Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-30 / 18. szám

IV évfolyam.

18. szám.

Bridgeport, Conn.. 1903 Április Bö- ** *</.

ÜMEEIHÜI J^ZL.Or^rJ.é\^A

' A-. «>.

FIGYELEM 1

(Hungarian=American Reformed Sentinel.)

B’ína.-u.xíJsa.társaJs:

"rHY ZOLTÁN new-yorki ) lu és 1 lelkészek

ISTVÁN trentoni ref. )

Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők.

Cor. Howard Ave. & Pine Street,

Bridgeport, Conn.

ILv'Ceg'jelen. :ca.Ináén csötörtö^ön.Elöfi-zetési ár eg^r érrre: ■S.merUsá'toa» $2.

IvIagTraxországia $2.50.

Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja.

A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik.

Published every Thursday hy the

“llJÉl-lftl sáli Pisil MH.*

Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn.

ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER.

map iskolák nwlküiii.

1896-ban, mikor Magyarország e zer éves fennállásának emlékére szén telt ünnepet a magyarság a“négy fo lyó és hármas halom” hazájában, Bridgeportban, hol annyi szép és ne mes eszme kélt már életre, mozga lom indult meg arrra nézve, hogy egv magyar iskola alapitassék. A kolónia, mely alig f résznyi volt, mint ma, mayáévá tette az eszmét, ki ki igyekezett tehetségéhez mérten előmozdítani a nagy célt. A “Ma gyár Hírmondó” lelkesülten ka volté fel ezt az eszmét s miután sikerült a new yorki osztrák-magyar konzulátust megnyerni: a magyar vallás és közoktatásügyi minisztérium hathatós pártfogásával Bridgeportban si került is felállítani az első magyar iskolát Amerikában.

Ez az iskola azonban nem töltötte be hivatását, mért bár felszerelése az összmngyarságtúl került ki: az kezdettől fogva róm. kath. felekezeti szellemben volt vezetve s igy a ínás vallásu szülék gyermekeiket nem küldöttek ebbe az iskolába, hanem, mikor alkalom került rá, a reformá tusok építettek maguknak iskolát s azt erej ükhöz mérten fel is szerelték s a vallás és közoktatásügyi minisz terium adománya s azösszmagyarság által vásárolt székek és egyebek a római katholikusok birtokában ma radt'és ma is ott van, mert a reformátusok a békességnek okáért nem sürgették ezeknek a taneszközöknek az aránvlagos felosztását akkor sem, mikor már az iskola feloszlott.

Magyar iskolákról az újabb időben újra sok szó esett, Egyik lelkésztár sunk arról tett. említést, hogy egye nes biztatást nyert ilyen iskolának a szervezésére, mely ha megtörténnék, a magyar állam kormánya hajlandó nak nyilatkozott némi segítség nvuj tására is. A Kákócy egylet jubileu mán Td. Csaba György ur szinte szóvá tette ezt az ügyet s az “Amerikai Magyar Népszava” szerkesztője mint egy feleletül a papságra hárította ennek a célnak a megvalósítását.

Helyesen tette. A mai viszonyok között magyar iskolákat az egyházakkal kapcsolatban lehet szerve-.ni és fentartani és a feladat nagyobb ré sze az amerikai bármely felekezetű lelkészek vállaira nehezedik.

Az amerikai magyar ref. lelkészi kar eddig is megtett minden lehetőt arra nézve, hogy gyermekeink édes hazánk szép, zengzetes nyelvén is tanuljanak. Templomaival kapcsolatban mindepik magyar ref. gyülekezet már olyan, a milyen iskolákat is tart fenu s a lelkészek, főként a nyári szünidőben szívesen és nagy buzgósággal foglalkoznak az iskolába küldött bármely felekezetű gyermekek magyar nyelvű oktatásával. És ezt teszik minden külön díjazás nélkül, egyedüli jutalmukat a jól végzett munkának a tudatában találván fel.

De elég-e ez? Megtehetnek-© min•dent a lelkészek?!

Határozottan nem mel felelünk mind a két kérdésre.

Az amerikai lelkészi karnak elég gondot és munkát ad a szétszórt (soatok összeszedése és megtartása is. Addig, a mig kevesen voltunk, ebben az irányban kifejtett munkál kodásunk is eredményesebb volt, de ma, mikor egyes telepeken a magyarság megháromszorozódott, mi kor ma míír nem húsz, hanem százhúsz vagy több gyermek neveléséről, tanításáról van szó csak az én iskolámban is: bizony reánk férne egy kis segitség.

