Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-11 / 50. szám
Ur velem volt s megsegített, elmondja, sőt némi nemes ön$1 említi fel, hogy Massachuíarmányzója elé egyszer egy it vitt, aki nagy készültséggel I ékesszólással beszélt a korzó előtt. Ez alkalommal egyéneket énekeltek, a melynek nát egy indián tanító készitet'4 ben már 1100 indián lett keénné 38 évi munkálkodása kősíében s lehet mondani, hogy ;sz New Englandban 2500-an l meg az ö prédikálása követően. Az Isten igy koronázta úját sikerrel s még életében hogy 24 indián lelkész prédia Krisztus evangyélioipát. ót erős, határozott jellem volt; yhatlan a jóságban és el nem ó a jónak cselekvésében. Ottcsaládi életben takarékoskohogy annál több jót cselekedint az emberek-között. Tsmerték szokását. Fizetése 50 font stervolt. (250 dollár) Egy alkalommikor r egyedévi fizetését fel, a pénztárnok ismerve Eliót észetét, de tudta azt is, hogy a re szüksége van, fizetését többesen bekötötte egy zsebkendőbe, annak kibontásánál minél több eljen el. Útja egy szegény család előtt vitt el. Meglátogatta őket ry nyomorban találta őket. Pró- i a zsebkendőt kibogozni, de miez sok időt vett igénybe, minfizetését odaadta a szükölködök- Ugy látszik, az Isten akarja ezt mondta a csudálkozóknak. iót nemcsak’ prédikált és utahanem sokat irt is. A többek >tt ö készítette el az első indián tekismust, irt imakönyvet, szá kisebb erkölcsnemesitö iratot; szitette az első indián á-b-c-t s lenek felett kiemelendő, hogy a iát indián nyelvre fordította le. idiánjai és a fehér emberek is you szerették és nagyra becsül- Hatvan évi munkálkodás után, vés kólában Roxburyban halt ;. Négy fia közül három papi páa lépett s Baxter Richard kijeette róla, hogy “nem volt senki gész világon, a kit többre becsült volna. “ Holta után kapta “Az indiánok apostola“ melléknevet. Sokat tett a Krisztus evangyéliomáért. Eiv volt mind halálig s elnyerte az életnek koronáját. Hát te szives olvasó, tettél-e már csak a saját körödben is valamit a Krisztusért? Vezettél-e már másokat a Krisztushoz? Ha nem__Igyekezz, mig nem késő. Mert az a boldog szolga, a kit az ö ura talál tiszte szerint cselekedni. Angolból: Szőnyi Sándor. Vasárnapi iskola. HuÜi és Naomi. Ruth l.r. 16—22. v. Egymás iránt jóindulattal legyetek. Pál apostol emez intését újítja fel ez a bibliai részlet is. Egy angol történetíró egy alkalommal több förendü angol férfi és nő társaságában egy bibliai részletet olvasott fel, a mi mélyen meghatotta a társaság tagjait s mivel előzetesen nem volt jelezve, hogy milyen könyvből olvasott fel, kérdezősködve ezután, elképedve tudták meg, hogy ez a biblia, a melyről pedig a jelenvoltak nagy része azt hitte, hogy az nem szólhat ilyen természetesen, a valódi életből vett megrázó erővel. Valóban a biblia az Isten lelke által vezérelt történelme Izrael népének s midőn e néphez intézi intését, szól minden népeknek ős örökké értékes irás minden nemzetre. Vannak benne olyan szép, költé szeti nyelven Írott részletek, a melyek mögött irigykedve marad el a mai finomult, költészeti irói nyelv. Isten az ö örök igazságait a legszebb formában adta át az embernek. A felvett bibliai részletben példaként feltüntetett nö története a következő: Elimelek nejével, Naomival Judeából kiköltözik a Moab földjére a nagy éhínség miatt- Két fiók volt. Mindenik Moab leányt vett feleségül. Apa és fiai rövid idő alatt elhaltak, Naomi mély gyászban leve retve szülőföldjére vissza kívánkozott. Menyjei nem akartak tőle elválni. Végre mégis Orpa engedett a lebeszélésnek és bár érzékenyen, de megvált napától. Nem igy Ruth, ö hiven követte Naomit Júdeába és Bethlehembe. Itt később Boáz felesége s igy a Dávid ősanyja lett. Szép részletei vannak e történeti s mégis tanító könyvnek. Az emberi lélek tüköré ez a maga egyszerűségében és erkölcsi tisztaságában s a legszebb festmény egyszersmind Judea legrégibb történetéből, (ismerkedjünk meg a három föszemély jellemével. Ruth hivsége. “Ne kényszerits, hogy elhagyjalak s eltávozzam tö led. Mert a hová menendesz, oda me gyek és a hol lakni fogsz, ott lakom; a te néped, az én népem, a te Istened az én Istenem.” így szólt