Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-23 / 43. szám

1. Egy-egy alap 500 dollár leend s adhatják egyének, családok,, gyülekezetek és egyházmegyék.

2. Minden alap az adományozó nevéről neveztetik vagy más olyan akárélö, akár meghalt egyénről, a kit az adományozó választ.

3. Az alap a belmissiói bizottság felügyelete alatt áll.

4. Ez csak a bizottság fenhatósága alatt álló templom építésére használható fel.

5. Ez alap, vagy annak egy része is, soha sem ajándékozható valamely missiónak, csak kölcsönképen adható és pedig a következő feltételek mellett: első helyen való bekebelezésre s nem kevesebb, mint 5 részletben való 10 évi letörlesztésre; a részletek a missió és a Board között létre jött megállapodás szerint fizetendők. Az ilyen kölcsönzött alapra az első 2 évben kamat nem fizettetik; a két év múlva 3 százalék fizetendő; másik két év múlva 4, ismét két év múlva 5, s lía még valami marad, akkor 6 százalék fizetendő.

Ez a tervezet egy öttagú bizottsághoz utasittatott, a melynek a Board kővetkező gyűlésére kellett jelentést tennie. A Board egyszersmind pártolólag terjesztette fel ezt az ügyet a három egyházkerülethez, t. i. az Eastern, Pittsburg és Potomac synodhoz, melyek a tervezetet elfogadták és jóvá hagyták. Az eredeti terv 1887-ben szenvedett annyi változást, hogy a fizetési határidő és a kamat rendszer lényegesen módosíttatott.

Ez a tervezet van ma is érvényben.

Az egyház egyeteme, a világiak és papok előtt egyaránt uj volt a terv s igy meg kellett azt mind jobbanjobban ismertetni. Az egyházkerületek, egyházmegyék, gyülekezetek előtt minden lehetséges utón és módon, beszélgetések alkalmával, szónoki átokban, f olyamodv án y okban, jelentésekben, cikkekben, rövid iratokban arra törekedtünk, hogy a tervezet minél szélesebb körben, egyházunk minden tagja előtt ismeretes legyen. Sokan még bizonyára emlékezni fognak erre a dologra.

Legelőször 1888-ban adtam ki egy ismertető röpiratot. Majd egy könyvecskét készítettem, a melynek költségeit D. V. Dively, diakónus fedezte Altoonából. Ez történt 1891-ben. Ez tartalmazta ez alapok eredetének történetét s beszámolt a már meglevő 14 alappal. 1894-ben újabb könyvecskét adtam ki, a melynek költségeit Mrs. Ezra High, a readingi első templom tagja fedezte. Eddig az ide • ig 27 ilyen alap tétetett.

1890-ben a zsinat is elfogadta e tér vezetet. 1896-ban D. S. Fouse superintendens egy 54 oldalra terjedő könyvben ismertette egyházunk terjeszkedési munkálatait.

1897-ben újra egy 16 lapból álló könyvecskét adtam ki s ennek a foly tonos munkának az eredménye az, hogy az 1902. évi zsinat előtt már 123 ilyen templomépitési alapról szá molhattunk be. A mi egykor uj dolog volt egyházunkban, ma mindenki előtt ismeretes s most, mikor.esorokat irom, már 133 ilyen alapunk van s több közülök 500 dollárnál többet ér.”

Bizony hatalmasok az Urnák utai.

A mustár mag felnövekedett s ágai alá fogad minket is, a kik ittkeresssiik meg a mindennapi kenyeret.

Vájjon nem volna e szép és nemes dolog, ha majd idővel egyházaink is kimutatnák hálájukat az által, hogy egy-egy ilyen templomépitési alappal írnák be nevöket egyházunk történetébe!?

A ki e dologról bővebben akar tudni, annak’ kívánatra rendelünk abból az angol könyvből, a melynek cime: The story of our church buil ding Funds.

Rev. A. C. Wldtmer után y—r.

% Kerestetik. It

A “Hungária” könvvnvom- *4 •----------- dk

dában állandó ' alkalmazást

•ft1 ------;--------------------------------^ nyerhet egy gyors compress szedő. Accidentia (job) szedő előnyben részesül. — Keres- ffr tetik továbbá egy 14—16 éves ^ tanonc is.

Vasárnapi iskola.

Jerikho elfoglalása.

,Józsué 6. r. 12—20 v.

