Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-12 / 24. szám
2 Azzal kezdettől tisztában voltak, hogy a szeretet vendégségnél való felszolgálás és az alamizsnaosztás nem az ö teendőjük- De jelen voltak mindeniknél, gonkoskodván a nép lelkiszükségleteiröl is. Prédikálták az evangyeliomot, de e mellett a beteg, a szegény, az árva, az özvegy ügye sem kerülte ki figyel műket s mert ennek magok eleget nem tehettek, gondoskodtak segitök röl s választattak buzgó testvéreket e hivatalra. Meg kell lenni e munka felosztásnak napjainkban is. Á lelkész tudjon arról, milyen szeretetmunkát végeznek mellette a gyülekezet elöljárói, azt számon is kérheti, de többre ideje nem lehet, ha hiv akar lenni abban, hogy ne csak kenyérrel tápláltassék az ember, hanem istennek minden igéjével. S ezt a munkát nem is tudná bármely gyülekezeti tag végezni: nem az elsőt, hogy prédikáljon, még a másodikat sem mindenik, hogy hiv sáfárja legyen a szegény ügynek. Az apostolok hét munkatársat választottak, kiknek jó bizonyságok legyen, kik Szentlélekkel teljesek legyenek és bölcseséggel.” Volt sok hithü és szolgálatkész tag, de kevésben volt mega megkivántatott kel^ lék. Erre tekintsen a gyülekezet ma is, mikor elöljáróit választja, hogy se a méltatlan támadás meg ne ingassa őket állásokban, se a gyülekezet rövidséget ne szenvedjen miattok. A hét megválasztott férfi neve uián Ítélve görög volt; valószinüleg minden pártnak meg volt a maga képviselője; palesztinai zsidó, görög zsidó és zsidó prozelita, vagyis a kik ezek közül keresztyének lettek. “An nak okáért az isten beszéde nevekedik vala és sokasodik vala a tanítványoknak száma Jeruzsálemben.” Ezek között volt egy Isi ván nevű is. Rendkívüli tehetsége volt nemcsak a szegények gondviseléséhez, hanem ahoz is, hogy házanként tanitá az embereket. Mivel görög nyelven beszélő zsidó volt, azon zsinagógákat kereste fel, hol a külföldről kereskedelmi-célokból letelepült görög zsidók tárták isteni tiszteletüket. Voltak ott több tartománybeliek s mikor ezek előtt igyekezett kimutatni azt, hogy a próféták által jövendölt Messiás a Krisztusban meg jelent, sokan ellene támadtak. De mert teljes meggyőződéssel és megcáfolhatatlan érvekkel tanitá ezt, a zsidók hamis bizonyságokat hoztak j fel ellene, hogy eltegyék láb alól. Légy hiv a reád bízott kicsiny dől gokban és többre hivatol azután. 1st ván is felemelkedett az apostolok sorába, prédikált és csudákat miveit. Végre az első vértanú koszorújával megkoronáztatott. Hiv volt mind ha Iáiig s elnyerte az életnek koronáját. A hamis tanúbizonyság azt hozta fel ellene, hogy káromló beszédet szólt Mózes ellen; azzal vádolták, hogy tanitá, miszerint a názarethi Jézus lerombolja a templomot s megváltoztatja a mózesi törvényeket. Ezt prédikálta, de ez már akkor részben meg is történt. Ez volt az első alkalom, hogy egyesek ellenére törtek a keresztyénségnek. Ez is kedvező lett a vének és Írástudók előtt, hogy vádolják Istvánt. Neki martyrságot kellett szenvedni, mivel a közhangu latot ellene , ingerelték. Majdnem úgy jártak el vele szemben, mint az Idvezitövel. Ötét is a nagytanács elé vezették. Hamis tanúbizonyságokat hoztak fel ellene. Majdnem ugyanazon vádakat ismételték. Az Írástudók, a vénok, a farizeusok Rettenetes gyűlölete miatt neki is kegyetlen büírretést kellett elszenvedni. Hiv volt mind halálig, nyert hervadhatatlan koszorút. Virág István. Egyházi és egyleti élet. Gyászjelentés. Az Am. Ref. Egyesület vezértestülete szomorodott szívvel tudatja Özv. Török-Mokesay Etel asszonynak a homesteadi Pa. osztály utján TÁRCA. Ezsaiás -araim.. (Folytatás.) Most lett volna már sorja a “MiveltTársalkodó”-nak; de bizony É- zsaiás uramnak egy szó