Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-08 / 2. szám
IV. évfolyam. Bridgeport. Conn.. 1903 Jannár 8-án,----------—-------------------—------------------------------------------2. szám. Felelős szerkesztő: S.ií.i'TXDOIfv j jj bridgoporti ref. lelkész. :tzlzxx r i FIGYELEM! IF’öm.-c.nlsatá.rsals:: lap szellemi részét illető niinue.i közle-%.XHY ZOLTAX new-yorki Cor. Howard Ave. & Pine Street, I Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: Ee-sr. -S-lenc. EIa.la,ssa,y, Pastor of the Hungarian Ref. Church, j Cor. Howard Are. & Pine st. Bridgeport. II (Hungarian“American Reformed Sentinel.) ■ jl STVÁN trentoni ref. A..^ ^ -i pénzek, cim változásojt s mindéit 'npot illető jelentések a szerkesztette- küldendők. % Cor. Howa^ & Pine Street, Erica. g-O^ Corrrr. n^Eeg'jelen. 3^nln.ő.ein. csőtörtökön. Előfizetési ár eg"y éxrre: -S-merHsáToa. 3=2. iNzEa.g-ya.rország'ra. $2.50. Az Amerikai Aagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday^ je li-lfti! Sentinel Plislii ßipii,” Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CoNlf. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. I. Hihetetlen tenyeli. A “New York Times“1 a demokratismusnak egyik fö-fö oszlopa, a közelmúltban egyik szerkesztői megjegyzésében a a következőket mondja: A billiard, a szobai tennis-játék, műkedvelői elő adások, fairek, vacsorák, bálok, a mai világban sok egyházban használ tatnak, s mint értékes kisegítő eszkö zök szerepelnek az egyházak pénzügyi viszonyainak rendezésére. Van sorsolás, fogadás-tétel, szóval minden olyan, a mit, s Shakespeare nyel vén, becsületes rablásnak lehet nevezni. A csókok árulása ma már nem népszerű ugyan, de még mindig tapasztaljuk, hogy' a fairekben sör, bor, pálinka járja mint értékes díjazás. Vannak egyházak, a melyek megengedik, hogy erkölcstelen bohózatok adassanak elő műkedvelői által azért, mert a közönség Ízlése ilyenekben talál kielégítést. Volt eset rá, hogy egy episkopálista egyház felsegélésére a Mikádót adták elő nagy anyagi haszonnal s még több erkölcsi bukással. New Jerseyben egy baptista gyülekezetben “koldus-estélyt” rendeztek kevés idővel ezelőtt. Mindenkinek rongyos ruhában kellett megjelennie, a lelkész azonban tiszta gallért öltött s alig hogy belépett a díszes társaságba: 5 cent erejéig büntették meg a tiszta gallér miatt. De ö, t. i. a lelkész, hirtelen feltalálta magát s levette a gallért, a melyre a következők valának felírva: “Nagyon szegény vagyok. Nincs pénzem arra, hogy magamnak gallért vásároljak. Ezt Mr. C-töl kölcsönöztem.” Ekkor meg 50 centre büntették hamis vallomás miatt. Ugyan ezen az estélyen mindazok, a kiknek vászoningük, lakcipöjük volt, büntetésben részesültek: természetesen az egyház javára. Két fiatal ember pedig jogot váltott arra, hogy két leánynak kedvük szerint udvarolhassanak. Ez a mulatság 75 dollár tiszta hasznot hozott. Ldiet-e aztán az ilyen gyüle kezeiben erkölcsi tisztaságról s más e féléről beszélni?! Egy másik egyházban “élőképeket“ produkáltak. Félmeztelen alakok gyönyörködtették a közönséget idegizgató zene és éneklés mellett. Stoughton, Mass.-ban egyik felekezet férfitagjai úgynevezett “minstrel“ társaságot alakítottak s előadásukon bemutattak egy “szoknyatáncot“ s egy “Bowery-girl“-nek a személvesitöjét. A Bowery New Yorknak egyik legromlottabb helye s mindenki érteni fogja: mit tesz ez a kifejezés: “Bowery girl.