Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-31 / 31. szám

2 Norfolk hercege, a mellett, hogy örökös jogon Anglia fömarsallja, egyúttal föasztalnok is s e címen jo­ga van egy arany vedret és billiko­­mot követelni a koronázáskor. Lon­don lprdmajorja arany kehelyböl borral kínálja meg a menet közben a királyt, az arany kelyhet azután megkapja ajándékul. Newcastle her­cegének az a kiváltsága van, hogy jobb kézre való félkeztyüt nyújt át a királynak á ö tartja a kezét, mikor ez a jogart emeli. A koronázási menetben jobbról Durham, balról pedig Bath és Wells püspöke támogatja a királyt. Can­terbury érsekének, kié a koronázá­son a legfőbb szerep, jutalma az a bí­bor bársonyszék, melyen a szertar­tás szünetei közben ül. Nagyon sajátságos régi szokás ma­radt fenn az újabb időkig a koroná­zási lakoma alkalmával, melyet u­­gyan Viktória királynő nem tartott meg, de most ismét fel akarják ele­veníteni. Abban áll ez, hogy a lako­mán, mielőtt a második fogást be­hoznák, megjelenik teljes fegyver­zetben, pompás-szerszámú fehér lo­von a király lovagja. A király aszta­lához lépve, igy szól: “Ha van vala­­kij bármi rendű és rangú személy, magas vagy alacsony állású, a ki ta­gadni meri, hogy a mi urunk ö felsé­ge az egyesült királyság jogos és törvényes örököse, vagy ha van, a ki azt mondja, hogy a királyi címet viselnie nem szabad, itt van a lovag, a ki azt mondja, hogy hazudik az illető és hazug áruló. Kész vagyok vele megvívni életre-halálra.” A lo­vag ekkor maga elé dobja keztyüjét. Természetesen a kihívásra nem felel senki. Erre a király ezüst billikom­­ból a lovag egészségére iszik; a billi­­komot a lovag kapja jutalmul s azu­tán hódoló meghajlással kivonul. E régi, a középkori istenítéletekben s lovagi tornákban gyökerező szokás értelmében mindiga Dymoke-család egyik férfitagjának joga. hogy mint a király lovagja szerepeljen. II r II boldog a magyar, ha nem küld NiM P('nzt haza. Kiss Emil és IlLIII társa, 158 Suffolk street a magyarság legkedveltebb pénzküldö irodája. írjon borítékért. TARCA. mégis csak élemen maradiam! — Elbeszélés. — Irta: Jámborné Szélrely Xjilla.. Igen; kétszer háromszor is próbál­koztam a másvilág útját megkeresni, hol zsineggel, hol pisztolylyal, hol meg a jó hűvös hullám-párnák kö- j zött: de levágtak, megmentettek, ki- ^ húztak s____én mégis csak életben maradtam! Akkor azt mondtam, nem volt jo guk hozzá, hogy engem tovább is “élni” kényszeritettek s most hálá­val gondolok a mentő kezekre: Isten áldja meg őket! —íme, életem rövid története! —A hullámzó buza-tenger pipa­­-csos, buzavirágos mesgyéjén, regge­li körültekintése közben talált meg az uradalmi ispán. Finom patyolat­­vánkoskában, habos csipkék, hím­zett fodrocskák között, kék szalagos fökötöben. A derék öreg ur hazavitt I zsémbes, roszindulatu életpárjának, v üogy az mit mondott a csodálatos | Vasárnapi iskola. rí tiz parancs. Az emberek iránti kötelességek. II. Móz. 20. r. 12—17. v. “Szeresd felebarátodat, mint ma­gadat.” Ez a rövid tartalma a hat utolsó parancsnak. A szeretet az egész tör vény betöltése. Méltán kérdezhető azért a keresz­tyéntől: mit kíván tőled az Isten tör­vénye? Hogy ismerjük meg magun­kat, gyarlóságainkkal együtt. így az isteni jóságról való megemlékezés háladatosságra és szeretetre indít. A felvett szakasz részletes utasí­tást ad az emberi élet különböző vi­szonyaihoz képest. Csakis úgy tölt­hetjük be e parancsokat, ha szivünk isten és emberek iránti szeretettel teljes. A tiz parancsnak az előtt is érvény ben kellett lennie az emberi szívben, mielőtt a kötáblára felíratott. Isteni parancs, de ember irta le, mert az emberek számára adatott. Isten be­írta az emberi szívbe s az ember köre! irta rá. Föltéve, hogy az a kö elveszett vol na, és e, parancsokat elfelejtették volna. Annak idején hozzá jutna új­ra az ember, mert az igaz életfolyta­tás emez isteni parancs nyilvánulá- j sa. Ötödik parancsolat-. ‘íTiszteljed a te apádat és anyádat...............”