Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-26 / 52. szám

3 tartományt adott neki, ez a mostani uralkodó család feledte a múltat, és Izrael népe ellen fordult. Hányszor ismétlődik ez a jelenet a mai időkben is! A ma még ünnepeit hőst holnap legyalázzák, Jézust királyként tisztelik s pár nap múlva keresztre feszítik. így feledkeztek el Józsefről s ar­ról, hogy ő és népe mily sok jót tett Egyptomban, de vigasztalta a népet a Jehova szózata: “Ne félj, mert ve­led vagyok én!” Az uj királyt Izrael ellen ingerel­ték, hogy ez majd annyira elszaporo­dik; hogy hatalmasabb lesz, mint ök. Vagy háború esetén az ellenség­hez szegődne s letiporják pártfogói­kat. Ép ilyen féleelem fogta el Heró- dest a Jézus születésének hallatára. 0 is kegyetlen eszközhöz nyúlt, hogy ellenlábasát elnyomhassa. Mindkét esetben a földi és mennyei királyság- közti összeütközés volt ez, s mindig ez utóbbi múlja felül messze az előb­bit, mert igaz és hatalmasabb, mint a földi erősség. Izraeln 'k a legnehezebb munkát kellett végezni, hatalmas építkezé­seiket ezekkel végeztették. De eny- nyi nyomorúság sem törheté meg. Az igazat a földre tiporhatják, új­ra felemelkedik az. Heródes hiúban keresleté halálra Jézust. Mikor Je­ruzsálemet feldúlta római hatalom, könyveit felégető, templomait le­rombolta: a zsidó nép halottadban is meglicsöült. Avagy a midőn a ke­resztyének oly sokat üldöztettek, kénytelen volt beismerni a római császár: : “Győztél, názáreti Jézus!” Még napjainkban is sok megpró báltatásaik vannnak az igazaknak, de Isten vele van az ö népével s veié lesz mindörökké. , A megpróbáltatás áldásai. Ama viszontagságok nélkül Izrael nem lett volna Isten népévé. Az volt az élőké.zitö iskola s ebből mint uj nem zet jött ki. 1-ször. Ez megmenté attól, hogy beolvadjon az egyptomi nép közé. Ha ez a nép őket szívesen kgadja, nem lett volna okuk, hogy visszatér­jenek Kánaánba. Egyptom fényűzé­se és gazdag ága Izrael szemeit is el­vakította volna s elvonta volna ren­deltetésétől. 2- szor. Ez menté meg Izraelt a bál ványimádástól, hogy' el ne hanya­golja atyái vallását. Ha Egyptom­ban mindvégig kedvelt lett volna l í­ráéi, elfogadta volna ennek Isteneit a feledte volna a Jehóvát. Ám a kin zatásban hogy fogadta.volna el kin- zói bálvány isteneit? A szorongattatásban is felkiáltott atyái istenéhez s ö meghallgatta né pét. 3- szor. Ez fejleszté ki benne a nemzeti öntudatot. Izrael fiait össze­kötötte a közös szenvedés és együtt­érzés. Bár el volt nyomatva, mégis érezte, hogy független nemzet Izra­el s hogy neki hivatása van. Mikor Mózes vezérük lett, már nemzetnek és Isten népének tartá magát Izrael, mert Istent úgy imádták, mint Izra­el Istenét. Bizony mindez nagy áldás: az Ab- rahám istenébe vetett hit fenntartá­sa s a nemzeti szellem kifejlődése. Ezek jutalmazták a népet a sok szo- rongattatásért. Újra beteljesült Jó­zsef jövendölése: “Ti gonoszt gon­doltatok, de Isten azt jóra gondolta fordítani.” Virág István• Egyházi és egyleti élet. értesítés. A Pittsburg s vidéki Magyar Ref. Segélyzö és Egyházi Egylet összes tagjainak. Kedves testvéreink! Fönt nevezett egyletünk évi számadó és tiszt ujitó közgyűlését, alapszabályaink 53-ik szakasza értelmében, a jövő 1902-ik év Januárius 12-én fogja, a Bates streeti ref. lelkészi hivatal irodájá­ban megtartani. A gyűlés kezdetét veendi, a megnevezett napon és he­lyen délután 2 órakor. Szíveskedjék ezen közgyűlésünkön, minden osztá­lyunk, melynek legkevesebb 15 ren­des tagja van, magát egy-egf megbí­zó levéllel igazolt delegátus által képviseltetni. Kisebb osztályok szí­veskedjenek ügyeiket Írásban beter­jeszteni. Számadások előre beterjesztendök s a közgyűlés idején benyújtottak már nem tárgyalhatok. Pittsburg, Pa., 1901 dec. 16 án. Konyha Pál, Illés Károly, elnök. főjegyző. FAJ YHÁZI h R TEÁITí. FÉK. KARÁCSONYI ÜNNEPEK. A kará csonyi és újévi ünnepeket amerikai ma­gyar ref. egyházaink kebelében testvére­ink nagy buzgósággal ünnepük meg. Hogy minő mérvben nyilatkozik meg a buzgőság, az az alábbi egyházi értesítések­ből lesz nyilvánvalóvá. 