a fiatal nö napához, bár férje halála után sem világi, sem erkölcsi törvény nem is kötelezte, másfelől az idős nö el is hagyta Moab földjét? nem más, mint a hűség indította Ruth-ot,. hogy napáért elhagyja saját népét, elhagyja szülőföldjét s menjen idegen földre, idegen népek közé. S felette hálás szivü volt azért, a hogy Boáz fogadta: “mert megvigasztaltál engemet és mert a te szolgálódnak szive szerint beszéltél, holott én nem vagyok más, mint egy a te szolgáló leányaid közül.” (2. r. 13. v.) Idegennek Izraelben igen lenézett helyzete volt s azt sem remélhette, hogy Naomival valami kényelembe megy. Egyik menye vissza is maradt, de ez a másik nem volt rábeszélhető. Olyan szépen tesz bizonyságot hűségéről, a mi becsületére válnék a mai kornak is. Ruth ahivség, az érdek nélküli, önfeláldozó baráti érzés valódi mintaképe. Nincs az az ok, a mi vissza térésre bírhatta volna. E két nö szive-lelke egygyé forrott. Egy nyitott sir fölött álltak volt, mely férjet és fiú, illetve apát s férjet zárt el tőlük. Közös bánatok és szivfájdalmok, le gyen közös sorsuk is. Hogy tovább is menjünk: “a te Istened az én Istenem”. Elhagyta ősei vallását is Izrael vallásáért. Ilyen együttérzés csak azok közt van meg, kiknek közös érdekeik vannak s van-e erősebb kapocs, mint a vallásos érzés: megtalálták Istent, a ki lett vezérök és oltalmazójok, a két lélek e tudatban forrt össze olyan elválaszthatatlanul. Mily erős leckéztetést tarthatna e jelenet sok keresztyén család körében, hol a versengés, az irigység, önzés, gyűlölet, civakodás fészkelte be magát s indítja a ház népeit egymás ellen. Mily nagy szükség volna Ruth ama példája követésére! Bár fel lehetne cserélni a mai kor fényűzésre való hajlamát és vagyon utáni vágyai ama régi kor egyszerűségével és tiszta érzésével! El Moáb földjéről Bethlehemig! Naomi gyásza.“Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagy keserűséggel illetett engem a Mindenható ....” Naomi annyit jelent, hogy szeretetreméltó s az is volt ifjan s boldogan s most visszatért mély gyászával sze gényen. Csak az jó, hogy nem elhagyatva. E tapasztalás is minden emberöltővel felujul. Hányán siratják keser vés életűket igy: “Hívjatok engem Márának, mert nagy keserűséggel illetett a Mindenható!” Ifjú pár in dúl el a házas élet utján, egészségben, vidoran, szép reménynyel, boldogságról álmadozva s ime, keserű cseppek vegyülnek az édes pohárba: a halál rá lehel a boldogság paradiesornkertjére. Az egészség oda van, a boldogulás útja el van zárva: a kedves gyermekek elvétettek. Az élet estvéjén hosszabbak az árnyékok. .... Itt van a vég.........közéig! Az egész élet reménysége meghiúsult. Hány ilyen példa van az életben?! De nincs próba jutalmazás nélkül. Ez még itt is közöltetik azzal, a ki mindvégig hiv. Noami nagyobb szomorúságában, mint a midőn jól folytak dolgai. Nemes lelkének szép vonásai a bánat éjjelén felragyogtak. Egyet sem törölt le a bánat. Megadással, de erős lélekkel hordozta keresztjét s kész volt csókolni a menyei Atya sajtoló kezét. Megnyerte jutalmát menye ragaszkodásában: ez a szeretet mélyebb, mint a milyen nagy volt a bánat. A nap sugarai is X ÁROA. iz a vörösszakállu zsidó. gaz történet a Bach-korszakból. Irta: Hory Béla. izülöfalvam közepe táján, szép elkedett helyen, a hegy oldalában r. az udvarház, majdnem düledezö t>en. Zsindely födele itt-ott deszkái foltozva, kéménye félig leo lva. Az elölről felvezető két lépnek csak minden második, vagy rmadik foka volt még ép. Udva í pálinkafőző, körülte számos hor- és nem kevesebb zsidó gyerek, [gén, mert e szép napokat látott varház bérlője, Jákob zsidó, kik megszámlálhatatlan, s részben szitláb járó gyermekei, szomorú inságai valának annak, hogy az let nagyon rosszul megy. Én gyermekes félelemmel tartót m magam mindig távol e telektől, ha bár édes anyám elbeszélései az ykor szép udvarház veröfényes pjairúl, bizonyos vonzalommal tölttek is el a gyönyörű fekvésű tele árnyas kertje iránt. De azért mi Ígérhettek volna nekem olyan gy tordai pogácsát, a melyért beptem volna a félemeletes udvarra. Az öreg Jákob hosszú fehér szailla még nem rémitett nagyon, s a ,s