Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-14 / 11. szám

Egyházi és egyleti élet.

Pittsburg, Pa. A Pittsburg s vidéki Magyar Ref. Se- gélyző és Egyházi Egylet anya osztálya, havi közgyűlését, legközelebb február hó 24én tartotta meg. E gyűlésen— folyó ügyei elintézésén kívül — több szegény magyar honfitárs kérvénynek elbírálásával is foglalkozott. E kérvények közöl némelyeket elkellett utasítani, mert benyújtóik részben már kaptak segélyezést, a közel múltban, részint pedig egészséges, munkaképes emberek; olyanok, kiknek nem nehány dollárnyi ingyen kapott segélyre, de az “Ó világ“- ból frissen áthozott előítéletek levetközésére, és munka sze- retetre van szükségük, hogy élhessenek és boldogok lehessenek. — Három kérvényező azonban pártolásra méltónak s illetőleg segítségre valóban reá szorultnak találtatott. U. m,

i.) Pócs András, egyletünknek, négy éven keresztül, — homesteadi osztályunk utján tagja — ő a múlt 1900 évi július I3án, lábát, munkaközben eltörte, s még ma is betegen, munkaképtelen állapotban fekszik. — Vele szemben eleget tett ugyan már ez egylet az alapszabályokban irt kötelességeinek, a mennyiben a 6 havi betegsegélyben őt részesítette, de ezzel még — a mint a közgyűlés tagjainak egybehangzó véleménye megnyilatkozott, — nem töltötte be ama nagyobb és nemesebb hivatás egész mértékét is, melynek törvényeit, e derék egylet szelleméből folyó, emberbaráti s testvéri szeretet, vésték és vésik be a szivekbe kitörölhetle- nül. — Éppen ezért határozata ez: Póes András, szerencsétlen tagtársunk, az egylet pénztárából $10.00 dollárral azonnal segélyeztetik; azonkívül — tudván, hogy ez összeg csak egyetlen porszem az ő szükségeinek sokaságával szemben,

megadóztatjuk magunkat oly képen, hogy egyletünkhöz tartozó összes tagtársainkra s testvéreinkre. 15—15 centeket vetünk ki fejenként. Ezt az anya osztálynál mai napon beszedjük, s kérjük a többi osztályok tisztikarát, hogv ezt legközelebb tartandó gyűlésükön beszedni, s elnök címére, e- gyéb jövedelmektől elkülönítetten — beküldeni szíveskedjenek. — Nagyon természetesen, e megállapított egyénenkénti 15 cent csupán a kötelesség teljesítés kezdő betűje, s ezenfelül adományozott összegeket köszönettel fogadjuk, s hir- lapilag is nyugtázni fogjuk.

2. ) Bajusz István Abauj-megyei tóháti illetőségű honfitársunk, magyar hazánk mostoha viszonyai következtében útra kelt e tengerentúli messze idegenbe. Szerencsésen is át kelt a tengeren,de alig lépett a száraz földre,a betegség ágyba döntötte,s rövid nehány napi szenvedés után a jobb létre szenderült, mielőtt csak egy centet is kereshetett volna. Ismerősei, barátai kérő iveket bocsátottak ki, könyöradomány gyűjtés végett, hogy a begyült összegből a temetési költsége fedezhető legyen, s az esetleg fenn maradó összeg odahaza nyomorban maradt családja felsegélésére fordíthassak, közadakozás utján véleményeztetik segélyezendőnek ; s az azonnal kiállított' ivén következő tagtársaink következő összegeket adományoztak: 25—25 centet Konyha Pál, Zákány István, Szabó József, Fűzi Pál, G. Tóth János, Tamás István, Szabó János, Bállá Péter, M. Kiss András, Pataky Lajos. Ferko János, Hornvák András, Szarvas András, Illés Károly, Molnár György. 15—15 cent. Bállá György, Molnár Imre, A, Kiss András. Összesen $4.20.

3. ) Kovács József, régóta Pittsburgi lakos magyar honfitársunk, bár egyletünkhöz sohasem tartozott, huzamos idő

Elment az én uram török táborra — Meggyászolom őtet fekete bársonyba.

Délig feketébe — délután veresbe,

Hajnalkor pediglen öltözöm fegyverbe. .. .

Ülök paripára, jó lovam hátára:

Úgy megyek utána — nagy Törökországba.

E bujdosókról írja korunknak énekese, Endrődi S.:

“Mi dolog, mi zokog A fekete éjben, Vadonat erdőség Síirü sötétjében?

Valami nagy bánat Jár ott epedően — Magyarország szive Dobog az erdőkben.

Földönfutó népség Hazátlan kuruc had Sötét nóták mellé Vérkönnyeket hullat.

Jajja fölsirámlik S el-elhal erőtlen — Magyarország szive Zokog az erdőkben.

Időközben elfoglaltuk Buda várát s a törököket több győzelem után kivertük az országból; s ekkor, a midőn már Leopoldnak nem kellett félnie többé a törököktől; zsoldosainak szabad kezet engedett Magyarországon. Eperjesen vértörvényszéket állíttattak fel Karaffa tábornok vezetése alatt. Sok protestáns polgár, a kikről elhitették, hogy lázadók, vérpadon halt meg. Templomainkat, iskoláinkat bezárták vagy elvették, adót fizettettek velünk a katholikus célokra; de most már katholikus testvéreinket se kímélték. Egyházi javaika’t németeknek adományozták. Törvénytelenül súlyos adót vetettek a nemzetre; zsoldos katonáikat nyakunkra küldötték s miután ők nem fizették ki a bérüket, eltűrték, hogy rablással ők vegyék fel rajtunk.

És ekkor kitört az elégiiletlenség az egész nemzetben. Fegyvert fogott a nép, s a vezére a felkelésnek II. Rákóczi Ferenc lett, a föld legnemesebb szabadsághőse. Kibontott zászlóira e két szó volt irva: “Az Istenért és a szabadságért !“ — Két szentség, mely elválhatatlanul össze volt forrva mindig a magyar nemzet szivében. Történetünk legma- gasztosabb tetteit az Isten és a haza szenteli meg s költészetünknek legszebb virágait a vallásosság és a hazaszeretet fakasztja.

Ezek ama sugarak, a melyek vezették nemzetünket a keserűségek és csapások éjszakájában.

(Folyt, köv.)