Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-17 / 16. szám
8 nálnak, de Tisza elöleges beleegyezésével. Megszokták, hogy Tisza cse lekszik mindent, Tisza oltalmaz mindenkit. Ha valamelyik miniszternek a torka fáj, nem a patikába szalajtja a lakájt, hanem Tiszához.... alkalmasint ö rendel nekik még vizikátort is__ Hát a párt? A pártból kiveszett lassanként minden önállóság, sokkal jobban, mint Tisza szeretné. E nagy ember lapitó sulylyal nehezedik reájuk szellemével és egyéni tulajdonaival. Mindenki kicsinek kezdte magát érezni és kicsi maradt. A régi nagyságok szemlátomást apadának s elkedvetlenedve maradoztak el, vagy pedig lustán hagyták maguk fölött repülni a devalváló időt. Mindinkább megszokták ök is, hogy Tisza gondolkozzék, Tisza cselekedjen. Gondolták magukban ázsi ai nyugalommal: “Hiszen az ö dolga egészen. Ha roszat csinál, magának csinálja, ha jót csinál, nekünk csinálja. Minek ütnök bele az orrunkat,?“ Tisza még egy darabig közié terveit egyikkel vagy a másikkal, de mikor észre vette, hogy azok mielőtt nyilatkoznának, az ö véleményét für készik, hogy azt adhassák tanácsképen, abba hagyta ezt a fölösleges for malitást s azóta lett a szó teljes érmében “generális“. A generális nem konferál, csak ha tároz. A párt. nem disputái, csak szavaz. így lett az, hogy Tisza ugyan most is folyton növeszti a pártját, de csak azért, a miért a haját, hogy imitt-amott a kopaszságot fedezze vele. S igy lett, hogy Szóntagh Pál a skizt nevezte el finom gunyorossággal “pártunk kimagasló alakjának“. De mindegy. Nem ami kenyerünk a politika. Ha mi most bolondjában el találnánk dönteni: jó-e a politikája vagy nem, mi maradna vezércikkanyagnak a napilapok számára újabb tiz esztendeig. Maradjunk csak a külső színeknél Mondják, minden nagy ember vészit közelről. Ha ez igaz, akkor Tisza nem volna nagy ember, mert ö közelről határozottan nyer. A kik jól ismerik, azok bámulják, ragaszkodnak hozzá legjobban. S valóban, ha jobban figyeljük, ez arc nem mindig ilyen hideg, a három mély redö a homlokon kisimul s derült, vonzó melegség önti el a fagyos vonásokat. Tisza olyanforma lehet, mint a róna volt Petőfinek: csak jó ismerősei előtt veti le fátyolát. Erkölcseiben puritán, gondolkozásmódjában nemes, nagyszivü s a tisztaság fénye, melyet a családi tűz helytől kölcsönöz, rokonszenves sugarakkal hinti be az államférfi alak ját is. A mamel ukoktól sokszor hallani bizalmasan, ha egy vagy más dolog nincs Ínyükre: —Engem csak a Tisza személyéhez való ragaszkodás tart a pártban. (Pe dig kevélyebben hangzanék, ha az elvek tartanák őket a pártban.) Az előbbi vezérek alatt közvetlen közelükböl terjedt a hidegség kifelé. Rendesen az intimusok kezdtek legelőbb széledezni, de a messzebb eső gyürüzet vissza nyomta őket. Tisza alatt meg van fordítva s innen hatalmának állandósága. Tisza környezetéből a ragaszkodás melege árad kifelé (a tovább eső rétegekben természetesen lanyhább), s a hol már a hidegebb szél fuj, az oly messze van, ho^y a generálisnak nem árthat. Külső modora szögletes és ügyetlen, úgy hogy ha valami idegen nagy embernek mutatják be, rendesen hozzá teszik a jóakarói: “De meg ne ítélje kérem ebből az egyszeri látásból. Tiszát sokáig kell ismerni, hogy élvezhesse. (Hogy mit értenek a “sokáig“ alatt, nem tudom, de ellenzéki szempontból tekintve tiz évnél minden esetre hosszabb időt.) Ám ha nem jól találja magát a sima parketten, bezzeg elemében van otthon a Házban, azon az ólom-szé riin, a hol már közel húsz éve birkózik, vagy bent a klubban Ilii mamelukjai között, kiknek minden gyön géjét ismeri. ü tán az egyetlen miniszter, a ki nem igen szokott mosolyogni. Ö