sem jutott eszébe s tán még most azon módon ott állana, ha Eszter meg nőm szólal —Tán uram atyámat tetszik keres ni? —Igenis, igenis, — válaszolt Ezsai ás roppant nagy megkönnyebedéssel — nem egyébért alkalmatlankodom: merre légyen? —Tessék befáradni, odabenn van S meg is volt valójában, mert ez vala Ézsaiás uram első és utolsó ilynemű kísérlete, s többé asszonyi állat az ö élete folyásában semmiféle mozdítást nem ejtett. A mint haza ért, szegre akasztá ünneplő köntösét, kalapját elhelyező a könyvtár alsó fiókjába, nézett egy darabig a semmiségbe s letörölvén az arcán végig gördülő két nagy könycseppet, egy mélységest sóhajtva így szólott: —Mást is mond még Pál apostol: “Mondtun pedig az özvegy férfiaknak, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, mint én. A ki házasság nélkül vagyon, arra visel gondot, a mi az Űré!” Ezt követem! s belső házban. Ézsaiás uram aztán bement az öi eg tekintetes úrhoz, kikérdezte egészségi állapotát, komendált egy pár szert a köszvőny és csuz ellen s midőn Esz tér dalolásából már|észre vette, hogy nincs már az udvaron, hamarjában búcsút véve, szaporán haza felé kotródott. A mint kiért a kapun, mint a ki legjobban végezte dolgát, nagyot sóhajtva kiáltott föl: hála’Istennek, ez is meg volt! Azzal fölvette a sarokba csapott j klasszikust, megette az Eszternek I szánt két almát s lett ismét az, a ki j azelőtt volt. Visszatért régi barátai- I hoz, a hősökhöz és prófétákhoz, is- I mét azok viselt dolgainak leírását olvasgatta; a szép Esztert pedig nemsokára összeesküdtette a peckes fiskussal, mintha soha semmi sem történt volna az ö szivének rej tekében. Ettől fogva semmi sem volt képes Ézsaiás uram szent nyugalmát tartósabban megzavarni, csendes mega% volt tagtársnak 1902-ik évi ápril hó 26-án történt gyászos elhunyták Legyen álma csendes, ébredése édes. Cleveland, O. 1902 máj. 15-én Csuioros Elek, Kováchy M. István, v. t. elnök. v. t. jegyző. Szétvetés. A homesteadi Pa. női osztály utján volt tagtársunknak, Özv. Török- Mokcsay Etel asszony haláleseti segélyét 50 ct.ben temetési költséggel együtt az egyesületnek mai napon levő 1330 tagjára ezennel kivetjük s szeretettel kérjük az osztályokat, hogy ezen összeget a tagoktól beszed vén, törvényes időn belül a vezértestületi pénztárba beszállítani szíveskedjenek. Kifizetendő: 50 dollár temetési költség és 600 dollár haláleseti dij. Cleveland, O. 1902. máj. 15-én Csutoros Elek, Kováchy M. István, v. t. elnök. v. t. jegyző. Templomszenteles Johnstoicnban. A johnstowni református magyarság régi vágya, óhajtása teljesedésbe ment. Felépült itt is az amerikai ma gyarságnak egyik erős vára: a magyar ref. templom. A reánk kővetkező vasárnapon, e hó 15-én leend ennek a templomnak az ünnepélyes felavatása. Van-e magyar ember, ki ne örülne ezen eseménynek? Van-e ki el ne küldené jó kívánságait, szívnek mélyéből fakadt tiszta üdvözletét, a johnstowni és vidéki református magyarságnak ezen az ünnepnapon?! Mert ünnepnap ez! Öröm ünnepe nemcsak a johnstowni, hanem az egész amerikai magyarságnak. Egygyel több a hely, Istennek hála a hol magyar nyelven zeng az ének, magyar ajkról száll az ima az Istennek fényes trónja elé. Beszélő tanúbizonyság ez az Istennek szentelt hajlék a mellett, hogy a magyar az idegenben is csak magyar nyelven akarja dicsérni istenét s kiáltó tanúbizonyság a mellett, hogy a magyar Amerikában sem veszett el a magyarság számára! Fényes jele ez a templom a johnstowni hívek buzgó áldozatkészségédással, keresztyéhi türelemmel morzsolgattá le az esztendőket egymás után. Csak egyszer fordult elő életében olyasvalami, a mi rövidebb időre mégis kihozta sodrából. * * * Volt az öregnek egy nyilván magánál is öregebb