Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-04 / 36. szám

i, hogy nem az igazi le­­íeségüi, az asszony pe­­ta, hogy férje szegény, s, hogy megindították a asszony súlya koronákban. esen csak a mesékben olvas­­jgy valakinek a súlyát arany­­agy ezüsttel mérik meg. Most an a valóságban is megtörtént, atsek nevű földbirtokos, a ki- Königgraetz közelében van a bir .a, férjhez adta leányát egy Bu­­r Vencel nevű úrhoz, a kinek azt -»érte, hogy annyi súlyú ezüst koro­­uít ad a leányának hozományul, a mennyit az a házasság napján nyom. A lakodalom napján az összegyűlt vendégek jelenlétében meg is mér­ték a leányt és kitűnt, hogy 62 kilo gramm a súlya. A menyasszony ap­ja erre bement a szomszéd szobába s kis váltatva egy nagy zsákkal tért vissza, a mely szinültig telve volt e­­züst koronával. Megmérték, 62 és fél kilót nyomott. A fél kilót a zsák sú­lyának tudták be s igy maradt e­­züstben 62 kilogram, a mi 13,500 ko­ronát tett ki. • * ■ Az összevarrt szív. A sebészet újabb időben óriásit ha ladt, úgy hogy már a szivet is orvo­si műtétnek vetik alá. Egy párisi fo­lyóiratban dr. Fontán egyik e fajta sikeres műtétét Írja le. Egy katonát kezelt, a kit szive táján szúrtak meg Dr. Fontán a habozás nélkül a bor­dák közöt- utat vágott a legneme­sebb szervhez, kiszélesítette a sziv­­zacskó sebét, úgy hogy a megsérült szívhez hozzáférközhetett. Azután a szív sebét összevarta, majd a sziv­­zacskót és a külső sebeket is. Az e­­gész műtét háromnegyed óra hosszat tartott. Közben a beteg élesztő be­fecskendezéseket kapott. A katona három hónap múltán teljesen felé­pült. Ez bizonyítja, hogy a szív is el viseli a műtéteket. Az Amerikai Magyar Reformátu­sok Lapjának képviselői: Az összes magyar ref. lelkészek. Fürjósz József külképviselö. Korány András Bakos József Jurcsó István Molnár József Jakcsy János Kolláth Pál Csiszár János Madarassy Tamás Pente Péter külképviselö Johnstown, Pa. Homestead, Pa. Cleveland, O. E. Toledo, O. Delray, Mich. Willock, Pa. So. Bend, Ind. Passaic, N. J. Benedek Balázs South River, N. J Pirigyi János Ashtabula, ü. Toboz Dániel Duquesne, Pa. Startle és Dillonv. ü. Fekete Mihály Képviselőink fel vannak hatalmaz­va előfizetések felvételére, nyugtázá­­zára. Szives készséggel adnak felvi­lágosítást lapunkat illető minden dologra nézve. —Testvéreink: olvassátok és tér­­jeszszétek lapunkat, a mely az Ame­rikába szakadt 50 ezer főnyi refor­mátus magyarság érdekeinek egye dűli védelmezője. Minden nagyobb kolóniában szük­ségünk van képviselőre! Mutassuk meg, hogy hitünknek mi is olyan bátor harcosai vagyunk, mint az ősök valának. P megkeresni mint meg­tartani a pénzt! Küld­je haza, ott jó helyen van! Kiss Emil és Társa 158 Suf­folk st., New York, a magyarság legjutányosabb pénzküldö irodája. Kérjen árjegyzéket. Phon: Cuy. M. 606. Bell Phon: 1284. Gáz és gezelin íözökályhák a legjobb Je­well főző kemencék, füvágó gépek, gumi csövek, festék, lag, csavarok, - sodrony­­kerítések, vas és bádog edény,, legújabb gyártmány, finom evőeszköz. Építkezés­hez szükséges tárgyak, asztalosoknak szükséges szerszám, mosó gépek, ruha csavarek, revolver, puska, Qil doth, ka­pa, gereblye, kerti szerszámok, szóval minden a mi a háztartáshoz és gazdálko­dáshoz szükséges, kaphatók a jól ismert és népszerű Gedeon János yostokÉSÉn 199 So. Woodland Ave. CLEVELAND, 0. Postai megrendeléseket pontosan eszközöl. A világ folyása. így reményeit önnön maga be, nem töltheti. A cárnő kora szülöttnek adott életet — sj A