legfölebb azzal tünteti ki híveit, hogy megszólítja, nagy ritkán kezet fog TÁRCA. A fehér violák. A mint nézem, nézem azt a két szál gyönyörűséges fehér violát itt előttem a pohárban: fájdalmas érzés remegteti meg szivemet. —Milyen hűtlen az emberhez még az is, a mit olyan nagyon szeret! A szerető szemek nem gyönyörködnek már pompájukban, a gondos kezek nem öntözik meg többé töveiket, és nyílnak, illatoznak tán még dusabban, mint a mig sápadt, szenvedő úrnőjük őrködő szemei pihentek a kert fölött. Agyamban gondolat kél gondolat után. . Az emberi életről gondolkodom. Egy szív összetört; egész világa összeomlott__s a nagy természetben minden változatlan. A nap épen úgy ontja fénysugarait, a csillagok ragyognak, a nyájas hold fénye ott rezeg a harmatos virágkelyheken. Semmi, de semmi sem jelzi, hogy megtört egy szív ! Egy érző, egy szerető szív, aki szerette volna magához ölelni az egész világot. Aki egy virág liervadásán, egy madárka halálán fájó kényeket hullatott. Sok idő óta lakott a nagy emele tes zöld házban. Az első emelet öszszes ablakai telisteli voltak virágokkal és éneklő madarakkal. A kert csodaszép virágdíszben pom pázott minden nyáron. Rend és tisztaság a házban mindenfelé s a nö mégis olyan boldogtalan! A jósága, nemes szive, magasztos gondolkodása sokáig hatott durva lelkületű férjére; de a hosszú, szenvedésteljes esztendők hiába tűntek el egymás után; csak nem hozták meg számára az óhajtott nyugalmat. Enyhe, levélhullató _ őszi reggelen egyszerű paraszt kocsi állott meg a ház előtt. Piros:pozsgás menyecske, nagy, dundi babával szállott le róla és ment be bátran, egyenesen az eme letes zöld ház kapuján, határozottan a mérnök ur irodája felé tartva. Megjöttünk, itt vagyunk! —szólta szép piros asszony, — elhoztam Bélust is; meghalt az édes anyám, a jus somból ki tudtak rokonaim te éretegyikkel vagy másikkal a folyósón, hosszabb beszélgetésekbe azonban már csak a nagyobbakkal ereszkedik. Egy-egy fülkébe oda huzza Cser nátonyt vagy Bánífy Bélát. Némely kor mogorván jár s kel és nem jut senkinek egyetlen jó szava sem, idegenül biccenti meg fejét a leghívebbeknek is és mégis azt hallani, hogy nagyszerűen tud bánni embereivel Sokat törtem rajta a fejem, mi hát az a nagyszerű bánásmód? Mert én azt ugyan nem látom sehol. Hiszen a többi miniszterek majd elolvadnak a nyájasságtól. Bedekovics előre kö szön még a kapusnak is; Kemény Gá bor két kiterjesztett karral hatol be a folyósón át a miniszteri szobáig, s a két kiterjesztett kar arra való, hogy útközben mint két gép, a mamelukok kezeit szorongassa; gr. Szapáry rokonszenves arca csupa cukor; a gr. Széchenyi szeme édes méz és mégis Tisza tud bánni a mamelukokkal? Megtaláltam a nyitját. Tisza keveset igór s abból sokat tart meg, a többi miniszterek sokat Ígérnek és abból keveset tartanak meg. Tiszának a nyájassága természetes és ö szinte, a legtöbb hatalmasé pedig mesterkélt szokott lenni s kiérzik be löle a leereszkedés szúró tövise. —A gyermekeknek volt meg eddig az az ösztönük, hogy a látszat ellenére is tudják, ki az ö legjobb emberük. Most már meg van ez az ösztönük a mamelukoknak is. * Mit mondjak még újat a generálisról? Semmit. A közönség mindent tud felőle. Csak a fele igaz annak is, — az a fele, a miben kételkedik. A lapok egy évtized óta egyebet sem csinálnak, mint vagy öt szidják, vagy öt dicsérik — és már azelőtt sem volt egészen ismeretlen ember. Beszéljek róla, mint szónokról? Hiszen mindenki ismeri a legnagyobb debatterünk, vitatkozó szónokunk beszédeit és szónoklati modorát. Le volt az már ezerszer Írva: hogy ül ott a piros széken, figyelve és örökké lecsapni készen, mint a héja, miként