Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-27 / 13. szám

5 ^rieltá,32CLa<d.-TjLrx^: I Feltámadunk!. . . .Zeneiül az ének Buzgón az ég s föld Istenének Ez ünnepen, és a gyász helyett Öröm vesz szivünkben helyet. Hisz Jézus él! és mi ő benne Örömünk méltó hogyne lenne! ? Koporsótól többé nem félünk, Fent a mennyben örökké élűnk! Feltámadunk! Feltámadunk!. . . .E szózat hangzik Ma mindenütt, s lelkűnket e hit Edzi meg a földi kin között: Sirba nem vész, mi égi- örök! Zálog e szent nap; hát ne sírjatok Özvegy, árva s te elhagyatott, A megváltó, ki feltámadott, Kikért meghalt, minket hagyna ott! ? Feltámadunk! Feltámadunk!. . . . Van másik élet lm minden uj életre ébred, Rügy, pattan, féreg létre pezsdűl, Holt gvök kihajt a göröngy közül. S csak az ember, a föld királya Maradna lent a sirba zárva? A Teremtő, kibe lelkét adá, Örök-halállal azt sújtaná! ? Feltámadunk! És Amiéi nem felelt. Most egy írás tudó állott elő s azt anondá Jézusnak: Mester, ha Sennek nincs elég pénze és munkása, miért plántál újabb és újabb szőlőket ? Jé­zus az írás tudónak komolyan felel­te: Az én atyám gondot visel az ö szőlőjére. Majd levetette felső ruhá­ját s oda terité a Sen lábaihoz s él­vévé Judás Irkarrotestöl a pénzes •erszényt, oda vete Sen elé. Látva a példát egy publikánus, szintén meg­oldotta az erszényt s fele pénzét oda tette a Jézusé mellé. Majd egy sze­gény özvegy jött s két lillért. dobot a pénzhez s végül két szegény ifjú jött Jézushoz, ezt modva: Semmink nincs, de dolgozni fogunk a szőlőben. Ezeket látva, előre léptek Amiéi, Dugan, Sabea és Barkabod is, s fel­ajánlották segítségüket. Jézus meg­áldotta azokat, a kiknek szivük fel­indult az Ur szőlőjének a művelésére. Jézus és a sokaság útnak indulván megáldja a szőlőt: Békesség legyen ebben a szőlőben s mindazokkal, a kik ennek kiépítésén fáradoznak. Az atyának a szeretete van az ö sző­lőjével. “A kinek füle van a hallásra, hallja meg.” Feltámadunk!. .Megnyílt a szent sir, Megszűnt a bánat, senki sem sirt, Hogy szólt az angyal: Nincs itt az tlr Feltámadott, ki itt aludt! Mily szent öröm vett e győzelem Nyomán erőt a bus kebleken! Derűssé tett jövőt és jelent: A megnyílt sir életet jelent! Feltámadunk! Kovács Endre. H IS VET. A Jézus feltámadása a keresztyén j vallásnak az alapköve. “Ha Jézus | fel nem támadott, úgy hiába való a j I mi predikálásunk és a ti hitetek is, mondja Pál a nagy apostol.”(I. Kor. 15:15.) Az a kétségbeesés, a mely a | keresztnek szomorú látására í'ábo- I rult a tanítványok szivére; soha nem oszlott volna el a Jézus feltámadása i nélkül. A liusvét reggeli szomorúság s a húsvéti evangyeliom következ­ményei nem mondhatók önámitás­­nak, csalásnak, vak hitnek. Az ok­nak meg kell egyeznie a' követkéz­­ménynyel. Az igaz emberiség, a mely hisz a feltámadásban, nem le­hetne eredménye egy hazugságnak. A gondolkodó fő, melynek példája Pál apostol, a mely megtalálja lel kének a kielégít tetését a feltámadás­ban, nem vádolható vad vallási fana­­tismussal. Még a hitetlennek is, a ki nem érezte még a saját életében a feltámadásnak a hatalmát és erejét, valódinak kell elfogadnia annak történelmét épen történelmi igazsá­gánál fogva.— Higyjiik bár, hogy az okoskodás, a természetből merített hasonlatok történelmi bizonyítékok, az üres sir, a föltámadás tanúinak bizonyságtétele nem sokat mondók: mindazáltal mi a mi hitünket erre az alapra, erre a sziklára építjük. Hisszük, hogy az Isten kijelenté bennünk az ö szent fiát s életet és halhatatlanságot hozott nekünk az evangyelium által. A Krisztus élete a legerősebb tanúbizonyság az ö halhatatlansága mellett. Jézus él, mi is élűnk, A haláltól nem félünk! Mert meggyőzte a halált Örök váltságot talált, •Isteni erejével Hathatós érdemével! * * * Husvét hajnalán Mária a feltáma­dás minden gondolata nélkül jött a sirhoz. Ha Jézus előre kijelentette is az ö feltámadását, a kereszt iszo­nyatos halála elhomályositá a tanít­ványok szivében ezt a kijelentést. Mindaz, a mit tenni szándékoztak és tehettek, nem volt egyéb, minthogy a mester iránt érzett tiszteletnek és szeretetnek azzal adjanak kifejezést, hogy meglátogatják az ö sírját. Má­riának a Jézus iránt való hűségénél, csak a Jézusnak iránta -való kegyel­me