Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-27 / 9. szám

2

alkalmak összeveszni, azt a “baas,” a gazda, adományozza <a legérdemesebbnek. A ki aztán megkapja, az a legnagyobb gonddal és türelemmel fejti le még a legkisebb izmot is a csontokról. A csontokban lévő velőt pedig arcára és testének egyéb részeire keni, liogy fényes legyen. A káderek fogalma szerint ez a szép.

Vacsora után lefeküdtem, hogy az ut fáradalmait kipihenjem. Korán reggel, még fél álomban sajátságos éneket hallottam. Fölugrottam fekvő helyemről és gyorsan felöltözködve, a hangok irányába siettem.

Igazán megkapó látvány tárult elém.

Egy kis halmon, alig néhány lépésnyire a tábortól, födetlen fővel, térdelve s a kezüket az ég felé emelve, egyházi dalt énekeltek a boerok; majd együttes imát mondva, ismét egyházi énekkel fejezték be reggeli ájtatoskodásukat.

A boerok az ájtatosság gyakorlását reggel és este pontosan elvégzik, és soha, semmiféle körülmények között el nem mulasztják. Az talán eszükbe sem jut, vagy pedig nem törődnek vele, hogy az ének hangja fökép este messzire elhat és esetleg árulójuk lehet.

A boerok sohasem zúgolódnak, sohasem panaszkodnak. Asszonyaik éheznek, gyermekeik durva angol katonák őrizete alatt sinlödnek; falvaik elpusztítva, tanyáik földulva, elégetve, szántóföldjük parlagon: csupa nyomor’, szenvedés, a hova csak szem tekint s ök nem panaszkodnak, nem sírnak, hanem—imádkoznak !

Egy emberöltő munkájának eredménye hever romban; vadleíkü ausztráliai és indiai csapatok garázdálkodása tobzódik mindenütt, siralom völgygye lett a szép, gazdag ország és a boer nem sir, — bízik és imádkozik. Baj társaik egymásután hullnak a csatában; testvért testvértől, fiút atyjától és a szerető anyát gyermekeitől könyörtelenül szakítja el a brit hatalom, hogy távoli szigetekre szállítsa őket, hol még csak hirt sem hallanak egymásról. És a boer azért nem siránkozik, nem átkozódik, — ö tűr, remél és imádkozik.

Ha győznek, első sorban Istennek

adnak hálát, ha hátrálniok kell, Isten oltalmába ajánl ják magukat.

A tábor a Biggarsbergen nevű hegylánc oldalában volt. A boerok a hely megválasztásában igen óvatosok. Lehetőleg valamely hegyoldalt szemelnek ki, hogy jó kilátásuk legyen és váratlan támadás ellen biztosítsák magukat. Föképen viz közelében igyekeznek megtelepedni, ez azonban sokszor nagyon nehéz, mert Dél:Afrikának egyes részei nagyon vizszegények; sokszor napi járásnyira sem találhatni jó vizet. De a boerok.edzett legények, nem igen válogatósak. Olyan vizet isznak, a milyen van; nem bánják, ha sáros, ha piszkos is, ha színe olyan, mint a frissen préselt musté, csak viz legyen. Mi bizony eleinte fintorgattuk az orrunkat, de hát “szükség törvényt bont” s végre mi is megszoktuk a mocsárlevet. Szeszes italt a táborban nem volt szabad tartani, sőt a városokban is csak csekély mértékben és egyedül étkezés idején volt szabad árusítani.

(Folyt, köv.)

Vasárnapi iskola.

Iutcán elfogalása.

Csel. VI: 1—15.

A lecke felosztása: István kineveztetése, 1—7; István hivatala, 8—10;

István bevádo’ása, 11-—15.

A cselekedetek könyve szerint a keresztyén egyházban az első zavart az alamizsna szétosztása okozta, a mely miatt a görög zsidókból lett keresztyének zúgolódtak a zsidó keresztyének ellen. A szakadás már ekkor előre vetette árnyékát, de az apostolok bölcsessége el hárított min den veszedelmes következményt s a szeretet és könyőrület által összefűzte a széthúzó elemeket is.

Az apostolok, mikor a hivök megszaporodtak, hogy a szeretetnek és könyörületnek munkája rendszeresebben legyen végezve, a munka végzésére segítőket választottak.

