Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-25 / 52. szám
I bölcső daluk, éhség a kenyerek, a ruházatuk rongy, puha ágy helyett a kemény föld volt nyoszolyájuk, a takaró rajtuk az éj sötét leple, kedves szelidséggel ébresztgetö anya helyett fagyasztó, metsző szél keltette, verte fel az utszélen, ernön, mezőn magát meg-meghuzó árvát. S ime mindennek vége. A könyörülő szeretet felvette ügyöket a Jézus névében s csendes, meleg, boldog otthon ban, örömtől kigyult, ragyogó cal nézik, csodálják a szép karácsonyfát s azon a nemes szivek ajándékait. Szivükből a hála, ajkukról az Istent dicsőítő ének száll az égre^ magasztalásául a nagy Ur Istennek, ki a Jézus születése által az ö sziveiknek is feledhetetlen, szent örömet szerzett. S hangzik, zeng az ének a keresztyén családok szentélyeiben, kunyhókban s palotákban egyaránt. A- mannak öröme épen olyan édes, éppen olyan drága egyszerűségében, mint emezé a fény és pompa között. Egy az Ur, a boldogító örömet szer zö, ki hozzánk érkezett. Az ö születésének szent napján elül a bűn, a vétkes indulat s minden kebel az Isten temploma. Az egyenetlenség, a viszály gonosz szelleme kiűzve a családi hajlékból s beköltözik a békesség fejedelme: Jézus. Szülök, gyermekek tiszta, szent érzése tükrözö■ dik vissza az arcokon, a szemekben. Leszállott a mennyország a földre, az emberek szivébe. A született Jézus gyermek arca hint örömsugarat a megszentelt földre, megváltott népére. Örvendezz föld népe! Dicsőítő énekkel, hálaimádsággal áldjad Istent s az ö szent nevét, ki küldött, neked Megtartót, Szabaditót az ö szent Fiában! Jertek ti is gyermekek, mondja tok az Urnák hálaéneket, ajkaitoknak magasztos zengése olvadjon öszsze az angyalok dics-zsolozsmájával! Az ég és föld gyűljön szent örömre s hirdesse a mennyei Atya szeretetét, örök kegyelmét és irgalmát! Minden szívben öröm lakozzék ma, minden lélek üdvözölje Jézust. Zengjen annak ének! Ki adott népének Ily kívánt idvességet. Csutoros Elek. Nálunk mindenféle kályha kapható, dd a legjobban a JEWEL kályhát ajánlhatjuk. A Jewel nem kerül többe, mint más kályhák, de a ki ezt használja, pénzt takarít meg, mert ez kevesebb szenet fogyaszt, mint bármely más melegítő és íütö kályha. Ajánljuk a JEWEL féle gyártmányokat a nagy közönségnek, mei.t hosszú tapasztalatból tudjuk, hogy a fentebbi állítás igaz. Kapható Clevelandban Qedeon JánoS vaskeresKedésében. !99 So. Mil me. Cleveland, 0. Plione Cuy. 606 M. Bell East 1284 F. A kivándorlásról. Irta: Halassay Sándor. A Reformátusok Lapja volt az első az amerikai magyar lapok között, a mely a Széli Kálmán kivándorlási törvényjavaslatát érdemleges bírálatban részesítette s nyíltan kimondotta, hogy a fennálló helyzeten sem mit se fog változtatni. Legfeljebb annyit, hogy ezután nem külföldi, hanem magyar ügynökök vagy ha úgy tetszik “alkalmazottak“ fogják zsarolni s kivándorlásra ösztönözni a népet. A kivándorlási törvényjavaslatnak a leglényegesebb hibája az, hogy a kivándorlás föokát a kivándorlási ügynökökben találja s ezeket igyek szik megrendszabálvozui. Istennek jő voltából már nyolcadik éve munkálkodom Amerikában. Hivatásomhoz képest úgyszólván a nép üterón tartom a kezemet. Ismerem örömeit, részt veszek bánatában s mint újságíró nagyon sok emberrel jövök érintkezésbe, de az Egyesült Államokba való bevándorlásnak a magyarországiak részéről csak tizedik vagy századik oka az ügynökség. Az első és legfőbb ok az, hogy az amerikai munkás a magyarországihoz képest, ur. Igaz, hogy nehéz, fárasztó, testet ölő munkát végeznek a legtöbben honfitársaink közül, de bárminő legyen is a munka, a munkás nem kutya, mint oda haza, a hol magam is láttam és tapasztaltam, hogy egy-egy zsidó