Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-07 / 6. szám
5 ház kebelében, mely ez idegenben nemcsak vallási, hanem nemzeti hivatást is teljesít. Mindnyájan azért tegyük meg mi tőlünk telik. Ezzel a templommal áll vagy esik nemzeti meg- bec.sütetesünk is az idegenek részéről. Nemcsak épen ilyen alkalommal, de mindenesetben, ha csak tehetjük, mutassuk ki egyházunk, szent vallásunk, nemzetiségünk iránt való forró. szeretetünket, az által, hogy temlomainak fenntartására a szükséges áldozatot kész szivvel meghozni tudjuk. Közelebbről a mi a bált illeti, — melynek tiszta jövedelme fele részben a templomi adósság töresztésére fog fordittatni, fele részben pedig a templom kifestésére — Február tizenha- todikán szombat este lesz ez megtartva a magyarság régi szórakozó helyén a Rettman Hallban 8400 Buffalo ave. Jegyek 25 centjével már is kaphatók a lelkészi hivatalban, s a gyülekzeti tagok jó részénél. Még egyszer ajánljuk e szép mulatságot az ottani magyarság szives figyelmébe. — Itteni gyülekezetünk körében régóta szükségét éreztük már egy zsoltár táblának, de ennek elkészítése egyéb sürgős szükségeink miatt folyton halogatást szenvedett. Múlt vasárn. aztán a lelkész felhívására gyülekezetünk két lelkes, buzgó tagja, Jancsók István és Molnár Berti atyafiak, felajánlották magokat egy énekrend tábla elkészit- tésére, s,azzal megajándékoztak a templomot. Áz ilyen nemes tett külön dicséretre nem szorul, s hogy mégis itt a nyilvánosság előtt is megemlitem, az csak azért van. hogy meglássák mindenek, miszerint a mi kicsiny gyülekezetünkben is vannak, kik Isten dicsőségére nagy lelki örömmel és igazi buzgósággal tudnak bármely percben is kedves áldozatot hozni. Karácsonykor Tamás András és neje egy szép nagy órával ajándékozták meg templomunkat, milyen beszélő bizonyságai ezek Isten háza szeretetének! Valóban ilyen gyümölcsökkel kell ékeskednünk hitünk fáján. Adjon Isten kisded Sionunknak sok ilyen derék tagokat! T em p 1 o m é p i t é s. Az alsó-zempléni egyházmegyében levő gesztelvi gyülekezet, mint értesítenek, a múlt hó tizenhatodikán örömünnepet ült. Megsegitette az Isten, hogv régi, még a husziták által épített kicsiny, rozzant temploma helyén egy szép templomot építhetett, a melyben az első isteni tiszteletet megtarthatta. A templom azonban csak juius- ra készül el egészen, a mikor a felavatási ünnepély is meg fog tartatni. A templom festésének költségeire 400 koronát Szarka Sámuel presbiter s felesége Kántor Zsuzsánna adományozott. Orgonára Koczán Miklós fögondnok s neje Darvas Róza úrasszony 1000 koronát adtak, a hívek pedig 1650 koronát adományoztak. Újév első napján a presbitérium egyhangúlag 5600 koronát szavazott meg harangra. A mi legszebb, hogy a római katholikusok és izraeliták is buz- gólkodtak az adományozásokban. Adjon Isten több ilyen buzgó, áldozatkész gyülekezetét egyetemes ref. egyházunknak. a melyek nem beszéddel, hanem tettel mutatják ki egyházukhoz való szeretetüket! Amerikai Hírek. Cleveland, O. Január hó 29-én sötét gyász borult Zsóka Ferenc hittestvérünk boldog családi hajlékára. U- gyanis forrón szeretett^ hónapos Ferenc nevű kis fiát, életének leendő gyámolát, nevének örökösét hirtelen váratlanul Hlj-r látomásokat s letörölje lázas homlokának gyöngyöző verejtékét. Ez az édes arc kisérte aztán napközben is mindenüvé Pált. A templom fülkéjében hasztalan borult le a szent Sziiz képe előtt, hogy adjon erőt a felejtésre, midőn felpillantott, a Mária képről, a Judith két ragyogó barna szeme mosolygott le. Ettől aztán őrültként rohant cellájába vissza, hova betegség ürügye alatt napokon keresztül bezárkózott. Hazulról nem igen kapott értesítést, magának pedig nem volt bátorsága tudakozódni. Egyszer későre irt a jegyző egy hosszú terjengős levelet. melynek rövid célzata az volt, hogy kerítsen ott Fehérvárt számára egy tanult, jóirásu ifjút segédnek, mert maga már nem bírja a felgyűlt munkát. A levél végén, a falusi újságok közt megjegyzi, hogy a tiszteletes ur leánya, a szépséges Judith nagy beteg, aligha éri meg a pacsirtaszót. Pál előtt elsötétedett a világ, de még csak akkor dőlt igazán romba egész lelkivilága, midőn pár napra egy másik, kuszairásu levelet hozott otthonról a posta. Az öreg pap irta. Kérte a fiút, könyörgött, rimánkodott hozzá, hogy ha csak egy napra is, menjen haza, mert halálos ágyán fekszik élete boldogsága, a szép, a jó, a kedves kis Judith és utolsó perceiben is csak öt, Pált akarja maga mellett látni. A fiatal klerikus zokogott keservesen. Egyik percben le akarta tépni egyházi ruháját, hogy aztán fusson, meneküljön e helyről haza felé, hol talán még visszatarthat egy elrepülni készülő, szép leány lelket. De eszébe jutott az anyának tett nehéz eskü s kezei erőtlenül hullottak vissza. Ily gyötrelmes lelki kínok közt harcolt, midőn rémült, csaknem siró arccal kereste fel egy pár kollegája. Valami nagy skandalumot csináltak nyilvános helyen, a minek csak a feltétlen kicsapás lehetett a méltó megtorlása. A püspök maga vezette a vizsgálatot, hogy a tettesek biztosabban kézrekerüljenek, ök pedig ijedtökben Pálhoz szaladtak tanácsot kérni. Hajdú Pál szemei egyszerre nemes tűzben gyultak ki. Kész volt tervével, magára vallál * mindent, a fiukat megmenti, öt kicsapják s igv esküje megszegése nélkül mehet, rohanhat haza, hozzá, ha mindjárt a halottas ágyához is. Elképedt a jóságos öreg püspök, elképedtek a jámbor kanonokok, midőn Hajdú Pál a legjobb, a legszerényebb növendék jelentkezett ama csúf botrány tetteséül. Sehogy sem akarták elhinni, de a fin makacsul meg maradt állítása mellett s igy nehéz szivvel bár, de kénytelenek voltak kirekeszteni a kis papok közül azoknak eddigi büszkeségét. Az ítélet hozatalát Pál csaknem vidáman fogadta, vetették is a keresztet a kegyes papok, hogy micsoda istentelen lélek szállhatta meg a szegény fiút. , Hej! pedig dehogy volt az gonosz lélek, inkább hófehér galamb, mely akkor is ott repdesett előtte, mikor száguldott vele a vonat hazafelé. * A levendula illatos papilakban nagy a csendesség, a szomorúság.