1) Bridgeportban a következő sorrend­ben lesznek a karácsonyi és uj évi isteni tiszteletek: 4) Dec. 31. 6 évet bezáró isteni tisztelet. 5) 1902 Jan. 1. uj évi isteni tisztelet. 6) 1902 Jan. 5-én, jelentés az egyház múlt évi állapotáról s az uj egyházi tiszt­viselők megválasztása és felesketése. — New Yorkban dec. 29-én, azaz ó esztendő utolsó vasárnapján és ja nuár 1-én, azaz uj év napján délután négy órakor tartatnak ref. isteni tisz teletek az Ave. A-n, a 8-ik és 9-ik utcák közt levő Memorial Chapel ne­vű angol templomban. Kuthy Zol­tán, 208 East 115th st. Passaicban a newyorki ref. lelkész dec. 29-én, azaz ó esztendő utolsó va­sárnapján délelőtt 9 órakor fog tar­tatni isteni tisztelet. Pittsburg, Pa. Dec. 31-én estve fél nyolc órakor hálaadó isteni tisztelet a lefolyt év áldásaiért, Bates streeti ref. temp­lomunkban. 1902 jan. 1-én újévi is­teni tisztelet Bates streeti ref. temp­lomunkban. South Chicago, 111. Dec. 31-én estve 8 órakor ó évet bezáró hálaadó isteni tisztelet, a mi­kor is az egyh. évi számadásai, s anyakönyvi adatok fognak rövidesen felolvastatni. 1902 Jan. 1-én d. e. és d. u. uj évet megnyitó ünnepi isteni tiszteletek, és d. u. 3 órakor egyh. közgyűlés a templomban, évi számadások lezárá­sa, gondnok és presbyterek választá­sa céljából. Trenton, N. J. Dec. 31, ó évutólsó napján d. u. 3 órakor és estve fél 8 órakor hálaadó isteni tiszteletek. 1902 Jan. 1, Uj év első napján d. e. 10 órakor uj évi ünnepélyes isteni tisztelet, a mikor a múlt évről jelen­tés olvastatik fel. —Trentonban dec. 29-én, vasárnap az isteni tiszteletek a lelkész távollé­tében nem tartatnak meg. —Lelkipásztori szeretettel értesí­tem Congo, O. és vidékén lakó ma-* gyár ref. vallásu testvéreimet, hogy az 1901. évi szept. 8-án tartott egy­házi küzgyülésünkben hozott hatá­rozat s eszközölt meghívás következ­tében dec. hó 29-én látogatok el hoz­zá jók. E napon a congoi ref. templomban délelőtt 10 órakor úri szent vacsora­osztással is egybekötött s délután 2 órakor halaadó isteni tiszteleteket fogunk tartani. Bővebb felvilágosítással szívesen szolgálnak az érdeklődő atyafiaknak Almássy K. János és A. Tóth János, congoi lakos, hitbuzgó testvéreink. Pittsburg, Pa. 1901 dec. hó 6-án szeretettel Konyha Pál, ref. lelkész. —Springtown, N. J., Philipsburg, N. J., Alpha, N. J. és ezek vidékén élő ref. és ev. testvéreimet lelkipász­tori szeretettel értesítem, hogy be­cses meghívások szerint e hó, dec. 29-én vasárnap d. e. 10 és d. u. 2 óra­kor e vidéken ez alkalommal először magyar nyelvű isteni tiszteletek fo­gunk taitaii, a mikor is délelőtt az úri szent vacsora jegyeit is ki fogjuk szolgáltatni a lelki szabadulásért epedö híveknek. Az isteni tiszteleteket Alphán, az angol iskolában fogjuk tartani. Bő­vebb felvilágositást szívesen ad Ni' Sándor nr, Alphán lakó buzgó 1 testvérünk. Virág István, ref. leiké: Amerikai hírek A pénzügyminiszter lemondása. Lapunk múlt számában hirt adtunk a postai miniszter lemondásáról, most Gagenek, a pénzügyminiszter­nek lemondásáról tudatjuk olvasó­itt szerető hű feleségét, egy jobb hazába vándorolt, — “hol nem fáj semmi, nem bánt senki.” Soraimat én is azzal végzem, a mivel megbol­dogult barátom: “Hit, remény és szeretet !” képezze álapját öröme­inknek. Neked pedig kesergő, bus özvegy, habár elkésve is jutnak kezeid köz­zé e sorok, nagyon — de nagyon is “boldog uj évet kívánok!”