Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-23 / 17. szám

---------—--------r-----: w cago 20; Kincs István Union Hill 10; Ádám István Elizabeth 10; Könrád Gusztáv Bell wood 10; Bakor János Sunnyside 10; Bertók Mihály Ash brook 10; Orosz Kálmán Kingston 20: Nagy Elek Cranford 10. Felkéretnek nevezett egyének, szi veskedjeneka náluk lévő sorsjegye­ket azonnal beküldeni Kuthy Zoltán ref. lelkészhez. Tisztelettel a new yorki ref. egyház elöljárósága. Isteni tisztelet Phoenix nilleben. Phoenix viliében Virág István íren toni beszolgáló lelkész e hó 19 én tat tott istenitiszteletet, a mikor 130 an éltek az úri szent vacsorával s a per öelypénz és adomány 69 dollárra rú­gott. Szép eredmény s reméljük, hogy nemsokára saját lelkészük le end már Kovács Béla személyében. Értesítés. , Szeretettel értésként a Pittsburg s vidéki magyar ref. egyházunk ősz szes hivő közönségét, s az ennek kö rén kivül álló magyar honfitársaimat s testvéreimet, is arról, miszerint néh. b. e. Ferency Ferenc pittsburgi volt lelkész síremlékét a f. évi május hó 3 án fogjuk lelepi -zni; s hogy e­­özen alkalommal tartandó kegyeletes emlékünnepély következő sorrend ' ben fog megtartatni: 1. ) Délelőtt tiz órakor alkalmi is teni tisztelet a Bates street! reform, tempi o m u nkban. 2. ) Kivonulás a feledhetetlen ked vés emlékű nagy férfiúnak a pitts burgi ‘‘Homewood"’ sirkertben nyug ■ vó porai fölé emelt síremlékhez. 3. ) Magyar és angol.nyelvű szónok latok és imák a síremlék előtt egy­házi és világi férfiak által. 4. ) Koszorúk elhelyezése. 5. ) Bevonulás a Turner Hall-ba, hol az ünnepélyt egyszerű barátsá­gos ebéddel fogjuk berekeszteni. Ezen ünnepélyre úgy a pittsburgi írtasryar ref. egyházunk hivő közön­ségét, mint" a megboldogult tiszte­lőit s barátait szeretettel hívogatván, vagyok, Pittsburg Pa. 1903 ápril 20. Konyha Pál ref. lelkész. NEW YORK. HAZLETON. WILKES-BARRE. Magyar bankár és közjegyző. Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári én királyi konzulátusi figyvivőség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlűgy minisz­térium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható. HPén.zeizet küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarék­pénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja. ÜHCa-j ój eg-y eltet elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rot­terdam, vagy Angolországou keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajó­társulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, Írjon hozzá árért. tECiállit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bár­ifi» milyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. ÍJ Aki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogój a marad. Magyarok ! A legtöbben (9 ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalommal és Írjatok hozzá árakért és » levélboritékokért. Levél cim : fi John Németh, 457 Washington St., New York. A bridgeporti Rákócy M. B. S. E. 15 éves juhi leimül. Tizenöt év nagyon kis idő az idők végtelenségéhez képest, de egy em­bernek vagy egy kisebb társulatnak az életében egy egész örökké való­ság. Tizenöt év alatt mennyi öröm, menny bánat lehet a sorsa az ember­nek, ki tudná azt, megmondani? Ti zenör. év alatt egy jótékony célú egy­let nagyon sok jót tehet, nagyon sok könyet letörölhet. A Rákócy egyletnek, mely ma mél tán mondható Amerika legnagyobb és leggazdagabb magyar egyletének, uz alatt a tizenöt év alatt, a melyet eddig leélt, sok örömben, sok bubá­nál ban volt osztályrésze. Kitűzött céljához képest, mint azt alább ki mutatjuk, tömérdek beteg tagtársat segitett. sok özvegynek és árvának könnyeit törölgette le. Méltó volt azért, hogy az egész bridgeporti, Connecticut, állami magyarság vele együtt örüljön és örvendezzen. Ném csak ezen a téren járt elöl ez a nemes szivii egylet, hanem a haza­szen a szomszéd földesur tia úgyis (fülig szerelmes volt a serdülő szép leányba, hát majd csak hozzá szokik a leányka is, hogy a -‘guba gubával” istb. Negyedéves theologus volt a fia, miikor hangzott a hazában a “Talpra1 magyar!”