Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-02 / 1. szám

III. évfolyam. Bridgeport, Conn, és *. Pa.. 1902 Január 2-án. 1 szám. ^.Ä.GrZVS-13 (Hungarian=American Reformed Sentinel.) Kiadó és társszi itff: KOITT-HJS J?jL?U, pittaburgi ref. 'íz. Eló'fizetési és hirdetési pi ; és minden- > nemű jelentések az ő címére: Bates st. Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők. Associate Editor: \ ^Rexr. PAUL iECOLT’Z’^.ZL, Pastor of the First Hung. Ref. Church, Bates Street, Pittseukg, Pa. jelen. minden csö­­• törtödön.. Előfizetési ár egy érrre: JS-m.eri^á'toa. $2. LíCa.g'ya.rországTra, $2.50. Az Amerikai Hagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the Illírt«» Sentinel mm Cím.,” Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. entered at the Post Office at Bridgeport, Conn, as second class mail matter. Midőn Szilveszter estéjén, az év utolsó napján megállunk az Ur szí­ne előtt, nemcsak a múltért mon­dunk hálaadást, hanem áldást kö­­nyörgiinka jövendőre. A jövendő tPkai nincsenek feltár­va előttünk. Sötét lepel fedi el az ember elöl a jövő eseményeit. Csak az Ur az, ki előre látja teremtései­nek a sorsát. Ez okból kell ö neki hálát adnunk. Ez okból kall áldá­sát kérnünk a jövendőre is. Ha számot vetünk magunkkal és visszapillantunk a múlt év esemé­nyeire, úgy állapodhatunk meg iga­zán arra nézve is, hogy mi a teen­dőnk ebben az uj esztendőben? A- zok az eredmények, a melyeket az ■elmúlt év folyamán is felmutatott a magyarországi ref. egyháznak ide, az Egyesült'Államokba szakadt ré sze, teljesen feljogosít arra, hogy la­punkban nehány olyan irányelvetj jelöljünk ki, a melyeket ha megva­lósítunk, öésztnunkálkodásunk által | az eredmény is nagyobb leend. A ki az amerikai magyar reforma­­tusság helyzetét ismeri, az bizonysá­got tehet arról, hogy mióta itt a lel­ki élet terén való munkálkodás meg­kezdődött: azóta egjmtlen óv se tűnt le a semmiség tengerébe a nélkül, i hogy egy vagy más tekintetben ma­radandó nyomokat ne hagyott volna hátra. Ennélfogva első sorban is arra kell törekednünk ebben a beállott 1902-ik esztendőben is, hogy a múlt­ban elért eredményt, ez évi munkál­kodásunk is szaporítsa. Hogyan érhetjük azt el? Az összmunkálkodás által. Úgy, ha azokat a nagy és nemes célokat amelyeknek a megoldása reánk vá­rakozik, együttes erővel igyekezünk megvalósítani. Bár évvel ezelőtt tettünk már lé-1 péseket ebben az irányban is, de hi­ába. Reánk tört a visszavonás szelle­me. Pedig, ha külön-külön olyan szép eredményt mutatnak fel eklé­zsiáink, mennyivel nagyobb és több olna az, a mit a közmunkái kod ás tál fel mutathatnánk?! Első teendőnk tehát ebben az uj Jendöben, hogy jól szervezett, szé-1 i munkálkodó egyházainkat egy szerves kapcsolat által egyesítsük. Nem szabad ezt a feladatot kicsiny­len Cink főként most, a mikor ez év május havában, Baltimoreban, fenn­tartó egyházunk zsinatot tart, s a jövöl903-ik évben pedig a magyar­­országi anyaegyház fog zsinatra ösz­sze gyülekezni. Ha akár egyik, akár másik irányban valamit tenni aka­runk, csak úgy tehetjük, ha együtt munkálkodunk. Az együttmunkálkodás alatt nem csupán a lelkészek együttes műkö­dését értem, hanem az egyházakét is. Nem csupán arra gondolok, hogy mi lelkészek beszélgessük