persa sahnak egy kis kölcsönre, 25 millió dollárra lévén szüksége, ezt az orosz cártól kérte — személyes hitelre. Úgy hallatszik, hogy erről a hivatalos világ nem fog tudomást venni, mert különben újabb alapos oka lehetne az angoloknak, hogy az orosz foga fáj a persa öbölre. Cronje búr tábornok, a ki Paarde­­bergnél adta meg magát a ttrlnyomó angol seregnek. Szent Ilona sziget­ről visszatért Transvaalba nejével együtt. — Cronje úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem bántak velők rosszul s a béke feltételekkel is meg van elégedve s azt hiszi, hogy búr és angol nem sokára együttesen fog­nak munkálkodni a közjóra. Örül a visszatérésnek s ö is ki fogja venni a maga részét a fenti munkából, - né pének is azt tanácsolja. Roosevelt Bridgeportban, Conn. Bridgeport város ünnepi ruhába öltö­zötten várta szeptember 3-ára az ország első polgárát, az elnököt. Az eredeti úti tervbe nem volt felvéve Bridgeport, de Hill kongresszusi tag és Marigold posta­mester kivitték, hogy ide rendelje a Silph nevű yachtot, a mely útja bevégeztével őt Oyster Baybe volt vissza viendő. Szerdán reggel azonban azt a jó kedvet, a melyet az elnöknek városunkban való látogatása okozott, nagyon megzavarta az a váratlan s végeredményében iszonyatos szerencsét­lenség, a mely az elnököt Springfield mel­lett érte. Crane kormányzó, a titkár és egy Craig nevű titkos rendőr voltak az elnök kíséretében s Daltonból Lenoxba igyekeztek egy négy lovas hintón. Az ut egy meredek hegyen viszen alá s ezt a völgy hajlásban keresztezi a Spriugfieldi villanyos vasút. Ennek egy kocsija össze­ütközésbe jött az elnök bocsijával, a mely felfordult s teljesen összetört. A kocsiban ülők mind kiestek s megsérültek, sőt Craig meg is halt s a kocsis is élet-halál között lebeg. Itt a szomorú hir nwgy le­vertséget idézett elő s a 60 ezer főnyi kö­zönség az elnököt érő szerencsétlenséget teljesen átérezte: tartózkodott minden hangosabb tüntetéstől. De hallgatagságá­­ban is csinos volt ezt a fogadtatás, mert mindenkinek szivét megnyugvás töltötte el abban a tudatban, hogy az ur megvédte a halál szélén a szeretett elnököt. Az orosz cárnö kora szülöttnek adott életet. Az orosz cári udvarban nagy remény­séggel várták a mutatkozó családi őrömet. A cár szive is telve volt reménységgel, mert hitte, hogy a leányok után most egy fiú gyermekkel fogja megáldani őt az Ur, a ki utódja legyen az összes oroszok felett való uralkodásban. De hát ember tervez, Isten végez. Az orosz cár is csak ember s ez is leány volt. Az anya a körülmények-J hez képest nagyon jól érzi inasát. A német császár Posenben. Wiluios, a németek hatalmas császára a napokban Posenbe érkezett. Fogadása tel­jesen katonai szint öltött, mert a lengyel polgárság és nemesség teljesen tartózko­dott attól, hogy a fogadásban részt ve­gyen. A fogadáson mindössze egy lengyel nemes volt az egész Porosz-Lengvelor­­szágból. A császár a polgármester üdvöz­lő beszédére válaszolva megígérte, hogy a Posen fejlődését gátoló erődítményeket, a melybe már temérdek pénzt öltek bele. megsemmisitteti s igy a város most már szabadon fejlődhetik. A kijelentés nagyon jó hatást gyakorolt a polgárságra. Farley az uj new-yorki érsek. Kómából jelentik, hogy a pár hónappal ezelőtt elhalt Corrigan érsek helyének a betöltésére az illetékes testület Farley püspököt ajánlotta, illetve választotta meg. A kerület papsága a választást nagy örömmel fogadta. í Roosevelt beszédje a “Monroe- Doctrine" -r ól. Ez a Monroe