Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-24 / 17. szám
V S Egyházi és egyleti élet. Jegyzői jelentés az 1902. Ápr. 1 Q-án, Cleveland, 0. tartott vezértesiületi gyűlésen. Mélyen tisztelt Elnök ur! Igen tisztelt vezértestületi gyűlés! Egyesületünk állásáról, fejlődéséről részletes jelentésemet 1901 jul. 4- töl az 1901. évi október hó 30-án meg tartott vezértestületi gyűlésen voltam ugyan már szerencsés elöterjeszhetni s továbbá a hivatalos lapokban közzé tett havi jelentésekből is eléggé ismeretes egyesületünk mai napig folyó helyzete és szerencsés haladása, mégis ezúttal a conventió idejétől eltelt 9 havi működésűnkről, habár áttekintés céljából is, kötelességemnek ismerem a következő jelentést a vezértestületi gyűlés elé terjeszteni. A múlt évi convention, Cleveland, O. 1901 jul. 4-én egyesületünk szilárdan vezetett kezelés alatt 884 tagot számlált, a kik 34 osztályba voltak beosztva. Azóta — Istennek legyen hála — csatlakozott s felvétetett egyesületünk kebelébe 656 uj tag; osztályainak száma szaporodott 23-al. Ez idő alatt törlésbe hozatott az egyes osztályoknál 205 tag, meghalt 4 tag, igy ma tagjaink száma 1331 azaz egyezer háromszáz harmincegy, 57 osztályba felvéve. Az egyes osztályok követke zö államokban foglaltatnak: Pennsylvania államban van 27 osztály, Ohioban 10, Michiganban 2, Illinoisban 3, Indiana 1, New York 2 New Jersey 8, Connecticut 2, Maryland 1 és Canadában 1. Már a múlt vezértestületi rendkívüli gyűlésen volt szerencsém jelenteni, hogy egyesületünknél minden Régebbi lialáleseti dij kivetve és kifizetve van; s ugyanott az elhunytak névsora közölve lett. 1901. évi okt. 30-ika óta mai napig 3 haláleseti dij kivetés történt s a legújabb haláleset ápril 7-röl még ki vetetten. Ez idő alatt elragadta halál angyala körünkből: 1- ször. Schandl Gyula r. kath. vallásu, Somogy megye Gölle-i ill., a toledoi osztály utján volt tagtársunkat. Ö Philipsburgban vasúti szeren csétlenség áldozata lett. A hely szinén egy megbízható tekintélyes tagtársunk tartott az esetről vizsgálatot s az ö jelentése alapján eszközölte a vezértestület a haláleseti dij kivetését 55 centben 1901 évi nov. hó 22-én. 2- szor. Karakó István 26 éves ref. vallásu, Magyarországból Királv- Helmec Zemplén megyei illetőségű a Port Oram-i' N. J. osztály utján volt tagtársunkat. Öt szinte baleset érte és hirtelen halál ragadta el tölünk áldásos egyleti működési köréből 1901 dec. hó 13-án. A haláleseti dij 55 centben vettetett ki 1902 jan. 2- án. 3- szor.Horváth Sándor 45 éves ref. vallásu, Magyarországról Orosháza, Békés m. ill. a Joliet Lockport, 111. osztály utján volt tagtársunkat. Ö hosszas betegség után f. évi március 3- án halt el. Alapitó régi, buzgó tagja volt egyesületünknek s mindenkor kitartott velünk a nehéz napokban is. Haláleseti dija 50 centbe lett kivetve március hó 24-én. 4- szer. Végül legújabban ápril hó 7-én hosszas szenvedés után elhalt Juhász Károly r. kath. vallása a toledoi osztály utján volt tagtársunk. Mindezen haláleseteknél az 50 dollár temetési költség az egyleti pénztárból a bejelentés után azonnal kiadatott s a további kifizetések is alap szabályszerűen teljesittettek. Az elhunytaknak csendes legyen pihenésük az idegen hantok alatt s hozzá tartozóik bánatát enyhitse azon tudat, hogy mi amerikai magyarok, honfitársi részvéttel s kegyelettel adózunk mindenkor elhunyt tagtársaink emlékének! Áldás és béke hamvaikra! v Félsegélyre jelentkeztek ketten: a. ) A toledoi osztály köréből Molnár Pál tagtárs, a ki most az ó-hazában tartózkodik. b. ) A whitsetti Pa. osztály utján Szathmáry Péter tagtárs. Mindegyik ügyben a szabályos elő terjesztés a vezértestület előtt lesz a gyűlés folyamán s tanácskozásunk tárgyát képezendi. Ezen 9 hónapi működésem alatt beérkezett a jegyzöséghez 734 