Az izraeliták átkeltek a Jordánon, mig az legjobban ki volt áradva, de most már falakkal körülvett várost találtak magok előtt. Egyik ellenállás a másik után tartá vissza őket az Ígéret földjére való bemeneteltől. De az Ur ismét segítségül volt Józsuának s megadta az utasítást, hogyan foglalják el a várost. Jerikho volt a kulcs Palesztinára nézve. A kanaánita városok közt ez volt a legerősebb. Kívülről szinte megközelíthetetlen volt. Volt templom, arany s ezüsttel, ércekkel díszítve. Lakosai fényűző, könnyelmű, érzéki életmódot folytattak. Babylon és Mesopotámiából került drága ruházatot viseltek. Velők szemben milyen ellentét volt Izrael népe!

Nomádok a pusztában, minden műveltség és művelődés nélkül. Mialatt Józsué a város elfoglalása felett töprenkedett, egy ember állt vele szemben kivont karddal kezében. Ez volt a Jehova követe, annak jelzésére, hogy vezetője és tanácsadója lesz a nagy munkában. Ez a béke ideje, ez a háború ideje. Isten van népe fölött háborúban és békében. Lássuk, hogyan végezte el erejét a gyöngékben Jerikho elfoglalásánál.

Minden pontosan az isteni utasítás szerint történt. A város megkerülésénél ez volt a sorrend: 1. katonáság, 2. a hét pap kürtökkel, 3. a szövetség ládája, 4. a nép. Feltűnő a hetes szám használata: 7 pap, hét trombita, hét nap. Ennek jelentősége van. A hetes szám a bevégzestség jele.

Minden az isteni tökéletes terv szerint történt. Ö jelölte ki erre az utat és az időt.

Különösnek tetszik előttünk Jerikho megostromlása ilyen módon. Bizonynyal jót nevethettek rajta a jerikhoiak. Vagy talán meghatotta őket ez a vallásosság fakasztotta menet. Az természetes, hogy mai időkben ilyen módon még a legjobb keresztyének sem tudnának egy várost

bevenni. E leckét inkább szellemi vonatkozásban kell vennünk, átvitt értelemben. Hadd legyen a keresztyénségnek küzdő serege minden országban az Isten országa érdekében: a kanaániták jelképezik az istentelen világot, mely a gonosz mindén féle alakjában áll szembe a keresztyénekkel; fegyvereik: a testiség, a mi látható és kézzel fogható; a ' másiknak fegyverei lelkiek és nem láthatók. A hitetlenre nézve az evangyéliom gyönge ama hegycsúcshoz, a hol a világ áll, ép úgy mint a hogy az izraeliták vonultak Jerikho ellen. De van nekünk egy láthatatlan fővezérünk és főpapunk, a ki erőt és diadalmat ad. Erő van az evangyéliomban: a Jézus élete, az élő keresztyén hit legyőzi a bűn sáncait: nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkem által, — igy szól az Ur. Mértékletlenség, érzékiség, dölyf, büszkeség, azok a falak, a mik körülveszik az ember lelkét. Ezeket csak az Isten lelke döntheti le. Az. evangyeliom prédikálása, a szent sakramentumok, a keresztyén ' szerétéiből fakadt szolgálat nem látszik elég erősnek arra, nogy a világgal megmérkőzzék. De mert az az Isten útja, az -ö népének arra az útra kell mennie.

Hat napon át szilárdan állottak Jerikho falai s csak a hetedik napon a hétszeri körüljárásra dőltek le. Isten terveit csak úgy valósíthatjuk meg, ha egész hittel adjuk neki magunkat. Türelem, kitartó bizalom szerez diadalt a világ felett.

A város meghódítás terve sok ké telkedésre adhatott módot. "falán nem volt emberi gondolkozás szerint valószínű -s a hosszú idő bö alkalmat adott a kételkedésre s csüggedésre is. De itt tisztán megtanuljuk 1-ször, hogy Isten terveit csak a benne vetett hit által oldhatjuk meg. A ki ön megtagadást és önfeláldozást hirdet,, bízni is kell annak hatásosságában. Az, a ki az Isten iránti szeretetve serkent, hinnie is kell abban teljes szívvel. E hit nélkül csalódni fog. De 2-szor, kitartóknak is kell lennünk a nemes munkában. A világfolyását nem lehet megváltoztatni

TÁRCA.

Egy apostol az újaim korban.

JS.n.g'olToól: Kassai _&.n.d.or.

Az “Am. Magy. Ref. Lapjának” eredeti tárcája.

Hogyan írjam le az én egyetlen, kedves testvéremet, ki a régi “Water streeti” missióban, ma a legtöbb eredményt tud felmutatni a lelkek megmentésének nehéz munkájában. Valaki másnak kellene ezt a munkát elvégezni. Hiszen olyan nehéz arról írnunk, a ki szivünkhez forrott, De mégis megkell tennem.

Született 1841 febr. 11-én. Nálam egy és fél é-vel idősebb, de azért nem volt köiöttünk olyan nagy korkülönbség, higy a legjobb pajtások ne lettünk vdna a gyermekkorban. Mindig együt voltunk. Együtt aludtunk, együt éltünk, együtt játszottunk és doboztunk, a mikor az idő eljött. Egymástól semmit se titkoltunk el s milor kinőttünk a rövid nadrágból, suár szabad volt haza kisérnünk az skolából a rózsás arcú leányokat, s lmehettünk a kukorica fosztóba, vgy más ilyen szórakozásokba: alig vártuk, hogy elmondjuk egymásnak, melyik leányért dobbant meg a szivünk. Oh ezek a boldog napok! De régen elmúltak!

Egész nap keményen kellett dolgoznunk. De az estének is meg volt a maga terhe. Vagy iskolába mentünk, vagy valami templomi gyűlésre, hol a lelkeket hivoga+ták a megtérésre s a bűnösöket bünbánatra. Néha olyan sirás vett erőt az ilyen gyülekezeteken, hogy félmértföldre el lehetett hallani. Sokan valóban teljesen újjá születtek ezek közül az egyszerű emberek közül. -Nem vol tak ezek'istentelenek, de Írástudók sem s olyan dolgokat hallottak, a mit nem tudtak elfeledni. Nem azt beszélték elöttök, hogy Mózes nem irta a neve alatt levő könyveket s nem is azt, hogy Noé s Jónás históriája csak egy népmese. Nem értekezett senki elöttök a “protoplasmáról”. De felmutatták előttük a Jézust s e hitükben bizony nem lehetett volna őket megingatni s azt mon dani, hogy Ezsaiás könyvét hárman írták! Egyszerű emberek voltak. Megismervén a Jézust, vele éltek s vele haltak s a sátánnak semmi keresni valója nem volt az ö halálos ágyuknál.

Mindezeket mi gyermekek csodálattal szemléltük. Sokszor beszélgettünk is rólok, mig az erdei utón a szülei házhoz igyekeztünk.

Szüléink házánál mindig vetett ágy volt a lelkész számára. Csendesen ültünk a tűzhely körül és úgy hallgattuk az igét, a mely a lelkész ajakán fakadt. Boldogok voltunk, ha a lelkészt segíthettük valamiben, ha csak a táskája hordozásában is.

Ilyen viszonyok között nevekedtünk fel. Bátyám nagy, erős és szép fiú volt. Kedvence a szomszédok leányainak. Egy estve kimaradt s nekem úgy tetszék, soha se lesz vége az éjszakának.

Ifjúkorunkban—szégyellem ki is mondani — én rósz társaságba kerültem. Nálamnál idősebb emberekkel barátkoztam, a kik úgynevezett “sport emberek” voltak. Magam is szert tettem egy futó lóra s megszoktam a pálinka ivást.

Soha-soha nem felejtem el az éjszakát, mikor egy hosszú lovaglás után pálinkát adtam inni testvéremnek. Nagyon meg volt lepetve, hogy nemcsak iszom pálinkát, hanem mindig van a zsebemben egy üveggel. De végre is rábeszéltem, hogy igy ék ö is.

A háború kitörésekor testvérem beállott az ohioi 90-ik gyalogezredbe. Távozása úgy tűnik fel előttem, mintha csak tegnap lett volna. Könyek között, szinte érzéketlenné válva öleltem meg s azt kérdeztem: Miért kell elhagynia engemet? Hogy fogok megélni nála nélkül? Nem mehetnék-e ón is vele? Oh nem, nem. Béna voltam. Bénáknak nincs helye katonák között. Yégre ütött a búcsú órája. Oh mennyi apának, anyának, testvérnek és kedvesnek szemében hullott e napon köny, mikor Isten hozzádot mondottak a távozóknak. Eltávoztak, a vonat olyan gyor san repült velők!

Ottan-ottan egy levél jött tőle. Elbeszélte a tábori élet nehézségeit, a nehéz harcokat s a nyomorúságos táplálkozást. Egyszer soká nem jött felöle hir. Végre egy társa megírta, hogy megsebesült s betegen fekszik Nashville, Tenn.-ben s talán azóta meg is halt! Egyszerre elhatároztam, hogy érte megyek. A szükséges pénzt hamar összeszedtem. Vettem egy ticketet Cincinnatiba. Ekkor ültem először vonaton. Cincinnatiban láttam legelőször az Ohio folyót a mely meg volt áradva és piszkos