meg oly­kor olykor teendőinket, bajainkat, szükségeinket: hanem igen is és fő­­képen azt, hogy már szervezett egy­házközségeink olyan kapcsolatba ho­zassanak, a melyben úgy a fenntartó mint a magyarországi anyaegyház előtt, sőt ha kell azzal szemben is meg tudja mutatni hatalmát és ere­jét, a melyet részint számbeli nagy­ságánál, részint vallásos buzgóságá­­nál fogva tud felmutatni! Hiszen az szinte megdöbbentő, mi­lyen hidegen viseltetik velünk szem­ben a magyarországi ref. egyház. Itt egyre-másra alakítjuk a gyü­lekezeteket, dé lelkészeket kapni alig tudunk. Most is három szervezett leiké szí állásunk v: u űresedvóbev, s a helyett, hogy mint minket egyik­másik szeretett tanárunk ösztönzött ösztönöznék őket a kijövetelre: inkább lebeszélik s hagyják, hogy itt népünk pusztuljon, veszendőbe menjen. Pedig azt nem volna szabad elfe­ledni senkinek sém, hogy ide kint ma már több mint 50 ezer magyar re­formátus él. Közöttük a legtöbb olyan, hogy pár évi munkálkodás után visszatér az óhazába. Ha eze­ket szabadjára hagyjuk, úgy bizony oda haza levő gyülekezeteink fogják megérezni azt a káros befolyást, a melyet az itteni szabad szellem gya­korol mindazokra, a kik minden irá­­nyitás nélkül élnek. Mi —ha már kevesen vagyunk — arra törekedjünk, hogy a gondjaink­ra bízott területeket helyesen osz­­szuk be egymás között. Ebben a be­osztásban semmi más elv és állás­pont nem vezethet: tisztán híveink lelki életének szükséglete. A második teendőnk tehát ebben az uj esztendőben a területnek okos és helyes beosztása. Ennek a beosztásnak pedig a felü­gyelő hatóság tudtával és helyben­hagyásával kellene megtörténnie, mert e nélkül munkánk semmit se fog érni. Véleményem szerint ezzel kapcso­latban meg kellene szűnnie annak a meghivási rendszernek is, a mely di­vatozik. Az egyes helyeket, a hol testvéreink nagyobb számban élnek eanv és társegyházakká kellene szer­veznünk s az egyes anyaegyházakkal szerves összefüggésbe hoznunk. Ezek a liliák a társegyházak aztán nagysá­gokhoz, erejükhöz képest járulhatná nak a rnissioi kör lelkészt állásának fenntartásához. Itt minden esetre fi­gyelembe kellene vénünk azt a szol­gálatot is, amelyben részesülnének. Sokkal áldásosabb munkát lehetne igy kifejteni, mint a mostani meghi­vási rendszer mellett. Sok, sok még a teendőnk, de ezek a legfőbbek és legfontosabbak. Ezek. nek a megoldásától függ az ameri­kai magyar ref. egyházak nagymér­vű felvirágzása s hatalmas megnöve­kedése. így nem lesz olyan idő, a mely pangást hozzon egyházi éle­tünkre s intézményeinkre. Az erős az erőtlent fogja támogatni s élni fog közöttünk az Istennek országa. Ennek eljövetelét remélve, kivá­rniuk olvasóinknak, pártfogóinknak, testvéreinknek: boldog uj évet! * ’ y—r.--------VAGY a kánon alakulása. (Folytatás.) Hogy János apostol gyűjtötte vol­na össze ezeket a könyvöket s hogy igy ö állapította volna meg az újszö­vetségi kánont: az a vélemény csak Eusebius egy adatának a félreértésé­ből keletkezett. Az újszövetségi ká­non is, mint az ó, csak lassan, idők folytán állott elő s majdnem négy száz évre volt szükség, mig véglege­sen megállapították azt, hogy mely könyvek, iratok méltók arra, hogy a keresztyén egyház hitének és er­kölcsi életének szabályozói, zsinór­­mértékei