darab levél és beadvány, a melyek sorrend ben nyertek elintézést. El lett általam küldve válasz-levél, diszokmány s nyomtatványok, tagsági könyvek, összesen 736 postai küldeménynyel. Ezen keretben munkálkodtam s mindenkor igyekeztem jegyző hivatalommal az egyes osztályok s tagtársak közötti nyugodt, öntudatos s lelkes működés állandó kapcsát képezni, mely törekvésemben mindenkor az elnökség s vezértestületi tiszttársaim állandó-támogatásában részesültem. Vajha még a conventióig hátra lévő néhány havi működésünk alatt sikerülne betetőzni, teljes érvényre emelni azt a nagy müvet, a melyet az Am. Magy. Ref. Egyesület alkotásával megteremteni célozánk: hogy helyes irányú szervezetben egybegyüjtessék, együtt tartassák az am. magyar reformátusság színe, java, Hogy haláleseteknél az egyesült erő segítse a busongó özvegyet, az árvákat, a családot a bánat legnehezebb óráiban, Hogy az amerikai magyar reformátusság az idegenben is megmutassa, miként a magyar a magyart el nem hagyja, hanem egyesül s a honfitársi szeretetben a sir öléig kitart és egybe forr! ügy legyen, úgy engedje az ég! Ajánlom ezen jelentésemet s személyemet a vezértestület figyelmébe és hitrokoni szeretetébe. Cleveland, O. 1902 ápr. 16-án Kováchy Miklós Istcián, vezértestületi jegyző. So. Chicago, 111. Itteni. I. M. B. S. Egyletünk í. hó 13-án tartotta rendes havi gyűlését nagy érdeklődés és nagy lelkesedés mellett. Volt is mindkettőre ok. Ez egyetlen gyűlésen tizenhárom uj tag vétetett fel egyletünk kebelébe. Az uj tagok az egyleti eskü letétele után a tisztviselők, mint a tagok által szívélyesen üdvözöltettek. Velők derék és jó tagokkal szaporodott egyletünk. Má sik örvendetes dolog, hogy a jövő gyűlésre szintén 7—8 uj tag van belépésre előjegyezve., A leszállított, kedvezményes belépési módozat még csak a jövő gyűlésre bir érvénnyel s a kik még egylethez nem tartoznak, jól teszik, ha felhasználják e kínálkozó kedvező alkalmatosságot. E gyűlésen lettek egyértelmű lelkesedéssel megválasztva a máj. hó 35-én felavatandó két zászlónk kereszt szülei is, és pedig a nemzeti magyar zászlónk keresztszülei Tóth János és neje, az amerikai zászlóé Komjáthy János és neje lettek. Az egylet meg tisztelő bizalma érdemes egyéneket ért. Tóth János testvérünk volt egyike azon derék egyéneknek, kiknek ez egylet életrekelósét köszönheti. Ö ott állott ez egylet bölcsőjénél, illő, hogy része legyen abban a legnagyobb megtiszteltetésben is, melyet egy egylet az ö hü tisztviselőit jutalmazhatja, kitüntetheti. Komjáthy Já nos testvérünk még ifjú tag ugyan egyletünk kebelében, de működéséhez épen ezért kötjük a legszebb reményeket. A bizalom előlegezett szép jele ez ivomjáthy testvérünk részére, a mit biztosan tudunk, ö ki is fog^ méltán érdemelni. Ezután a jolieti osztály" beterjesztett évnegyedi számadásai olvastattak fel. Örvendetes tudomásul vétetett a jelentés. Majd kiutalványoztatott Szűcs Jánosnak 3 heti b. s. és néhai Horváth Sándornak temetési költsége $40.00. Összes bevétel volt e gyűlésen mindenféle címeken $85.55, összes kiadás $55.00. A Bridgeporti Kossuth ünnepélyre üdvözlő irat küldése határoztatott el két más kérvény érdemleges tárgyalása jövő gyűlésre halasztatott.Több apróbb ügyek megbeszélése után elnök Tóth János a gyűlést lelkes szavakkal bezárta. EG YHÁZL ÉR 7 ES 17 ESEK. Alphán, N. J., Philipsburgon, N: J. és vidékén élő hittestvéreinket lelkipásztori szeretettel értesítem, hogy május 4-én vasárnap, az Alphán levő angol iskolában urvacsoraosztással egybekötött isteni tiszte, letet tartunk d.e. 8—10 óráig, d. u. 3—4 hálaadó isteni tisztelet és közgyűlés lesz. Ezen a vidéken most lesz az első TARCA. A kis isíentagadó. Van az unokanénémnek egy gyönyörű két esztendős kis leánykája. Bodros, szőke haja, pajkos bogár sze me s az a kis