I. István kineveztetése. (1—7 v.) Ezek közül a választottak közül való volt István is, ki arra hivatott az ö diakónus társaival, hogy a szegény

nem ember házáról, hanem Istenéről van szó.“

És Bikházi fényes példával ment elöl; úgy tetszett neki, mintha a felirt összeget egykori előkelő vendégének szava súgta volna fülébe. És az Ur nevében megindult kezdetre áldott folytatás következett előbb lassan, nehézkesen s kicsiny mértékben, később azonban mindig lelkesebben, vidámabban és nagyobb szerűen.

Mikor aztán Pál a veröfényes szünidőre haza tért, atyja örömtől csillogó szemekkel értesítette a szent ügy örvendetes haladásáról, a melyen szemmel láthatólag az ég áldása volt.

Egy nehány év elvonult már a kis falu felett, mikor a nyájas szeptemberi nap ragyogó sugárait a csines templomra bocsátotta, mely a falu közepén egy kis dombon emelkedett. Ifjak és öregek örvendeztek. Máraz építés alatt is napról napra nőtt szivek legnemesebb öröme; most pedig vége-hossza nem volt az örvendezésnek.

A község a templomszentelés, egyszersmind az újonnan választott lelkipásztor beiktatásának ünnepét ülügyet gondozzák s az alamizsna ősz togatást rendesen végezzék. Az após tolok, a kik tanításra voltak hivatva, nem teljesíthettek szolgálatot a szegények asztalánál is. A gyülekezet testi gondozása a diakónusokra tartozott, mig a lelkiekben az apostolok voltak az elöljárók. Ma is igy kellene megoszlani munkának az egyes keresztyén gyülekezetekben.

II. István hivatala. ^—10.) Istvánban az egyházi munkálkodás mindkét irányában volt képesség. Mig a szegényeket látogatta, egyszersmind tanította is őket. Apostoli hatalommal bírt, csodákat és jeleket tevén a nép előtt. Görög zsidóiból lett keresztyénné s ezért ezek között volt nagy tekintélye. Ezeket nevezték libertinusoknak, mert Itáliából jöttek át s Jeruzsálemben letelepedve, külön zsinagógát építettek a saját használatukra, mikor a zsidó vallásra áttértek. Korán áttértek a keresztyénségre s közülök kivált István hatalmas szószólója volt annak, hogy a Jézus a megígért Messiás. így a zsidóság is leginkább ezek ellen a görög keresztyének ellen fordult a legelső sorban is, s ezeknek vezérét István támadta a leghevesebben.

ILI. István elfogalása. (11—15.) Istvánt is hamis tanuk vádolják a nagy tanács előtt, s azt hozzák fel a vádban, hogy káromolta Mózest és az Istent. A törvény, a templom és a zsidó hagyomány ellen izgatott. Azt állították ezek a hamis tanuk, hogy István azt tanítja, hogy a nazarethi Jézus lerombolja a templomot és eltörli a Mózes törvényeit. Kétségtelen, hogy István ilyen tanokat hirdetett, de egész más értelemben, mint azt vádlói értelmezték. E miatt fogták el öt s állították a nagy tanács elé, a mely ugyanezen hamis tanuk vádjára halálra Ítélte.

Hátrálékban van ön a Reformátusok Lapjának előfizetési dijával? Ha igen, ne feledje el a csekély évi di jat Tdö. Konyha Pál ur címére. Bates street Hung. Ref. Churclp Pittsburg, Pa. küldeni.

te. Jól választottak:Isten szerinti derék pap került hozzájuk, hogy Isten igéjánek örök magvait hintegesse a halandó emberi szivekbe.

Pál is a megjelent ünnepi vendégek közt volt, a kik nagy tömegekben özönlettek elő.

Pál? Hogy is hiányozhatott volna Pál? Pál, a ki szünidejének rövid hetei alatt ifjuilekesedésselsegitett! Pál, a ki mint „tanult ember“ a falusiaknak ugyancsak „imponált“, — egyszersmind szóval, tettel szívesen és egész kézsséggel állott szolgálatukra. A kit a község avval bízott meg, hogy építőmesterről s építési tervről gondoskodjék. A ki valahányszor Bikházára ment, úgy látszott, nagy buzgósággal ügyelt az épitö mestermunkájára.

A templom olyan szép lett, a milyen nem volt az egész vidéken; a templom építése aránylag igen kevésbe került s ifjú és öreg, asszony és férfi a legmélyebb megindulás könnyeit hullatta, midőn a harangok a szép karcsú toronyból először hitták istentiszteletre a híveket. És Pál ne lett volna jelen, a ki a templom

Egyházi és egyleti élet.

