Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-09 / 41. szám

3 S az emberi gyarlóság még igy is az Ur ellenére inditá Izrael népét: e­­légedetlen, hitetlen, hálátlan volt. Nem szabadultak ki hamarább a szolgaság földjéről, mint a mily ha­mar vissza kívánkoztak a húsos fa­zekak mellé, mert nem biztak Mózes­ben. Az arany borjú tisztelete volt válaszuk a Jehova áldásaira. Gyáva ság és kishitűség visszatartá őket az ígéret földjére való bemeneteltől. Az Ur elleni lázadásra a mérges kigyók csapása volt a méltó büntetés. Sőt vezérök Mózes is vétkezet a nép mi­atti ingerültségből. Két véglet ez: égyfelöl a testieknek élő istentelen tömeg, másfelől Mózes, a ki nagy­lelkű, önfeláldozó, volt. Talán mi is elkedvetlenednénk a végtelennek tetsző nélkülözés láttára, de erőt me­rítünk, ha Mózes példáját tartjuk szemünk előtt. Az Ur megdicsöiti e­­rejét az ember erőtlenségében. Késedelmes a haragra, s az ö ir­galmasságának kicsoda mehet vé­gére? Emez atyai szeretetet a legfelsége­sebb módon jelenté ki Isten, mikor Egyszülött fiát, a Jézust elbocsátá a bűnösök váltságára. S vájjon ki mondhatja közülünk, hogy ö nem bűnös? Nekünk is kell küzdenünk a bűnök csábitó ingerei­vel. Példa áll előttünk a pusztai pró bákban s az izraeliták is tanítanak: az ember mindaddig hálátlan jóte­vőjéhez, a testnek él, inig istentől el­fordulva él. De ezen vétkek nem gyógyíthatatlanok, az isteni kegye­lem tisztit, készít a Krisztus orszá­gára. Ezért imádkozzunk, erre töre­kedjünk. Virág István. Perényi Béla az egyedüli magyar zászló, jelvény *és egyleti sapka készítő. 166 East Third street. — New York. -—Testvéreink: olvassátok és ter jeszszétek lapunkat, a mely az Ame­rikába szakadt 50 ezer főnyi refor mátus magyarság érdekeinek egye­düli védelmezője. Minden nagyobb kolóniában szük­ségünk van képviselőre! Az Amerikai Magyar Ref. Egye­sület, a mely hat évi fennállása alatt nagyon hasznos és jó munkát vég­zett, 1902 évi közgyűlését a new­­yorki magyar ref. egyház és a New Yorkban levő két osztály szives meg hívása folytán New Yorkban tartot­ta meg. A delegátusok szombaton és vasárnap gyülekeztek s vasárnap reggel és estve az Ave. A-n levő Me­morial Chapel nevű templomban ün­nepélyes isteni tiszteletek tartattak. Délelőtt Zseni József, a diszzászló hozója is megjelent, bizonyságot ad­ván annak, hogy vérünkből való vér s nem állanak azok a hazug ráfo­­gások, a melyek róla szét szálltak a szél rózsa minden irányában. Déle­lőtt, miután a lelkészeket hozó' vo­natok nem érkeztek meg a kellő idő­ben, Kuthy Zoltán,. helybeli lelkész prédikált; estve pedig Csutoros Elek egyesületi elnök tartott egyházi be­szédet. A templom szinültig megtelt áhitatos közönséggel mind a két al • kálómmal, pedig ugyancsak zuho­gott az eső az egész szent napon. Délután a Ferschmann féle helyi­ségben a vezér testület tartott gyű­lést, hogy előkészítse a nagygyűlés­nek az anyagát. Majd ugyancsak itt tartatott ismerkedési estély, a hol a már csaknem teljes számban meg­érkezett delegátusok részt vettek. Természetes, hogy felköszöntökben nem volt hiány. Legelőször a ven­­véglátogató new-yorkiak nevében Petheö Bálint szólalt fel, ki mind­nyájunk kedves vendégét Zseni Jó­zsefet éltette, ki is válaszában vissza­utasította azokat a ráfogásokat, a melyről fentebb szóllottunk. Beszé­deket mondottak Csutoros Elek, Tomcsányi József, Burian György, Molnár József, Pente Péter. Az is­merkedési estélyről testületileg ment át a társaság a Progress Daliban tar­tott egyházi bálra, hol nagyon szép közönség gyűlt össze. Igazán alig volt egy talpalatnyi hely a nagy te­remben. A magyar dalárda testüle­tileg jelent meg az ünnepélynek ezen a részén s nehány szép darabot adott elő kellő precisitással. Nagy hatást keltett Olajos Mariska