bérlő s ennek némi iskolát végzett kasznárja, ispánja, Írnoka vagy ki tudná megmondani, hogy miféle néven nevezett hátra mozditója kutya korbácscsal, pofonnal illette azt, a ki szerinte nem dolgozott elég jól vagy elég gyorsan, vagy a kire épen a foga fájt. Ha Magyarországon akivándorlást komolyan rendezni óhajtják, első sorban is arra van szükség, hogy a munkás és munkaadó közötti viszony rendezlessék, sőt hogy bensőségteljesebbé tétessék. Nem hiszem, hogy e tekintetben valaha olyan állapotok uralkodjanak, mint itt Amerikában, de azt világosan látom s nyolc évi folytonos szemlélődés után állíthatom: hogy e tekintetben Magyarországon nagy változtatásokat kel eszközölni. A második oka a kivándorlásnak az. hogy a munkás itt aránytalanul jobb fizetésben részesül, mint oda haza. A körülmények nyomása alatt, úgy halljuk, hogy oda haza is megváltoztak e tekintetben a viszonyok. A napszám, a munkabár emelkedett, de még ma sem olyan, hogy abból a szegény ember emberhez mél tóan tisztességesen, megélhesse] egyszerű napszámos itt se va nagy fizetést kap, de mégis o hogy megélhet belőle. És meg is ha nem korcsmázik, akkor ot levő szerettei számára is küld p haza, a mit valóban sokan megc: kednek. Az, a ki már régebben itt s egy vagy más mesterséget € nult, többet keres, mint oda 1 másik két társa. A bányászok — besztrájkoltak is — az én tudó som szerint is könnyen, bár élei szélyes munka árán, megkeres 100—125 dollárt egy hónapon át nem ritka, hogy egy ügyes vasör fémköszörüs s más e féle mester < berek 3—4 dollárig kereshetnek t nap s csak azért nem teszik, mei munkaadók mindjárt levágják munka árát. Az unióbeli munkás dija legkevesebb $2.50 cent e napra. Es ez a pénz egészen a munká, Nem fogják le tőle különféle járaci kok címén s nem adóztatják me Itt csak az adózik, a kinek ingath birtoka van. Odahaza jövedelmi dót, községi adót, pót adót, ut adó hadmentességi adót, fej adót, én b zony nem tudom, hogy mi mindéi féle adót kell fizetnie a szegény mur kásnak. Ez is egyik oka a kioá). dorlásnak. Ez főként azoknál a ki gazdáknál, a kik a nagy gazdái mellett nem tudnak érvényesülni. Ezzel van összefüggésben a ma gyár népnek u. n. föld-éhessége is Ez is tömérdek embert hoz Ameriká ba. A nehéz, veritékes munka csepp jeit arra fordítják sokan, hogy minél több birtokot s minél nagyobb darab földet vásároljanak meg oda haza. Ezért járják meg Amerikát 3—4—5-ször, némelyek többször is, mig végre itt maradnak a vásárolt birtok dacára is, mert a föld nem jövedelmez, a szerencsétlenség sok, a csapások nagyok s a mi fö dolog nincs minden hétfőn, vagy szombaton fizetés. Hiányzik nekik a “pay mastei’”, a ki mindenkinek helyébe viszi a fizetést s a munkás minden nehézség nélkül hozzá jut a keresetéhez. Otthon? Édes Istenem, mennyi ceremónia. Jó, hogy még arcképes igazolványt nem kérnek a szegény munkástól minden héten. No bezzeg, nem ceremóniáskodnak itt. Egy e■*r. :■ t A beteg visszafeküdt a földre, tágj ra nyílt lázas szemeit az előtte álló Telkes Gáspárra szegezte, a ki kendőjével törülgette homlokáról az izzadságot. Hol jobbra, hol balra tekintett, majd lopva felnézett az égre, mintha onnét várna segítséget az imádság elmondására s végre igy szólott: “Ha igaz, a mit a magasságban lakozóról beszélnek, hogy a nyomorultakra is gondja van, mondhatom, hogy ennél nyomorultabbat nem talál!“ Itt elhallgatott s társaira tekintett, a kik állítását erősítve hozzátették: “Bizony, nem talál!“ “De ha szigorúan akar ítélni, akkor ez a szerencsétlen.... “ “El van veszve“ egészítő ki a másik kettő. “Örökre el van veszve“ folytatá Telkes Gáspár. “Iszákos is volt, ugy e az voltál, Bukfenc?