Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-03 / 14. szám

2 Egyházi és egyleti élet. —Iius vét amerikai ref. egyháza­inkban. Husvét a kereszsyénség diadal ün­nepe. E napon az egész keresztyén világ örömünnepet ül. A mi Ameri­kába szakadt jó magyar népünk val­lásos buzgósága főleg ilyenkor szo­kott megnyilatkozni. Sokan óriási utakat tesznek meg, hogy hallják a feltámadás evangyeliumát s részesül jenek az Ur Jézus megtöretett testé­nek és kiontatott vérének jegyeiben és zálogaiban. Ilyenkor minden re­formátus templom szinültig megte­lik ájtatos, buzgó keresztyénekkel. Természetes, hogy még az egyes egy házakban lefolyt húsvéti ünnepek­ről nem adhatunk részletes tudósí­tást. De hiszszük, hogy minden lel­­kesztársunk küld eíröl jelentést la­punknak, hogy a példa buzdítson, lelkesítsen. Bridgeporti egyházunk­ban soha, még a templom felszente­lése alkalmával sem volt olyan nagy közönségünk, mint ebben a husvét­­ban. Egyetlen talpalatnyi hely sem volt üres. Az egykor nagynak kép­zelt templom bizony ime rövid időn szűknek bizonyult. Az ur asztalához 280 bűnbánó lélek járult, de a temp­lomban legalább 400-an voltak. Az énekkar ez alkalommal is nagyon emelte az ünnep méltóságát. Az Ur tartsa meg híveinknél a húsvéti buzgóéágot minden alkalomra, —Lapunk húsvéti száma. Ha va­laki össze fogja hasonlítani a husvét hetében megjelent magyar lapokat: el kell ismernie, hogy lapunk mu­tatta csupán, hogy minő nagy ünne­­\7tv kesesztyén világnak. Sok dyröl kaptunk elismerést ezért a ámért. Köszönjük olvasóink jóaka­­atát s kérjük őket, hogy lapunkat továbbra is tartsák meg szeretetük­­ben. Világi lapjainknál feltűnőnek tartjuk, hogy csupán az am. magy. Népszava emlékezik meg a husvét­­ról. A többiben a legcsekélyebb vo­­natkazás sincs a keresztyén világ s a?) emberiség történelmének a legfon tosabb eseményére. Pedig talán ez az ünnep is lehetne alkalom hasznos elmélkedésre? —Lélekhalászat. Az alábbi ese TARCA. ASáranéném “szarkája '. ürta.: Tá.m.~bor33.é Székel;y Xjilla,. A kis öcsém fontoskodó képpel, két kezét a nadrágzsebébe mélyeszt­­lépett be a szobába. Mindnyájan kérdő pillantásokat Tetettünk reá; mire ö csendes fleg­mával kiszed a zsebéóöl 5 vagy 6 kaj szin barackot s oda teszi édes a­­nyánk elé. —Hát, tudjátok, ide hajlik aszom széd barackfájának az ága mi hoz­zánk; le is szedtem róla mind a mi mienk! — vetette oda a gyerek nagy dacosan; mert a rá szegezett tekin­tetekből nem sok biztatót olvasott ki ö kegyelme. Édes jó anyánk szótlanul szedte össze az elébe rakott barackokat s kötényébe téve, megfogta a gyerek kezét s minden tiltakozása dacára át vezette a szomszédékhez. Bocsánat­kérések között átadta nékik a barac­méayt a benne szereplők neve nélkül közöljük, kijelentvén azonban azt, hogy ha a szükség kívánja, úgy a nevekkel is szívesen fogunk szolgál­ni. Egy róm, kath. családhoz került egy 16—17 éves ref. leány cseléd­nek. A buzgó gazdasszony a helyett, hogy á leánynak a bérét megfizette volna, a szegény leány lelki üdvös­ségét akarta megmenteni. Az egy­szerű gyáva leány hajlott is a jó szó­ra s már tanításra is járt, midőn ép­pen a róm. kath. rokonok tudomást vettek a dologról s a leányt elvették a térítő asszonytól, a ki a helyett, hogv,a becsületes munkáért megfize­tett volna, azt fogta a leányra, hogy meglopta. Most azt hiszszük, hogy majd a bíróság fog az ügyben itéle tét hozni. —Osztály gyűlés. Az A. M. R. E. bridgeporti osztálya múlt szombat­ról elmaradt gyűlését a kővetkező szombaton április 5 én fogja megtar­tani. Kéretnek a tagok megjelenui. —Jegyző választás. Az A. M. R.' E. youngstowni osztályának jegyző­je állásától saját kérelmére felmen­tetett s helyébe Juhász János test­vérünk választatott meg, a kinek cí­me: Youngstown, O. Sta. B. Box 185 —A chicagói és környéki 1. m. női bs. és társas egylet ápr. 6-án