gödör, pufók arcocskáján olyan csókolni valóvá teszi ezt a mosolygó kis angyalt. Örökösen nevető, fecsegő kis szája van; pedig az a pajzán fényben csillogó két szem még beszédesebb, mint selypitö, akadozó nyelve. Két szokása van, a mit mindig gyakorol: az utánzás és az ellenmondás. Ha szól, vagy tesz valamit a nagyobbik testvére, rögtön utána csinál ja ennivaló ügyetlenséggel; ha mondanak valamit neki a szülői, hogy Erzsiké, ezt meg ezt esi náld: felszegi angyali fejecskéjét és szól mosolygós daccal: — Bizon nem! Csak azért is! Igen a csudát! Ezt az utóbbi szólásmódot is a nagy mamától tanulta el. Nos, egyszer csak elém áll ez az apró jószág, nevető szeme még sokkal pajzánabbul csillog, a kis szája mosolygásra van huzva, olyan rettentő pajkosan kandikál a szemembe, mosolgó ajkain látszik, hogy valami nagyot készül mondani. Egyszer csak kivágja: — Nem tudja az isten! Nem bizon! Oh hogy tudja a csudát! S kacag rá olyan szívből, olyan édesen, mint a ki valami nagyszerű dolgot mondott s most szörnyen meg van önmagával elégedve. > Eleinte bámultam. Mit beszél ez a gyermek? Hol tanulta ezt a beszédet? Itthon nem hallhatta senkitől, hát magától akkor hogy találta ki? He ö egyre hajtogatta tovább: —Nem tudja, nem bizon; tudja a csudát! Aztán elnevettem magam. Kitaláltam, hogy honnan szedte ezt a beszédet az én pici húgom. A mint látta ö, hogy tetszik nekem, s kacagok rajta, vérszemet kapott s egyre jobban hajtogatta a mondókáját. E közben oda jött az anyja is s neki is rögtön előállott a tudományával. Az anyja megijedt s kezdette inteni édes dorgálással: —Erzsiké, nem szabad ilyeneket beszélni. No, hallgass el. He hát tudja is egy két esztendős gyermek, mi az engedelmesség! Most már csak azért is mondogatta s nagyokat kacagott utána csengő ezüst hangján. Az anyja pedig restelkedve is, nevetve is intézte a kérdést félig önmagához: félig hozzám: —Honnan tanulta ezt? Elmondtam neki. Egyszer a konyhán beszélgetett a cseléd a bejáró asszonynyal. A kicsi is ott lábatlankodott körülöttük. Valami pletykaság került szóba egy eltűnt leányról. A bejáró asszony felsóhajtott:-—Ki tudja hol van? Az isten tudja. Ez megütötte a fülét a kicsinek is. Az az örökös ellenmondás, a mely minden kis gyermekben megvan, megcsiklandozta újra s ö elkezdette mondani: —Nem tudja az isten! Nem bizotí! Erre elkezdettek kacagni a cselédek, bizonyosan össsecsókolták a kis aranyost. Ö pedig azt hitte, hogy valami okos és szép dolgot mivel s azóta egyre fújja, hogy nevessenek rajta, ilyen a kicsi gyermek. Erre ölbe kaptuk mindketten a kicsi Erzsikét s hármasban kacagtunk rajta, a mint ö szavalta: —Nem tudja az isten! Hehogy tud ja! Tudja a csudát! Hanem én azután sokat gondolkoztam a kis tagadó angyal szavain. Eszembe jutott a felnőtt emberek istentagadása, ez a mai világnak rettentő lelki nyavalyája. Megjelent szemeim előtt az a sötét rém, mely végig járja a világot s egyik ajakával az eget, másikkal a földet sepri, mint a török mesék kisértete. Száll végig a világon, elsötétíti a napot, kifagyasztja a szivek melegét, kioltja a családi tűzhelyet, lerúgja a betlehemi csillagot, dőzsöléssé változtatja az utolsó vacsorát s nyomában a pünkösti szentlélek galambjai helyett varjak kóvályognak. Összehasnlitottam az istentagadókat ezzel a nevető ártatlansággal. Es úgy találtam, egy lelki törvény sze rint fejlődik mindeniknél a tagadás. A kis Erzsiké valami benső gyerekes' ösztönből mond ellent. Nem tudja, mi a jó, a rósz. Szülői mondják ne] ki, korlátokat emelnek: ezt nem szabad tenni, azt nem szabad tenni. A kicsi nem tudja, miért nem, nem is érti meg a célt, ö csak a korlátokat látja és szörnyen haragszik reájuk. Miért mondják azt, hogy nem szabad cukrot csenni, mikor a cukor olyan jó? Azért hát akármit mondanak neki, kész a felelettel:
