Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-04 / 49. szám
III. évfolyam. Felelős szerkesztő: KiLLiiLSSJLT bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető' minden közlemény az ó' címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: 33,e-sz-- JLles:. UCs.la.ssa,3r, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. Bridgeport, Conn.. 1902 December 4-én J^ILvdllE 2^vdZ^S_0-“32“ -ZüLLhi (Hungarian=American Reformed Sentinel.) 49. szám. Jfb FIGYELEM! JE71*. -cirLl^atársals: KtITHY ZOLTÁN new-yorki ) , és (lelkészek YIRÁG ISTVÁN trentoni ref. ) Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Brid-g-eport, Com.».. ILvdlegrjelen. 3^cilrxd.en. cgö- törtöü^örLElöfizetési ár eg~y érrre: JS.m.exilsá'ba, ££2- Nlagyarországra $2.50. Az Amerikai Hagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the MM Mi Pilisig Cipót,” Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Az ur ígérete. I. Mózes III : 15. Az emberiség történelmének legszomorubb szakaszára vet világot az a szentirási liely, a melyet e sorok felébe irtunk. Az egész emberi nem zetnek, az Isten képére teremtett em beriségnek gyengeségét és elbukását mutatják meg a lialavány betűk. Oh miéit is volt az ember kezdettől fogva hiú, nagyra vágyó? A testiség vett erőt lelkén már azokban a boldog napokban, a mikor a paradicsomban örvendhetett a teremtett világ feletti uralmának. Többre vágyott, mint a mennyit kapott, Ezért elvesztő a nyert jogokat és fkivakságokat is s szolgájává lett a bűnnek s a halál uralkodni kezdett rajta. A ragyogó nap, mely az emberiség egét ékesítette: sötét éjszakává változott. A mennyei boldogság helyét földi szenvedések, nyomorúságok foglalták el. Küzdeni, fáradni kellett a mindennapi kenyérért s köríve két kullatának a fájdalom miatt. Igen, igy kellett ennek lennie! A bűn büntetést érdemel. Az Isten igazságosságának ki kell elégittetnie.( Az Isten jó, szerető édes atyja az emberiségnek, de azt, a ki törvényei ellen vét, megdorgálja, megostorozza. Oh mi habár ismerjük is a törvényt, mégis oly sokszor vétkezünk ■ellene. Tudjuk, hogy mennyei A- tyánk is azt óhajtja, azt várja, a mit a földi atyák óhajtanak gyermekeiktől: igaz szeretetet s valódi engedelmességet. Oh de hányszor kitűnik életünk folyásából, hogy nem szeretjük istent s hányszor hágjuk át életünk utain az ö szent parancso- j latait. Tudjuk pedig, hogy a bűn elöbbutóbb elveszi büntetését. Ös szüléink is vétkezőnek s engedetlenségük gyümölcse lett a földi szenvedés és halál. De az igazságos Isten, mindjárt, mikor a bűnt megbünteti, feltámasztja a szabadulás reménycsilla- j gát. Á sötét éjszaka, mely a ragyo,gó fényes napra következett: nem tetszett olyan sötétnek többé. A munka terhe, a fájdalmak zaklatásai nem voltak többé el nem viselhetők; a keserűség könyhullatásának forrásai negédesedének: mikor hallatszatt az Urnák szózata: “Az aszszonynak magva, megtöri a sátán kígyónak fejét! togyan? Hát lesz virradata még ennek a sötét éjszakának is? Az ember erősebbnek érzé izmait. A munka kedve megnövekedők. Az asszony megadással, alázattal tűrte sorsát: ha általa szállt, is a bűn a földre, az ö magva töri meg a sátán kígyónak a fejét! Nem hiába küzdött az emberi nemzetség! A jóságos Isten, miután igazságossága kielégittetett, “a teljes időben kiküldé szerelmes fiát, hogy mint kezes a bűt diját: fizesse szen-Most, ezekben az adventi napokban, mikor Iavezitönk áldott születésének emlékünnepéhez készülünk: újra és újra átérezzük azt a kint és lelki gyötrelmet, a melylyel a bűnnek súlya égeti lelkünket, újra és újra elborulni látjuk