va­sárnap d. u. 3 órakor fogja rendes havi gyűlését megtartani a ref. is­kolában (8504 Superior ave.) Ismé­telten felhívjuk a Chicago és kör­nyéki nők szives figyelmét egyle­tünkre és az ahoz való csatlakozás­ra. Egyletünk felekezeti különbség nélkül alakult és ezen az alapon meg is fog maradni. Jul. 1-ig alapitó tag gyanánt lehet belépni. Most a leg­szebb és legjobb alkalom van nyújt­va minden chicagói és környéki ma­gyar nőnek, egylet kebelébe való be­lépésre. Legyünk egyek szeretetben és testvériségben. Mutassuk meg, hogy mi is megértve egymást, tu­dunk szépet s dicsöt alkotni. Tiszté­­séget szerzünk ezzel magunknak, e­­löm ózditjnk a közjót s fényt derí­tünk a magyar névre is. Kezet fogva erősek vagyunk, amúgy széthullunk s oltalom nélkül állunk ez idegen országban. Tisztelettel és szeretet­tel a női egylet elnöksége. —Március 15-ike Passaicban. kokat, egyúttal elmondta az okot is, a mi a gyereket arra indította, hogy a hozzánk hajló faág termését leszed je. Persze, a jó szomszéd visszaaján­dékozta volna kedvencének a gyü­mölcsöt; de édes anyánk büntetésül megtiltotta annak elfogadását. Később mikor visszajöttek a szom­szédból: Klárika — a kis szomszéd leány — kopogtatott be hozzánk és nagy tányér barackot tett asztalunk ra édes atyja szívességéből. Mi pe­dig már akkor áhítattal lestük ked­ves jó nagymamánk ajkáról a tanul­ságos történetet Sárá néném “szar­kájáról“, melyet ö kővetkezőkben beszélt el nekünk, figyelmes hallga­tóinak. * * * Édes gyermekeim! Valamikora jó isten saját kezével irta fel Mózes­nek a két kötáblára a tiz parancsola­tot. Most tanultátok nem régen a nyolcadik parancsolatot, rövid, de épen, olyan követésre méltó ez is, mint a többi: “Ne lopj!“ — és ezt is mint a többit, megszegi sok gyarló Egyetlen kolóniának a március 15- iki ünneplése se vert fel olyan nagy port, mint a passaici ünnepély, a hol a magyarság ketté szakadva ünne­pelt s az egyik ünnepélyen német szó is hangzott. Bár mennyire védeke zik is az illető németül szónokló hon fitársunk, nem tartjuk helyes dolog­nak, hogy március idusát valaki né­met nyelven dicsőítse. Valamint az se helyes dolog, hogy az egyenlőség ünnepét külön külön szakadva ün­nepük az egyletek' főként akkor, ha az egységre meg volt adva az alka­lom. Ez pedig itt megtörtént. Az első m. t. és bs. ifjúsági egylet s a new yorki e. m. t. és b. s. egylet passaici osztályának ünnepe a szakí­tás dacára is fényesen sikerült. A menet, melyen többen vettek részt a magyar ruhákban, pompás képet nyújtott s a programm, a mely sze­rint az ünnepély lefolyt, ügyesen volt összeállítva. Tóth Pál, Pente Péter, ki az alkalmi beszédet mon­dotta, Timkó Ferenc, Timkó János, Laconyi Sámuel, Akerli József, Oszt rozky József, Tóth Ferenc honfitár­saink beszédei és szavalatai, vala­mint az előadott hazafias dalok nagy mértékben hozzájárultak a magyar nemzeti érzés kifejlesztéséhez. Ad­jon az isten minden magyar kolóni­ának ilyen derék magyar embere­ket. EG YHÁZI ÉRTESÍTÉSEK. Lelkipásztori szeretettel tudatom South Riveren, New Brunswickban, N. J. és ezek vidékein élő hittestvé­reinket, hogy husvét utáni vasár­nap, ápril 6-án foguuk New Bruns­­wickban a német ref. templomban isteni tiszteletet tartani d. e. 8—10 d. u. 3—4 óráig, a mikor az úri szent vacsora jegyeit is kiszolgáltatjuk a kegyelem után szomjuhozó hívek­nek. Délutáni isteni tisztelet végez­tével közgyűlést tartunk. Bővebb felvilágosítást szívesen adnak So. Rjveren Benedek Balázs gondnok, Szanyi István presbvter és Nagy Ferenc new brnnsw i ki presbyter hitbuzgó atyánkfiái. Virág István, ref. lelkész. — Szeretettel értesítem Lorain, 0. lakó hittestvéreimet, hogy April 6- án fogok közöttük isteni tiszteletet tartani, a mikor az úri szent vacsora! jegyeit is kiszolgáltatom. Csutoros Elek, ev. ref. lelkész. ember; a büntetés pedig, ha késik is, de