szóló éneke. Szinte kényeket csalt a szemekbe a remek ének. A gyűlés hétfőn reggel 9 órakor kezdődött. Csutoros Elek elnök re­mek beszéddel nyitotta meg a ta­nácskozásokat, s elrendelte, hogy a képviselők igazoltassanak, a mely feladattal Petheö Bálint, Mokcsay Béla és Molnár István bízattak meg, a kik is a következő igazolt képvise­lők neveit jelentették be. Cleveland­­ból Zöldi Pál két szavazattal; New Yorkból Petheö Bálint, Alpha Nagy Sándor; New York Harlem Kuthy Zoltán; Trenton Virág István; Brid­geport Bandré György; Hazleton Mező András; Johnstown Kövér Sán dor; Homestead Mokcsay Béla; Dun more Domik Pál; South Bend Ju­hász Ferenc; Port Oram Tóth Sán­dor; Toledo Molnár István; Hubbard Katócs Ferenc; Peckville Eámbor­­szky Gyula; Pittsburg Konyha Pál; Phoenixvilléböl, Pa. Köteles István; Fairport Harbor Varga Imre; Wil­­lock Tóth József; Monongahela City Nagy Imre; Wilkes-Barre Györy László; Whitsett Lengyel János. — így megállapittatott, hogy 22 kép­viselő van 23 szavazattal s a vezér­­testülettől nyolc tag. Ezek után a tárgyalás sorrendje szerint a jegyzői jelentés felolvasása következett, a mely a következőleg hangzik. Jegyzői jelentés. Igen tisztelt elnök ur! Melyen tisz­telt közgyűlés! Égyesiiletünk állásáról s műkö­déséről, a múlt évi julius hó 4 én, Clevelandban O. megtartott conven­fennhangon beszéltek Horváthtal, a new yorki hatalmas termetű vendég­lőssel. “Dani bácsi” a nők közé ve­gyült és ott adomázott, tréfálkozott, mig a vonatunk Washingtonba nem ért, de már akkor öt is elnyomta a buzgóságsa “turul-madárra” hajt­va fejéit, álmodott szépeket. Alma bizonyára vissza vitte az édes hazá­ba. A Turul szárnyain bejárta a “hármas halom és négy folyó hazá­ját”, s'mikor látta, hogy megfogy­va bár, de törve nem, él nemzete hazán: mélységes fájdalom nyilal­lott a szivébe, de a fájdalmat elosz latta a tudat, hogy itt is él az édes hazának a szeretete. Nem vétek, nem árulás ez uj hazánk ellen. Ne­künk két hazát adott végzetünk. Itt e földön, mely kenyeret ad, gyako­roljuk polgárjogainkat, e föld jólé­téért, boldogulásáért a nekünk a­­cLott talentumok szerint munkálko­­ílunk: s amannak emlékét sziveink­be zárva őrizzük mindenkoron. Hajnalban legelőbb Borsányi Ká­roly kelt talpra s visszaadta Létán Jánosnak a kölcsönt. Létán még az igazak álmát aludta, mikor Borsá­nyi felébredett, de .álmát nagyban megzavarta az, hogy felmutatták e­­lötte a kulacsot. "A társaság egy része háló kocsik­ba vonult vissza. Ök nyugodtak a legtöbbet, de a legkevesebbet élvez­ték. Az ember, hogy ha figyel, el­mélkedik, nagyon sokat tanulhat egy ilyen utón. Sok ember ösztön­­szerüleg megérzi igy útközben, hogy önmagában minő parányi féreg az ember s ezért a szivét megnyitja úti társai előtt. Én megvallom, utitár­­saim közül többet csak most ismer tem meg igazán. Láttam, határozott, törhetlen akaratú embereket, de lát­tam olyanokat is, kik nagyon köny­­nyen befolyásolhatók. Amazok ne­hezen élnek, ezeknek a sorsa, mint az erdei patak vize csendesen, min­den zaj nélkül folydogál. Ki tudná megmondani: ki a boldogabb ezek között? Pittsburgba érve Aszmongya Já­nost, ezt a talpig becsületes, jórava­­ló magyar embert kerestük fel. De nem volt oda haza. A felesége azon­ban nagyon szívesen látott. Mások a konsulátushoz mentek s majd egy ét­kező helyre tértek be “bárány pap­rikás”-ra, hogy aztán idejében az indóháznál találkozzunk. Megláto­gattuk Göczel magyar bankár és ügyvéd irodáját is azt tapasztaltuk, hogy a tótok között is megél a ma­gyar ember. Göcel ur különben jel­lemző dolognak mondta, hogy a mi­óta a pánszláv dühöngések folynak: azóta tót ügyfeleinek száma megsza­porodott. A kifáradt társaság estére kelve Akronba érkezett. Itt már akarva­­nem akarva együtt kellett utaznunk