volt nagyobb. Jézus szabadította meg öt a lelki gyötrelmektől s Mária végtelen hálát érzett a Jézus iránt. Ö volt az utolsó, a ki elhagyta a ke­resztet, s az első, a ki felkeresi a sirt. Jutalmáé nagy hűségért az lett, hogy ö lett a feltámadásnak el­ső hírnöke, bár ö még csak az üres sirt látta; még akkor se birt a feltá­madásról a legcsekélyebb sejtelem­mel sem, mikor Péterhez és János­hoz visszatért. Azt hitte, hogy az el­lenség a Jézus holttestét ellopta s ez még nagyobbá tette az ö szomorúsá­gát. Péter és János a sirhoz sietnek s úgy találják, hogy Máriának igaza van. A sir száját fedő kő el van moz­dítva; a leplek a sírban vannak, de a mester nincs sehol. Péter és János is azt hitték, hogy Jézust az ellenség lopta el, s e miatt szomorkodva tér­tek vissza Jeruzsálembe. Nem tudták, hogy mit jelent az üres sir. Sziveikben kétség és re­ménykedés, hit és félelem egymást űzte, hajtotta. Szomorkodtak az u­­jabb események miatt. Nem voltak még érintkezésben az élő Jézussal s igy az üres sir nem tudta megváltoz­tatni a Mester sorsáról alkotott vé­leményüket. Ma is, hiába látjuk az üres sirt, hiába ismerjük a feltáma­dás történetét, ha az élő Jézussal érintkezésbe nem jövünk az ö törvé­nyeinek betöltése és példájának kö­vetése által: a Jézus feltámadása előttünk is csak üres álom kéj) lesz. Nem halljuk a Jézus szavát s nem borulunk le előtte ezzel a szóval üd vözölvén öt: “Mester.” * * * Minden tanítvány ott látta meg a Mestert, a hol volt. Mária a sírnál, mások az emmausi utón s a tizenegy pedig Jeruzsálemben a bezárt ajtók megett; heten látták a gallileai ten­gernél, tizenegyen pedig a gallilea: hegyen. A látomásnak á benne ve tett hit volt a határa. Hisszük, hogy a tanítványok látták a Jézust, meri ők hittek. A kik pedig hisznek: lát nak. Mária előbb — bár hitt, néni látott s az angyaloknak, kik meg kérdezik tőle sírásának az okát, azl feleli: “el vitték az én uramat.” Ö még nem értette az Istennek utait, nem tudta, hogy a miért sir a: a megváltás isteni munkájának a befejezése. Az Ur nem halt meg, holl testét igy el nem lophatták. Ellen kezűleg, a Jézus egy magasabb, í legfelsőbb életkörbe lépett át s éle tét szerzett az ö benne hívőknek is A mi fájdalmainknak okát sok szór szintén az képezi, hogy nem értjük meg az Urnák utait. Nem tudjuk felfogni, hogy a szomorúság bél mint származhatik öröm s csapás mint szolgálhat lelkünk idvességére. Ez történik meg velünk főként ak kor, a mikor azt ragadja el tőlünk s halál, a kit szeretenk. De ha Jézusl köverj ük, mint a hajnal, úgy támad fel ami világosságunk a bánat sötét éjszakájában is. íme, Mária épen akkor, a mikor a legnagyobb szomorúságban van lesz részesévé a legnagyobb öröm nek. Ne feledjük el, hogy Jézus ott van, velünk van életünk minder eseményében. Jelen van nemcsak a jólétben, mikor napunk ragyog, dt a szerencsétlenségben is, mikor na punk aláhanyatlik. — Jelen van ai egyéni fájdalomban, veszteségben betegségben, tengeren és szárazon s jelen van a halálban is. De csak a k hisz, az örülhet ennek az igazság nak s az találhat ebben a hitber nyugodalmat! Mária hitt és látta az Urat! Ha hiszünk, úgy mi is látjuk A hit előtt el fog oszlani kétség, s a jeleket kérő Tamás is igy sóhajthatunk fel: “Én \ és én Istenem !” Kassay Am Egyházi és egyleti éle-------­Gyászjelentés. Az Am.'Magy. Eef. Egyesület vei zértestülete szomorodott szívvel tu datja Horváth Sándornak a Joilet Lockport, 111. osztály utján volt tag társnak 1902. évi Március hó 3-il napján történt gyászos elhunyták Legyen.álma csendes, — ébredés« édes ! Kelt Cleveland, O. 1902. évi Már eins hó 24 napján. Csutoros Elek Kováchy M. Isivár, v. elnök. v. jegyző. Szétvetés. A Joilet-Lockport, 111. osztály ut ján volt tagtársnak Horváth Sándor­nak 'segélyét 50 centben temetés költséggel együtt az egyesületnél mai napon levő 1306 tagjára ezenn§ kivetjük s szeretette] kérjük az ősi tályokat, hogy ezen összeget a ta goktól beszedvén, törvényes idői belöl a vezértestületi pénztárba be szállítani szíveskedjenek. Kelt Cleveland, O. 1902 évi Márci us hó 24 napján. Csutoros Elek Kováchy M. Istvái v. elnök. v. jegyző. Templom megnyitás Bridgepor ton. A templomnak belső kifestés

Next

/
Thumbnails
Contents