kalapja, melyre va lamelyik hires külföldi tudós hagyatékából tett szert, s melyet oly becsben tartott, hogy spárgából összekötözött tokjából csak rendkívüli ünnepélyes alkalmakra vette ki. Ez lógott lefelé madzagon a szoba, j gerendájáról-, a mint erről egy pár. szóval már megemlékeztünk volt. E jeles kalap háromszegletü volt, szétvált szegletein emitt-amott fehér cérnával megvarrogatva; egykor nem lehetetlen, hogy dús szörözettel bírhatott, de biz azt a molyok szorgal-: más munkája, nyilván még az első gazda idejében, nyom nélkül eltüntette. Oldalain két lyuk látszott, —• az egerek, eme gonosz kis bestiák müve, — azon időből midőn még nem volt orruk elöl olyan leleményesen felkötve. Látszott még rajta egy nagy zsirpecsét is; azt mondják, hogy egy lakoma alkalmával a kőnek is. Két éve lesz a jövő szeptemben, mikor megalakult a johnstowni magyar ref. egyház. És e kőt év a latt, dacára a méregdrága építkezési és birtok vásárlási viszonyoknak, he lyet vásároltak testvégeink, a hol fel építenék az urnák hajlékát. Az Ur megsegítő őket törekvéseikben, dacára annak, hogy októbertől kezdve ez a lelkészi állásunk is üresedésben van. Ünnepet fogunk ünnepelni junins hó 15-én a johnstowni magyarsággal egyetemben. Áldja meg az isten mindazokat, a kik lehetővé tették ez ünnepélynek a rendezését. UJ leány egyház. Philadelphia ban, mint tudósítónk értesít, s mint a Messengerböl is olvassuk, folyó hó 1-én megalakult a magyar ref. egy ház, amely mint leányegyház Tren ton hoz csatoltatott. az uj leány-egyház elöljárói: Kovács József gondnok presbyterek: Fazekas István, Futó István, Balogh Péter, Papp József. Az ur áldja meg e leány egyház nagy jait és kicsinyeit! A szentlélek illés se meg a tagok és elöljárók szivét egyaránt, hagy e nagy keresztyén világvárosban, a hol egyházunk igen erős, igen hatalmas, ök is méltó, áldozatkész, buzgó tagok legyenek. Testvéri üdvözletünket küldjük a kicsiny seregnek! Hirtelen halál. A tiszántúli egyházkerület Debrecenben gyűlést tartott. A gyűlésen jelen volt Szabó Já nos a békésbánáti egyházmegye esperese, a ki püspökjelölt is volt. A debreceni egyháznak egy kisebb fontosságú ügyét tárgyalták. A tárgyhoz ö is hozzá szólott s minden izgatottság nélkül ült le beszédje után. Pár perc múlva e szavakkal “rosszul vagyok” Dávidházi János esperes karjai között meghalt. Szivszélhüdés érte. A közügyért harcolt, e harc ban végezte be életét, példát adván halálával is arra, hogy az ember élete csak olyan, mint a fü. Rendeljük el azért házainkat. Har any avatás. Nagy Halászban, Szabolcs megyében ápril hó 27-én a vatták fel a közadakozásból szerzett két szép harangot. Lelkészbeiktatás. Május 27-én ikmót deszkájára volt a sült tyukos tálak mellé téve s valami szeles kukta bográcsnak nézve, a maradék paprikást beleöntötte. A mi pedig a bélését illeti, arról jobb hallgatni, ama rendkívüli egyszerű okból, mert az már régesrégen nem vala. Nos tehát, ez a kalap volt az, mely miatt az öreg egyszer majd a kétségbeesés örvényébe sodortatott, s ez okozott neki olyan keserűséget, a melyhez hasonlót még Eszter miatt sem érzett szivében. * •* * * A dolog igy esett. Történt, hogy egy nyáron meghalt a szomszéd város öreg papja, s kire bízták volna annak elprédikálását másra, ípint épen Ezsaiás uramra? Bezzeg kapott is rajta. Kiválasztotta beszédei közül a leghosszabbikat s már előre gyönyörködött, hogy micsoda hatást fog eme szónoklati csodamüvével kelteni a gyászoló feleke zet szomorú seregében A temetés napja elközelgett s az utazásra kirendelt forspontos szekér a kapu elébe állott. A kocsis kihord ta a szükségeseket, végre pedig maga jött Ézsaiás uram, hozván kezében nagy óvatossággal a hál omszeg/