mindnyájunknak. Az egyenlőség el­ve úgy látszik, Amerikában is csak az úgynevezett szárnyvasutakon ér­vényesül valójában. Akronban a sza­bad ég alatt szállottunk át arra a vo­natra, a mely bennünket Cleveland­­ba volt szállítandó. A vonat bár töm ve volt, mégis a magyar szó domi­nált. A magyar szó hatását soha se 1 átkam szebbep megnyilatkozni, mint itt. —Önök magyarok —szólt hozzánk egy öreg ur, tört magyarsággal. —Azok vagyunk — feleltünk —s megyünk Clevelandba a Kossuth­­szobor leleplezési ünnepélyére. —Én is oda megyek — volt a vá­lasz, — A nevem Vizay. Az ötvenes években jöttem ki s most én is elza­rándokolok Kossuth érc alakjához. —Telünk is van egy öreg honvéd, “Semsey bácsi”, szólt valaki a tár­saságból. Az öreg urnák szemei könybe láb­­badtak. —Ismerem.. hol van.... • tio idejéből egész a mai napig 1902. évi okt. 4-ig terjedi időről, a követ­kezőkben van szerecsém jegyzői je­lentésemet előterjeszteni. Egyesületünk tagjainak száma a mult convention volt 884, a kik 34 jól szervezett osztályban kezeltettek. Az elmúlt 5 negyedévben felvétetett egyesületünk kebelébe 1028 uj tag, és újabb, osztály szervezte tett 30. I- deközben alapszabályszerüleg töröl­tetett 332 tag, meghalt 7, igy ez évi szaporulat 688. Ezt hozzá adva a múlt évi 884 taghoz, ipái napon egye sületünk tagjainak száma 1572, kik is összesen 63 osztályban vannak fel­véve és pedig Pennsylvania állam­ban van 31 osztály, Ohioban 10, Illi­­noisban 3, Indianában 1, New York­ban 2, New Jerseyben 10, Connecti­cutban 2, Marylan&ban 1, Canadá­­ban 1. Az egyes osztályok létszáma a következő: Bridgeport 51, Cleveland 118, Ce­menten 5, Delray 17, Dickson City 15, Ashtabula 7, Dunmore 20, Fair­port 22, Franklin Furnace 18, Forest City 9, Hazleton 20, Homstead 78, Homestead női oszt. 8, Hubbard 26, Joliet 11, Johnstown 29, Jobs 8, Kearsarge 28, Lorain 13, Luzerne 17, Budapest 13, Monongahela City 85, Munson Station 5, Mt. Carmel 13. Morrisdale 18, New Brunswick 16, New Castle 10, New York Harlem 26, New York 50, Newark 13, Pas saic 12, Perth Amboy 12, Peckville 23, Port Oram 26, Phoenixville 61, Pittsburg 76, Pittsburg női oszt. 14, So. Bend 42, Chicago 46, Startle 27, Star Junction 10, Lord 17, Scranton 6, Sturges 5, Trenton 21, Trentoni tem. 15, Toledo 82, Throop 13, Vul­can 10, Youngstown 20, Westville 6, Whitsett 27, Willock 44, Walling­ford 5, Van Meter 15, Wilkesbarre 33, Alpha 26, Shire Oaks 17, Eliza­­bet 14, Beaver Falls 14, Alleghany City 20, Freeland 7, Sydney Can. 43. Összesen 1572 tag. Mindezen osztályok teljes össz­hanggal működnek a vezértestület­tel s hivatalos eljárásomban öröm­mel jegyzem fel, egyetletlen egy osz-S a két öreg, a nagy időknek e két tanúja találkozott. Egymásra ismertek! Boldogok vol­tak, hogy egymást viszont láthatták. S úgy láttam, hogy az egész ünne­pély alatt együtt voltak. Uizay Milwaukeeben lakik. Nagy családja, szép vagyonkája van. A bevándorlás után több dologhoz fo­gott s végre is mint táncmester ke­reste kenyerét s ezzel olyan nevet ví­vott ki magának, hogy a west pointi katonai akadémiához nevezték ki, a hol 20 éven át működött. Most fia az utódja. A magyar nyelvet már csak töredezve beszéli. Az első elérzékenyedés után Sem­sey bácsi tréfálkozni kezdett s igy az ut nagyon rövid ideig tartott. Mi­kor pedig Clevelandban a bizottság szives vendégszeretetét tapasztaltak, akkor se feledtük mindazt a fáradsá­got, a mely a hosszú utón elfoglalta tagjainkat. Kiki a szállására tért s bizonyára a nagy napokról álmodott azoknak első éjszakáján. Vissza felé már csak kevesen vol­tunk együtt. Utunk még hosszabb volt mint menet. Youngstown és Gi­rard között valami tehervonat kisik­lott s e miatt nagyon sokat késtünk Ai Am. In 1 EiiintiM illése.

Next

/
Thumbnails
Contents