engemet? s csak miután Péter három szór is megbizonyitja szóval az irán ta való szeretetet: hívja öt, “kövess engemet!“ Annak tehát, a ki Jézust igazán akarja követni, szeretnie kell Öt. Ezt kívánja a Jézus mi tölünk! De szeretjük e öt igazán? Nem. Lépten, nyomon elfeledkezünk Ö róla, törvényeiről s nemes példaadá­sáról. Pedig Ö mais velünk van. “Nem liag\ lak titeket árván, megtérek ti hozzátok.” Ez volt a Jézusnak tanítványaihoz intézett búcsú szava. És Ö megtért hozzájuk s ma is azokkal van, a kik hiv és igaz tanítványai. Boldog az, a ki az olajfák hegyén áll, s ott megérti az angyalok szavát. ,,Az a Jézus, a ki tőletek elviteték^a mennybe, azonképen jön el hozzá­tok, a miként láttátok ót felvitetni. Jöhet az ilyen keresztyénre csapás, nyomor, szenvedés, kipróbálhatja rajta a sátán minden furfangos kí­sérletét: ö erősen megáll, tudván, hogy csak az, a ki végig megmarad, üdvezül. De fájdalom, még ma is nagyon kevés az ilyen emberek száma. A vi­lágon élő emberiség legnagyobb ré sze csak a Golgotha keresztjéig tud ja követni a Jézust, de már oda, a hol az ö isteni lényéről van szó, nem tud elhatolni. A nyitott sir, a menny be menetel története: üres legendává válik előtte. Pedig annak, a ki meg­áll a Golgotha keresztje alatt, a ki át tudja gondolni a Jézus egész földi életét, sok nagy szenvedését: nem volna nehéz eljutnia arra a követkéz tetősre sem, a mely a Jézus életéből természetszerűleg folyik. Ha ö n^m volt bűnös, a mint ezt legfőbb itélö bírái elismerték; ha a pogány százados, a ki a keresztyé­nek őrizetére volt kirendelve: igy só hajthatott: “bizony ez igaz ember volt.“ Minő alapon lehet megtámad­ni a feltámadás és mennybemenetel keresztyén tanát? Örök erkölcsi törvény: “a jók meg jutalmaztatnak, a gonoszok bünte­tést szenvednek.“ Jézus szenvedett, mint még senki ezen a földön, de nem önmagáért, hanem mi érettünk, emberekért. így ö nála a szenvedés, a halál is erény, jó cselekedet: s az igazságos Isten Ítéletében még a gyarló földi értelem is csak akkor nyughatik meg: ha Jézust inkább megjutalmazza, mint a földi embe­reket! Ez a jutalom: az ö megdicsőülése, mennybemenetele! Az igaz keresztyén emberre végte lc-n megnyugtató erővel hat az áldo­zó csütörtök története. Ha Jézus jií tál inat nyert, mi is jutalmat nyei l ünk kegyességünkért. Ez a tudat ösztönöz a jóra még akkor is, a mi kor azt látjuk, hogy “az igaznak it ten ö nyavalyája sokasul.“ Ez a hit képezi legszilárdabb alapját a társa dalmi rendnek, a tiszta erkölcsiség nek és erényes életnek. E nélkül fel fordulna a világ rendje. Örökös zűr zavar uralkodnék a világban. Hivök! Álljunk meg azért gondo latban mindenkoron az olajfáknak a hegyén. y—r. A nők munkájáról Irta: Pauer Irma. „Munkálkodjatok mig nappal vagyon.” Olyan sokszor volt már alkalmunk hallani és szólani mind azokról a ba­jokról, amelyek orvoslást várnak, hogy ezek a szavak talán csak visz hangjai lehetnek azoknak, amelyek már anynyiszorl és annyiszor elhan goztak. Ha tehát én ezeket újból fel hozom, csak az a célom, hogy belás suk végre, nem elég szólni és hall gatni róluk, hanem tennünk is kell valamit. Kezdve a legfelsőbb köröktől, egé­szeit a legalsóbbakig, mindenütt ké­szek helyben hagyni és meg erősíteni azt, hogy rósz a világ, rosszak az etil berek és nagy a nyomor. Az orvoso­lást illetőleg azonban már a legkü­­íömbözöbb véleményekkel találkoz­hatunk, kivéve azokat, akik Kain nal együtt mondják: ,, a vagy őriző je vagyok-e én az én atyámfiának?” Sajnos, az emberek mindenben csak a testi nyomort látják s in nen van az, hogy ha egy szegénynek egy kevés anyagi segélyt nyújtanak és neliáÁy jótékonysági egyletnek tagjai, akkor olyan jóknak képze­lik magukat, hogy Megváltóra nin­csen is szükségük, pedig az Ur sze­meivel nézve egészen másként áll a dolog. Az Ur Jézus hallgatóinak azt mond ta: Keressétek először a Mennyek­nek országát s tanítványainak csak azt a megbízást adta, hogy tanítsa­nak és gyógyítsanak. Ö maga pedig mindig először a betegnek lelkét gyógyította, azután a testét; először prédikált s csak azután gondosko­dott a test táplálására szükséges kenyérről. Vájjon ne lépjünk e mi is az Ö nyomdokaiba? Sokan, nagyon sokan nem tudják megérteni a Lorántffy egylet épitö és mentő munkáját, de meggyőződé­sem, ha ezekről a dolgokról komo lyan gonolkoznak, akkor kell, hogy világossá legyen elötük ez is. ‘Nézzük csak a viszonyokat a kü­­lömbözö társadalmi osztályoknál, Minden ember magasabb színvona­lon akar állni, mint a mely öt tény­leg megilleti. Egy szegény