legyenek. Papias igaz, hogy munkájában hi vatkozik Mátéra és Márkra, de mi­vel müvét már Eiisebiusugy jellem­zi, mint a melyben sok félreértés van, az ö adataira neon is támasz­kodhatunk, de hogy a III-ik század első felében már ismerték . az evan­­gyélumokat, az bizonyos. Bizonyos pedig azért, mert Jusztin martyr, ki 166-ban halt vértanú halált Rómá­ban, “Emlékek” cimü munkájában hivatkozik a három első evan­­gyéliomra. Az ö'tanítványa Tatián, ki 176-ban halt meg, “Dia tessaron” cimü munkájában már a négy evan­­gyéliumot egyezteti össze. Athsna­­gorás, ki 183-ban halt meg, Pál ko­­rintkusi első leveléből idézi XV: 54. Theophiias, ki 180 körül irt, már az “írásokra” hivatkozik, és János evangyéliomát, a római levelet, s a Thimotheus által irt levelet külön is felemlíti. (I Tűim. II: 12 és Ro­ma YIII: 7—S) Sőt valószínű, hogy használta az apokalipsist is. Diony­sius, ki 170 körül halt meg, említi az “írásokat”. Ha azonban a kánoni könyvek fo­lyamatban levő összegyűjtésére, e­­gyes könyvek általános elterjedésé­re nézve még a fentebbiek nem ad­nának is kellő nyomatékos bizony­ságot, úgy bizonyára mindenkit meg győz a gnostikus eretnekség egyik vezéralakjának, Marcionnak bizony­ságtétele, ki összegyűjtötte Pálnak tiz levelét és a Lukács evangyélio­mát, a melyet ö Krisztus evangyéli­­omának nevezett. A második század végén s a har­madik elején a legnevezetesebb egy­házi atyák Ireneaus, Alexandriai Kelemen, Tertullián már ismerik a négy evangyéliomot, az apostolok cselekedeteit, 13 páli levelet. Péter és János első levelét s a Jelenések könyvét. De azok a különbségek, a melyeket az idézetekben találunk, azt igazolják, hogy véglegesen meg­állapított újszövetségi kánonról még ez időben nem lehet szó. Sőt úgy látszik, hogy a már általánosna el­fogadott iratok között is különbség tétetett s már ekkor felosztották az elfogadott könyveket instrumentum evangelicnmra és instrumentum a­­postolicumra. Ebből az időszakból való még az újszövetségnek syr fordítása a Pes­­liitó és az úgynevezett Muratori frag men tum. Az első tartalmazza: a négy evangyéliomot; az az apostolok cse­lekedetéről Írott könyvet, Pálnak 13 levelét s a zsidókhoz írott leve­let, Péter és János első levelét s Ja­kab levelét. Tartalmazza tehát mind azokat a könyveket, a melyeket az előbb emtitett három egyházi atya elismert, kivévén a Jelenések köny­vét. Nem tartalmazza tehát Judás levelét, Péter második levelét; Já­nos második és harmadik levelét. A minő nagy fontosságú ez a syr fordítás a kánon alakulásának a kérdésében, éppen olyan fontos az úgynevezett Muratori fragmentum is, a mely tulajdonképen nemcsak szoknak a könyveknek a jegyzékét foglalja magaban, a melyeket az egy házi tanítók az isteni tisztelet alkal­mával íelovasni szoktak, hanem azo­kat némi magyarázattal is kiséri. E könyvjegyzékben hiteleseknek van nak elismerve: a négy evangyéliom, a cselekedetek könpve, Pálnak 13 levele, János két levele, Judás leve­le és az Apokalypsis. Világos a fentebbiekből, hogy az Pónzküldemények és hajójegyek. — Bank és váltó üzlet. ÉLET ÉS TŰZ BIZTOSÍTÁS. Toppiczei Bőrnél NYILVÁNOS KÖZJEGYZŐ ÉS MAGYAR ÜGYVÉDI IRODA. Iroda: fém. 47 JOHN STREET, 409 Hancock Ave. Bridgeport, Ct.

Next

/
Thumbnails
Contents