doctrine nem egyéb, mint az a megegyezés az európai hatalmak és az Egyesült Államok között, a mely sze­rint amazoknak emennek az ügyeibe bele avatkozni, bele szólani nincsen joguk. — Roosevelt new-englandi útja alatt erről a kérdésről is szólott s beszédje az európai, főleg az angol sajtót teljesen megzavarta s a német újságok már arról beszélnek, hogy Canadának az Egyesült Államokhoz való csatolása csak idő kérdése. Ez volna a természetes állapot. dz inész tréfa. Néhány évvel azelőtt Páris egyik j külvárosi színházában nagy látvá- j nyos katonadarabot játszottak, a mely azonban nem eredményezett o­­lyan pénztár ostromot, mint azt az igazgató és hitelezői a darabtól vár­ták. Úgy az igazgatónak, mint a pénztárosnak alapos okuk volt ennél fogva, hogy eltagadják magukat, ha valaki kereste őket. Egyik estén egy színész lépett az igazgató előszobájá­ba; még a jelmezében volt és kezé­ben tartotta a puskát. — Beszélni szeretnék az igazgatói úrral, mondta. — Az igazgató ur nincs itthon, fe­lelték neki. — Ah! Es a pénztáros ur ? kérdé újra a színész és egy ajtóra muta­tott, a mely a pénztáros szobájába vezetett. — A pénztáros már haza ment. —Szép! válaszolt a színész és olyan REMINGTON írógép minden tekintetben ajánlható a ki időt, munkát akar kímélni s a zavarokat nem szereti s tud takarékoskodni, az bizonyára ezt az üzlet építő Írógépet fogja használni. mozdulatot! tett, mintha távozni akarna. A kijáratnál azonban meg­állt s mielőtt a kapus megakadályoz­hatta volna, gyorsan elsütötte pisz­tolyát. A hatalmas dörrenésre ki­nyílt az ajtó, a mely az igazgató szo­bájába vezetett, s az az ajtó, a mely a pénztáros irodájába nyílt s mind a két ur, sápadtan és zavartan jelent meg az ajtóban. — Mi történt ? kérdezték reszket­ve és remegő hangon. — Oh semmi, felelt a színész. Azt mondták nekem, hogy az urak egyi­ke sincs itt. Én nem akartam ezt el­hinni és személyesen akartam meg­győződni. A törvényszék én árja, meg a kliinai. Egy angol újság írja a következő históriát: A singaporei bíróság ter­mében, szemben a bírói székkel, ér­tékes óra függőit a falon. Egy na­pon, mialatt javában tanácskozott a bíróság, egy khinai lépett a terem­be, a hóna alatt egy létrával. A sap­káját leemelte, fölöttébb alázatosan meghajlott a bírák előtt, a létrát oda támasztotta a falhoz és gyakorlott ügyességgel akasztotta le onnan az órát. Azután az órát az egyik, a lét­rát a másik kezébe fogva, zavartala­nul távozott az épületből, mert min­denki szolgának tartotta öt, a kit megbiztak, hogy az órát vigye el megtisztittatni. Miután napok tel tek el a nélkül, hogy az óra vissza­került volna, végre is az egyik biró panaszt tett a közmunkák hivatalá­ban e hanyagság miatt. Ekkor de­rült ki, hogy a ravasz khinait senki sem bizta meg az óra elvitelével; sa­ját szántából vitte el az órát és nem is hozta vissza soha. Á kinek tilos a nevetés. Egyik bécsi kávéháznak nehány nap óta érdekes vendége van. Az il­lető egy fiatal ember, a ki halálos rettegéssel kerüli az élclapokat. Ha valamelyik élclapot meglátja vala­melyik vendég kezében, félreíordit­­ja tekintetét s rémülten menekül el más asztalhoz, mentői távolabb a rét tegett élclaptól. Épen igy tesz, ha valaki adomába kezd belé. Bizalmas barátai annyira figyelmesek hozzá, hogy a beavatatlanokat azonnal meg­intik, ha élcelödni akarnak. “Pszt! Az istenért, csak semmi vic celödés! A mi barátunknak nem sza­bad nevetni.” “Nem értem. Hát miért nem sza­bad neki nevetni?”

Next

/
Thumbnails
Contents