. Nem azért volt a szabad-) ság iskolájának a növendéke, hogy j <j is be ne állt volna a regimentbe. Bizony honvéd lett ö is, még pedig a j (hires veres sapkásoknál, Honvéd e-l egyenruhában ment el búcsúzni szive választottjához és Jolánka, mint sok más lelkes honleány, könnyes sze­mekkel biztatta, hogy szégyennel vissza ne térjen hozzá. Nehéz volt a búcsú, de mégis el kellett válniok. Szegény fin talán még örült is neki. íriszen akkor kapta az első csókot "kedvesétől. Megígérte Jolánka is, hogy várni fog reá, mint egy szent várja megváltását. Aztán következtek azok a dicső na pok, melyek örökké ragyogó betűk­kel vannak felírva nemzetünk törté­netébe. A veressapkások mindig el­sők voltak félisteneink között. A hol egy döntő sznronyroham elszánt csa patot igényelt, ott mindig ök voltak elöl. A mi diákunk a szolnoki csata­téren kapta meg az őrnagyi rangot és lábába két golyót. Mikor sebéből felgyógyult, az ország ügye elbukott s ö pedig osztrák fogoly lett. Császá­ri kegyelemből tizenkét évet kapott Kufsteinba. Bizony akár eltemették volna. Odahaza szegény kedvese csak vár ta, várta. Hervadt, mint a leszakított virág; lassanként veszett, mikor be­állított a szomszéd földesur fia. ö is honvéd volt és egy századnál szolgál tak és azt a.szomorú hirt hozta, hogy a diák meghalt, látta is, mikor el­esett. Persze, h így liazu.lott, de hát nagyon szerelmes volr a szép leány­ba. Lasan. lassan a leány el is feledte szereimét.és idővel a másik íiu nejé­vé lett. Mikor János diák hat évi kínszen­vedés után. megtörve vissza érkezett szülőföldjére, kedvese más neje és két gyermek anyja volt. Nem akarta boldogságát zavarni és fájdalmát el­temetve. visszaindult az iskola felé tanulmányai folytatására. A mint a faluból kifelé indult, hajdani ima dottjával találkozott az utón, a ki férjével egy kis sétáról ment hazafe lé. A találKozás kikerülhetetlen volt és találkoztak. És az asszony, a _ ki kedvesét mindig holtnak hitte, ájul­va rogyott a szeretett férfi karjaiba. Ájulásából aem is tért vissza többé; megrepedt a szive szegénynek. Diákunknak pedig az esze zavaro­dott meg és azóta mint vándor éne­kes éldegél. * * * .. .. Azért énekli az öreg olyau oromte­li hangon, olyau ragyogó orcával, hogy: “Rózsát kértem, csókot adtál. Áldjon Isten, hogy megszántál Galambom!“ A második versszak azért oly szo­morú, hogy még könyezik is bele az énekes: “Csókot kértem, tövist adtál, Verjen Isten, hogy megcsaltál, Galambomig És azért oly megbocsátó, oly bá natos édes a harmadik strófa: “De azért mégis szerettél. Szerelmemmel sírba mentél, Galambom!” tiság a nemzeti érzés kifejlesztésében és megőrzésében is. 1896 ban olyan emlékünnepélyt rendezett Magyar­­ország ezeréves fennállásának emlé kezeiére, a mely egyedüli volt a ma­ga. nemében. Részt vett a mait évben a Kossuth ünnepélyen s áldozván tnindenik vallásfelekezet templomá­ra: megmutatta, hogy e téren is mi ként kell munkálkodnia a magyar egyleteknek. Az ilyen egylet, mely a magyarság szervezésében ilyen kiváló eredmé­nyeket ért el, s a mely bár azzal e­­gyütt, kinek nevét viseli, itta mész sze idegenben hallgatja “tenger mor­­molását”, mégis hü maradt az ősi traditiőkhoz s hü ápolója a magyar nemzeti eszmének: méltó arra, hogy mikor fennállásának 15-ik évfordu­lóját ünnepli: az egész Amerika ma­gyarsága elismeréssel adózzék az út­törőknek, a tagoknak s a jelenlegi vezetőségnek. Hiszszük, hogy olvasóink se veszik rossz néven, ha én, a Rákócy iskolá­jának a növendéke, meghajtom la­punk lobogóját a nemes célú hatal más egylet előtt s mielőtt az ünne pélyröl szóló tudósításomat megkez­deném, felfohászkodom a mi jó A tyánkhoz, Istenünkhöz, hogy a Rá­kócy egyletet tartsa meg az idők­nek végéig, hogy igy még több jót cselekedhessek, több árvának és öz­vegynek a konyát letörölhesse. Az ünnepély vasárnap e hó 19 én volt megtartva, a mint azt lapunk­ban előre jeleztük. Az ünnepélyt a zonban nagyon szomorúvá tette az a körülmény, hogy épen e napon kel­lett az egyletnek egy egyleti tagot is kikisérni a nyugalom helyére, a temetőbe. Ez a tag Szemán Andrásné volt, a kit pénteken ápril 17-én a gő­zös ütött el s igy halt szerencsétlen halált. E szomorú eset még emléke­zetesebbé teszi a jubileumi ünne­pélyt. Már jóval az ünnepély meg­kezdése előtt megérkeztek a fiókosz tályok kiküldött képviselői. Zászló­ik alatt jöttek a new havernek, a