zsidófiuktól sem féltem; mert ha ükséges, hármat is legyűrök belök, hej, de ott volt az én félelmemík szörnyű tárgya, a nagy vörös rétöl vörösödött annyira meg, —-ak- j kor aztán a Gyurka Jánosék Erzsi leányát sem a zsidók sakterolták le volt, sok évekkel azelőtt. Már pedig a mi pesztránk magától az édes any jától hallotta azt a rémes históriát, oly részletesen elbeszélni, hogy mi dön estvénként nem akartunk elég gyorsan lefeküdni, ✓-elég volt, ha a pesztra a nagy konyhakés felmutatása mellett a saktert emlegette. Az tán volt vetküzés. Paplanyomat fe jemre húztam, még ily védett állapotban is szememet. behunyva, legengedelmesebb kis fiúvá lettem. Jól emlékszem egy iszonyú eseményre. A patak kis pallóján által menve a Kolgyáék malma melletti sziik sikátorban jött velem szembe egyszer a vörös szakállu zsidó tanító. Egy nagyobb tanítványával sétált és németül beszéltek. A tanító kezében vastag pálca volt s én rémültemben a deszkakerítéshez lapultam. El voltam készülve a legrosszabbra. Egyszerre— ó borzastó — érzem, hogy arcomat valaki végig simogatja. Nyakamon már érezni véltem a nagy kés hideg élét. Aztán csak midőn már a lépések zajából következtetve, a veszélyen túl voltam, nyitóm ki szememet és örült futással szaladtam haza. A szivem úgy vert, a félelem még akkor is megreszkettette tagjaimat s folyton hátra néztem, ha vájjon nem jön e a vörös szakállu zsidó. Midőn otthon elbeszéltem a rém az: sőt azt hallotta, hogy nagyon sze- j réti a gyermekeket. Köszönöm alássan—gondolám — nem kérek a szere tétből. Csodálkoztam, hogy az én jó a- ! nyám hogy iá beszélhet ilyet. No dehát az én jó anyámnak oly I jó szive van. A sátoros cigányokat is J mindig megvendégeli, igaz, hogy azok csak lopni szoktak, gyermekeket is lopnak, de persze csak a rósz szabói. Más a zsidó, a ki a legártatlanabb gyermekeknek veszi a vérét. Aztán az a német beszéd. Hát nem németül beszéltek azok az emberek is, a kik egy Ízben hat csendőrt vezettek hozzánk s meg egy nagy csákányu kömivest, hogy szobánk falait több helyt leveressék, elrejtett fegyvereket keresve. Németül beszéltek azok a félelmes urak is, kik egyszer két hosszú nap kutatták ki édes atyám iromány szekrényeit, elolvasva mindent, a mi elolvasható volt. Jó, hogy egy részét az iratoknak megelőzőleg atyám el- j égette, mert különben még most is j ott olvasnának az Íróasztal melléit. A zsidótól és a német szótól féltem í a világon legjobban. S ha még ezek- ] hez egy vörös szakái is járul, —ne I dobogjon e az ember szive olyan j szűk sikátorban? Házunknál mindig ünnep számba ment, ha vendég érkezett. Igaz, hogy ilyenformán talán nagyon is sok ünnepünk volt; de atyám azt tartotta, ! hogy igaz magyar ember kapuja, — j hogyha egyáltalán ilyen felesleges i fényűzést meg is enged magának, ö- j------i_____________________,, 'iid„ legnagyobb örömmel fogadtuk atyám gyermekkori barátját, Józsi bácsit, aki nagy bajusza alól olyan kedvesen tudott ránk mosolyogni s oly mókázva beszélt velünk kis emberekkel. Nővérem, kinek okossága előtt nagy tisztelettel hajoltunk meg, sokat beszélt a Józsi bácsi nagy tudományáról. Akárhányszor le is jegyzett egyet mást az apámmal folytatott beszélgetésből. Egy ily jegyzetet idéznem is kell, mert összefügg történetemmel. —Gyermekeidet kedves barátom, taníttasd meg a német nyelvre. Nem azért, mintha e szerencsétlen politikai korszak végleges fennmaradásától félni lehetne; mert hiszen e rendszert, mint pelyhet fogja elfujni a történelem logikájának szele; de a német nyelvre tudományos szempontból is szükség van. Az anyagi tekinteteket is számba véve, legcélszerűbb lenne, ha a zsidó bérlő tanitójával adatnál órákat. Mi ként tudom, az egy igen értelmes e. gyéniség. Látod mégis mily szép a zsidóknál az, hogy a legszegényebb szülő is, talán az első szükségleteket megvonva magától, igyekszik gyermekeinek jó nevelést adni. Erős meggyőződésem, hogy a magyar nemzet újjászületésének egyik fötényezöje ezen, a természettől anyi tehetséggel megáldott faj beolvasztása leend. E fajt, mely Herschelt, Spinozát, Ricardot, Marxot, Disraelit, Cremieuxt, Lasselt, Gambettát, nlcirvlin-f \;To wnnlvnuf TIq 1
