Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-26 / 13. szám
IM I« Ilii ifT ^ ■■■ NEW YOKE, HAZLETON. WILKES-BARRE. Magyar bankár és közjegyző. Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátusi űgyvivőség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlűgy minisztérium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható. 2?éxizelset küld a világ bármelv részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarékpénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja. üajcjee"37-elret elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rotterdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajótársulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, Írjon hozzá árért. ■Kiállít mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bármilyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. A ki egyszSr hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalommal és Írjatok hozzá árakért és levélboritékokért. Levél cim : John Németh, 457 Washington -St., New York. gyászolta a magyar csendes pusztu lását. Éí szomorúan szil a magyar nóta majd négyszáz év óta. Bocskay, Betlen, Rákócy szellemei jelenjetek meg és mondjátok, el, hogy meg meg rázta sörényét az a vérző oroszlán. Hazát szerető szi vetek piros vérével, dicsőség koszo rázta kardotokkal irtatok, irattatok ti örök időkre fényes lapokat nemzetünk történetébe. A korona szén tesitette törvények hirdetik, míg magyar él és állani fog Buda, hogy volt nemzetünkben szabadságáért élni jog és erő. Hejh Rákócy, Bercsényi Bezer?dy hajhl Ujiabb korszaka a föltől lanó fényes keleti csillagnak! Repülj Turul madár repülj! Először vezetéd szomorú fogságra, maga választotta száműzetésre az ármány! ól Leigázott s elárult magyar nag 7 Rákóciját, oda a rodostói partokra, hol egyedül hallgatá tenger mormolását, egyedül egyedül a buj_ dosók közzül nagy Törökországban. Aztán újra dermesztő nyugalom, halotti csend, másfél századon át. De újra széttépfe ladláncait Hun nia hős fia 1818 márc. 15! — 1848 49-i szabadságharc! Mikor hősök támadtak a földből. Ma még gyermek ifjú holnap csaták kereszttüzében vérrel keresztelt hős. Ment a megifjodott nemzet előre. Phoenix madárként uj életre éledt a vén sas, nem ért rá meg halmi. ,,Repülj Turul, repülj! Szárnj at olts fel szivem gondolat ja és repülj az elhagyott hazába, hol a szellők csöndes szárnyain uj élet ömlik el, mely szabadságról, egyetértésről, tetvériségröl zeng csodás éneket. Oh mily nagy voltál akkor nemzetem. óh mily méltó rokonszeavre gyujtád vitézségeddel te maroknyi magyar a szabadság szerető idegen népek százezreit. Csak ne oly rövid lett volna a Csaba útja, hogy a visz sza tért régi magyar erénynyel a magyarokévá tegve újra a hazát. Ha dák utján futó meteorként szállt dicsőség. Repülj Turul, repülj! Fekete gyász fedte tolláid jelzik a nemzet gyászát. Kisírd Golgotha utján nemzetünk s ennek szive utolsó dobbanásáig leg hivebb fiát, azt halóporaiban is ál dott nagy magyart az utosól Rákócyt. Először oda a tenger mel lé szomorú bujdosásra( majd vezesd ide e szabad haza földjére. „Repülj turul, repülj! És most az utolsó ötven esztend fölött szálljunk át az emlékezet szárnyain. Visszatért a kívánatos béke hazánk földjére 18e7-óta. De még sem boldog a magyar. Ha más nem ez a 200 ezernél több Amerikába vándorolt tekintélyes rész azt bizonyltja, hogy mert a szülőhaza tiszes meg élhetést nem tud biztosítani minden igaz munkát szeret3 gyermekének, ezek nem haza árulásból, vagy mintha nem volna keblünkben ha zínkért lángoló szent szevedelmünk. de sokan bizony a mindennapi ke nyárért jöttük ide, a mibül hála Istennek elég nagy darabot nyujtha tunk otthon élő szereteteinknek is. Vagy ha sokan, évek hosszú során át, bele élve magokat e második ha za sokfele szabad és előnyös intézményeibe, vagy a megélhetési viszonyaikat rendezettebbnek vélve itt, állandó tartózkodásra telepedtek is: az elhagyott szülő háza sírig képben él előttük. Reánk nem olvasható a költőnek ama bánatos szózata: „Szivet cseréljen az, a ki hazát cserél.” Mi szeretjük hazánkat, nemzetünket. Az önképzés, sorsának