. E pa- j parancs első sorban a szülék iránti kötelessségre int, de másodsorban kötelez akár az egyházi, akár a vilá­gi elöljárók iránti tiszteletre. Isten iránt is, a szülék iránt is engedel­mességgel, szeretettel, bizalommal s tisztelettel tartozunk viselkedni. E- zért a jó családi kör a legjobb iskola i a vallásos életre. De a szüléken is nagy a felelősség: mert a családban ök isten képmásai. Szeretet, igazság, szelídség, hivség és'édes remény nyilvánuljon tehát a szülék tetteiben gyermekeikkel szemben. Ha azt mondjuk a gyer­mek előtt, hogy isten az emberek atyja, legyen helyes fogalma a gyer­meknek, ha összehasonlítja e vi ajándék láttára s milyen arcot vá­gott hozzá: nem tudom, mert még csak négy hónapos voltam és alud­tam édesen a balzsamos nyári leve­gőben; de későbbi tapasztalataim ke­servesen meggyőztek arról, hogy “Is tenhozott” helyett “teremtettével” üdvözölt a derék fehérnép. —A fösvénységükről hires szülök három gyermeke mellett szorított) egy kis helyet számomra. —Jól rendelte a bölcs és irgalmas j Isten, hogy csecsemő korára nemj emlékezhetik vissza az ember. A lé­lek: az emlékezet fészke még öntu­datlanul szunnyadozik a kis harmat testecskében, melyet durván érinte­ni, s melylyel kegyetlenül bánni az állatkínzásnál is százszoTta borzal­masabb dolog. . —Pedig hogy a bántalmakból ne­kem kijutott: legelső emlékem bizo­nyítja. Lehettem úgy kétéves, mi­kor valami csésze féle edényt össze­törtem. A nagy, száraz, fogatlan is­pánná egy liajlós vesszővel úgy el­vert, hogy napokig nem tudtam a fájdalmaktól pihenni. A csontom nem tört ugyan el, de testem csupa kék daganat volt. Az ispán ur kene­­gette meg össze pacskolt, fájós keze­szonyt azzal, a mit a családi körben ö is tapasztalt. Viszont a gyermek rossz indulata a szülékhez nyilván mutatja, hogy az istent sem tisztel­heti. Ki a családban jó, szeli!, olyan az kint az életben is. ígéret is van fűzve e parancshoz. Úgy boldogulunk, a hogy eleget te­szünk az isteni parancsnak. Hatodik parancsolat. “Ne ölj.” Se mást, se önmagadat. Az ember­nek nincs hatalmában a saját élete, sem az embertársáé. Az ember az is­ten képére teremtetett, ezért az em­ber ellen intézett támadás Istennek is ellene van. Nemcsak a test életét lehet elven­ni. A harag, az irigység, agyiilölség megöli a lelket. “A ki gyűlöli az ö atyja fiát. gyilkos az.” (János 3. r. 15: v.) Azért saját szivünkből is ki kell Űznünk ama nemtelen érzéseket: a gyülölséget, a bosszuállást, irigysé­get. Lehet szóval is, gondolattal is ölni a lelket. Idvezitönk és az apostolok határo­zottan azt tanították, hogy a mi fe­lebarátainkat szeressük, mint ma­gunkat. Haragot elhagyván, senki­nek kárt ne tegyünk, mindenhez hí­vek legyünk és éljünk igazán. Hetedik parancsolat. A férfi és női nem közti viszony a legmélyebb, a leggyör.gédebb és legtisztább for­rásból ered. Hasonlatos ahhoz a vi­­* 1 szonyhoz, a miben áll Krisztus az ö egyházához. Ezért ellenkezik isten törvényével, a ki legkevésbé is vét a családi, a házas élet tisztasága el len, mert e vétségből származik a társadalmi nyomor, a családok bol­dogtalansága. De nem pusztán a paráználkodás van itt megtiltva, de annak még gondolata, érzése, vagy a legcseké­lyebb jel is, a miből arra lehet kö­vetkeztetni. Érzékeket csiklandozó, rósz tárgyú olvasmány, rósz társa­ság s több e féle az első rosa vetés a gonosz aratáshoz. A nyolcadik parancsolat: “Ne lopj.” Nemcsak azt értjük itt, a mit a polgári hatóság is büntet. Milyen sok mindenféle történik a hatóság tudta nélkül titokban. A ki alatto­ímet valami irral, a mi édes volt, mert mind lenyalogattam róla. —Nem szándékom senkit elérzé­­kenyiteni sorsom elbeszélésével. Az én