—Hason- iag nektek is kedves olvasóim és bájos olvasónöim. _______________(Vége.)_______________ Lapunk utazó ügynökei Korány András, Illés Mihály és Fürjész Jó- ssef urak, kik fel vannak hatalmaz­na mindennemű pénzek fe1 vételére. Illés testvérünk Pennsylvaniában és Qhioban, Korány András Chicago miékén, Fürjész József pedig az or­szág keleti részében működik. Ha itjok egyik másik testvérünkhöz ve- iérli őket: fogadják őket testvéreink szívesen s támogassák nagy és nemes munkálkodásukban, hogy lapunk még nagyobbá s hatalmasabbá le­jyen. Lapunk nem magán vállalat. Az amerikai magyar reformátusság közkincsét képezi az. Azért támo­gassuk s terjesszük lapunkat. ... • -L • •_. . k >. ,. M í -'f:';.vW.‘k mellett egyszerű fekete ruhában egy bójolóan szép, tital leány térdelt. Halkan zokogott. Érdekes sápadt arcát az öreg asszony takarójával fedte be. Ekkor a szegény, beteg asszony te­kintete az ágy lábánál térdeplő má­sodik alakra irányult. Kis ideig oda tekintett, mintha nem tudná, mi az. Ezután hirtelen egy velőt rázó gyen­ge, rövid kiálltás, sóhaj tört ki keb­léből, inkább örömteli könnyebülós, jobbanlét sóhaja vala ez, egy görcs- szerű lélegzés. “Károly,” sóhajtott ö alig hallha- tólag. A leányt Károlyinak nézte. Még egy utolsó mozgásra volt csak ereje. A leány kezeit az enyhémbe he­lyezte. Beszélni nem tudott már többé, kezei áliólag sokáig, so­káig voltak kiterjesztve lecsüggesz- tett fejünk felett, mig nem ez is le­hanyatlott. Nem mertünk feltekin­teni, tudtuk, hogy meg halt. * * * A fiatal bájdus leánya egyetlen gyermeke volt az öreg asszonynak. Fösvénysége vitte az örvény szélére. E “Mammon” tette tönkre, juttatta odáig az asszonyt, miután zsugori­ságból évekkel ezelőtt leányát ma­gától elűzte, ínségbe, nyomorba ta­szította. Idegen helyen, könyörületes jó emberek hajlékában neveltetett ez föl az erény és becsületesség utján haladva, mig odahaza anyja ládáját aranynyal, ezüsttel és papírpénzzé1 zsúfolta, tömte tele. Károly uuokafi- vére volt Eliznek, kik egymást ger- lemadárként sokáig kölcsönösen, önzetlenül, igazán szerették. De édes anyja mit sem akart róla szegény fráterről s e viszonyról tudni; bubá- nata és boldogtalan szerelme azAme rikába való kivándorlásra készteté, hol bizonyára meg is halt, legalább eddigelé nem adott hirt, mit sem hallatott magáról. Egyszer Eliz anyja betegeskedni kezdett. Napról-napra mindinkább rosszabbra fordult betegsége, köze­ledett halálának napja. És leánya, az erényekben gazdag Eliz távol volt, nem lehetett közelében, egy pénzért fogadott nö foglalá el he­lyét. Karácsony estélyén ez is ott hagyta afaképnél. “Isten hozzádot” sem mondva távozott el, hogy oda többé vissza ne térjen. Az öreg asz- szony különben is öntudat nélküli állapotban feküdt, úgy sem vehette őszre szökését. Azonkívül tudta azt jól, hogy ez este kell Eliz kisasz- szonynak is megérkezni, a kinek napokkal ezelőtt az öreg asszony pa­rancsából írni kénytelen volt. Ezt mind Eliztöl tudtam meg ké­sőbb. Azon éjszaka vele együtt őr­ködtem anyja halottas ágyánál. Hiszen ekkor úgy szólván jegyese voltam. Nem tette-e anyja kezeinket egymáséba ? Nem áldott-e meg ben­nünket? Ez vala utolsó óhaja. Szivünk önsugallatát követve, mi nem sokára örömest teljesítettük végakaratát, áldása még mindég ve lünk van. “Hit, remény és szeretet” képezi alapját örömeinknek. Bízván a Mindenhatóban, el nem csügge­dünk. Kérjük is öt naponta, hogy állandó jó egészségben részesítsen bennünket, velünk és minden be­csületes felebarátunkkal egyaránt legyen a megpróbáltatás nagy nap­ján. * * * A jó barát nincs már többé az élők között, itt hagyta ez árnyékvilágot,

Next

/
Thumbnails
Contents