javitása, jövőjének biztosításra által arra törekszik ez a maroknyi magyarság itt ezen a helyeu is, hogy tiszteletet sze rezzen nevének, s áldás kisérje ott hon élő szerettei részéről. /Ima turul madár hazai szentelt földet hozott ki karmai között. Mi ezzel fogadjuk: ez a hely, a hol most együtt vagyunk: ilyen megszentelt hazai földdé változott. E honát szerető nép érte a messze távolban is minden alkalommal imádkozik, mikor a mindennapi kenyérért könyörög Isten előtt. Olyan kedves és felejthe tétlen előttünk a haza, hogy mi re ánk nem mondhatja el a szemrehá nyás, hogy “ott a haza, a hol jól megy dolgunk.“ S ha azt kérdezné valaki, miért nem megy hát haza szülőföldjére a nemzet itt élő virágának, az ifjúságnak jő része, ha ennyire szereti szülötte földjét, mást nem, csak ennyit mondhatunk válaszul: mig kétszeres adót harácsolnak oda haza, véradót, hogy fentartsa a kormány a fegyve-S---------------------------------....................................... . rés békét, s ezért a katonásdi játékért 3 esztendőt elrabol a besorozott ifja életéből, ugyanennyi időre megfosztja a családot egyik erőteljes kenyérkeresötöl; mig hazánkban annak Istentől megáldott hegyei fent s a föld mélyén a fejletlen ipar és bá- • Á nyászát miatt csak a jobb időt várjuk s ez alatt a magyar nép több tízezreit idegenben ügyességek utján Isten ugyan ám megsegíti; mig a kormány nemzet-gyilkoló politikát folytat, vám nélkül beengedve a gonosz mostoha testvér iparcikkeit és ezzel elölve otthon a kis és nagyipart egyaránt, mig ... , nem folytatjuk tovább — eme szomorú viszonyok léteznek oda haza: ne csodálkozzanak rajta, ha a munkára kész * | és öváiért élő jó nép vándorbotot ve. szén kezébe s megrakodva méhecske módjára, évek mulve tér meg s ne törjünk pálcát az Amerikában élő magyarság fölött, kevés van ezek. közt olyan, hogy valami csíny tevése miatt a törvénytől féltében kerüli itt is, mint oda haza, a munkát. A legnagyobb rész szegény, de becsű letes volt oda haza, itt munkája titán tesz félre valamicskét s a becsülete s a haza iránti hö érzelme som megv veszendőbe. Igazán mondja ez a messze földről jött zászló: “Hazádnak rendületlenül légy hive, óh magyar!“ Úgy hiszem, nem lesz pusztában kiáltó szó ez uj zászló jelszava: “Légy hü és bízzál jövödbe, nemzetem!“ “Még jönni fog, míg jmni kell egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.“ A sokat szenvedett haza fel fog virulni még. El biró a felhők felett, áll a villám, a villámos ég. Erre a szebb jövő hajnalpirkadására ints, lelkesíts zászl >, nemzetünk nek ezredéves küzdelmeiben, néma s mégis sokat mondó hü társa: Istenért, hazáért, szabadságért. .. Üdvözlünk téged idősebb testvér, mig a te szárnyaidon az édej haza porszemei szálltak ide, hogy mindig velünk legyen hazánk s az ennek egységét képviselő szent korona; téged is legújabb magyar zászló, mely nemes elhatározásaiban erősíted itt élő «j mellé. — A mig a tüzet szóró szörnyeteget a hü csatlósok vizes bőrrel gyorsan letakarták, ez alatt Ilona, két gyermekét ölébe kapva, mentettek] őket a halálveszélyböl. Negyvenhat napi sikertelen őst rom után. felhagyott Capiara a lö völdözéssel. Nagy haraggal elment a vár alól, csak a lovasságát hagyta hátra figyelő seregül elsáncolt tábor ban. Viárkait betöm ette rögtön Mun kács hős asszonya. Ez ostrom alatt Ilona eladta Len gyelországban az ékszereit, hogy a hadviselés költségeit előteremtse. Szebb diadém volt a homlokán, a mit a hős védelemmel szerzett, min den gyemántos abroncsoknál. Thököli Imrének már akkor néni volt több birtoka Magyarországból, mint Munkács vara és annak kör nyéke. Ö maga kinn volt Szerbiában. Ilonának gondoskodnia kellett a jövő télről. Az ismét meleg lesz! Nyáron át fegyveres kézzel kel lett megvédenie a labanc sereg ellen az aratást, őszszel a lo«züretelést így takarította, be az eleséget, az uj bolt hadai számára, özuiiéu égé;z hadjárattal szerezte be Lengyelor szágból a téli gúnyához való posztót az őrségnek, meg a ként a lőpor gyárfáshoz. —Es a közben üdvözlő verseket tanított be gyermekeinek, a miket azok majd mostoha apjuk nak