hozzám hasonló, kelletlen terem­­séseknek bizony csak kijut —önhi­­bájokon kiviil — a szenvedésekből. Mivel az ispánnét a száraz betegség sírba vitte: — én ekkor már 5 éves voltam! —további sorsom türhetöb­­bé vált; de a túlságos szabadság sem tett jót későbbi fejlödésemuek. A két ispán-fiúval együtt tanul­tam; s mig ök a legnagyobb eröf eszi­­téssel nszták meg az iskolákat, ne kém a legkönnyebben sikerült min­den. A legkomplikáltabb latin, gö­rög, mathesis tételeket játszva oldot­tam meg. Tudásvágyam uj, meg uj kutatásra ösztönzött szüntelen, mi­nél többet tanultam, annál nagyobb vágyam lett még többet tudni. Pedig: — én saját meggyőződésem­ből mondom —■ a ki szegénynynek születik, annak a világi tudomány csak örök gyötrelem, örök kin for­rásává lesz. Elégedetlen lesz először is fölismert sorsával: folyton azon töri a fejét, hogy a birtokában levő tudománynyal magának megfelelő helyzetet teremtsen s felküzdje ma­mos utón kijátszsza a könnyen hivöt ha nyer is, mégis ö vészit lelkében többet. Lopott dolgon nincsen isten áldás. Gondot viseljünk ne csak a sajátunkra, de a mások javaira is s tölünk telhetöleg gyarapitsuk azt. Kívánatosabb embertársainkkal jó viszonyban, mint hadi lábon élni, jobb építeni, mint rombolni. Sok időbe kerül, mig ezt megtanulja az emberiség. Avagy a sztrájkok nem az emberi erő, esz, szorgalom bizo­nyos meglopása, kihasználása ellen szoktak-e lenni, drága lesz itt a lec­ke és keserű, de az erkölcsi világra föltétlenül hasznos és szükséges. Kilencedik parancsolat. ‘ ‘A te fe lebarátod ellen ne mondj hamis ta­núbizonyságot.”' Az igazmondás az alapja a becsületességnek. A hazug­ság aláássa a jó társas rendet. Képzeljük el csak, hogy mi lenne a világból, ha egy napon mindenki hazudnék. A váltóőr, a telegráf-hi­­vatalnok, a gépész stb. A kisebb ren dü hazugság az első lépés. A hazug­ság legélesebb fegyvere mások ellem fordul: befeketítjük más becsületét, rágalmazzuk, gvalázzuk, rósz híre­ket terjesztünk felőle. Ez már egy faja a gyilkosságnak. Ezzel vége van a tiszteletnek, a becsületnek, a meg bizhatóságnak. Jó erre a magyar közmondás: So­kat láss, keveset halj! vagy: Ne szólj szám, nem fáj fejem! Nem szűk ség azt mind elmondani, a mit má­sokról, talán hozzá legközelebb ál­lóktól, az előbbiek távollétében hal­lottunk. Ne adjunk semmit a susár­­lók beszédjére. Mi pedig inkább hall­gassuk el a szomszédunk hibáját is a jó békességnek okáért. Tizedik parancsolat. Ne kívánd azt, a mi a te felebarátodé. Ez a for rása a bűnnek: az önzés. Ezért emli ti fel e parancs az emberi szív e fő­bűnét. Tisztítsuk ki a kutat, ha tisz­ta vizet óhajtunk inni. Változzatok meg a ti elméteknek megújulása szerint, hogy kedveljé­tek Istennek ama szent és tökéletes akaratját. Virág István. Lapunk előfizetési ára egy évre $2.00 gát oda, ahol az üresfejü, de gazdag emberek fumigálják a szegénység iszapjában evickélöket. —Az érettségi vizsgám kitünően sikerült; a gróf fiú, meg a két foga­dott testvérem —az én segítségem­mel — szín elégséges bizonyítványt kapva úsztak át az érettségin ugyan­akkor. —A jó “ispán papa” a városból lett haza érkezésünk után közölte velem a pólyámban ,talált levél kő­vetkező tartalmát: “Ne keresd szerencsétlen anyádat, kedves fiam, soha! Sorsom kétség­beejtő. A világ ítéletével nem szán­hattam szembe én, gyenge nö. A rozs közé rejtettelek, had nevezzelek Ro­zsos Gézának. Neveltetésedre 3000 forintot tettein a pólyádba. Isten ve­zéreljen mindig a jó utón! Örökre szerető, de ismeretlen édes anyád: Irén”. —Aha! tehát a fösvény ispánné nem könyörületböl szegte meg szá­momra keserű kenyerét! — ez volt a szomorú levél elolvasása után első gondolatom; 3000 forintért felnevel­hettek, kitanittathattak. —Mig szi­vemben ezerféle indulat hullámzott, benyitott hozzánk a grófék inasa.

Next

/
Thumbnails
Contents