Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-07 / 19. szám

NEW YORK, HAZLETON. WILKES-BARRE. Magyar bankár és köijegyzö. Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátusi űgyvivó'ség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlűgy minisz­térium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű a. teljesen megbízható. 3?é:n-ízeik:e-t küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi‘pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarék­pénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja. lEI&jójeg-yelset elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rot­terdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajó­­társulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, írjon hozza árért. "Kliállit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bár­milyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben, ismerik ó't személyessen. Keressétek fel bizalommal és írjatok hozzá árakértéé levélboritékokért. Levél' cím : John Németh, 457 Washington St., New York. Az isteni tisztelet végezte ntán a közönség kivonult a “Homewood ce­metery be”. Ekkor már az idő is ve lünk gyászolt. Az eső, mely bár al­kalomszerű volt, meg is rontotta az ünnepélynek a fényét. A temetőben, szakadó esőben Dr. Prugh, a ref. egyház egyetemes zsi­natának az elnöke tartott kiváló angol beszédet, majd Harsányi Sán­dor so. chicagói lelkész mondotta ei az itt következő szép imádságot. néh: nagyt. Ferencv Ferenc volt pittsburgi ev. ref. lelkész sirkő leleplezésénél. Életnek és halálnak ura, fölséges Isten, mennyei édes jó Atyánk az Ur Jézns Krisztusban! Megilletödött ér­zésekkel sziveinkben s az emlékezet megszentelt könnyeivel szemeinkben állunk meg e frissen hantolt sir e­­lött, mely a te hü szolgáid egyikének e gyülekezet egykori utolérhetetlen buzgóságu lelkipásztorának, a mi ál­dott emlékű jó barátunknak, néhai nagyt. Ferency Ferencnek porrésze it takarja. Itt állunk óh uram e temető bus fái alatt, hogy meggyujtsuk a kegye let és hálás szeretet fáklyáját annak a férfiúnak emléke előtt, a ki ennek a gyülekezetnek fényessége és koro nája, mindnyájunk szive szereteté­­nek legméltóbb tárgya tolt. Nagy a mi veszteségünk Isten, jó Atyánk, mert mi méltán vehe'jük ajkainkra a koronás zsoltáriró pana szos sóhaját: “Leesett a mi fejünknek koroná­ja!” Veszteségünket előtted elsiratni, könnyeinket előtted kiontani, de egyszersmind Te tőled, erőnek és ke­gyelemnek Istenétől, vigasztalásnak lelkét venni: sereglettünk össze kö­zelről és távolról a halottak e néma birodalmába, hogy könnyeinkkel, szivünk bánatával is hirdessük, hogy T<? vagy az Ur egyedül égen és föl­dön. a te kezedben van életünk és el henadásunk! egyik oldaláról a másikra és a sebe sen közeledő villanyos láttára zavar ba jőve kis fia kezét elbocsátotta és félreugorva a gyermeket ott hagyta. Vilii közel volt hozzájuk és gyors el­határozással oda ugrott és a kis fiun jót lökve megmentette a biztos ha Iáitól, hanem ö maga már nem me­nekülhetett. Szegény kis martirom. a hogy ott feküdt karjaimban élettelen alakja, nem tudtam megállani, hogy meg ne csókoljam. Egy közel álló ember azt kérdi, rokonom e. Nem —mon­dám — több annál, jó barátom volt. Városunk egyik legszebb temető­jében fekszik kis barátom; koporsó­ján két koszorú volt, az égyiket fő­nökünk küldte, a másikat mi vet tűk közösen. És bár nem volt tagja a rendőrségnek, mindenikünk ott volt temetésén. Nyugodjék békében! * Az igazság kedvéért még csak any nyit. hogy három nappal a Vilii te metése után egy helybeli zálogház­tulajdonos jelentkezett a főnöki iro­dában a főnök revolverével és kije­lentette. hogy a uéger takaritö alig egy félórával az előtt vitte hozzá el­­zálogositás végett. Kis barátom nyugodtan fekhet sir jába! Emléke, úgy mint élete szenny­­telen lesz mindig. Részemről feled­hetetlen és lehet, hogy majd egyszer