Lapunk fént av lóinak gyűlése. Folyó február hó 20-án lapunk fentartói közül 3-án a trentoni lelkész lakon értekezlet)et tartottak a lap ügyeit illetőleg. A lap anyagi ügyeinek vezetésével megbízott Tdö. Konyha Pál, jelentést tesz a lap anyagi állapotáról a mely nagyon szomorú képet mutat a magyar protestáns közönség lap pártolásáról. A kint levő hátralék olyan összeget képvisel a mely ha befolyna bárcsak felerészben is, a lap kiadói is teljesíthetnék a lap homlokán hangoztatott elv iránti való kötelességiket. De igy bizony a saját családjaiktól kellel huzniok a mindennapi konyeret,hogy a lap az amerikai magyar protestánsok dicsekedésére továbbra is viruljon. A hátralékok behajtása végett, minden egyes hátralékosnak intök küldetnek szét, a melyben meg lesz. jelölve a hátraléknak a mennyisége

is. Nagyon kérjük olvasóinkat, hogy a vett figyelmeztetés után azt a csekély összeget, a mibe a lap egy éven át kerül, megfizetni szíveskedjenek. Az is kitűnt, hogy egyes kép viselők nem jártak el pontosan és hűségesen a lap dolgaiban. Ezeknek az év Apr il hó 1 ig haladékot adunk követeléseinknek a tisztázására, de e határ idő után semmi sem fog akadályozni abban, hogy ezekkel a hűtlen sáfárokkal meg ne ismertessük a nagy közönségét. Ha a hátrálékok egy részebe foly s ha a most működő buzgó utazó ügynökeink Fürjész Józséf és Korány András atyafiak hasz. nos munkát tudnak majd végezni a nagy számú protestáns testvérek között: úgy a lap már a jövő negyed évben megnagyobbított alakban jelenik meg. Kérjük tehát olvasóinkat, hogy lapunk iránt való kötelességeiket a közös ügy céljából minél előbb teljesíteni szíveskedjenek. A ki ebben a negyedévben hátralékát be nem fizeti, lapunk olvasói közül töröltetni fog.

Köszönet nyilvánítás. — Szívből mondunk őszinte köszönetét mindazoknak, kik a newyorki ref. egyház javára febr. 8-án tartott bál sikerét előmozdítani szívesek voltak. A báli

építésében annyi érdemet szerzett?

Ott is volt. Sőt a lelkipásztor s az egész község határozott kívánságára az első székben ült szülei, testvérei, a legidősebbek s az elöjárók közt.

Az ünnepi istentisztelet méltó módon folyt le, az örömünnep jelentőségét mindenki mélyen érezte.

Az istentisztelet után egyházi gyű lést tartottak. Itt kellett az ifjú egyháznak rendbe hozni a legfontosabb ügyeket gyermekeik és unokáik számára, de a legfontosabb pillanat akkor érkezett el, mikor a lelkipásztor felállt s örömmel teljes megindulástól remegő hangon szólt: „Tisztelendő egyházi gyűlés! Elérkezett az óra, midőn az igazi mester nevét meg kell tudniok. Közötünh van! Pompás templomunkat Bikházi Pál épitö mester ur építette.

A község nagy csudálkozását, ki vált az öreg Bikházi határtalan meglepetését leírni meg sem kísérli e so rok írója. Csak azt említi meg, hogj a mennyei boldogságot érző apj reszkető karokkal ölelte át fiát s kör nyezve kérdezte: „Hát te épített

A templomépités.

(Folyt, és vége.)

A pénzküldemények rendes időközökben ismét lödték: de a krónika első könyvének utolsó fejezetét is gyakran olvasták s gondolkoztak róla.

Bikházi sjlassankint a falu többi lakói is olvasták Dávid királj ról,hogy miképen adta meg királyi részét az istenházának építéséhez, — olvasták Dávid népéről, hogy szívesen önkényt adakozott a templom építésére,— olvasták a kegyes király hálaimáját: ,,Oh Uram, a te kezedben vagyon mindenek felmagasztaltatása és megerösittetése. Mostan azért, óh mi Istenünk vallást teszünk te előtted és dicsérjük a te dicsőséges nevedet.“

„Atyámfiái!“ szólt egyszer Bikházi a község gyűlésében, a mely az iskola rozzant épülőiében jött össze, „Isten minket is meg fog erősíteni, megáldja a község szegénységét s mi is megkezdjük a nagy munkát, mert