ted___és a mi fö: Bélusnak apa kell! A szenvedő, sápadt asszony nem volt olyan szerencsés, hogy elválaszthatatlan kapocs kötötte volna durva férjéhez: 20 éves házas és nincsen gyermeke. A szép kerttől, virágtól, madaraktól környezve búcsúzott a távozni ké szülő asszony s ök oly hálátlanok! A virágok illatoztak: a madarak daloltak: minden, de minden célja felé tört a természetben s minden helyén maradt, csak ö távozott az édes otthonból örökre, csak az ö szive törött meg......... .........A kert utait apró lábnyomok borítják, a violákat a boldog, piros pozsgás asszony kezei tépik le, de nem öntözik, nem dédelgetik: meg teszik azt a fizetett kezek is......... A mint itt nézem ezt a, két szál gyönyörű violát: szivem összeszorul, annál a gondolatnál: mily csekély pont a mindenségben egy ember. A test szenved, a szív megtörik. Egy fénysugár lövell agyamba, elűzi a borús gondolatokat. A lélek él örökké I A virágok megsemmisülnek, a húzódnak össze szemöldjei, ha haragszik, szinte látni folyton működő agyvelejét, mint egy nyitott köpüt a kerekek örökké forognak bent és őrlik ki a gondolatokét, miket aztán hirtelen papírra vet, mindig csak a schlagwortokat: a többi megszületik beszéd közbén. Beszédeinek szerkezete ezért laza. De különben sem gondol a formával, beszédei szándékosan olyan hangon vannak tartva, hogy öt naturalista politikusnak tüntessék fel. Csak nézeteinek érettsége, biztonsága mutatja csalhatatlanul, hogy nagyon sokat tanul folytonosan. Felerészben a mások, fele részben a saját hibáiból. Egyházi és egyleti élet. A belmissiói bizottság gyűlése. F. hó 9—12 napjain tartotta a magyar református egyházakat is segélyező és fentartó Reformed Church in the U. S. egyház belmissiói bizottsága évi gyűlését, amely annyival nagyobb fontosságú volt, mivel itt készité elő ez a bizottság jelentését a zsinatra, a mely Baltimoreban Md. jövő hó 20-án fog összeülni. De reánk magyarokra is nagy fontosságú volt a belmissiói bizottságnak ez a gyűlése, a mennyiben ez döntött a new yorki ref. egyháznak nyújtandó segélyre s a johnstowni, toledoi és phoenixvillei lelkészi állások betöltő sére nézve is, valamint megbeszélés tárgyát képezte a clevelandi uj temp lom építésért adandó segély is. Most még teljes tudósítást, mig hozzánk a hivatalos jelentés be nem érkezik, nem adhatunk. De már ma is örömmel jelenthetjük, hogy aKuthy Zoltán ref. lelkész által képviselt new yorki egyháznak «3000 dollár segélyt egyhangú lelkesedéssel szavazott meg a bizottság s ezt az összeget a jövő hónapban akkor fogják kiutalványozni, a mikor az egyház az építést meg fogja kezdeni. Értesülésünk szerint az uj templom ünnepélyes felavatása az amerikai magyar ref. lelkészi kar jelenlétében ez év október hónapjának első vasárnapnagy természet csak isten vezető keze után halad; de lelke nincs. A lélek örökké él és odafenn a boldogság honában az összetört szivek megnyugodva—boldogságban gyönyörködnek az örök tavasz virágos téréin s nem ismernek többé szenvedést, de örök dicsérő éneket zengenek az Örökkévalónak s örökké éldelik az örök üdvöt! (Kis- Tükör) Jámborné Székely Lila. Figyelmeztetés. Mindazok, kik a lapot nem kapják rendesen, szíveskedjenek az aláb bi sorokat egy levelező lapon kitölteni s azt hozzánk beküldeni. Az “Am. M. Ref. Lapjának” kiadóhivatala. To the Publisher of the “Am. M. Ref. Lapjának.” Dear Sir: Your paper has come of Late sc irregularly, that I am compelled tc discontinue it unless I receive thi same in the future more promtly. Respectfully Aláírás. Cim és város Perényi Béla az egyedüli magyar zászló, j elvén és egyleti sapka készítő. 166 East Third street. — New York