ott fenn viszontlátjuk egymást. Uram, ne Ítélj el, ne büntess ben­nünket, ha mindehatóságodat elis­merve bár szivünkben zokog a fájda­lom még most, 5 év múltán is ked­ves jő lélek elvesztése felett. Te oltottad az emberi szívbe a leg­nemesebb, a leszentebb érzelmet, a szeretetet, melylyel mintegy arany­lánccal kapcsolsz bennünket e földön élő kedveseinkhez, te adod mi ne­künk a szerető rokoni és jbaráti szi veket, hogy a szeretet által földi mennyországgá varázsoljuk ideig ó­­ráig való zarándokolásunk tanyáját. Atyánk, jó Istenünk, áldunk té ged azért, hogy a te Telkednek lei­kéből, a szeretetnek és életnek leiké böl adtál mi belénk, gyermekeidbe, áldunk téged azért, hogy szeretet ál­tal boldogítod és virágos kertté te­szed a mi életünket. Áldunk téged azért a hitért, mely azt tanítja ne­künk, hogy szerető szivek a sírban sem hülnek ki, hanem a halál által újra egyesittetnek egymással amaz örökkévaló hazában. Ez az égi hit és égi reménység á­­raszt fényt a halál sötét éjszakájá­ban, megaranyozza előttünk a halál kapuját, boldogít bennünket életünk ben és halálunkban. Atyánk, jó Istenünk, az örök élet­nek és a halhatatlanság hitének a szent evangéliumát hirdette e meg­­dicsöült lelkipásztor is, kinek sir­­halmára a szeretet és hála hervadha­tatlan koszorúját helyezzük el az em lékezés e szomorú órájában. Oh mennyi könnyet szárított ö fel. mennyi szivet vigasztalt meg, meny | nyi vérző vérző sebet kötözött be, mennyi jót cselekedett balkezével, a mikről jobb keze nem akart tudni semmit, mennyi erotelént erősített, | mennyi elesettet emelt fel, mennyi mezítelennek adott öltöny ruhát, és mennyi éhezőnek adott enni, meny Dyi szom jhhozónak adott inni, az Ur Jézus Krisztus nevében. Mindezeket nem látta, nem tudta senki, de tudod Te, láttad Te, szive­ket és veséket vizsgáló Isten és egy napon megmutatod, milyen jó emlé kezete vagyon az örökkévalóságnak! Istenünk, szent Atyánk, Te magad ígéred ssent Fiad tudományában hogy az igazak fényien i fognak a te országodban, mint a nap? Te tudod, hogy ö hü és igaz szolga volt, ki ragyogtatta a reá bízott ta­lentumokat a Te szent nevednek di csőségére és sokaknak boldogságára. Az ö lelke megtért te hozzád, hogy az idvezült lelkek seregében dicsőít­sen téged örökkön örökké. De mi Uram, mint egykor a tanít­ványok kétség és könnyek között ke sergünk. Fáj nekünk az ö elveszté­sére gondolnunk. Atyánk, töröld le a mi könnyeinket, vigasztald meg kesgpgö szivünket. Szólj hozzánk a detoket, bölcs kormányzókat, kik az ev. igaz hitnek, Isten és emberszere íetnek ne csak hirdetői, hanem kö­vetői és cselekvői is legyenek. A hű szolgának pedig add meg e­­geid egében a soha el nem múló ju talmat, az örök életnek és idvesség nek hervadhatlan koronáját, szent Fiadnak az Ur Jézus Krisztusért ké­rünk, hallgass meg bennünket. Amen. Áldott emlékű halottunk! Nem há borgatunk továbbra is nyugalmad ban. Mig éltél, hü lelkipásztora a gyülekezetnek, te kedves jó barát, küzdelmes pályád megfutása után pihenj csendesen ez idegen haza hant jai alatt! Isten veled! Isten veled! Ez imának felemelő, nemesítő ha­tása után elhelyezték a koszorúkat a sirra. Br. Kemény hozta a konsu­­látus koszorúját, a melyen ez a fel­irat volt olvasható: “Nt. Ferency' Ferenc emlékének a csász és kir. konsulátus.” Az egyházét, a mely­nek felirata volt: “Feledhetlen lel­készüknek a pittsbngi magyar ref. egyháznak a 'hívei.” A pittsburgi ref. egyh. és bs. egylet nevében Ku­ruc Bertalan tette le a koszorút, a melynek felirata: “Az egylet mega­lapítójának.