Épen azért már itt vau az ideje, hogy egvakarattal lépjünk fel kérelmünkkel a magyar állam kormányánál s igyekezzünk meggyőzni azille tőkés köröket és tényezőket arról, hogy a kié az iskola, azé a jövő!

Nem lazítunk mi uj hazánk törvé nyei és szokásai ellen, de igyekszünk arra, hogy a magyar szülék gyermekei magyarul is tudjanak s szüleik hazájának nyelvét és történetét ismerjék ős szeressék.

Illesszük, hogy azok az egyházak, ahol ilyen iskolák felállítása, lehetséges, megragadják az alkalmat és némi áldozattal is készek lesznek arra, hogy a templomok mellett isko Iák is épitessenek s ezekben külön tanítók munkálkodjanak.

Nem szükséges az iskolák felálli. tásának előnyeit e helyen ecsetelni. Mindenki tudja és érzi ezeket. E sorokat is csak azért iriuk, hogy azo kát, kik ezen a téren is munkálkod nak, egyöntetű cselekvésre hívjuk fel.

Az egyes egyházközségek fontolják meg, mit tehetnek, mit adhatnak cserébe gyermekeik magyar nyelvű tanításáért, hogy igy kimutatván a saját áldozatkészségünket, jogosan fordulhassunk kérelmünkkel a magyar államkormányhoz, hogy igy kérelmünk teljesítését jő reménységgel várhassuk.

Fel a tettre! Az idő hiv! Ha lesz iskolánk, miénk a jövő.

Kalussay Sándor.

Vasárnapi iskola.

Ének: 87-ik dicséret.

Imák, mint emlitve volt.

Olvasandó. János ev. xx:19-30.

Jézus, miután Mária Magdolnának megjelent, felkereste a tanítványokat. A tanítványok a gyászos nagypéntek óta elvonultak az emberiségtől. Az igaz fájdalom nem keresi és nem szereti a nyilvánosságot, a tanítványok sem akartak hivalkodni a saját nagy fájdalmukkal. Ön magukban, senkitől nem látva és nem háborgatva gyászolták a .szeretett mestert. Megemlékeztek róla. vissza idézték emlékükbe tanításait s kezdették már megérteni, hogy mit értett ö eme kifejezés alatt: Az én, országom nem a világból való. Az ó szövetségi jóslatoknak valódi értelmét most kezdették megérteni.

Elvonulások második indoka volt

a jogos félelem. A dühöngő, vérszom jazó jeruzsálemi nép, a mely szinte dobzódott a Jézus szenvedéseinek a látásában, könnyen kiterjeszthette volna haragját és boszuállását azokra is, a kiket a Jézus magának kiválaszott. Okosan cselekedtek tehát, mikor elvonultak a népdühének mindent elseprö áradata elöl.

íme most is együtt vannak. Bizonyára a Jézusról elmélkednek. E- gyik másik viharedzet férfi szemében felragyog a bánat könnye is, mikor meg áll közöttük a Jézus s így üdvözli őket: békesség ti néktek!

Oh minő nagy volt a meglepetés.! a tanítványok alig tudnak magukhoz térni ámulásukból s a Jézus újra szól: békesség ti nektek.!

A bókeség fejedelmének a köszön tö szava ez. És mégis van, a ki kételkedik. Tamás ez, aki ajózan megfontolásnak embere. Kt pzett ember, aki minden dolognak a forrását és okát keresi, s mikor nagy örömmel mondják előtte a tanítványok, hogy látták az urat. azt feleli „Majd ha látom az ö kezén a szegeknek helyét és bocsátom az én újaimat a szegeknek helyébe és bocsátom az én kezemet az ö oldalába, úgy. elhiszem.” És ennek a kételkedő embernek is meg kellett hajolnia a Jézus feltámadásának a ténye előtt. Tamás lát ta a sebek helyét és hitt.De az ilyen hitben nem sok a boldogító erő. Jézus szerint azok a boldogok, akik nem láttak és hisznek.

Jézus már a tanítványok előtt való első megjelenése alkalmával is kő szitgeté őket arra a nagy munkára a melynek végcélja volt: a világ meg hódítása. Nem fegyvert ad a kezükbe, hanem felruháza őket türelem mel, a szenvedések elhordozására is kész lélekkel, a mely képessé teszi őket arra hogy készek legyenek még életüket is feláldozni a szeretett mestert.