okvetlenül eléri a törvénysze­gőt. Ne nyújtsd kezed orzásra és lopásra, Ezek körűi a kárhozat kereng; Ne ingereljen az arany Bugára, Ha rajta megcsalt társad könye reng, Sőt juttasd őt elveszett birtokához, Gonosz kézből igazszivű birához! Igj énekel a költö-püspök: Szé­kács József is kedves imakönyvé­ben. Sokszor elmondtam Pátyi Sárának mindezeket, mikor nálunk mosott, a fia meg hol innen, hol amonan lop­kodta össze a gyümölcsöket, aztán elhozta az anyjának, a ki még örült is, hogy az ö fia mennyire élelmes, ügyes gyerek. Pedig a hibát, mint a gyomot, ad­dig kell irtogatni a lélekböl mig meg nem erősödik, mert aztán két kézzel sem lehet azt kigyomlálni. így volt ez a Pátyi gyereknél is, a ki folyton lopkodott, a mit a szeme meglátott, azt ugyan a keze sem hagyta ott. A hol az anyja dolgozott, onnan ollót, gyüszüt, kést, későbben ruha­­nemüeket, apró jószágot, majd gabo-Amerikai hírek. Húsvéti vihar. Mi itt az ország keleti részében nagyon szép derült napra virradtunk hnsvét reggelén. Igazán örült az ember szive, bogy a feltámadás nagy napján a természet is igy ünnepel. De bizony az ország belsejében, Pennsylvaniában és Vir­giniában óriási vihar dühöngött. A szél kiszámíthatatlan gyorsasággal száguldott s elseperte, a mi útjába akadt. Pittsburgból Írja tudósítónk, hogy a vihar ott a Knoxville-Presby teriánus templom tetőzetét leszag gáttá s körülbelöl 12-en sebesültek meg kisebb-nagyóbb mértékben; Ja­­mestownban pedig szintén a presby­­teriánus templom szakadt be épen a prédikáló lelkész felett. Wellsbury. W. Ya. a történelmi nevezetességű methodista templompt pusztította el a vihar. Összesen mintegy tizenegy templom pusztult el magában Pitts­­burgbanésa mellette fekvő Alle­ghany Cityben. —Bgö liajb. Semmi se lehet bor­zalmasabb, mint egy a tengeren ki­gyulladt hajó égése. Nincs menekü­lés sehova. A legnagyobb szerencse ha van közelben egy hajó, a mely átveszi az égő hajó utasait. A Que­­bec-i vonal Praetoria nevű hajója, a mely Bermudába akart vitorlázni, mikor már 157 tengeri mértföldre kint volt a1 nyílt tengeren, kigyu­­ladt! Szerencsére a Nordland nem messze volt, s igy az utasokat átvet te, a kik valóban halálos veszedelem ben forogtak, a mennyiben a hajón 187 hordó petroleum volt, a mely ha felrobban, úgy senki se menekült volna meg. A hajó kapitánya és le­génysége a nagy veszélylyel szem­ben is bátor maradt és vissza hozta az égő hajót Tompkinsvillebe, hol a kikötői tűzoltóság nehéz munka u­­tán eloltotta azt. —Bánya szerencsétlenség. Chat­tanooga, Tenn.-böl Írják, hogy ott óriási bánya szerencsétlenség történt a melynek 22 halottja van. —Husvét Washingtonban. A Fe­hér házban husvét második napján több mint húszezer felnőtt és gyer­mek jelent meg üdvözölni az elnököt s örvendezni a gyermekek játéká­ban, mert most gyermek-kacagás töl • nát, fát stb. lopott. El is nevezték a ■ faluban “Sára néném szarkájának“. Hogy a katonasort börtönbüntetés nélkül érhette el, köszönhette a jó­szívű falusiaknak, akik ha a lopott holmit csak részben is visszakaphat­ták: elhallgattak. Egyszeregy zsák “Török Bálint almát“ lopott a biró szöllöjéböl; már éppen azon volt, hogy a ponyvába elrejti, mikor rajta csipték az Imrét. El is verték aztán olyan pogányul hogy egy hétig készitgettem az irat, melylyel az anyja naponként kene­­gette a szarkáját. Elmentem hozzá s ott a betegágyé ban igyekeztem a lelkére baszélni. “Kis tűn kezdik a lopást, ökrön foly tátják s akasztófán végzik“—mon­dám neki. A jóságos mennyei atya tudta, mily irtoztató fekély a tolvaj­­ság a szivén s a lopási hajlam a lei­ken, azért irta szent kezével a kötáb Iára a 8-ik parancsolatot: ne lopj! Derék, munkabíró íiatal ember, ha becsületesen dolgozik, mindenkor kereshet annyit, melyből magát tisz­­tessségesen eltarthatja s anyját is se­gítheti!

Next

/
Thumbnails
Contents