fognak elmondani, ha vissza jön. — Milyen messze idő! Második esztendeje folyt márhogy Zrínyi Ilona Munkács várát védte olyan hősi kitartással, mely férfiakat szégyenit meg. Thököli többször megkísértő fegyverrel törni magának utat höslelkü nejéig, .de a török seregek kudarcai öt is mindannyiszor magukkal so dórrá k vissza. Most az eperjesi mészárló, Caraffa, vette ostrom alá Munkács várát. Hanem ez a nagy hős óvakodott azon utón jutni he a várba, a melyen előde Caprara törte a rést, ö jobban értetté a várvivás mesterségét. Volt Thökölinek egy kancellárja, Absolon Dániel, a kit ott hagyott Ilona mellett, hogy tanácsával gyá molitsa. Ab olon Dániel és Radics vá i kapitány fondorkodásai követ kfZtébeiu Zrínyi Ilma kénytelen volt u kér évig hősiesen védelmezett Mun kács várát feladni Carafianak. Innen aztán felvitrék Becsbe. Min uen kincseitől megfosztották, de a mi a legdrágább kincse volt, azt D elvették tőle: a két gyeimé ét. Kol Ionics bé :sj püspök lett azoknak a gondnokává téridéivé; Ilonát magát az Orsolyaszüzek zárdájába rendel ték. Még esi k látnia sem volt többé szabad a hát. Négy évet töltött e zárdában, elkülönítve az egész világról. Ekkor lobbant még egyet utoljára férjének szerencsecsillaga. A zernyesti csatá ban elnyerte Erdély fejedelmi süvegét Az a süveg ugyan nagybamar el veszett, de megmaradt a diadalmas ütközetben elfogott két osztrák tá bornok, Heissler és Doria, a kikért fogoly feleségét kiválthatta. Ilona nem várta, mig lefoglgltkin cseit visszaadják, nem várta, mig enyhe tavaszi napok jönnek: tél közepén neki indult a hosszú nehéz útnak. — Megengedték neki, hogy gyermekeit utoljára az életben meg ölelje, de magával nem vihette őket. : Julia leánya már férjnél volt, Aspre- i mont grófnénak hívták; Ferenc fiát pedig a jezsuita szerzetesek neveljék. Egyedül kellett útra kelnie. Január közepétől május elejéig tartott, mig a feneketlen utakon el vergődött a nagylelkű nö Uj-Palánkáig, a hová a férje a kuruc dandárral eléje jött. Hét esztendeje múlt már, hogy utoljára látták egymást. Az a keserves hét év Thököli Imre fölött sem zúgott le nyomtalanul. A viszontagságos téli hadjáratok megtörték daliás termetét: köszvényben szenvedett. Ilona haza került betegápolónak, szív vigasztalónak. És itt azután megtanulta ismerni a nyomorúságot. Tűrt mindent magas lélekkel, saját fájdalmai számára nem voltak könnyei. S még boldog is tudott ’enni szám kivetésében. Kis leánya született a második évben, a kit Nándorfehérváron kereszteltek meg, Zsuzsannának. Ez volt az utolsó öröme életének. A császári követ azt kivánta a szultántól, hogy Thökölit még Európából is távolítsa el s Thökölit nejé vei együtt száműzték Kis-Ázsia Iszmid városába (hajdan Nikomedia). Mikor Thököli és bujdosó társai kiszálltak a hajóból, mely őket a távol világrész partjára kitette, a hontalanság keserve könnyeket idézett valamennyinek a szemébe. Csak Zrínyi Hona nem sirt. Pedig neki volt a legtöbb siratni valója. Inkább vendégséget rendezett, a mire valamenynyi bujdosót meghivatta, zenészeket hozatott s a lakoma után maga kézdé meg a táncot: biztatva a többieket, hogy vigadjanak, mulassanak! ma itt: “majd ha Isten segít, máskor a pataki várban!“ Férje hü papjának, Komáromynak pedig súgva mondá a tánc után, hogy azért rendezte ezt a mulatságot, hogy felejtsék el a haza elvesztése fölötti bánatukat. Iszttiid a Fekete- tenger partvidékének egyik Ugkiesebb helye, felruházva a természet minden délszaki pompájával. A török kormány e helyütt gondoskodott a számüzötteknek minden testi jólétéről. Thököli papja és krónikairója, a jó Komáromv Zrínyi Hona ntólsó menhelyét Virág-csiliiknek (“Virágmezönek“) nevezi Itt nézte ö a virágok nyílását, hullását: itt látták öt magát is 1-hnllani. Már a bujdosásból hozta el keblében a lassan sorvasztó halált, mely' öt a virágok völgyébe kisérte. A férje is szenvedő volt: köszvényes bántalmai éjente nagyon kínozták. Es Ilona csak öt ápolta, magával nem törődött: nem mondta, hogy halálát érzi közelíteni. Orvos sem volt azon a vidéken, a ki gyógyította volna. Szép csöndesen lediktálta végren—