“ Mindezek tények, bár elhiszszük, liogy hihetetlennek tűnnek fel sok olvasónk előtt. De forrásaink olyan tiszteletre méltók, a melyekben kételkedni egyáltalában nincs okunk. Olvassa el csak valaki a philadelphiai “Church Standard“ ot s látni fogja júliusi számában, hogy New Yorkban egy fehérbe öltözött asz szony, az isteni tisztelet alkalmával mint mulattatta szép füttyével a hallgatóságot. Mondhatja valaki, hogy ezek szórványos jelenségek s ezért nem vádolható meg az egész keresztvénség. Szeretnék, ha ebben , az állításban volna valami igazság, de fájdalom, az emberi ügyesség ma már olyan sok faját találta ki az egyházi mulatságoknak, hogy ebben az állításban kételkednünk kell. Alig van egyház, mely anyagi ügyeit ne ilyen módon igyekeznék rendbe hozni. II. Ilyen 'mulatságokat h iába hereiünk az ös-keresztyénségben. Igaza van Rev. Hale-nek, a mikor azt mondja: “Az újabb vallásos módszerek nem mindig az ös keresztyénség hagyományain alapulnak. Nincs feljegyezve, hogy Philippiben ' agy E fesusban valaha fairt tartottak vagy vacsorát rendeztek volna. Arról se értesítenek, hogy Pál stereopticonnal kisért felolvasásokat tartott volna, s a mikor Barnabás kezelte a sötét kamarát. Az se bizonyos, hogy Athanasius tea-estélyeket adott. Nincs semmi alapja annak az ös keresztyéni egyházban, hogy mulatságok által akartak* volna pénzt szerezni. III. De ezeknek nincsen alapja az egész bibliában sem. Az igaz, hogy az evés és ivás nagyon sok helyet foglalt el az ó szövetségi vallásos szertartásokban: de ezek soha se azt a célt szolgálták, a mit a mai mulatságok, hogy ezek által gyűjtéssékpénzaz égj ház anyagi szükségeinek fedezésére. A mai pénzgyüjtési módszerek a zsidóság előtt nem találtak volna kedvességre. Ha még az ó-szövetségben volna is az etele dolgoknak némi alapjuk, az uj-szövetség felmentvényt ad ezek kötelme alól, mivel ezek nem kötelezik a keresztyénséget. Az uj-szövetségben is van szó egy vacsoráról, de ez egy felséges szertartás és nem mulatság. A keresztyénségnek épen ez a vacsora a legfelségesebb szertartása, de ez tisztán jelképi jellegű. A kenyér és bor “jegyek, pecsétek és zálogok“ midőn ezekben részesülünk, nem testünk éhségét, hanem lelki éhségünket elégítjük ki s bűnös lelkűnknek keresünk irgalmat és engedelmet. Ez a vacsora a mai egjházi vacsoráknak nem lehet alapja. Nyilatkozott-e ezen tekintetben a a Jézus? Igen! Ö megtisztítja a templomot | a galambárusoktól s a pénzváltóknak asztalait felforgatja. Ez a tette i nyilván jegyzi, hogy a templomot semmiféle képen nem szabad felhasználni kereskedés színhelyéül. Már pedig itt gyakran megtörténik j ez. Bizonyos tehát, hogy sem az ószövetségben, sem az uj-testamentom jban nincs semmi alapja azilyen pénz I gyűjtési módnak. Ha már szertartá- I sainkban ragaszkodunk a bibliához, az egyház történetéhez: miért íeledj jük el ezeket akkor, a mikor az egy! ház anyagi oldaláról van szó? IV. Ezek az egyházi mulatságok nemcsak erkölcsi, hanem testi és anyagi romlását is előidézhetik az egyház tagjainak. A vacsorák és más mulatságok alkalmával élénkebb lángot vet az emberi szenvedély s nem ritkán bűnökre vezet; az étel és ital, a melyet a karva nem akarva elkölt az ember, veszélyezteti egészségünket, sőt az ilyen mulatságok felszabadítván az emberben lakó gonosz indulatokat, alapját képezhetik az ember bukásának is. V. De az egyházi mulatságok nem is jövedelmezők. Tegyük fel, hogy valamelyik gyülekezetnek 100 dollára van szüksége. Valaki azt indítványozza az elöljárók közül, hogy tartassék egy osztriga vacsora. A gyülekezetnek van 200 tagja. Ezeknek fele a tervet elfogadja. Legafább is 150 dollárt kell elkölteniök azért, hogy 100 dollár tiszta hasznot csináljanak. így minden egyes embernek el kell költenie 1.50-et. Hát hol vau itt józan gazdálkodásról szó? Ha minden egyháztag a Krisztus parancsát igyekeznék betölteni: úgy egy-egy tagra se, de az egész gyülekezetre se esnék annyi, mim igy, mikor a modern szokásnak hódolnak. Példát vegyünk azért a Lukács XVI: 8 ik verséből. Ez