Tegyünk mi is bizonyságot a Jézus mellett.

k.) Kik előtt jelent meg másodsorban a Jézus feltámadása után?

f.) A tanítványok előtt, k.) Hol. tartózkodtak akkor a tanítványok?

f.) Jeruzsálemben.

,k.) Hogyan üdvözölte őket Jézus? f.) Békeség nektek, k.) El hitték e a tanítványok, hogy Jézus áll elötük? f.) El, csak Tamás kételkedett, k.) Megtért-e azonban Tamás is? f.) Meg mikor látta a Jézus kezén és oldalán a seb helyeket, k.) Mit mondott Jézus Tamásnak? f.) Boldogok, a kik nem látták és hisznek.

Pál bebörtönözi et< se.

Apóst. Cselek, 21 r. 30—39 v.

Ha valaki úgy szenved, mint ke resztyén, ne szégyelie: ez a rövid tar talma a felvett szakasznak.

Caesaréiból az apostol úti társaival és meglehetős számú tanitványuyai együtt ment fel Jeruzsálembe.

Itt tartózkodása alatt egy Cyprusból oda költözött s korán keresztyénné lett férfi vendége volt. A jeruzsálemi keresztyének örömmel fogadták Pált. Nincs szó az általa hozott könyöradományról, csak az az egy képezte kérdés tárgyát, hogy az ö eddig kifejtett működését elismeréssel fogadja a jeruzsálemi gyülekezet.’ Mivel nincs elösmerés a Macedoniabeli gyülekezetek adományáról, ezt nem köszönték meg Pálnak Jeruzsálemben, sőt nem is nyújtottak neki segédkezet bebortönöztetésekor: arra enged következtetni, hogy nem is fogadták szívesen az adományt. Az irigy zsidók s keresztyének félremagyarázták az apostol őszinte jószívűségét, mert még mindig kételkedtek Pál működésében.

Pál az ö társait bemutatta Jakab nak és a véneknek. Felmutatta azt a kedvező sikert, a mit Isten kegyelméből elérhetett a pogányok között. Látszólag örömmel fogadták a vezetők ezt a jelentest. Dicsőitek Istent. Egyszersmind figyelmeztettek arra, hogy a zsidós keresztyének, a kik bár hisznek, még mindig rabjai a törvény külsőségeinek, ellene vannak; mivel ö azt tanította a pogányok közt élő zsidóság előtt, hogy szakítsanak a mózesi törvények külső ceremóniáival.

Ezek miatt Pálnak sok kellemetlensége volt.

Eme zsidó párt magát orthodox keresztyénnek tartá s szerintük Pál és hívei hitehagyottak voltak. Hogy ezeket kiengesztelje, megengedték Pálnak, hogy a rábeszélés végett együtt legyen a négy hites egyházi férfiú társaságában s másodnapon ö velek megtisztulván, bémene a templomba, hírré adván a tisztulás napjainak eltelését, mígnem mindenikért elvégeztetett az áldozat.

Mikor pedig immár a hét napnak bételése elközelgetne, némely Ázsiabeli zsidók felinditák az egész sokaságot, mintha ö a nép ellen, a törvény ellen és a templom ellen tanítana s a görögöket behozta a templomba és igy megfertözteté ezt a szent helyet.

Valószínűleg Efőzusból valók voltak a lázitók, mert Trophimus, a kire hivatkoztak, oda való volt, s igy ösmerték a nagy apostol miiködésés és most bosszút forraltak ellene. A felhozott vád nem volt igaz, de a törvény hiszékeny s igy az izgatok szavára hallgatva foglyul ejtő Pált.

Hányszor ismétlődik ez a jelenet az életben. Egy-két embernek valamely közhivatalnok személye nem tetszik s ezek kiadják a jelszót: ki nem állhatom ezt áz embert s igy tovább. S az eredmény? Az, hogy a fél revezetett tömeg sokszor lábbal tiporja a legönzetlenebb s legbuzgóbb működést is.

Ne az előítélet, ne az irigy kedés» vagy gyűlölet, hanem a részrehajlatlan igazság lehet az egyedüli helyes tanácsadó. Mig az elfogultság, vagy is, hogy többnek akarja feltüntetni kegyeltjét és választottját, a lármás