a napot: de hallatszik felénk is a szó, a vigasztaló, a biztató: “az asszonynak magva megtöri a sátán kígyónak fejét!” És e szózat, mint összüleinket, minket is felemel elestünkböl; össze tört reményeink helyén uj reményeket támaszt s bitünk világánál felmuratja az elveszett földi paradicsom helyén: ama lajtorját, mely az égbe vezet: a kiengesztelt, szerető mennyei Atyához. Oh ha megértenénk mindnyájan az Urnák ígéretét! Mennyivel boldo gabb lenne az emberiség élete! Mindenki arra törekednék, hogy betöltse a törvényt s engedelmeskedjék a mennyei Atya akaratának. így élve, minden dolgainkat, vágyainkat, egész földi életünket az Urnák szentelve: bizony mindnyájan tapasztal hatnék azt, hogy bennünk, a saját lelki életünkben is megtöretik a sátán kígyónak a feje. Csak a ki ezt érzi, csak a kinek a lelki élet e harcáról tudomása van, az alkothat magának tiszta képet a szabadító személyéről; az, a ki a Messiást igazán ismeri: az tudja 'meg érteni az Ur Ígéretének az egész emberi életre kiható nagy fontosságát. y—r. A kivándorlási törvény«/ javaslat. A mivel eddig alig törődtek Magyarország áldott határain belöl, s a mit másodfokon erőszakkal akartak elfojtani: az országból való kivándorlást, ime ma már olyan fontos nemzeti ügynek tartja úgy az ország kormánya, mint közvéleménye, hogy ezt törvény által akarja szabályozni. Nagy örömmel olvassuk az előttünk fekvő javaslatból, hogy az ország kormánya nem törekszik a kivándorlás erőszakos elfojtására, hanem inkább helyes irányítására. Arra törekszik, hogy annak a rabló gazdálkodásnak, a melynek a kivándorlók nagy részben zsákmányául estek: egyszerre erős kezekkel véget |vessen. A kormány jó és helyes intentioját senki sem tagadhatja meg. De öröj műnk egyszerre megcsökken, ha a {törvényjavaslat felett tovább elmélkedünk. A törvényjavaslat azt tervezi, hogy a kivándorlók szállítását bizonyos társulatok vagy egyének kezébe teszi le, a kik állami felügyelet s ellenőrzés mellett fognak maid működni. Ismerjük ezt az állami ellenőrzést s nincs semmi okunk feltenni mást, mint a mit a tapasztalat mutat: houv ez bő alkalmat Vagy fizet az illető vállalkozó s ekkor dolgai jó rendben folynak, vagy nem, s ekkor, akármilyen becsületesen jár is el, máskülönben vége van. A finánc lesz az ur a kivándorlási ügynökségekben is. Azt pedig tudjuk, hogy a finánc a földi lények között a legutolsó. Hogy az ügynökségek nem arra fognak törekedni, hogy minél több J szegény honfitársunkat kisegítsenek j a képzelt boldogságnak ebbe az országába: hanem igenis arra, hogy a saját zsebüket minél inkább megkövéritsék s igy a szegény kivándorlók sok zaklatásnak, sőt zsarolásnak lesznek kitéve: az világos. E tekintetben a kivándorlási byé na rendszer változni nem fog. A hiénák e törvény életbe léptetése után még inkább fognak garázdálkodni, mint most. A különbség csak az lesz, hogy eddig e hiénák külföldi hajótársulatok és ügynökségek malmára hajtották a vizet, ezután pedig az államilag engedélyezett ügynökségeknek javára fognak munkálkodni. Eddig a törvény szigorát lehetett velük éreztetni, ha tetten érték őket, de most a szolgabiró se parancsolhat nekik, pedig az nagy ur. A kivándorlást tehát ez a törvényjavaslat csökkenteni nem fogja. De nem vet véget ama lelketlen garázdálkodásnak sem, a melyről gyakran hallunk részint nyílt, részint magánforrásokból. Képzelje el bárki: hogy ellent íoge állani a föld népe a kisértö szónak, ha egy ilyen kormány engedélylyel ellátott ügynök megbiztatja, hogy kisegíti az országból, csak fizessen. Nem fog ez az ügynök többet felszámítani, csak a mennyi