a terv, mondhatja valaki, nagyon is ideális s egyáltalában nem gyakorlati. Lehet, de a Krisztus követése a legszebb, a legnemesebb idealizmus! Azt is mondhatják, hogy a nép cirkuszt akar, azért azt kell neki adni. Az egyházi életben ilyenre nem szabad hivatkozni. Nem egyes embereknek, nem is a népnek: de istennek tetsző életet kell folytatnunk. Két uínak senki se szolgálhat. Mert vagy az egyiket szereti s a másikat gyűlöli! Ha keresztyének vagyunk, akkor a Jézus parancsolatai szerint éljünk. Legyünk engedelmesek, alázatosak, áldozatkészek s résztvevők az isteni szolgálatban. VI. Eddig csak az angol gyülekezetekben szokásos egyházi mulatságokról szóltunk. Magyar ref. gyülekezeteink e tekintetben nem követik az angol gyülekezeteket. Temploma ikat semmiféle képes, vagy képtelen előadásokra, vacsorákra vagy hangversenyekre legalább tudtunkkal eddigelé nem használták fel. így e tekintetben reánk nem vonatkoznak a Jézus szavai. De igenis vonatkoznak másban. Mi bálokat tartunk. A bal ellen, ha az csupán táncból állana, nem igen lehetne kifogást tenni, de a bál másból is áll. A magyar tánc nem érzéki tánc. Nemzeti szokás, a mely előtt ide kint is meghajlunk s a nemzeti jelleg egyik ismertető jelének tartjuk. De baj az, hogy minden bál a dorbézolásnak lesz a forrásává. Nyíltan, magyar őszinteséggel szólva, egyházaink épen abból szereznek a legtöbb helyen pénzt, ha az egyháztagok minél inkább kirúgnak a hámfából. Azt hiszsziik, hogy itt van már az ideje annak, hogy az ilyen dolgok lassan-lassan megszűnjenek s helyüket más, keresztyénies dolgok foglalják el. Vájjon érdemes-e hálózni s önmagunk előtt szégyenbe hozni vallásosságunkat? Nem! Nálunk legalább nem! Óriási pénzösszeget kell elkölteni azért, hogy 50—60 dollár tiszta hasznot csináljunk. Fizetni kell: a szállát, a cigányt, fizetni kell szivarért, sörért, borért, pálinkáért s.mire a számadásra kerül a sor, azt látjuk, hogy egy-egy ember 2—3 dollárt is elkölt azért, hogy egyházának 50 centet adományozzon? Nem jobb volna-e, ha minden hivő keresztyén, egyházunknak minden hü és igaz tagja, “Isten dicsőségére“ önként, a maga jószántából odaadná a bálban elköltött pénzt? Én azt hiszem, hogy szebb, Istennek tetszöbb dolog volna ez, mint a cigányhizlalás s a sörfőzdék felépítésében való részvétel! De nem ez a legfőbb baj. A dolog erkölcsi oldalát tekíMve még veszedelmesebbek ezek az egyházi bálok. Hogyan beszéljünk híveink előtt mértékletes életről, ha elnézzük, hogy az egyház javára nagyokat igyanak? Orca pirulás nélkül bizony az ilyen meg nem eshetik! Ez az igazság! Lehet, hogy soraimért követ dobnak reám. De azért az igazság igazság marad. S kérem testvéreimet, hogy az igazságban álljanak meg s hagyják el ezt a rósz szokást s az uj évben uj módszerek szerint igyekezzenek az egyházak javára pénzt szerezni. Kalassay Sándor. Vasárnapi iskola. II. Tanítás. Jan. 11-re. 1. Ének: 91-ik dicséret. 2. Tanítás előtti ima. 3. az úri imádság. 4. Az apostoli hit formá ja. Olvasandó: Mózes első könyve 1:26—11:8. Miután mindazt, a mit világnak nevezünk, megteremtette az isten: rá tette a világteremtés müvére a koronát. Embert alakított a saját képének hasonlatosságára s urává tette a földnek s hatalma alá rendelte mind az egész világot. Az embert pedig teremte Isten a földből s belé okos lelket lehelt, a mi által lehetővé vált az, hogy az ember megőrizze az Istenhez való hasonlatosságot. Teremtett vala pedig az Ur két embert: Egy férfit és egy nőt s a férfit nevezte Adámnak, a nőt pedig Évának. Az igy teremtett embert pedig elhelyező az ür a paradicsom, vagy Éden kertbe, a mely valahol az Eufrates folyó körül feküdt vala. Ezután megszűnt az Ur a munká-MTI19UI \ __jaaiM ' / L-íuiAIt