“ Ugyanezen egylet­nek a homesteadi és Monongahela­­city-beli osztályai is helyeztek ko­szorút a sirra. Amannak a felirata: “Találkozunk“, eiuezé “Örök élet“ s a Lorántffy Zsuzsámra egylet ko­szorúját Szakái Juliánná helyezte el. j Felirata, ez volt: ‘ ‘Légyen áldott em­­léked “ Koszorút hoztak még a Braddocki I. M. Bs. Egypt, a melyet Kertész Janos helyezett el csinos beszéd kisé rétében; Mokesay Béla és Harsánvi Sándor. Remek volt a ref. egyesület koszorúja, a melyet Tomcsányi Jó­zsef v. t. pénztárnok helyezett él. A temetői ünnepély a 42 ik zsoltár 7-ik versének elének lésével ért véget, a mely után a közönség a Central 'fur­nér Haliba vonult közebédre. Perényi Béla az egyedüli fnagyar zászló, jelvény és egyleti sapka készítő. 166 East Third street. — New York. Figyelmeztetés. Mindazok, kik a lapot nem kap ják rendesen, szíveskedjenek az aláb bi sorokat egy levelező lapon kitől teni s azt hozzánk beküldeni. Az “Am. M. Ref. Lapjának” kiadóhivatala. To the Publisher of the “Am. M. Ref. Lapjának.” Dear Sir: Your paper has come of late so irregularly, that I am compelled to discontinue it unless I receive the same in the future more promtly. Respectfully Aláírás. Cim és város Toledo! István. * *te akaratodon megnyugtató hit bé I kességével. _______ I Adj a te anyaszentegykázadn^k az ! eiköltözötthöz hasonló lánglelkü hir-Vasárnapi iskola. Ének: XXIII. Zsoltár. Imák, mint említve volt. Olvasandó: János XXI: 1—15. A János evangyelium három olyan esetet sorol fel, a mikor Jézus feltá­madása után megjelent volt tanítvá­nyainak. Az első esetről és a máso­dikról a múlt alkalommal beszél­tünk, a harmadik eset pedig az, a melyről mai szent leckénkben van szó., Az esemény a Tiberiás tengerénél történik, a mely Galileának keleti határát képezte s a mellette fekvä Tiberiás nevű városról neveztetett igy. E mellett a tenger, jobban mond va tó mellett, mert tengernek igen kicsiny volna, együtt voltak Simon Tamás, Natanáel, vagyis Bertalan, a Zebedeus fiai és még ketten a Jézus tanítványai közül. Mint régi halá­szokban feltámadt a vágy halászatra­­s Péter indítványára csolnakba ül­tek és halászni kezdenek: A Szeren­cs azonban sehogy se kedvezett. E- gész éjszaka semmit se fogtak s reg­gelre kelve megállóit, a parton a Jé­zus s ime, mikor ö elrendeli, hogy hova vetessék a háló, azonnal oly sok hal tódult abba, kogy ki se bírták huzni a vízből. Ezzel tett bizonysá­got magáról s János azonnal igy Pé­terhez: Az Ur ez!, Mikor kieveztek a iiszállottak a partra, a Jézus elhívta őket, hogy ebédeljenek s meg valá­­nak győződve mindnyájan arról,, hogy az Ur van ö velők. így van ez a mai világban mi ve­lünk is. Ha valamely dologhoz ö nála nél sül kezdünk, ha nem érezzük, nem tudjuk, hogy Ö velünk van és segít dolgaink folytatásában, bizony sem­mik vagyunk s minden munkánk ha­szontalan- De ha 0 velünk van, ha minden dolgainkban Jézus a vezé­rünk, úgy a haladás, a fejlődés, a gyarapodás el nem marad s áldottak eszünk minden munkáinkban. Minden munkánkhoz Isten nevé­nek a segítségül hívásával kezdjünk tehát, mert Ha segít, mi sem nehéz, Ha ő elhagy, erőnk elvész! Ha kezdünk az ö nevében, Áldott munkánk folyta s vége! k.) Hányszor jelent meg tehát a Jézus feltámadása után a tanítvá­nyok előtt? f.) Háromszor. ' I k.) Harmadszor Ivói? f.) A Tiberiás tengerénél, k.) Kiknek? í.) Péternek, Tamásnak, Bertalan­nak, Andrásnak. Jánosnak és még kettőnek, a kiknek a neve nincsen feljegyezve. k.) Milyen körülmények között je­lent meg? f.). Halászat közben, k.) Fogtak-e a tanítványok sok ha lat? f.) Addig nem, mig Jézus meg nem mondotta, hova vessék a hálót, k.) Mi ebből a tanulság? f.) Ha Jézus nincs velünk mun­kánk közben, úgy azon nincs Isten­nek áldása. Összeesküvés Pál ellen. Ap. Cselek. 23 r. 12—22 v. “Az ur Páll mellé állván, mondá nfeki: Jóbizodalomban légy!” Pál a római kapitány őrizete alatt két ízben is felemelte szavát a maga védelmére. Szólt a tömeg előtt, mely a helytartó palotáig követte, zsidó nyelven. Ekkor monda el élettörté­netét születésétől megtéréséig. Fi­gyelmesen hallgatták, de mikor ar­ról kezdett beszélni, hogy az nr ötét apogányok megtérítésére is kötelez­te, már ezt nem akarták elhinni az

Next

/
Thumbnails
Contents