a hivatalos tariffa leend: de az bizonyos, hogy megveszi a segítés diját. Megvalljnk. . hogy reánk nézve meglepetés volt akivándorlásnak állami felügyelet alatt álló ügynökéé gek kezébe való letétele. Azt vártuk, ha már a kormány kezébe vette a kivándorlási kérdés rendezését, magának tartja meg a jogot, hogy e tekintetben polgárait ellenőrizze, irányítsa és segítse s mindenesetre pedig megvédelmezze. Azt vártuk, ha a szabad Amerika a bevándorlást államilag kezelteti, ezt fogja tenni Magyarország is a kivándorlással. Miután ez nem történt, a javaslattól nem sokat várunk. Nem várjak még azt sem, hogy a csendörszuronyok dacára is, Fiúménak fogja irányítani a kivándorolni akarókat. Ne feledjük, hogy a kivándorlók nagy százalékát épen azok képezik, a kik útlevél nélkül jönnek ki még ma is. Ezek s az ilyenek a mint ma és ezelőtt át tudtak jönni a határon, ezután is átjönnek. Át fog jöhetni ez után még könnyebben azért, mert a német és holland hajótársaságok, a melyek e javaslat törvény erőre emel kedése után nagy veszteségnek néznek elébe: minden módot megragadnak arra nézve, hogy az útlevél nél-U,” li-1----1 ' ' ‘ a kivándorlás Fiúmén át irányittassék. Fiúméban kellett volna felállítani egy kivándorlási hivatalt. Ezt az állam kezelte volna s az bonyolította volna le a kivándorlók ügyes bajos dolgait. Úgyszólván védpaizsuk lelt volna a hajótársulatokkal szemben is. A kivándorlási törvényjavaslatnak van azonban még egy lényeges fogyatkozása: Ez az, hogy csak addig gondoskodik a kivándorlókról, mig hajóra szállnak, de semmi lényeges intézkedést nem tartalmaznak arra, hogy a kivándorlók megérkezésük után is kellő utasításokkal s védelemmel látassanak el. Per dig ha oda haza az állami engedélylyel ellátott ügynökségektől s ezek alkalmazottaitól nem sok jót remélhetünk: úgy mit várjunk azoktól, a kiknek kezébe itt kerül a szegény ügye-fogyott kivándorló. Amerika közvéleménye, jól tudjuk, nem szive.sen lát ilyen állami intézményeket. De van a kérdésnek egy más megoldási módja is s ez nem más, mint kikötői missionáriusi állások felállítása a római és gör. katholikusok s a protestánsok részére. E missionársusok nagyon sok jót tehetnének és tennének is. És ezeknek az állásoknak a felállítása semmi nehézséggel nem járna. Az egyházi intézmények előtt megnyílna Ellis Island kapuja is, a mint ma is nyitva van. Csak az a baj, hogy bár Magyarország Olaszország után ma a bevándorlóknak legnagyobb százalékát szolgáltatja: még senki sincs, a ki ezekkel a bevándorlókkal törődnék. Az ugyn. “Segély egylet“, melyről csak e napokban olvasnunk, már eljátszotta kis játékait. Az ottan folyó módszerrel és gazdálkodással sokan nincsenek megelégedve. Ma már újra kísért a Magyar Társulat felállítása, a mely 1897 ben olyan csúfosan tönkre ment. Minek? Egy pár jobb sorsra érdemes honfitárs felségéi yezésére?! Régen beszéljük, régen sürgetjük a kikötői magyar missiók felállítását. Most újra itt van az idő. Az államkormány nagyobb jót cselekednék ezzel, mint időjárási tudósítók és püspöki vizitátorok kiküldésével. Természetes, minden intézménynek a sikere a vezetéstől függ. Mi némi részben végeztünk e féle munkát: de sem a kálvinista közönség, sem segélyzö egyházunk nem elég erős még arra, hogy egy ilyen hivatalt felállítson. De gondolom, bogy ha a new yorki ref. templom felépül, némi tekintetben a bajok enyhülni fognak s a magyarság bizalmát könnyelmű, jellemtelen emberek többé kijátszani nem fogják sem egy, sem más irányban. A new yorki magyar vallás felekezeteknek e kérdésben egyetértve kell müködniök s ha eo-viitt m,u-xj