so­­norwalkiak, torringtoniak, stamfor diák. A Cigiár Hallt betöltötte az ün­neplő közönség. Fent a színpadon az emelvény mellett az elnök, a jegyző és a titkár foglaltak helyet, s a hát­térben a két egyházi énekkar szerep lö tagjai ültek s várták, mikor ad az elnök kalapácsa jelt a díszközgyűlés megnyitásara. Végre elhelyezkedett a közönség. A bizottsági tagok az egyik s a hírlapírók a másik asztal­nál. Az elnök vezetése alatt megja­­lent a teremben Stefurák Dániel a ki bontott hazai zászlóval s mikor az éljenzés lecsillapult, akkor megszó­lalt Tóth Ferenc elnök érces hangja, a ki megindulva s a magasztos jele­net hatásától megiiletödve nyitotta meg a közgyűlést, a mely után a ref. egyházi énekkar adta elő a nagyon nehéz szerkezetű s külső hatásra nem számitó, de egészében véve művészi becsű “Dalszabadság” cimü dara­bot, olyan készültséggel s hajszál­nyi pontossággal, a mely a legkép­zettebb zenei füleket is kielégítette volna. Az éljenzés lecsillapulása u­­tán Bandré András olvasta fel az egyletnek gondosan összeállított 15 éves történetét. Ecsetelte a nehézsé­geket, a küzdelmeket, amelyeken át ment a Rákócy egylet, mig nagygyá c-rössé és hatalmassá lett. Nincs te­rünk az egész dolgozat közlésére, de a főbb adatokat tanulságul és buz­dításul mégis feljegyezzük a követ­kezőkben: Az egyletnek a lefolyt 15 év alatt, volt 27 ezer 812 dollár és 57 cent be­vétele, kiadása pedig volt 17 ezer 828 dollár és egy cent. A tiszta ma­radvány 10.185 dollár és 56 cent. Az egylet vagyona ingóságokban, felsze­relésekben és készpénzben 15,310 dől lár és 56 cent. Haláleseti dijat fize­tett az egylet 24 halálesetre 3900 dol­lárt, betegsegélyre pedig 7915 dollár és 17 centet. Ebből az anyagi eredményből lát ható, hogy a bridgeporti Rákócy egylet minő nemes és széleskörű mű­ködést fejtett ki a már lefolyt idő a­­latt s ez biztosítók a jövőre nézve, hogy ez irányú munkálkodása még nagyobb leend. A titkár felolvasása alatt egy na­gyon szép jelenet történt. A felolva­só megragadta az alkalmat, hogy Tóth Ferenc elnök iránt kifejezze a tagok és tisztviselők tiszteletét. En­nek bizonysága gyanánt egy tea­­készletet ad, majd Eliá3 Gyuláné na­gyon csinos beszéd kíséretében egy csokor virágot adott az elnöknek. A közönség a szép jelenetet szívből meg éljenezte. Az egylet titkárának buzgó mun­kálkodását lelkes éljenzéssel fogadta a hallgatóság. Az éljenzés megszűné­se után aróm. kath. önképzö dalkör adta elő Boldis F. “Talpra magyar­ját. Az előadás pompásan sikerült, a nehéz bevágásokkal telitett darabot nagyon szép készültséggel énekel­­tékez ifjú társaság tagjai. Az ének után Dezső János adta át a jelenlegi tisztviselőknek az érdemrendet, a melylyel az egylet a tisztviselők hű­séges munkálkodását jutalmazta. Ez után az emlékezetes jelenet után a református egyházi énekkar adta elő Mehulbak gyönyörű “Imáját”, a hallgatóság szinte láthatólag elme­rült a gyönyörű darab élvezetébe. Most Szemancsik Péter, ki az egylet­ben első számú tag, emelkedett szó­lásra s a saját tapasztalatait adta elő az egyletnek a történetéből. A róna. kath. önképzö dalkör állal előadott “Riadó” után a fiókosztályok elnö­kei üdvözölték az anyaegyletet s a bridgeporti első egylet nevébe Orosz Imre, a műkedvelő társulat nevében pedig Leskó Lajos mondottak üdvöz­lő beszédet. Td. Csaba György rom. kath. plébános csinos beszéde után, a melyben magyar iskolát sürgetett: a róm. kath. dalkör adta elő az “Éji dalt”. Ezután a magyar újságok kép viselői szólaltak fel. Horváth József a “Szabadságtól"’, Lé tán János Ba­­racs Henrik üdvözlő levelét olvasta fel a “Hírmondótól”, Berkovics D. Géza, a “Népszava” tulajdonos szer­kesztője s e sorok írója mondottak beszédeket. Az ünnepélyt a Rákócy induló fejezte be, a melyet gyújtó hatással adott elő a ref. egyházi é­­nekkar. Az ünnepély után kisebbfajta ban kett következett s a tagok nagy lel­­kesültséggei a hajnali órákban osz­lottak szét. Mi, a kik az ünnepélynek csendes szemlélői voltunk, meggyőződtünk arról, hogy ez az ünnepély az ameri­kai magyarság történetében egy fé­nyes lapot fog képezni. AI Haladjon ez az egylet mindigwRá­­kócy szellemében, mert igy" hint fényt nevünkre és nemzetünkre itt az idegenben is. y—r ÜHhhI

Next

/
Thumbnails
Contents