“ “Igen, az voltam“ sóhajtott ez fel. “Szitkozódtál, káromkodtál is, feleségedet, gyermekedet sokszor megverted ugye?“ —Azt is megtette — mondá a má • sik kettő egyszerre. A beteg felsóhajtott. —Igen, megtettem. Az Isten bocsássa meg bűneimet. —Nem kérhetünk valami előkelő helyet az égben ennek a csizmadiának, úgy e bár? A másik kettőre kérdöleg nézett, a kik fejőkkel helybenhagyólag intettek s hozzá tették—Bizony nem kérhetünk. —De ha mégis Isten befogadja az ö oi-szágába, megelégszel a legcsekélyeb lielylyel is, ugv-e bár Bukfenc, megelégszel? A beteg élénken intett fejével. —Látod, uram, hogy ö nem követelő s mi, kik ismerjük öt, bizonyíthatjuk, hogy megelégszik, ha az ajtó mögött kap is helyett a te országodban. Nem elégszel meg vele, Bukfenc? —De igen, —fenttogta a beteg. —Nos tehát — folytatta Telkes Gáspár, mialatt a betegnek mostan már nyugodt szemeit vizsgálta, —én azt gondolom, hogy a jó Isten ott fenn irgalmas lesz irántad. Azért mi hárman kérjük a jó istent a te nevedben, hogy vegyen be tégedet kegyelmébe. —Igen, kérjük — tévé hozzá a má sik kettő. A beteg most reszkető kezét feléjök nyújtotta s alig hallhatóig suttogta: —Miatyánkot! —Van-e itt valaki, ki a Miatyánkot tudja? kérdezte Telkes Gáspár zavartan. Bizony egyik sem tudta jól. Hal lották ugyan sokszor, de hogy eltudj ák-e mondani, az már más kérdés. Ha mégis Telkes Gáspár elkezdené, gondolták, majd mi is tudnánk segíteni. —Miatyánk — kezdé Telkes této-TroriA T>nr»rt* *Ar» —Miatyánk —ismételte gyengén a beteg. ... .És szabadíts meg a gonosztól, — tévé hozzá a másik kettő, azután elhallgattak. A beteg mind nehezebben léJekzett s egyszerre nem lélekzett többé. —Amen! — szólt Telkes Gáspár megindultan, — most már útban van a jobb világ felé. Egy ideig ott álltak mellette s némán néztek reá. A nap mindinkább eltűnt a fák kopasz ágairól; egy kis madár “jó éjt” csicsergett fejők felett, a lovak pedig türelmetlenül rázták szerszámaikat. Az első szánon végig terítettek egy pokrócot, miután belőle a kosarakat a másik kettőre átrakták s az elhunytat lehető kíméletesen belefektették, egy zöld fenyőággal betakarták s megindult a szomorú menet az erdőből hazafelé. A szegényes viskó ajtajában aggódva állt egy halvány arcú nö, ki fürkésző szemekkel nézett végig az országúton. Észre vette a három szánt, de férjét egyiken sem fedezte fel. —Későn foghatunk a karácsonyest megünnepléséhez, — mondá magában — s vájjon mit hoz majd a türelmetlenül várakozó gyermekek neki. Ne kérdezd, szegény asszony, na—Jó estét és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok! — szólt Telkes Gáspár, kalapját csendesen leemelve s megállt a nö előtt, ugyanezt tették a többiek is. Az asszony elcsodálkozott az emberek komoly köszöntésén, ugyan mi célból-tették ezt? Félelmes sejtelem futóit rajta végig s szemeit mereven függesztve az első szánva, lassan közeledett a szán felé. Némán emelte le Telkes a fenyőágat s a nö fájdalmas sikoltással borult férje holtteste fölé. Kis vártatva felegyenesedett, végigsimogatta a hideg kezeket s szeretetteljes szavakkal szólitgatta meg a holtat. —Szép halála volt —mondá Telkes — lelkészt óhajtott, de alig volt idő egy rövid beszédre, melyet mi hárman tartottunk, de ö azért meg volt elégedve; hisz tudod, hogy ö nem volt követelő, igazán szép volt halála, maga a természet szőtt reá az égben fehér szemfedöt. —Fogad játok hálás köszönetemet, — mond az asszony felemelkedve fér je holttestétől. — En is meg vagyok nyugodva, mert hiszem, hogy jól esett neki vigasztaló és bátorító szavakat hallani ily érdemes emberek ajkáról; fogadjátok hálás köszönetemet! — S kezét arcára téve ismét keservesen el kezdett zokogni. A három ember csendesen összesúgott s levették a szánról a knw«