munkás olyan háztar tást igyekezik vinni, mint egy hiva­talnok, gyermekeit is tekintet nél­kül aria, van-e hozzá tehetsége vagy nincsen úgy törekszik tanítani, hogy nagy ur legyen belőlük. Egy alkalmazot t vetekszik a főnö­kével, egy cseléd leány a házi kis asszonynyal vagy asszonynyal s ha mind ennek mélyére hatolunk, azt fogjuk találni, hogy ez mind azért van, mert nem tanulták meg az Ur Jézustól, hogy ö szerény és alázatos volt. Szóval szivünk és lelkünk tá vol az Úrtól, a sátán kezében van s igy teljes igyekezetük oda irányul, hogy minél kényelmesebbé és ked­vesebbé tegyék ezt a földi életet, mert hiszen biztos reményük a jövőre nézve nem lehet. Pedig a helyzet ez: legyen egy fo­golynak bármilyen szép és kényel­mes a cellája, azért még is csak fog­va tan s ha az a bilincs aranyból van, mégis csak szőrit. Ezekből is láthatjuk, mennyire szükséges első sorban is arra töre­kednünk, hogy az emberek felszaba­duljanak a bűnnek rútságából s az­után minden egyéb is utánna fog kö vetkezni. \ Mielőtt azonban ezt tennök, kér­dezze meg ki ki önmagától, hogy ö már felszabadult e? Magáénak vall hatja-e máraz UrJzusts tudja-e egészen bizonyosan, hogy az Ur azö bűneiért meghalt, mert ha ez igy van, akkor nincsen mulasztani való idő. Egyik nap a másik után zinte ijesztő gyorsasággal múlik s nem tudjuk, hogy meddig tart még szá­munkra a kegyel ni! ideje, az az idő amelyben meg engedi nékűnk az Ur, hogy mig egyfelől magunkat át és át szentelhessük az útnak Szent Lei­kétől, másfelöl kincseket gyüjthes­­sünk oda fenn, melyet séma rozsda, sem a moly meg nem emészt. Az Ur Jézus mindenkit, aki meg­hallotta az Ö hi vers za iát és jött, azu­tán küldi is, hogy hirdessen mások nak is mindent, a mit az Ur ö rajta cselekedett, és hogy az a kegyelem melyet ö.elnyert, mindenki számára készen áll. Ha pedig az Ur küld, akkor né­­künk feltétlenül engedelmeskedni kell, különben azok között a gonosz szolgák között fogunk találtatni; a­­kik el ásták az ö uroknak pénzét. Lehet, hogy egyik másiknak közülünk olyan megbízást ad, hogy azt a nagy szabadulást a Jézusban férfiaknak is hirdesse, de rendes kö­rülmények között a nők hivatása az hogy a nők között munkálkodjanak. Fáj a szivünk, midőn az utcákon látunk szegény beteges kinézésű asz szonyokat, karjukon gyermekekkel újságot árulni, de ha annak kiindu­lási pontját nézzük, akkor a legtöbb esetben itten is azt fogjuk látni, hogy az mind azért van, mert egész életükben nem engedték magukat az Úrtól vezettetni. Munkás és cseléd leányok egy­aránt, készpén. ükét legtöbb esetben viszonyaik és körülményeikhez nem illő díszes ruházatra költik, szabad idejüket pedig olyan helyen töltik el, ahol az Úrról semmit se, a világ­ról annál többet hallanak, megismer kednekfiatal emberekkel, akik szel­lemi tekintetben vtelük egy színvo­nalon állanak s azután ha össze ke­rül egy ilyen 1 ár, természetesen bol­dogság nem lehet. A férti továbbra is mulatni szeret és talán találkozik olyan növel, a ki még jobban meg­tetszik neki, családját elhanyagolja, kész a bűn és nj omor, vagy éppen ellenkezőleg is állhat a dolog. Más eset, amikor a férj egyszerre munka nélkül van, betegség vagy haláleset fordul elő, az eredmény mindig u­­gyanaz: panaszt és zúgolódást hal­lunk minden oldalról. Egyike a leg­gyakoribb esetnek az, hogy mikor összekerülnek, a férfinek olyan cse­kély jövedelme van, hogy abból egy család meg nem élhet, de arra számí­tanak, hogy majd az asszony is dol­­nozni jár. Ez jól is megy egy ideig, de mikor a gyermekek száma szaporodik, az asszony sem járhat már dolgozni s kész a nyomor. Nem is szólva olyan családokról, ahol férj elissza vagy elkártyázza a keresetét. Szóval mindenütt csak azt látjuk, hogy boldogság nincsen, hiányzik a legszükségesebb. Vannak azután más esetek, a hol a leányok mindenféle csábításoknak vannak kitéve, melyeknek a saját e~ rejükböl ellentállani nem tudnak s azután a következmény itten is bűn. Mennyi, de mennyi példát lehetne felhozni, azonban felesleges is, mert hiszen ismerhetjük ezeket mindnyá­jan; a fö az, hogy mindenütt egy nagy hatalomra van szükség, a mely egyedül képes mindazt a sok bajt orvosolni, a mely minden bűnnél ha talmasabb s igy egyedül képes azt elhárítani. Szóval, magára az Urra van szük­ség, de mivel az Ur szőlőjét és min­den hatalmát a szolgákra bizta, bát­ran foghatunk a munkához, nem kell tartanunk attól, hogy hiányozni fog az erő annak elvégzésére. Keressük fel tehát először is a fia­tal leányokat; vasárnap délutánon-

Next

/
Thumbnails
Contents